Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1952-09-01 / 9. szám

a) nemzeti és regionális megállapodások kidolgozása a termelés mérvére és a termények elosztására nézve;

b) mezőgazdasági felszerelések, műtrágyák, vetőmagvak stb.. termelésének összhangba hozatala;

c) egy nemzetközi fedezettel ellátott külön Hitelszövetkezet alakítása a mezőgazdaság modernizálására, gépesítésére és villamosítására szükséges befektetések finanszírozása céljából;

d) kiviteli-, behozatali- és hitelszövetkezetek széles hálózatának a kiépítése;

e) egy nemzetközi szervezet létrehozása a mezőgazdasági termények összegyűjtésére és szétosztására Európában.

Ezenfelül elő kell mozdítani a mezőgazdasági termelők demokratikus alapon való szakmai szervezkedését, hogy ez is kellő hátvédül szolgáljon a parasztság anyagi boldogúlásához és társadalmi felemelkedéséhez.

Szociálpolitika

Szociálpolitikai téren legelső tennivaló lesz a kommunista rendszer nyomaink az eltüntetése és a Nyugaton elismert természetes szabadságjogoknak a helyreállítása abban a mértékben, ahogy azt az Egyesült Nemzeteknek az emberi jogokra vonatkozó Nyilatkozata előírja. Nevezetesen helyre kell állítani a szakszervezeti szabadságot, a kollektív szerződéseket és a sztrájkhoz való jogot. Szabad teret kell nyitni a független szövetkezeti mozgalom kifejlődésének. A munkaügyi törvényhozásnak el kell érnie a munkásvédelemnek legalább azt a fokát, amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által elfogadott normák képviselnek. Létre kell hozni a társadalombiztosításnak egy olyan rendszerét, mely a népesség minden rétegére kiterjed. A munkásságnak lehetőséget kell adni arra, hogy a gazdasági ügyek intézésében részt vegyen nemcsak a vállalat keretén belül, de iparáganként és országosan is. Az egész gazdasági élet irányitó szempontjául a teljes foglalkoztatottság biztosítását kell megtenni. A demokrácia alapjaként a nemzeti jövedelem méltányos elosztását, valamint az általános jólét előbbrevitelét fogadva el, Közép- és Kelet-Európa országainak együttes erővel kell törekedniük arra, hogy népeik munka- és életviszonyait a Nyugaton ismert színvonalra emeljék.

Kulturális teendők

A konferencia a fentieken kívül elhatározta egy kulturális akció-bizottság és egy ennek irányitása alatt álló Kutató és Tájékoztató Intézet felállítását, melynek hatáskörébe túlnyomórészt az emigráció szellemi életének és a fiatalság képzésének előmozdítása fog tartozni. A rájuk bízott feladatok azonban olyanok, hogy megvalósításuk szinte kizáróan a nyugati országoktól várt anyagi eszközök mértékétől függ.

II.

A fentiek valószínűleg önmagukban is eléggé érzékeltetik a konferencia alaphangulatát és szellemét, amit bízvást kitűnőnek mondhatunk. Ettől függetlenül azonban különösen aláhúzandónak tartjuk azt a tényt, hogy egy feltétlenül reprezentatív konferencia — ahonnan csak a kommunisták hiányoztak — közös nevezőre próbálta hozni a vasfüggöny mögötti országok újjáépítési programmjának alapelyeit akkor, amikor az egyes emigrációk körén belül a különböző pártoknak még aligha sikerűit egységes álláspontra jutniok a legfontosabb tennivalók tekintetében. Elhamarkodott lépés lett volna tehát e kérdés-komplexumot az Európa-Mozgalom keretében emigrációközi tárgyalások középpontjává tenni? Erről szó sincs. A kezdeményezés nem volt túlkorai, hanem épp ellenkezőleg: nagy szükség volt rá,

mivel tervezés dolgában a legtöbb nemzeti emigráció még nyilván a kezdet kezdeténél tart. S a londoni értekezletnek talán az lesz a legnagyobb eredménye, hogy hatékony ösztönzésül fog szolgálni a követendő elvek és célok országonkénti tisztázása irányában.

Nem tudjuk, hogy a többi közép- és keleteurópai ország politikai emigrációja ezen a téren hol tart. Ami a magunk emigrációját illeti, annyi bizonyos, hogy az még sajnos nagyon hátra van. A Nemzeti Bizottmánynak pl. az az álláspontja, hogy semilyen kérdést, ami az úgyis megosztott emigráció ellentéteit tovább élezhetné, elvből nem tárgyal. Szerinte első dolog az ország felszabadítása s állítólag ennek szenteli minden erejét. Egyébként pedig minden fontosabb kérdésben maga a nép fog dönteni s ezért majdnem teljesen közömbös, hogy az emigráció mit vall vagy akar.

őszintén szólva magunk sem tartozunk azok közé, akik politikai emigrációnk súlyát, tekintélyét és az események befolyásolására való képességét esetleg hajlandók lennének túlbecsülni. De ha igazat adunk is azoknak, akik úgy vélik, hogy az emigráció nem bír sem illetékességgel a döntésre, sem eszközökkel a cselekvésre, annyi mégis kétségen felül áll, hogy tanulnia és elmélkednie még mindig lehet, sőt kell! Nem állítjuk azt sem, hogy akinek odahaza valamikor bármily csekély köze is volt a politikához, annak holta napjáig úgy kell éreznie, mintha az ország jövőjének minden gondja kizárólag az ő és a hozzá hasonlók kezeibe volna letéve. Nincsenek felkent politikusok és aki netán úgy találná, hogy a megoldandó feladatok nagysága meghaladja felkészültségét s a problémákhoz nem tud hozzászólni, az nyugodtan félreállhat. Csak egyet nem lehet — és ilyesmi ellen minden erőnkből tiltakoznánk: befalazódva a múltba, vakon és süketen ülni egy orkánszerűen felforgatott világ helyreállításának megsokasodott kérdőjelei előtt és amellett úgy tenni, mintha a keresett megoldásoknak ő lenne a megbízható gazdája, sőt annak idején a végrehajtás avatott irányítója is.

Az ilyen hamis látszatok keltése nemcsak politikai ildomosság kérdése, de súlyosan veszélyezteti egyebek közt a jelenlegi lélektani háború sikeres viteléhez fűződő érdekeket is. Hogy csupán egy példát említsünk: a magyar parasztságot a holnap szempontjából más aligha érdekelheti jobban, mint az, hogy mi lesz a földdel, ha egyszer a kommunizmus megbukik. Ennek dacára tett-e az emigrációnak félhivatalosan működő képviseleti szerve csak kísérletet is arra, hogy a földreformnak minden egyebet meghaladó fontosságú kérdésében egységes álláspontra jusson és azt a legközvetlenebbül érdekelteknek odahaza rögtön tudomására is hozza? És ha a földosztás ellenségei végre nyíltan beadnák a derekukat, — hiszen ma már Ázsiában és Afrikában is földet osztanak, — nem volna-e időszerű, hogy pl. a kártalanítás roppant tüskés kérdését is hamarosan kiiktassuk a politikailag vitás problémák sorából? A tisztázatlan elvi kérdéseknek egész garmadája vár minden vonalon legalább elméleti elintézésre és ha a politikai emigráció személyi torzsalkodások helyett ezek komoly megvitatásának szentelné idejét és erejét, nemcsak a majdani hazai légkört óvná meg egyes káros feszültségek kirobbanásától, hanem addig is tetemesen hozzájárulna az otthoniak bizalmának megerősítéséhez a nyugati demokrácia célkitűzései iránt.

A londoni határozatok, mondanunk sem kell, senkire sem kötelezőek. Egyetlen céljuk, hogy irányt szabjanak a tervek további kiérlelésének és egy közös keretet próbáljanak teremteni a szükségszerűen szétágazó szempontok összeegyeztetésére. Nem volna-e itt az ideje, hogy emigrációnk a maga körén belül sürgősen kövesse e példát? A konferencián magyar részről ir. mintegy másfél tucat kiküldött vett részt és arról in

5