Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-01 / 1. szám
G E l h S 0 0 s A harmadik mérföldkő Isten iránt hálával és tiszteletadással, hűséges olvasói felé köszönettel és örvendezéssel lépi át az Új Magyar Üt a harmadik év küszöbét Mikor 1949. decemberében a Magyar Szellemi Munkaközösség akkori maroknyi csapata lapunkat életrehívta, lehetetlen feladatra vállalkozott: A napi politikai vitákban mindinkább széttöredező, belső erkölcsi és szellemi erőit, lehetőségeit sokszor eljátszó, aktivan egymás ellen dolgozó magyar csoportokat magasabbrendű szellemi szintézisbe kívánta hozni és közös építő munkára megnyerni — az egészséges Holnap haladó magyar útjának becsületes keresésében. Lehetetlen körülmények között indult a munka: mindinkább szétszóródó, mindennapi életgondokkal küzdő munkatársakra, mozgásban és bizonytalanságban élő olvasótáborra számíthatott csupán. Tőke, nyomda, technikai apparátus mind hiányoztak. A csapatnak valóban semmije nem volt. csak — hite. Látta a feladat és a körülmények lehetetlenségét. — de megpróbálta a lehetetlent. Felragyogtatta a magyar szellemet a szomorú, sötét emigrációs éjszakában tartalmilag és formailag egyaránt olyan színvonalon, amelyen azóta sem követte senki. Azok sem. akiknek erre talán több lehetőségük lett volna, csak éppen a hitük és áldozatkészségük hiányzott. Az első év küzdelmei után a második gazdagabb kiteljesedést, majd még nehezebb harcokat jelentett. Szerkesztőink és főmunkatársaink ma már a magyar emigráció szinte valamennyi egészséges színét és a jövő útját becsületesen kereső irányát képviselik. A magyar kultúra gyöngyszemei mellett a belső magyar élet számos kényes kérdését és a szomszédnépekkel igazságon és megértésen alapuló becsületes együttküzdés lehetőségeit vitte lapunk a nyilvánosság elé úgy. hogy abból máris gyümölcsök hullottak a magyar emigráció kopott tarsolyába: a mieink erőt merítettek belőle, a külföldiek pedig önkéntes elismeréssel adóztak. Rendíthetetlen meggyőződésünk, hogy egészséges új magyar Holnap tiszta és becsületes Istenhitre — Jézus Krisztusra és szeretetparancsára mint Fundamentumra épülhet csupán, nem pedig bármily hitetlen ideológiára. Nem győzzük ismételni, hogy számunkra az ..Evangélium“ a „krisztusi“ nem vallást, nem egyházat, nem felekezetet, vagy ezek bármiféle uralmát jelenti, hanem az egyes ember és a világmindenség mindennemű kapcsolatát és folyamatát egységesen szabályozó örök isteni törvényt: a világlényeget. Ami másra épül, szükségképen összedől. De mivel ezt a magyarság egyrésze nem értette meg, ezért — a gyengébbek iránti evangéliumi gyengédségből — elhagytuk a sokat vitatott bibliai idézeteket. Érdekes megjegyezni, hogy számos hívő katolikus munkatársunk is kifejezte emiatt sajnálkozását, bár éppen katolikus és szocialista köröket igyekeztek ellenfeleink a bibliai idézetekre utalva távoltartani lapunktól. Vállalt munkánk elvégzését az elmúlt évben főleg három tényező igyekezett még inkább lehetetlenné tenni. — Az egyik a magyar tömegek fokozott mozgás a. Lapunk szerkesztőinek és olvasóinak nagy része éppen ebben az évben mondott búcsút az öreg Európának és látott neki a távoli új otthon építése nehéz és sokszor keserves munkájának. — A másik az emig r i t i s, a menekültek lelki, szellemi és erkölcsi betegségének, érzékenységének várakozáson felüli felfokozódása. A szabad világban élő magyarságon belül a szakadékok, a gyűlölködés hihetetlen méreteket öltenek. Szinte minden csoportot megfertőzött az a totálitárius gondolat, hogy egyedül ő képviseli az igazságot és a többit ki kell rekeszteni a magyar életből. Az 1950-ben oly bíztatóan megindult intézményes katolikus-protestáns összefogás is széttört. Kölcsönös bizalmatlanság terjed. Ha mindez így megy tovább, alig marad dolguk magyarságunk ellenségeinek: a különféle magyar csoportok fogják kölcsönösen „kivégezni" egymást. A tárgyilagosság, a magasabb szintézist kereső lelkűiét mindinkább elvész és valami szubjektív, türelmetlen kizárólagossági igény hatalmasodik el a S
