Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-10-01 / 10. szám
TELEKI PÁL ( A francia szellemi élet néhány vezetőjének, elsősorban Paul Valérynek, az ismert írónak kezdeményezésére a Coopération Européenne francia bizottsága 1933 október havának közepére összehívta Párizsba Európa különböző nemzeteinek néhány íróját, tudósát és politikusát egy kis-taglétszámú congresszusra, hogy tisztázzák az európai szellem mivoltát, fejlődésének irányát és jövőjét. Ez alatt az összehívók egynémelyike e szellem megmentését is értette, mert — mint mondták — Európa, amely szellemi téren hatalmasat alkotott, politikai életében nem tudta vívmányait méltóan alkalmazni s a népek politikai érintkezésében sokszor barbár maradt. Az itt következő gondolatok e congresszusra készültek és ott az idő rövidsége folytán megállapodásszerűen összevontan adattak elő, két különböző felszólalásban, amelyeket itt egybevontam. Elnökünk, Paul Valéry beszédében a történelem tanúságát idézte. Engedjék meg, hogy én még messzebb nyúljak vissza a történelembe, és pedig nemcsak az ember, de az egész földi élet történetébe és felhívjam figyelmüket Európának arra a változatosságára, amely legfőbb jellemvonását alkotja, népeinek sokféleségére s azoknak versenyére, akár mint a szellemi javaink és saját elmélyedésünk fokozását s az ebben való nemes versenyt nézzük azt, akár mint harcot nemzeteinek, államainak érvényesüléséért, — és felhívjam figyelmüket arra, hogy mindez természeti adottságokra vezethető vissza, amelyeknek eredete e változatos continens geológiai történetébe nyúlik vissza. Európa népelemeinek ez a versenye integratióra vezet az egész vonalon: a szellemi képességek erősebb fejlesztésére, a térnek és a nyersanyagoknak jobb kihasználására, felfedezésekre és találmányokra, amelyeket részben az érvényesülésre törekvés és annak kényszere szül, részben a gyakorlat s a generatióról generatióra való átöröklés, amely Európa előretörő nemzedékeit fokról-fokra viszi. Ez a dynamismus, ez a verseny veszélyekkel is jár. Súrlódások, háborúk veszélyével és avval a különös veszéllyel lehetett. Az országból kiszorítottak végső törekvése oda irányult, hogy a honvédségnek és az elmenekült polgári lakosságnak minél nagyobb része jusson a Nyugatról előnyomuló angolszász és francia hatalmak arcvonala mögé. Ezzel a magyar katonapolitika 1920—1945-ig tárgyalt időszaka befejeződött. Ma még megmondani sem tudjuk, hogy mikor következik el az az idő, amikor ennek a 25 esztendőnek tanulságait magyar katonapolitikai szempontból utódaink nemcsak leszűrhetik, hanem egy szuverén magyar állam keretében gyümölcsöztethetik is. hogy az ember kezdi a világot mindinkább ennek a versenynek jegyében látni és ezt tekinteni az élet lényegének. A milieu, a környezet érzése, a vele való kapcsolat elfelejtődik; elmúlik. Ez az egész fejlődés, amint az természetes is, folyton erősödő, folyton gyorsuló, folyton intensivebb lesz, különösen az utolsó évszázadban. Ezen évszázadnak halmozódó találmányai, sokasodó gépei s a differenhiálódó számtalan tudományágak felhalmozta ismeretek sokszerű alkalmazásában ez a fejlődés az egyes emberre nézve mind áttekinthetetlenebb lesz. Ez szellemi nivellálásra vezet egyrészt, felületességre másrészt s a városiasodásban, iparosodásban és a mindennapi életért való mind elkeseredettebb küzdelemben teljesen a practicum felé fordul, s az ezen légkörben felnövő és élő ember érdeklődése az actuális felé irányul. Az érdeklődésnek ezt az irányát támasztja alá az iskola is, amely mindinkább eltávolodik a philosófiától és ismereteket és adatokat tanít. Ezt az irányt szolgálja a sajtó is a maga hatalmas kifejlődésében, amely mindinkább a mindennap eseményeit közli mind áttekinthetetlenebb tömegben és végül a színházzal szemben a mozgószínház is. Az európai világ sokszerűsége és dynamismusa az észnek és a gondolatnak világát oly gazdag, oly élénk, oly logikus kifejlődésre vezette, amely az egész emberiség fejlődésében egészen sajátos és a maga nagyszerűségében összehasonlíthatatlan. Ehhez a fejlődéshez hozzájárult Európa minden népe. Európa minden tájának lakosai hozzáadták geniejüknek sajátos jellegét az európai gondolatnak e nagyszerű synthesiséhez. Európa különböző tájaiból származó emberek sokszor finoman differentiált eszméinek találkozása, ütközése és versenye az európai szellem fejlődésének egészében hatalmas lendület, részleteiben és tartalmában pedig rendkívüli színességet, finomságot, változatosságot és alkalmazkodó, a dolgokat megértő képességet adtak. A szellemek ezen versenye s a belőle keletkező hatalmas vállalkozások, amelyekre Európa népei a földfelszínen és egyáltalán az anyagnak és anyagtalannak birodalmában mindenfelé elindultak, ez az európai dynamismus, amely Európa ereje, mint mondottam, veszélyekkel is jár. Az összeütközésnek és a háborúnak veszélyein kívül avval a veszéllyel is, hogy az egész életét az átlagember kezdi mindinkább csak e verseny jegyében látni s az életet csupán csak versenynek és küzdelemnek a mindennapiért, vagy a mindennapit biztosító hatalomért, vagyonért nézni. A milieu érzése, a környezettel való közvetlen benső kapcsolat lassan kivész. Az utolsó század óriásilag meggyorsult fejlődése mindinkább áttekinthetetlenné válik, áttekinthetetlenné és synthesisben nehezen összefoghatóvá még a legjobb szellemek részére is. De tökéletesen érthetetlenné válik a maga egész valóságában, értelmében és az emberi fejlődés szempontjából való jelentőségében az átlagember részére. A modern társadalom összehasonlíthatatlanul bonyolultabb 10 Az európai szellem jelene és jövője
