Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-09-01 / 9. szám
Amerikai Magyar Református Egyesület, amely az Egyesült Államok kongresszusa által engedélyezett testvérsegítő intézmény, 1896-ban történt alapítása óta rendszeres állami ellenőrzés alatt folytatja működését. 27,000.000 dollárnyi érvényben levő okmánya, 5,000.000 dollár díjtartaléka, 33,000 tagja és 217 osztálya teljes garanciát nyújt az élet-, baleset-, betegség- és kórházi költségbiztosítások terén. Tagjai számára már 30 év óta “Bethlen-Otthon” néven árva- és öreggondozó intézetet tart fenn Ligonierban. Pennsylvania államban, amely a maga nemében egyedülálló. Tagja lehet felekezeti különbség nélkül az Egyesült Államokban élő bármely gyermek, férfi vagy nő — 55 éves korig bezárólag — s szeretettel hívja állandóan növekvő táborába az új hazába érkező magyarságot. Részletesebb felvilágosítást készséggel ad The Hungarian Reformed Federation of America Kossuth House, 1801 P Street N. W. Washington 6, D. C. U. S. America KÖNYVSZEMLE A TUDOMÁNYOS LÉLEKTAN TERÜLETÉRŐL Az “Új Magyar Út” márciusi számában Mikó Bálint írt Harry A. Overstreet "Nature Mind" c. könyvéről. így tanulmánya nyomán is, meg talán egyébként is olvasóink előtt nem lesz ismeretlen Overstreet neve. Overstreet amerikai gondolkozó. Ebben korunk egyik legnagyobbjának tarthatjuk. Kereső ember. Uj utakat keres és épít. Talán nem is annyira utat, mint hidat. Hidat a lélektan felől a hitélet felé. A pszihológia felől a theológia felé ... Az ő nyomán szeretnék elindulni akkor, amikor a New York Herald Tribune-ben megjelent egyik cikke alapján ismertetést adunk egy pár könyvről, amelyek olyan alapvető értékeket vesznek vizsgálat alá, amelyekre reáépíthetjük életünket. A cikk cime “Lelki életünk alapjainak felülvizsgálása”. Az 1951-es év folyamán az amerikai könyvpiacon — a regényektől eltekintve — a legtöbb könyvet a vallásos tárgykörben adták ki. Megkell jegyeznünk azt is, hogy a tudományos könyvek csak kilenccel maradtak le a vallásos tárgyú könyvek mögött. A kettőt együtt méltán nevezhetnénk a “két nagy”-nak az 1951-es könyvpiacon. Ez kétségtelenül azt mutatja, hogy a mai bizonytalan és kétségek közt hányódó időkben az ember egy átfogó pillantást akar vetni önmagába és világába. És ez helyes is igy. A vallás nem lehet öncél. Illetve nem szabad öncélúnak lennie. A vallás érett formájában alkalmas arra, hogy az ember kapcsolatait meghatározza. Az ilyen vallás vezeti rá az embert azokra az alapvető értékekre, amelyekre reáhagyatkozhat, amelyek szerint a maga jobb énjét kialakíthatja. Overstreet úgy látja, hogy a vallás napjainkban érzékeny sérüléseket szenved. . . Utal Gordon Allporl harvardi pszihológus nem rég kiadott könyvére: "The Individual and His Religion". A könyv egy elkeseredett, háborút járt, katonát idéz, aki így ir: “a háború végső bizonyítéka annak, hogy: 1) nincs Isten és hogy 2) a vallás tévedés.” Egy másik katona csalódottan írja: “láttam egy katonát, akit ima közben ölt meg egy gránát.” Egy harmadik pedig aki a háború alatt sok bombázásban vett részt, ezt írja: “szüntelenül abban reménykedtem, hogy majdcsak megúszom a dolgot... Hogy hol végződött a reménykedés és hogy hol kezdődött az imádkozás, bizony nem tudom”. Ez a “nem tudom” érzése mélyen a mai élet húsába vág. Ez némely esetben mindannak teljes tagadásához vezet, ami valaha is, mint vallás igaznak, és olyannak látszott, mint amire reá lehet hagyatkozni. Más esetben egyszerűen kérdőjelet tesz a régi vallási elvek mögé, gyakran pedig hatalmas erőfeszítéseket tesz arra, hogy átgondolja és újraértékelje a dolgokat azok teljességében ... Nehéz lenne átfogó képet adni arról a 731 könyvről, amelyet 1951- ben a hitélet tárgykörében kiadtak. De nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a könyvek egy nagy része e legutolsó kategóriába esik. Könyvek, amelyek újraértékelik illetve újból vizsgálat alá veszik lelki életünk inogni látszó alapjait. Ezen a területen — amelyet a cikk írója egyébként a magáénak vall — egy jelentős dologra hívja fel figyelmünket. Megállapítja azt, hogy úgy látszik, hogy a tudományos és gyakorlati lélektannal foglalkozók különös ösztönzést éreznek arra, hogy felkutassák és felmérjék a vallás értékeit — holott ezekkel eddig nem nagyon törődtek ... Másrészt pedig a hitélet, a vallás emberei szintén szokatlanul erős törekvést mutatnak arra, hogy felkutassák és felhasználják a gyakorlati és tudományos lélektan tapasztalatait, értékeit. Ennek a két irányból egyszerre egymás felé történő haladásnak kézenfekvő példája a "Pastoral Psyhology Book Club" megalakulása. A club 1951. márciusában indult el útjára és vezetői között egyaránt (Folytatás a 19. oldalon)
