Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-09-01 / 9. szám
VASVÁRY ÖDÖN Kossuth és Marx i. A jelen tanulmány két részből áll: az első rész a két férfiú életének egymással kapcsolatos mozzanataira mutatva rá, a történelmi hátteret rajzolja meg, a második pedig Kossuth és Marx ideológiáját hasonlítja össze, nem gazdaságbölcseleti, hanem etikai alapon. 1. A történelmi háttér Amikor Kossuth kisázsiai internáltságából kiszabadulva, több mint öthetes tengeri út után Anglia szabad földjére lépett, legfontosabb kötelességei egyikének tartotta, hogy necsak válaszoljon azokra a híresztelésekre, amelyek szerint cselekedeteinek és terveinek rugója a vörös republikánus, szocialista vagy kommunista meggyőződés volna, hanem hogy egyenesen a leghatározottabban tiltakozzék minden ilyen híresztelés vagy feltevés ellen. Már az Egyesült Államokban volt, amikor az ohioi Cincinnatiból, 1852 február 15. keltezéssel egyik franciaországi megbízottjának, Nemeskéri Kiss Miklósnak a következőket írja: . . (Magyarország) függetlenségének kivívásáért emelek zászlót s e zászló republikánusdemokratikus, de nem szocialista, nem kommunista. Ezek doktrínák, melyekkel semmi dolgom, mert hazánkban reájuk sem tér, sem szükség . . Ugyanebben a levélben írja Kossuth, hogy amikor Angliába ért, már a legelső este Southamptonban “kötelességének tartotta” a magyar menekültek előtt “feltárni keblét” arra vonatkozólag, hogy milyen alapon fogja megkísérelni Magyarország felszabadítását. Az emigránsoknak két gyűlésén is hangoztatta ezeket az alapeleveket, amelyeket “kisebb körökben” számtalanszor megismételt. Jánosy Dénes, aki a huszas években államköltségen hosszabb időt töltött az Egyesült Államokban a munkájában közölt Kossuth anyag összegyűjtése érdekében, idézett művében ennél a Kossuth levélnél szükségesnek látta a következő, jegyzet alatti megjegyzést tenni: “Kossuth kétségkívül nem volt tisztában e fogalmakkal . . .” (Jánosy, akiből később az Országos Levéltár igazgatója lett, az Egyesült Államokban eltöltött hoszszú idő dacára is nagyon hiányos munkát végzett. Rendkívül sok olyan fontos Kossuth dokumentumot nem is látott, amelyekhez pedig aránylag könnyen hozzájuthatott volna s amelyek természetesen idézett munkája dokumentum anyagából is hiányoznak.) Azt állítani Kossuthról, aki korának egyik legnagyobb műveltségű férfia volt, hogy nem lett volna tisztában azokkal a fogalmakkal, amikről beszélt, vakmerő vállalkozás. Mivel azonban a könyv, amelyben ez a kijelentés foglaltatik, 1948-ban jelent meg Magyar-, országon, nem érdemes hosszasabban foglalkozni a megjegyzéssel. Hogy Kossuth a teljes igazat mondta, amikor semmi szín alatt sem engedte magát a vörös radikalizmussal, szocializmussal vagy kommunizmussal azonosítani, arra igen sok bizonyíték van. Már 1850-ben, amikor útban van Kutahia felé, a brusszai megálló tömérdek Írással töltött napjaiban, március 27-én az amerikai néphez írott szózatában ezeket mondja: “. . . Honfitársaimat nem befolyásolták a kommunisták vagy szocialisták elméletei és nem voltak anarkisták sem, aminek pedig a konzervatívok szívesen mondták őket. Az a nép, amely olyan nagy mértékben megérdemli a szabadságot, elég nagylelkű volt ahoz, hogy valamit az időre is rábízzon és megelégedjék a fokozatos fejlődéssel . . .” (A németül írt szózatot Kossuth Ujházy Lászlóhoz, az iowai New Buda alapítójához küldte. Angolra fordítva minden amerikai lapban megjelent.) Az angol közvélemény azonnal kellemes meglepetéssel látta, hogy Kossuth nem az a vörös radikális, akinek egyesek elhíresztelték. Southamptoni legelső nyilatkozatai után “quite in extacies” újságolják, hogy a várt vörös demagóg helyett olyan valaki jelent meg, aki a legalkotmányosabb elveket hangoztatja s aki csak 800 esztendős intézményeket akar visszaállítani.* Különösen jó hatást tett az a kijelentése, amelyet megérkezése után azonnal tett: “. . . Gyönyörűséges dolog egy olyan királynőt látni a trónon, aki ott a szabadság elveit képviseli. Önöknek megvan ez a kiváltságuk. Háromszoros éljen a kegyes királynőnek! Isten áldása legyen vele!” Amikor Manchesterben a város több mint 200 legelőkelőbb kereskedője és gyárosa előtt beszélt egy banketten, Kossuth ismét kitért ezekre a híresztelésekre és a leghatározottabban elutasította azt az állítást, mintha osztaná a szocialisták vagy kommunisták elveit. Itt is lelkesen fogadták ezeket a már többször hangoztatott kijelentéseket.3 Ugyanígy beszélt Londonban a Friends of Italy és a munkásság gyűlésén Erre az utóbbi gyűlésre csakis úgy volt hajlandó elmenni, hogy előre biztosították a gyűlés pártpolitika mentessége felől.4 A sajtó általában megállapította, hogy Kossuth meglepően alkalmazkodik az angol nép érzés- és gondolatvilágához, ami arra mutat, hogy nem megalkuvást nem ismerő demokrata, hanem olyan, aki ki meri mondani, hogy Angliában, a királyság rendszere alatt épen úgy lehetőség van a szabadságra és fejlődésre, mint az Egyesült Államok köztársaságában, sőt: több szabadságra és türelemre van lehetőség, mint amennyit a francia köztársaságban lehet találni.s A vörös francia újságok számára rendkívül kellemetlen meglepetés volt Kossuthnak már legelső southhamptoni beszéde, amennyiben Kossuthot teljesen a 1 Jánosy Dénes: A Kossuth emigráció Angliában és Amerikában, Budapest, 1948, 3-ik kötet, 551-2 oldal. 2 Daily News, London, Oct. 27, 1851. 3 Illustrated London News, Nov. 15, 1851. 4 New York Tribune, Nov. 15, 1851. 5 New York Tribune, vezércikk, Nov. 10, 1851.
