Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-07-01 / 7-8. szám
Ha ezenkívül még tekintetbe vesszük a visszavonuló német hadsereggel egyidejűleg elmenekült tömegeket is, akkor azt látjuk, hogy a második világháború következtében kb. 12 millió német vált hontalanná. Az elűzött németek legtöbbnyire Ausztriában és Németországban telepedtek le újra, viszont ellenőrizhetetlen adatok szerint Jugoszláviából és Romániából mintegy 100—100.000 német lakost deportáltak a Szovjetunióba. A Magyarországra vonatkozó 165.000 főnyi kitelepítés egybevetve a népi németek mintegy 450.000-es tömegével egyben azt is bizonyítja, hogy nálunk aránylag humánusabban kezelték ezt a kérdést, mint ahogy az az utódállamokban történt. A második világháború folytán bekövetkezett népesség-hullámzásról szóló kép nem lenne teljes a "displaced person"-okról, DP-kről szóló megemlékezés nélkül. 1947. végéig mintegy 1.570.000 displaced person-t tartottak nyílván, viszont ha ehez hozzáadjuk még a később regisztrált magyarokat és csehszlovákokat, valamint az újabb menekülteket is, akkor a D. P.-k összlétszámát kb. 1% millióra vagy valamivel töb,bre becsülhetjük. Sajnos semmilyen kimutatás sem készült e tömeg nemzetiségi megoszlásáról és e téren az egyes emigrációk által publikált, gyakran kétes értékű becslésekre vagyunk utalva. A D. P. statisztikákban nem szerepel az a mintegy 200.000 főnyi lengyel menekült, akik legtöbb esetben a háború folyamán a lengyel hadseregben szolgáltak, majd 1945. után elsősorban Nagybritanniában és Franciaországban telepedtek le. A háború elejének időtartamára esik a spanyol polgárháború befejezése is. Ennek következtében mintegy 400-450.000 ember menekült el a köztársasági Spanyolországból, akik főképen Franciaországban telepedtek le. Közülük mintegy 160.000-en maradtak végleg külföldön, mig a többiek később visszatértek hazájukba. Nem foglalkozik a szerző a háború végével beköszöntő politikai változások során emberéletben esett veszteséggel. E téren Görögország és Bulgária vezetnek. A háború végén Görögországban a kommunisták által kirobbantott polgárháború, majd az ezt követő, külföldről támogatott kommunista guerilla tevékenység egyes források szerint mintegy 100.000 emberéletet követelt. Bár ez a szám túlzottnak tűnik, kétségtelen, hogy a halálos áldozatok száma tízezrekre tehető. — Bulgáriában az orosz csapatok bevonulását követő politikai “tisztogatás” áldozatainak számát a megbízható becslések 10.000 és 30.000 közé teszik. A Tito uralomraiutása körüli politikai változások, volt usztasák elleni megtorló intézkedések szintén sok ezer halálos áldozatot követeltek, bár erről semmilyen pontos adatunk sincsen. A sorrendben ezután Franciaország következik, ahol hivatalos kimutatások szerint a németekkel való kollaboráló címén összesen 10.500 embert végeztek ki, részben bírói Ítélet alapján, részben pedig a különböző ellenállási szervezetek akciói során. Magyarországon az 1945/46-os háborús bűnös perek, valamint a politikai rendőrségen ez időben elkövetett atrocitások következtében mintegy 1000 ember veszítette életét. Csehszlovákiában a megtorlás kisebb részben a volt Tiso és Hacha rezsim vezetői ellen, legtöbbnyire pedig a német és magyar' kisebbség ellen irányult. Ennek során számos ember veszítette életét, de pusztán találgatásokra vagyunk utalva azt illetőleg, hogy ez a szám több százra, vagy több ezerre tehető-e. Ugyanezt mondhatjuk Lengyelországról is. Romániában, ahol az oroszokhoz való átállás simán zajlott le, a régi rezsim kezdetben aránylag keveset veszített és az ellene irányuló reakció is csak később következett be. Viszont 1946-tól kezdve az orosz nyomás sokkal súlyosabb volt, mint Magyarországon és ennek megfelelően több áldozatot is követelt. Azt, hogy aránylag kevés háborús bűnös perről lehetett hallani, elsősorban azzal lehet magyarázni, hogy az ismertebb vasgárdistákat, akik ellen ilyen perek elsősorban irányultak, még a háború folyamán lemészárolták Antonescu tábornok hívei. — Belgiumban, Hollandiában, Dániában, Norvégiában, Olaszországban a felszabadulást követő politikai átalakulás simán zajlott le. Bár ezekben az országokban is számos háborús bűnös pert folytattak le, a kivégzettek száma aránylag csekély volt. A nácizmus bukása lehetővé tette a hitleri pusztítás áldozatainak aránylag pontos számbavételét. A szovjetrendszer következtében elpusztult tömegekről mindezideig még nincsenek pontos adataink, és minden valószínűség szerint csakis a kommunista hatalom bukása után lesz lehetséges annak megállapítása, hogy hány emberéletet követelt ez a rendszer, amelyik kegyetlenségben a hitleri rendszert is túlhaladja. Egyedül a szovjet által bekebelezett területek lakosságáról vannak adataink és talán ez is némi kiindulópontul szolgálhat. A Szovjetunió által annektált területek eredeti lakossága a következő volt: Lettország 2.0 millió Litvánia . -_ .... 2.6 millió Észtország _ 1.1 millió Keletporoszország 1.2 millió Kárpátalja . ._ 0.7 millió Keletlengyelország ... ... 11.6 millió Beszarábia, Északbukovina 3.9 millió Összesen __ . ... 23.1 millió Arról nincsenek pontos adataink, hogy hányán menekültek el a területek eredeti lakosságából, hány embert érintettek az innen folyó tömeges deportálások és hogy hányán pusztultak el ezek következtében. Az közismert tény, hogy a háború alatt Keletlengyelországból 1.2 millió lengyelt deportáltak a Szovjetunióba. Ezek közül lengyel részről 270.000-nek a halálát közölték, közel % milliót szabadon bocsátottak, a többi sorsa pedig ismeretlen. Ide sorolhatjuk ezenkívül még a katyni tömegmészárlás áldozatait is. A japánok több, mint 300.000 hadifoglyot kérnek számon a Szovjettől, a németek mintegy 1-lVz milliót, bár kétségtelen, hogy ezek között sok “eltűnt” a harcmezőn pusztult el. A fogságban elpusztult magyarok számát óvatos becsléssel is legalább 100.000 főre tehetjük. Az olaszokat ért veszteség mintegy 50.000, az elpusztult román hadifoglyok számát szintén legalább ennyire becsülhetjük. Ehez jön még a több százezer elhurcolt észt, lett, litván kárpátaljai magyar, keletlengyelországi lengyel, besszarábiai román, nem beszélve a Szovjetunió őslakosságán belül folyó “áttelepítésekről”, amiknek többek között a krimi tatárok is áldozatul estek. Pontos adatok ugyan nem állanak rendelkezésre az itt bekövetkezett eseményekről, az azonban bizonyos, hogy mindezekről a területekről 10.000, illetve 100.000 számra deportálták az őslakosságot. Reméljük, hogy egyszer majd lehull a lepel ezekről a szörnyű tragédiákról is. A nácizmus következtében elpusztultak millióinak száma egybevetve a kommunista zsarnokság egyelőre még ismeretlen számú áldozatainak számával örök mementóként figyelmeztet arra, hogy nem lehet szabadság és megbékélés addig, amig egy minden eddiginél kegyetlenebb zsarnokság uralkodik a föld tekintélyes hányadán. 18
