Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1952-09-01 / 9. szám

tan maga elé. Vájjon rájöttél-e a közgazdasági végzettségeddel, hogy ez a munkarendszer elavult, mert nem érte utói a technikai fejlődést sem a kapitalistáknál, sem a kommunistáknál? Az ember még mindig rabja és nem ura a gépnek, amit sokszor azért nem cserélnek ki modernebb típusúra, mert így a szemétdombon ideig-óráig olcsóbban termelnek. Ki törődik azzal, ha így emberek hülyülnek el a napi 10 órai “overtimes” majom-munkában. A proletár nem is igazi ember — “homo sapiens” szellemi igények nélkül. Most úr létedre próbáld megérteni, hogy miért vedeli üres gyomorral munka után a sört az az embertársad, mint az állat? Mert sivár és reménytelen az élete. Miért kapható mindenre, akinek semmi veszteni valója nincsen és keresi a boldogulást akár a nácizmusban, akár a kommunizmusban!

“Tudja én olyan szociális dolgokkal foglalkozom” — mondogatták a Bethlen-i korszak törtetői. Ez volt akkor a divatos önáltatás miközben elkendőztük a pengős napszámokat és hitbizományokat. Szociális tanfolyamokat végeztek, hogy így jogcímük legyen egy kényelmes hivatalra, bár ma valljuk be, sok helyen sírunk az OTI és OTBA után.

A nagykereskedés évi 120,000-et jövedelmezett. Mit is jelentett volna, ha az alkalmazottaknak mosdóhelyiséget, szappant és törülközőt adtunk volna? Csak most jövünk rá, hogy milyen könnyen adhattunk volna jobb fizetéseket... Parancsolgattunk és ma megértjük azt, hogy milyen kínos lenyelni azt, amikor valaki parancsolgat és másokon tölti ki a rosszkedvét. Az igazi főnök a nyugaton úgy kér fel valamire — amikor parancsol —, mintha neki tennél szívességet. A ripők, aki néha az egyszeregyet sem tudja, de számára Te vagy az egyetlen ember, akinek ő a főnöke, az parancsolgat ... és az elszórt papír után neked kell lehajolnod .. .

A demokráciáknak nem is a politikai egyenlőség a lényege, hanem a nagy tömegekre alapított fogyasztási politika. Ezt a demokráciát nem fecsegő, nagyhangú politikusok festik a cégérre egyik napról a másikra, hanem a mérnökök, orvosok és amerikai ügynökök fogják megvalósítani.

Milyen más a nyugati kereskedelem, mely minél olcsóbban akar minél több embert kiszolgálni. Ha, pedig szűkén van a vaj, akkor a kereskedő úgy osztja be jegy nélkül is, mintha köztisztviselő lenne. A vevő pedig nem tolakszik; nyugodtan áll és vár a sorára, és előbb bocsátja azt, aki előbb jött.

Nem ártana megtanulni a halkszavú beszédet, bár talán ez a legnehezebb ... Mi keletiek olyan hangosak vagyunk és kirívunk mindenhonnan. Nemcsak másról van szó, hanem énrólam is, mert én is hangos vagyok!

Megbízhatóbbnak kellene lenni és helyt állni a szóért és ami mögötte van. Nem becsapni mindig önmagunkat önáltatásokkal. Ezért van, hogy bárhová érkezünk, mindig olyan rosszul tájékozódunk. Évekig tart, amig tisztába jövünk a való helyzettel, mert Nagy János annak idején azt írta, hogy első havi keresetéből autót vett és alkuszik egy toronyórára, holott process worker a csavargyárban és 20 évig fizeti a házrészleteket, ha ugyan közben ki nem dobják.

A szolgabíró furcsán érezte magát, amikor a Hyde parkban vasárnap délután meglátta a különböző népszónokokat. Valaki gyér hallgatóság előtt a kommunizmust javasolta. Az üdvhadsereg egy tagja arról szónokolt: “Barátaim, az Isten nem egy szakállas öregember, hanem valami egészen más. .. Szépség és jóság, igazság és szeretet, minden, amiért csak embernek lenni érdemes.” — Később rájött arra, hogy a papságnak, a vallásnak itt óriási az ereje, pedig nem hajtják be az egyházközségi adót és nincsenek mögöttük hitbizományok. Rájött arra, hogy hit nélkül nem lehet élni.

És rájött, hogy a demokrácia tiszteletben tartja a mások véleményét még akkor is, ha az ellenkezik a mi véleményünkkel. Aki pacifista, mint pl. a német ősöktől származó Eisenhower anyja volt, amikor szegénységében a Jehova tanúi szektájához csatlakozott, az még nem kommunista. A Nyugatos, aki 44-ben jött ki, az meg nem okvetlenül reakciós és a paraszt nem szükségszerűen buta, büdös paraszt. Nem kell az életet elskatulyázni.

Itt a közigazgatás is egészen más és ezt jó volna megtanulni. Nem félnek az emberek bemenni a közhivatalba, mely úgy szolgálja ki őket, mint a fűszeres. Otthon Szima Berci II. éves joghallgató minden vágya az volt, hogy csak kerüljön be egyszer díjnoknak a postára, majd akkor ő is beül az ablak mögé és élvezi, hogy állnak sorba a pasasok, mig ő újságot olvas vagy a Micikének telefonál... Nyugaton a közigazgatás nem azért van, hogy a népet leterrorizálja, hanem hogy, mint egy magánvállalat szinte kommerciális alapon a lehető legkevesebb aktával necsak intézze, hanem e 1 - intézze a dolgokat. Rendőrt alig látsz, legfeljebb ha részegeket szednek össze.

Meg kellene tanulni egy nemzet nyelvét és műveltségét. Ha már itt kell élnünk, legalább ismerjük meg azt a gondolatvilágot, mely hozzánk mindig 20 évi késéssel érkezett. A középosztály szellemi igényei Herczeg Ferencet is a saját képességei alá kényszerítették, míg a Móricz Zsigmondok túl véresen magyarok voltak. Vájjon idekint várhatjuk-e tőlük, hogy elmélyedjenek az angolszász vagy latin kultúrákban? Persze nem úgy, mint a kis stréber képviselő, aki az otthon 15 év előtt megjelent magyar fordításokból lapozgat és adja elő áttalpalt nézeteit. Akkor már inkább azt választom, aki paraszt volt otthon és itt sem élt “nagy-dumával” és nem játszott egyletesdit, hanem az Isten háta mögé ment állatot tenyészteni, hogy öreg francia gazdák bámulták meg.

Létezik-e a bujdosó magyarságnak olyan szervezete, mely számbaveszi és előkészíti a szakembereket a hazatérés utáni új honfoglalásra? A gazda, az orvos, a katona, a mérnök, a tanár és a közigazgatási ember tanulmányozzák-e, hogy mivel vannak előbbre Nyugaton? Hacsak minden valamirevaló ember egy-egy gyakorlati reformot tudna megvalósítani, milyen gazdagon térnénk haza!

A XX. század második felére új életforma van kialakulóban. A marxizmus csődöt mondott és a materializmus sivárnak bizonyult. Akár Stachanov, akár Bedaux félelemmel tölti el a gondolkodó, tehát nem állatembert. A gőzgép és villanyosság, a repülő és rádió rohamosan terjesztették a “műveltséget” és az állítólagos haladás nyomában járt a nyomor és félműveltség. Vájjon szerencsésebbek leszünk-e az atomenergiával? Kezdjük sejteni, hogy a sötét középkor a maga céhrendszerével, mély vallásosságával, a görög ó-kor a maga Platójával és Aristophanesével különb volt, mint a mai kor szabadalmazott népmozgalmai.

De mit tehetünk? A technika korszakában nem mehetünk vissza. Az út előre pedig csak a tömegfogyasztás és a demokráciák felé vezet. A múlt század klasszikus magyar emigrációja — mely 18 évig tartott — felemésztette a reformkor színe virágát jelentő középosztályt. Helyüket a városi polgársággal töltötték fel, melynek nem volt ideje a néppel asszimilálódni. Most újból felőrlődik a középosztály, hogy a házmesteri erkölcsöket hozó kis stréberek kerüljenek a helyükre.

Használnak-e majd a babyloni évek? Vagy csak olyanok leszünk, mint akik semmit sem tanultak, és mindent elfelejtettek?

18