Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-05-01 / 5-6. szám
CSERENYEY GÉZA Robert William Seton-Watson (1879-1951) Az emigrációs élet ezernyi nehézsége közepette talán sokan nem figyeltek fel R. W. Seton-Watson halálhírére, pedig az elhunyt angol professzor életműve jóformán minden vasfüggönyön túli emigránst kellene hogy érdekeljen. Bár hiba lenne Seton-Watson egész munkásságát egyoldalúan csak magyar szempontból értékelni, hiszen széles körű tudományos és publicisztikai tevékenységének csak egy része foglalkozott a Kárpátmedencét, illetve minket érintő problémákkal, mi nem érezzük magunkat arra illetékesnek, hogy a halott tudós teljes életművét ismertessük és csak azokra a tanulságokra szeretnők felhívni a figyelmet, amik elsősorban bennünket magyarokat érdekelnek.* Seton-Watson annak idején mint a magyarság nagy barátja kezdte meg munkásságát és különösen a szabadságharc, a Kossuth-mítosz és a 48-as liberális nemzedék hősies harca volt rá nagy hatással. Magyarországra kerülve azután döntő változáson ment keresztül. Az első háború előtti magyar nemzetiségi politikát morálisan és politikai szempontból egyaránt elítélte és megértő rokonszenvvel adott helyet a nemzetiségek panaszainak. A függetlenségi harc csodálójából, az erre következő magyar politika szigorú bírálója lett, és ez időből való munkái, különösen a “Racial Problems in Hungary” és a “Corruption and Reform in Hungary” szinte lexikonszerűleg dolgozzák fel mindazokat a sérelmeket, amik a nemzetiségeket magyar részről érték. A szabadságharc körüli eseményeket szintén igen erős kritikával illette és különösen Kossuthtal szemben volt szigorú, akit demagógiával, valamint a nemzetiségek elnyomásával vádolt. Ugyanakkor viszont nagy elismeréssel irt Széchenyiről, majd a kiegyezést létrehozó politikai garnitúráról és elsősorban Deák, Eötvös hu*A szerző legismertebb Magyarországot érintő müvei: Racial Problems in Hungary (1908) Corruption and Reform in Hungary (1911) The Southern Slav Question and the Habsburg Monarchy (1911) Absolutism in Croatia (1912) German, Slav and Magyar, a Study in the Origins of the Great War (1916) Rise of Nationality in the Balkans (1917) Roumania and the Great War (1915) Europe in the Melting Pot (1919) The New Slovakia (1924) Slovakia Then and Now (1931) Treaty Revision and the Hungarian Frontiers (1933) A History of the Czechs and Slovaks (1943) Masaryk in England (1943) 25 Years of Czechoslovakia (1945) rendőrség letartóztatta Duclos képviselőt, aki Thorez utódjaként a francia kommunista pórt vezére volt, majd megrohanta az egész országban a pártközpontokat s lefoglalta az iratokat. Állítólag a kommunisták köztársaságellenes összeesküvést szőttek. AZ OLASZ KÖZSÉGI VÁLASZTÁSOK a keresztény demokraták győzelmével végződtek ugyan, 1948- beli abszolút többségüket azonban elvesztették. 2.850.000 elvesztett szavazatukból 1.100.000 jutott az újfasisztáknak, negyedmillió a monarchistáknak, s több mint félmillió a szélsőbaloldali pártoknak. Ha ez a fejlődés tovább tart, Olaszországban megszűnik az eddigi stabil kormányzat. A választ erre a problémára az egy év múlva bekövetkező parlamenti választások adják meg. manista gondolkodását, becsületes partiotizmusát és az idősebb Andrássy Gyula kiváló politikai érzékét értékelte nagyra. Ugyancsak igen elismerően nyilatkozik a századbeli magyar irodalomról is. Az 1868-as nemzetiségi törvényről is kedvezően ir, bár ugyanakkor igen elítélően jegyzi meg, hogy az csak papíron létezett és szerinte a tényleges gyakorlat egészen más volt. Hangsúlyozza, hogy a Deák után következő rendszerek a nemzetiségek elmagyarosításába vetett naív hittel egyik erőszakos intézkedést a másik után hozták. Mindezt bőséges adathalmazzal támasztja alá. Az utolsó évtizedek magyar történelmét erősen a magyar elnyomás szemszögéből tárgyalja. Az erről szóló részek szinte tankönyvszerűen mutatják be, hogy mik voltak azok a bajok nemzetiségi téren, amit mások nehezményeztek, amit a magyarellenes propaganda annyiszor felhasznált és amik végső fokon elsősorban nekünk ártottak. Nincs okunk rá, hogy kételkedjünk a gondosan felsorolt adatok, leírt jogsértések, választási visszaélések valódiságában. Ezek valószínűleg tényleg megtörténtek úgy, ahogy azt a szerző leírta. Egy ponton azonban ellent kell mondanunk: Nem lehet a Kárpátok medencéjének legújabb történelmét elsősorban a “magyar elnyomás kontra nemzetiségek” perspektívájában tárgyalni. Ami elnyomás történt, az sokkal komplikáltabb és mélyebb okokra vezethető vissza, mint csak a magyar rezsimek sovinizmusára. A nemzeti türelmetlenség nem valami speciális magyar tulajdonság volt, és főleg a 19. század óta feltörő féktelen nacionalizmus szellemében nevelkedett generációk egyre erőszakosabb eszközökkel próbáltak másokat beolvasztani (gondoljunk csak arra, hogy a mai nagyhatalmak is milyen mohósággal akarnak “beolvasztani”: Keleten szinte csak oroszul tanítanak, Nyugaton pedig várják a mielőbbi asszimilációt a befogadást nyert menekültektől. Szerk.) Mikor nálunk ez még folyt és ezért 1919-ig elsősorban minket hibáztattak, mivel ekkor jelentékeny nemzetiségi tömegek éltek magyar uralom alatt. 1919. után aztán a beolvasztási tendenciák igen sokszor épen a mi rovásunkra történtek. Ha hibáztatható is volt liberális mérték szerint az 1914. előtti magyar nemzetiségi politika, hiba azt is meg nem említeni, hogy a két háború közötti román, szerb, vagy a München utáni szlovák politika semmivel sem állott etikailag efölött, hanem egyes esetekben még sokkal brutálisabb volt. Közép-Keleteurópában nemcsak a magyar nacionalizmust lehetett hibáztatni, hanem általában a nemzeti türelmetlenséget mint olyant, mutatkozzon az akár magyar, akár magyarellenes részről. A szerző sokszor adós maradt a problémáknak ilyen végső gyökereikben való elemzésével és így kritikája nem mindig tűnik tárgyilagosnak. Az viszont megint kétségtelen, hogy azok akik a legnagyobb hevességgel küzdöttek magyar részről Seton-Watson kritikája ellen, valószínűleg épen olyan vehemenciával keltek volna ki minden más még a legtárgyilagosabb kritika ellen is. Seton-Watson életműve sokkal nagyobb hatással volt a nyugati közvélemény alakulására, mint ahogy 13
