Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-07-01 / 7-8. szám
valamint az akkori államvezetés hibái következtében fenékig kellett ürítenünk a keserűség kelyhét. Menynyire tragikus azoknak a katonáknak a sorsa, akik a háború utólsó heteiben esnek el, de mennyivel tragikusabb még, amikor egy egész nemzet kerül a háború utólsó hónapjaiban, az aránylag megkíméltek soraiból a legkeményebben sújtottak táborába. A Németországra vonatkozó adatok szintén némi kiegészítésre szorulnak. A német hivatalos katonai veszteség ugyan jóval alatta marad a 316 milliónak, az “eltűntek” figyelembevételével a szerző a hivatalos német vélemények alapján a veszteséget mégis 3 V2 millióra teszi. Ugyanakkor megjegyzi azonban, hogy számos hadifogoly sorsa még ismeretlen. Számolni kell arra, hogy ezek közül sokan pusztultak el a Szovjetunióban, amit az a tény is valószínűvé tesz, hogy Németország még mindig több, mint 1 millió hadifogolyról követel elszámolást a Szovjetuniótól. Mindent egybevetve a hiányzó hadifoglyok beleszámításával is könnyen lehetséges, hogy a katonai veszteség fölötte van a 4 milliónak. Ha ehez hozzávesszük a polgári lakosság súlyos áldozatait, valamint a külön kimutatásban szereplő osztrák és szudétanémet hősi halottakat, akkor azt látjuk, hogy a hitleri őrület következtében kirobbantott második világháború körülbelül háromszor akkora véráldozatot követelt a németségtől, mint az 1914-18-as világégés. A német polgári lakosságot ért mintegy félmillió főnyi veszteség elsősorban az 1943/45-ös évek folyamán az angol légierő által a német városok ellen végrehajtott súlyos megtorló légitámadások áldozatait takarja. Ezt összehasonlítva az angol polgári lakosságot ért 62.000 főnyi veszteséggel, melyben már a kereskedelmi tengerészet áldozatai is bennfoglaltatnak, azt mutatja, hogy az igen nagy erővel és technikai felkészültséggel végrehajtott angol légitámadások körülbelül nyolckilencszer annyi áldozatot követeltek Németországban, mint az 1940/41-es Anglia elleni német bombázások, valamint az 1944-ben alkalmazott “V” fegyverek. Az anyagi pusztulás szintén ennek arányában sokkal súlyosabb Németországban. Az emberéletben esett kár azonban a légitámadások erejéhez és a kiterjedt anyagi kárhoz viszonyítva — hiszen jóformán minden német nagyváros többé-kevésbé elpusztult — aránylag még mindig csekélynek mondható, és a legsúlyosabban bombázott német városok lakosságának is mindössze pár százaléka. A háború folyamán lábra kapott rémhírek, melyek szerint pl. egyedül Hamburgban és Drezdában 2-200.000 ember pusztult volna el, szerencsére valótlannak bizonyultak. Mindez igen erős érvet jelent olyan véleményekkel szemben, hogy egy esetleges harmadik világháború Európa teljes pusztulását jelentené, bár az kétségtelen, hogy az atombombázás több áldozatot követelne, mint a második világháború során alkalmazott “bombaszőnyeg”-ek. Egyes szakértők véleménye szerint a Németorszságot ért bombakár mintegy 400 atombomba hatásának felel meg. Jelenleg valószínűtlennek látszik, hogy a Szovjetunió ilyen atombomba menynyiséggel rendelkeznék. Igen érdekes a Nagybritanniál ért 388.000 főnyi és az Olaszországra vonatkozó 333.000 főnyi katonai veszteség egybevetése. Mindkét ország közel azonos arányú veszteséget szenvedett, viszont az olasz katonai eredmények semmiképen sem állanak arányban az angol haderő teljesítményeivel. Az a tény, hogy az angol haderő a háború legelejétől, egész az utolsó napig igen eredményesen küzdve aránylag ilyen csekély veszteséget szenvedett, mindennél jobban bizonyítja az angol hadvezetés józanságát. Az Olaszországra vonatkozó veszteség részben az orosz hadifogsággal kapcsolatos több tízezer “eltűnés” következtében ilyen magas. A jugoszláv haderő 300.000 főnyi vesztesége aránylag szintén igen magas, bár ebben minden valószínűség szerint a guerilla-harcok során elesett szerb katonák is benne vannak, tekintve, hogy a jugoszláv hadsereg az 1941-es hat-hetes balkáni hadjárat során aránylag igen csekély áldozatot hozott. Azt megint lehetetlenség megállapítani, hogy a polgári lakosságot ért 1.150.000 főnyi veszteségből mennyit kell a német, olasz megszálló hatóságok kegyetlenkedéseinek és mennyit az usztasák, csetnikek, partizánok egymás, illetve a megszállók elleni harcának, valamint a Tito-féle kommunista uralom “megszilárdításával” együttjáró atrocitásoknak tulajdonítani. Csehszlovákia polgári lakosságát ért mintegy 75.000 főnyi veszteséget csak kb. fele arányban lehet a németek részéről elkövetett atrocitásoknak tulajdonítani, mivel a fenti számban a hadműveletek polgári áldozatai, valamint a szlovákok partizánmozgalommal együtt járó halálozások is benne vannak. Érdemes megjegyezni, hogy egyedül Hollandiában 58.000 polgári áldozata volt a megszállók részéről elkövetett atrocitásoknak, ami a holland nép igen kemény ellenállását tanúsítja. A Franciaországban elkövetett erőszakosságok áldozatainak száma 130.000. Ez a szám elsősorban a háború utolsó évében duzzadt fel ennyire, amikor a megszálló hadsereg elleni guerilla tevékenység egyre nagyobb méreteket öltött. A román haderőt ért 300.000 főnyi veszteség aránylag igen súlyos. Ennek a számnak csak kis hányada esik a hadifogságban elpusztult román katonákra, a többi a harctereken bekövetkezett veszteség, bizonyítva azt, hogy a Tengely-hatalmak győzelmében bízó Románia teljes erővel vett részt az oroszországi hadjáratban azokban az években, amikor Magyarország csak vonakodva bocsátott aránylag kis erőket rendelkezésre. Viszont az is kétségtelen, hogy a szerencsésebb földrajzi helyzetben levő Románia 1944-ben idejében levonta a konzekvenciákat és sikeresen hajtotta végre az “átállást”, aminek következtében a román véráldozatok ép azokban az időkben csökkentek le minimálisra, amikor Magyarországon legmagasabbra emelkedett. A lengyel polgári lakosságot ért 2 milliós veszteség részben azt bizonyítja, hogy talán sehol sem volt olyan erős a megszállók elleni parizántevékenykedés, mint Lengyelországban és a németek sehol sem folytattak olyan kíméletlen irtóháborut a helyi lakosság ellen, mint éppen itt. Az Európára vonatkozó adatokból különben pontosan megállapítható, hogy a második világháború során Lengyelország, Jugoszlávia, Németország és Oroszország szenvedték a messze legsúlyosabb veszteségeket, mig a többi állam aránylag sokkal kisebb véráldozattal került ki a nagy világégésből. A hadviselő felek között aránylag Dánia, Norvégia, Belgium, Bulgária hozták a legkisebb áldozatot. Olaszország, Nagybritannia, Csehszlovákia aránylag szintén kevés veszteséget szenvedtek, mig a többi állam, beleértve Magyarországot is lényegesen súlyosabb megpróbáltatásokon ment át. Az emberéletben esett káron kívül igen érdekes kimutatást közöl a szerző a háború után elűzött, illetve kitelepített népi-német tömegekről is. 1945. után a nemzetközi megállapodások alapján elűzött németek száma a következőképen alakult: Lengyelországból _____________ 7.500.000 Csehszlovákiából __________________ 2.870.000 Jugoszláviából _____________________ 350.000 ? Romániából _______________________ 350.000 ? Magyarországról __________________ 165.000 Összesen ________________________\__ 11.235.000 17
