Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-07-01 / 7-8. szám
LA FONTAINE A tücsök és a hangya Tücsökné a nyáron át muzsikált. Ám, hogy beköszönt a tél, korgó gyomra enni kér, de hiába: egy falat légy, vagy kukac sem akad. S mert az éhség nagy dolog, Hagyánéhoz bekopog, s kéri szomszédasszonyát, pár szem búzát adjon át új termésig. — “Meghozom — így esdekel — fogadom úri tücsök szavamra, itt lesz tőke s kamatja.” Hangyáné, — s ez nem bűne — kölcsön adni nem szokott. Kérdi hát e tékozlót: “Nyáron mit csináltál Te?” — “Megbocsáss már, napestig muzsikáltam.” — “Igazán?” “Hát ez kedves ... Most talán táncolj hozzá egy kicsit.” (kzt a műfordítást eqy névtelenül maradni kívánó új-amerikás küldte be.) A Frumkin által Magyarországra vonatkozólag közölt 430.000 főnyi háborús veszteség némi magyarázatra szorul. Az adatokat a háború utáni hivatalos magyar statisztika, becslés alapján szolgáltatta és azok részben elfogadhatók, többször viszont, különösen a katonai veszteségnél, ahol lehetetlenség pontos határvonalat húznunk az elesettek, a hadifogságban elpusztultak, vagy még mindig ott sínylődök között, erős fenntartással kell őket fogadnunk. Ezt különben maga a szerző is hangsúlyozza. Legmegbízhatóbbnak a polgári lakosságot ért mintegy 50.000 főnyi veszteségkimutatás látszik. Ebből mintegy 30.000 főre tehető a budapesti ostrom polgári áldozatainak száma, tíz és egynéhány ezer főre a légi bombázások és hadműveletek polgári veszteséglistája és valószínűleg több ezer főre az orosz hadsereg által elkövetett erőszakosságok és gyilkossággal párosult fosztogatások áldozatainak száma. A zsidóságot ért 240.000 főnyi veszteség némileg túlzott. Ez a szám a zsidóság háború előtti és utáni számának összehasonlításán alapul és így a közben kivándoroltak, kikeresztelkedettek, nyugatra menekültek, hadifogságba kerültek stb. szintén halottként szerepelnek. Mindennek beszámításával a tényleges veszteség óvatos becslés alapján 200.000 fő alá tehető. A legnehezebb — mint azt a szerző is hangsúlyozza — a katonai veszteségek megállapítása. Magyarországon 1944 végéig mindössze 37.000 elesettet tartottak nyilván és ha tekintetbe is vesszük a később bekövetkezett veszteségeket, valamint az “eltünt”-ként szereplő elesetteket is (a második hadsereg 1943-as januári veszteséglistája külön 100.000 fő körül volt), — a “véres” veszteség halottakban nem nagyon haladhatja meg az 50.000-60.000 főt. A 140.000-es katonai veszteség elsősorban elpusztult hadifoglyok tízezeréiből adódik ki. A szerző szerint ugyanakkor számos hadifogoly sorsa még ismeretlen volt. Igen valószínűnek látszik, hogy az orosz fogságban elpusztult magyarok száma legalább 100.0000 főre tehető és ennek figyelembe vételével a katonai veszteség 160.000 fő körül mozoghat, de inkább több annál. Viszont feltétlenül jóval alatta marad az első háború katonai veszteségének, amikor a trianoni Magyarországra eső mintegy negyedmilliónyi halott gyakorlatilag azt jelentette, hogy minden faluban mintegy 20-40 név került a hősi halottakat megörökítő márványtáblára. A fenti becslés helyességét látszik igazolni az alábbi meggondolás is: Magyarország lakossága 1938. végén 9.200.000 fő volt és ez évi 7 ezrelékes szaporulat mellett évente mintegy 65.000 főnyi lakosság-növekedésnek felelt meg. Azaz a népesség létszámának normális körülmények között 1948. végére mintegy 9.985.000 főre kellett volna rúgnia. Az 1948. végén végrehajtott hivatalos népszámlálás az ország lélekszámát 9.207.000 főben állapította meg. Ez időben a statisztikai szolgálat aránylag még megbízhatóan működött és a kommunista nyomásra készült látszatstatisztikák csak később láttak napvilágot úgy, hogy nincs okunk kételkednünk a fenti szám helyességében. A hiányként jelentkező 650.000 főnyi különbséget a legvalószínűbbnek Ígérkező becsléssel a következőképen tudjuk áthidalni: A polgári lakosság vesztesége hadműveletek, bombázás, orosz erőszakosság következtében __________ 50.000 Faji üldözés áldozatai ______________________ 190.000 A zsidóság vesztesége kivándorlás, nyugatra történő menekülés, stb. következtében 50,000 Nyugatra menekült katonai és polgári személyek _________i__________________ 80.000 Hősi halottak ___________________________ 60.000 Hadifogságban elpusztult, illetve életbenmaradása bizonytalan ________________ 100.000 Kitelepített népi németek __,__________ 165.000 * 19 Összesen ___________________________________ 695.000 A fenti veszteségkimutatás valamivel nagyobbnak tűnik annál a számnál mint amire az 1948-as népszámlálás alapján lehet következtetni. A különbség viszont jól megmagyarázható az 1944/45-ben az utódállamok területéről Magyarországra beáramló több tízezer magyarral. Ugyanakkor minden bizonnyal még több ezer magyar él ma is orosz hadifogságban, viszont ezeknek a számára vonatkozólag semmilyen adat sem áll rendelkezésünkre. Jól tudjuk, hogy a fenti becslés csak hozzávetőleges pontossággal vázolja a tényleges veszteségeket, viszont a különböző szempontok egybevetése alapján nem hiszszük, hogy a tényleges helyzet a fenti adatoktól 10-20 százaléknál nagyobb eltérést mutatna. Az emigrációban gyakran hallunk fantasztikus veszteséglistákról, de ezek vagy a puszta fantázia szüleményei, vagy minden komoly statisztikai alátámasztás nélkül gyártják őket és igy felesleges velük külön foglalkoznunk. A magyarságot ért súlyos vérveszteség annál is tragikusabb, mivel ez katonai vonatkozásban túlnyomó részben, a zsidóságot illetően pedig teljes egészében a háború ulólsó évében következett be. 1944. március 19. előtt a magyar kormányok óvatos politikája következtében egyedül a második hadsereg doni vesztesége jelentett súlyos véráldozatot. Ezekben az években remény volt arra, hogy opportunista politikát követve Magyarország is aránylag olyan csekély véráldozattal úszhatja meg a világháborút, mint ahogy azt a csehek, szlovákok, dánok, bulgárok és olaszok tették. Sajnos, ez nem így történt és szerencsétlen földrajzi helyzetünk, 16
