Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-09-01 / 9. szám
GUNDE LÁSZLÓ Angol Középafrika Federációja A második Világháború befejezése óta egyre világosabbá válik, hogy a veszélyeztetett Európa legfontosabb hadászati és ellátási bázisa: Afrika. Amióta a Brit Birodalom elvesztette gyakorlatilag véve Indiát, továbbá egyes támaszpontjait a Közel-Keleten, mint Egyiptomot, Israelt, és néhány arab szövetségesét, erős áramlat indult meg abban az irányban, hogy a megmaradt gyarmatokat és protektorátusokat mind gazdaságilag, mind katonailag erősítse. Ebbe a tervbe a közelmúltban egy kis hiba csúszott, amikor Gold Coast és Nigeria önállóságot kapott, s szégyenszemre kiderült, hogy ezek a kis fekete államok Sztálint óhajtották a brittek a helyébe. Ez a hiba azonban már ki van köszörülve, a meglobogtatott önállóságot felváltotta egy kissé óvatosabb politikai lépés, amikor kimondották, hogy ezek az államok mégsem értek meg az önállóságra. S ez most már így is marad egy jó ideig. Rendkívül érdekes a helyzet Kelet- és Közép- Afrikában. Kelet-Afrika magába foglalja: Kenyát, Tanganyikát és Ugandát. Bizonyos gazdasági vonatkozásokban ez a három állam máris úgy lép fel, mint egy egység; az akadály már csak Tanganyika, amely még mindig Népszövetségi Mandátumként tagja a Brit-Birodalomnak. De előbb vagy utóbb ki fog alakulni egy politikai egység, s ez lesz a Brit-Birodalom egyik legfontosabb támaszpontja. Ez év júniusában jelent meg a Brit Fehér Könyv a Közép-Afrikai Federáció tárgyában. Ez a federáció British Central Africa név alatt magában foglalná: Dél- és Észak-Rhodéziát és Nyasalandot. Ez a könyv, amely az elmúlt évben tartott: Victoria Falisi és Londoni Konferenciák anyagát tartalmazza, mérföldkő Afrika jövőjét illetően. Az eddigi angol gyarmati politikával teljesen szakítva, kialakult az a vélemény, hogy a négereket be kell venni társként, még pedig egyenjogú társként a British Commonwealth-be s egy olyan államot kell kialakítani, amely szakít az eddigi Coloured van tudomásunk, hogy az Európa-Mozgalom magyar bizottsága megalakult. Nem hallottunk azonban arról, hogy a magyar delegáció és az őt kiküldő szervek valóban egyetértenek-e a Londonban elfogadott elvekkel és még kevésbbé vagyunk bizonyosak afelől, hogy a Nemzeti Bizottmány — vagy helyette valamely más, hivatásának jobban megfelelő pártközi alakulás — végre hozzálát, ha nem is egy “nemzeti Programm” kidolgozásához, de legalább az újjáépítésnél követni kívánt átfogó szempontok körvonalazásához és azok jóhiszemű megindokolásához. Politikusaink gondolják meg magukat és ne játszanak tovább búj ócskát a magyarság jövőjét illető legfontosabb problémákkal. Emigrációnk konzervatív szárnya pedig lássa be, hogy amennyiben egyszer még részt akar venni egy szebb és boldogabb magyar haza felépítésében, csak szociálisabb és demokratikusabb eszmékkel megrakodva lesz érdemes az országba visszatérnie. Mert ha nem igy tenné, népünk számára nem fog sokkal nagyobb nyereséget jelenteni, mint egy Pató Pál úr mentéjéről leszakadt fületlen gomb. Bar-ral, nem ismer továbbra szín- és faj-szerinti különbséget. A fontos csak az, hogy az illetők hű polgárai legyenek a Brit Gyarmati Birodalomnak. Hatalmas lépéssel halad e terv megvalósítása felé, s a benfentesek szerint meg ez évben létre jön a Federáció annak ellenére, hogy sok az ellenzője. Elsősorban ellene vannak a Dél-Rhodéziaiak, még pedig a fehér lakosság, mert féltik eddigi szerzett jogaikat s gondolnak arra, hogy megszűnik uralkodó jellegük. Ellene vannak nagyrészt a négerek is, — főleg Nyasalandban és Észak-Rhodéziában, — mert ezekben az országokban ők már bizonyos önállóságra tettek szert, ami hiányzik Dél-Rhodéziában, ahol a helyzet nagyjából hasonlít Dr. Maian Dél-Afrikájáéhoz. Viktória Királynő annak idején ünnepélyesen megígérte, hogy ők valamikor néger állam lesznek, a brittek csak addig protegálják őket, amíg érettek lesznek az önkormányzatra. A legnagyobb akadály azonban, hogy a néger tisztviselők mind telve vannak ambícióval, már elosztották maguk között a nagy hivatalokat, s szívesen látnák magukat egyedül, minden protegálás nélkül. Most folyik a nagy harc és agitáció ennek leküzdésére. A Brit Birodalom csak úgy hajlandó federálni ezeket az országokat, ha ők maguk is kívánják. Sztálin ezt sokkal egyszerűbben elintézte volna, de ma a demokrácia jegyében élünk, és az angolok senkit sem akarnak akarata ellenére valamibe belekényszeríteni, ami neki nem tetszik. Ennek ellenére a Federáció jönni fog, mert általános vélemény szerint jönnie kell, mert így kívánja ezt nemcsak az angolok, de egész Európa érdeke. A bolsevista veszély ellen csak egy ütő-kártya van: minél nagyobb egységeket szembe állítani vele, ahol nyugodt és megelégedett élet folyik, s ez a körülmény előbb vagy utóbb nemcsak a Brit-Afrikai birtokok, de egész Afrika egyesítése felé vezet. Ehhez tudni kell, hogy Afrikában óriási lelő helyek vannak nemcsak vas és szén telepekkel, de uránium, arany, réz, mangán, aszbeszt stb. fémek és ásványok szinte kimeríthetetlen mennyiségben fordulnak elő, s eddigi kihasználásuk alig számottevő. Mi, afrikai fehér emberek, nagy várakozással tekintünk a gyarmati politika ilyetén változása elé, mi itt telepedtünk le, s akarva, nem akarva itt kell megalapozzuk a magunk és családunk jövőjét, amit valóban csak úgy tudunk elképzelni, hogyha az összes itt élő népek baráti tömörülésbe lépnek egymással, megszüntetve minden faji és társadalmi előítéletet. A feketéknek még hosszú ideig szükségük lesz a fehér faj útmutatására, s ha nem lesz zavaró momentum, úgy érezzük, hogy nagy feladatok várnak reánk egy Európával szorosan összefüggő Afrika kialakításában. Újságok, könyvek, utazás, szereletcsomagok, hanglemezek, publicité, üzleti ügyek. KELENY MINDENT ELINTÉZ. A Ste. KELENY, 12, rue de la Grange- Bataliere, PARIS-9. — Tel.: Taiibout 65-97. mmm CIO 6
