Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-07-01 / 7-8. szám
A HELSINKI-I OLIMPIÁSZ eredményeit elszorult szívvel figyelhette minden magyar. Micsoda tehetség, micsoda őserő rejlik ebben a számbelileg kicsiny, évszázadok óta elnyomott, annyiszor kisemmizett s ma is rabszolgasorsban tartott magyar népben! Csak az Egyesült Államok és a Szovjetunió 15-ször, ill. 20-szor akkora nemzete múlták felül. — Miért van azonban, hogy ugyanakkor a nemzetközi sajtó, a nemzetközi megbecsülés terén annyira hátul vagyunk? Az Olimpiász alatt a világsajtóban hasábok jelenlek meg a szomszédos népek egy-egy bajnokáról, a mieinkről — semmi. Csak az a hír kapott komoly nemzetközi visszhangot, hogy a 16 olimpiai bajnok közül 9 nem kivánta magát "otthon" ünnepeltetni, hanem inkább választotta a hontalanságot. — Valami végzetes "tudathasadás" jellemzi ma a "szabad" világban élő magyarságot. Ha valami külső kényszerítő nyers erő nem billincseli össze, akkor az egyénileg tehetséges magyarok — tragikus rövidlátás és egy mindenek felett való erkölcsi és nemzeti eszmény fegyelmező erejének a hiányában — egymást: a másik, többi magyart marják, igyekeznek lehetetlenné tenni — s maguk zsugorítják "ártalmatlanná", jelentéktelenné a magyarság nemzetközi helyzetét. — Bár ösztönöznék az olimpiai eredmények a nyugatra szakadt magyarságot komolyabb — összmunkára! A BUENOS AIRESI MAGYAR SZABADEGYETEM méltán vívhatta ki a szétszórt magyarság elismerését. A múlt különféle képleteihez sokszor öntudatlanul, de fanatikusan ragaszkodó és így egymással szemben legtöbbször megkeseredett magyarság legnagyobb emigrációs feladatainak egyike — a szellemi kultúrában való elmélyedés. Csak így remélhető a közös magyar szellemiség erejében való megenyhülés egymás iránt és az emberiség nagy szellemi áramlataiba való bekapcsolódás révén a magyarság hírének javítása, közbecsülésének eredményes szolgálata. Az első trimeszterét záró Szabadegyetemnek és vezetőségének mi is további hasznos és eredményes munkál kívánunk! Bár követnék e példát minél többen! tette fel. Ezt a görbét egy grázi osztrák geológus is megismervén, feltűnt neki annak hasonlatossága egy másik görbéhez, amelyet az Alpok pleisztocénkori eljegesedésének kérdéseivel foglalkozó Penck és Brückner közöltek klasszikus munkájukban még 1909-ben, tehát Milankovitsch előtt 10 évvel. Miután Werner dolgozata megjelent, mások is foglalkoztak ezzel a kérdéssel, majd Milankovitsch is társult geológusokical és így határozták meg azt, hogy az u. n. harmadkor és a pleisztocén időszak határa 800,000 esztendőre nyúlik vissza és hogy ezen a 800,000 esztendőn belül minden geológiai eseményt mintegy 1000 éves hibahatárral években meg lehet határozni. Minthogy a Pleisztocén korszakon belül az egyes finomabb beosztásokat másféle észleletek, így pl. a tőzegekben stb. előforduló virágporszemcsék vizsgálata alapján már jól meg lehet csinálni — az eljegesedés egyes periódusainak, az egyes hidegebb és melegebb időszakok okozta klimaingadozásnak más és más fauna, flóra felel meg — az újabb leletek korát a megadott hibahatáron belül így már jól meg lehet határozni. Ezen az alapon a Pleisztocén és a Holocén korszakon belül az ember fejlődéstörténete a következő fővonásokban foglalható össze: A Harmad- és Negyed-kor (a Pliocén és Pleisztocén) forulója... 800.000 év előtt. Emberszerű lelet még ismeretlen. Valamennyi maradvány (Pithecanthropus, Sinanthropus stb.) Jávában és másutt majomszerű bélyegekkel. Legősibb ember, Homo-típusok, pl. Homo Heidelbergiensis, egyes kinai, afrikai típusok a Mindéi-, ill. Günz-jégkorszak közti időkből, 500.000 évvel ezelőttről. A mai kor emberétől anatómiailag részben még különböző Homo neandertalensis és társai a harmadik, u. n. Riss-jégkorszak időtartama alatt lépnek fel, 200.000 év előtt. A Homo sapiens-típus az utolsó, a Würm-korszak után lép fel, 108,000 év előtt. A pleisztocén vége, a jég visszahúzódása Kr. e. 11.000 évvel. Eddig tart az említett embertipusok u. n. paleolith kőkorszaka. 11,000—6000 év között Kr. e. a mezoliih kökorszak a Holocén korszak elején. 6000—4000 között Kr. e. a neolilhikum, a csiszolt kökorszak ideje. Az ember már növényt termel, házi állatot tart. Kr. e. 4,000-től máig a történelmi idő, a réz, bronz, a vas és ma az autombomba korszakával. * Milankovitschnak vizsgálati eredményeit egy másik módszer is igazolta, ez azonban főleg az idősebb földtani időszakok korának meghatározására bizonyult alkalmasnak. Az utóbbi módszer a rádió-aktív anyagok kutatásából sarjadt ki. Ma ismerjük már, hogy a rádium, thorium, uránium stb. bizonyos szétesési folyamaton megy át, miközben energiát sugároz ki, maga az elem más elemekre bomlik szét. Az említett rádium pl. részben héliumot termel, részben pedig az ólom egyik fajtájává alakul át. Ennek az átalakulási, bomlási folyamatnak időbeli lefolyását a fiziko-kémikusok pontosan meghatározták. Kézenfekvő lehetőség volt mindezek alapján az egyes különböző korú rétegekből olyan ásványokat kikeresni, amelyekben a hélium vagy az ólom megvan és amely ásvány az illető rétegbe mint másodlagos helyre ülepedett be. A lemért hélium, vagy ólom mennyiségből a megfelelő képletek alapján ki lehet számítani azt az időt, amely alatt a hélium-, illetőleg az ólommennyiség az ásványban felhalmozódott. így ismét sok különböző helyről és különböző korú rétegből meghatározva mindezeket az adatokat, máris megvolt ismét egy időrendbeli egymásután, de most már tényleges években való kifejezéssel. Ma a kutatás ebben az irányban is továbbfolyik, a módszer is tökéletesedik, ma már ott tartunk, a számítási hibahatár alig 10%. Az idevágó vizsgálatok legfontosabb adatait a következő táblázatban foglalom össze: Kainozoikum /pleisztocén 0.8 millió év (Újkor) i Harmadkor _ _ 60 tt tf Mezozoikum Kréta 140 ft (Középkor) Jura . 175 » tt Triász 200 ft Perm 240 tt Paleozoikum Karbon 310 J» ff (Ókor) Devon . _ __ 350 tt tt Szilur . ... _ . 450 tt tt v Kambrium ___ 540 »» tt Proterozoikum (Hajnalkor) __ 1000 tt tt Archaikum (Őskor) 1500 ff tt Az urán- ólom módszerrel lemért és számított legrégibb eddig ismert ásvány a finn Karéba területéről 1900 millió éves. Egy másik, a kanadai Manitoba tartomány területéről ismert ásvány kora pedig 2.300 millió évnek adódott ki. 25
