Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-01 / 1. szám
Jrief “Károly (Egy régi, szép köszöntő) hlet Károly nevét minden müveit magyar embernek ismernie kellene. Ő volt az, aki a svájci gyermeknyaraltatási mozgalmat 1920-ban megindította s hosszú éveken keresztül vezette. Több mint tizenötezer magyar gyermek testi és lelki megépülése volt ennek az eredménye. Aki elgondolja, hogy az ö munkássága következtében mennyire meggyarapodott a Duna-Tisza közén a magyar élet; sok-sok család mennyi aggodalomtól és gondtól szabadult meg; annak a sokezer kicsiny és nagyobb, idősebb gyermeknek a lelke mennyi tapasztalással, ismerettel bővült: magyarországi szülők svájci nevelőszülőkul milyen közeli barátságba kerültek s ez a barátság a két nép lelkét milyen közel hozta egymáshoz: az kénytelen megvallom, hogy Irlet Károly az első világháború utáni két évtized, egyik leghasznosabb embere. Akik őt ismerik, tudják, hogy mindezt teljesen önzetlenül, tisztán belső indításra, a keresztény felebaráti szeretet parancsára végezte. Nemcsak, hogy nem nyert vele semmit, hanem nagy áldozatot hozott érte. Erre az .ügyre fordította élete legtevékenyebb két évtizedének legnagyobb erőfeszítését. Közvetlen anyagi áldozatot is vállalt az ügyért, de ezt nem tudja senki, talán már ő is elfelejtette. Még hivatali állásáról is lemondott azért, hogy minden erejével a jótett nagy szenvedélyének éljen. Ezt az egészen csodálatos jelenséget nem lehet megérteni és megmagyarázni máskép, csak ha tudjuk, hogy ez abból a megmagyarázhatatlan szerétéiből származott, amelyet ő táplált a magyarság iránt. Ez a szeretet családi hagyomány náluk. Twannban, a bieli tó mellett, a falu középen van egy ősrégi ház, a Frauenbrunnenhaus. Valamikor kolostor volt. Régi idők óta az Irlet család tulajdona. Valószínűleg francia eredetű volt a család, de Twannban a svájci németség átalakító hatása alá került. Az utód református lelkész lett. Igaz ugyan, hogy egyénisége, kedve, egész külső és belső minősége a katonai pályára tették volna alkalmassá, de Irlet Károly a lelkipásztori pályán is mint Jézus Krisztus jó vitéze forgolódott s ott is gyümölcsöztette a katonai erényeket: a bátorságot, a rendszeretetet, a határozottságot, u szervezőképességet, a törhetetlen akaraterőt, a lovagiasságot és az emelkedett bajtársi szellemet. Az összeomlás után, a rettenetes európai nyomorúság idején felfedezte a magyar nemzet fájdalmát. Meglátta, hogy elveszett a mosoly a magyar gyermekek arcáról és elhatározta, hogy visszaadja azt. Egész családját és messzeelágazó baráti körét bevonta a munkába. Nagy segítségére volt Burgert Anna, székesfővárosi tanítónő, az egész magyar akció kedves „Annus nénije“, akit a Gyermekvédő Liga mint magyar titkárnőt küldött ki. Mire észrevettük, Irlet Károly egymagában egyik legáldottabb magyar népjóléti intézménnyé vált. Neki volt a legtöbb személyes kis barátja a magyar gyermekek között: minden iskolánál nagyobb volt az ő „intézete“, amely szétszórva egész Svájc területén, egy élő hálózatot alkotott. Az ő szolgálata által a magyar nemzettestben az a csodálatos eset történt meg, ami piros vérsejtjeinkben megy végbe, lui magaslatra érünk: a magyarság egy nagy rétege megtelt oxigénnel, fizikai és lelki, jelképes értelemben egyaránt. Az Irlet-kúria twanni szőlőjében nem termett aszúbor, de azon a titokzatos szőlőtőkén, amelyet Irlet Károly ültetett el a Jóisten láthatatlan szőlőhegyén: a hála és a szeretet édes bora terem. Most, amikor ez a csodálatosan fiatalos ember át lépi hatvanadik életévét* a távolból melegen köszöntjük öt s kiürítjük egészségére a hála és szeretet poharát * 1939-ben jelentek meg ezek a sorok Irlet Károlyról. Azóta ismét 13 esztendő telt el, amely alatt Irlet Károly mindenkit megszégyenítő áldozatkészséggel, frissességgel segítette tovább a magyar ügyet. Amikor a második világháború alatt Svájcban is mindtöbb magyarellenes hang vált hallhatóvá, ő mindig megértette és védelmébe vette a magyarságot. 1945-46-ban fiatal baloldai titánok — akiket azóta saját hazai rendszerük likvidált — méltatlan támadásokban is részesítették. Irlet Károlyt ez sem rendítette meg. Amíg csak a legkisebb lehetőség volt rá, hozta ki Svájcba újból a magyar gyermekeket, hogy megerősödve és felruházva mehessenek vissza. Amikor pedig a magyarnak hazudott bolsevista ügynökök a gyermekakciókat nem engedték tisztességesen folytatni, — akkor Irlet Károly szeretetét és segítségét a menekült magyarság felé fordította. Svájci, ausztriai és németországi magyar ifjúsági táborok, „collégiumok“, magyar iskolák, kultúrális erőfeszítések, amelyek épen azért nem számíthattak „magyar“ részről támogatásra, mert nemcsak csoport, klikk, felekezet vagy párt ügyét kívánták szolgálni. — Irlet Károly nemes szívénél találtak bíztatásra, pártfogásra, segítségre. Sokszáz magyar menekült családot — akkor, amikor az IRO még teljesen elzárkózott a magyarok támogatása elől — tőle kapott anyagi támogatás segített át betegségen, megpróbáltatáson. Mi, akik ezt a jóságot az élet valóságában éreztük, az egész menekült magyarság nevében fordulunk most Irlet Károly felé és megköszönve számtalan jócselekedetét, az Üristen gazdag áldását kívánjuk életére és további működésére. 21
