Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-05-01 / 5-6. szám
T L E K I E A KI 0 ? Ekével karcolja A föld ráncos bőréi. Barázda fogadja Csurgó veriiékéi. Ki Ő? Pór avagy régi úr? S ha nem paraszt. Földei méri túr? Álmodunk? Hol vagyunk? E táj oly idegen. Puszta és kietlen — És mégis ismerős. Mégsem hagy hidegen. Mi ez? Ki ő? Álom? Káprázai? Valóság? A pusztaságon némaság Miért lapul? Kémény és füst nem látható; A táj kopár — Nem biztató. Termés itt nem volt Évek óta ... Egyhangú szél Egyetlen nóta A pusztulás felett. Fák csipkés dereka. Megannyi kopjafa. Tán itif ele j tetett. A láthatáron Nincs egy lélek — Hol vidám ének Szólott nyáron. Ott pusztaság. Álom? Valóság? Hazám ez? Rónám? Vagy csak volt? Ki tett ilyenné? Mért vagy holt? És néma? Keletnek gőgje? Nyugat hatalma? Ki ennek vajh Megmondhatója? Tán ő. Mért szánt? S kinek? Vetni minek Ha nincsen száj? Mért veti fel A csontokat Ha nem muszáj? Hagyd pihenni A romokat. Csontos kezével Földet mért töri? Szikár lovát Ekéhez mért köti? Vékony barázda-sebbe Magot mért szór? Ki ő? Úr? Paraszt? Pór? Kettőnek egyike? Nem. Nem. Hármuknak melyike? Egyike sem. Mind elmúlt... Ő maradt S a földet műveli. Mert mélyen szereli: Mert övé. Csak övé. Az ő kezén Mezővé virágzik. Búján és örömén Kalásszá változik Majd gyenge fű. Mondd meg: Ki ő? Lelkében él a táj; A múlandó nem fáj A haza földjén. Terem az rendjén. Ha művelik És szeretik. Ki erős lélekkel. Nem álomképekkel A jövőt szépili. Hazáját építi — Ki ő? Városi úr? Falusi pór? Ki szánt, ki magol szór S jövőt akar? Ő egyik sem. Ő mindkettő. Ő — magyar. Katyn tanulsága Az Egyesült Államok kongresszusa a sajtót és közvéleményt izgalomban tartó vizsgálatot és kihallgatásokat tart az 1940-ben, a katyni erdőben történt tömeggyilkosságok ügyében. Mindnyájan emlékezünk a borzalmas felfedezésre, amit a német hadvezetőség hozott nyilvánosságra: tizezer lengyel tiszt holtteste. A tömeggyilkosságot a németek az oroszokra fogták, az oroszok a németekre. Mindkét háborús fél propagandaapparátusa dolgozott alaposan és a háborús érdekeknek megfelelően kiabálta tele a világot sajtón és rádión keresztül. A németek nemzetközi bizottságot vittek Katynba (melynek tagja volt a magyar Orsós egyetemi kórboncían-professzor is), mely azt állapította meg, hogy a tömegmészárlást az oroszok hajthatták csak végre. Ennek a szakértői jelentésnek is azonban a háborús érzelmek szerint hittek vagy nem — visszaemlékezhetünk rá! Most a washingtoni képviselőházi albizottság a tanuk egész sorát hallgatja ki, köztük nem egy olyat, akik saját szemükkel nézték végig a tömeggyilkosság egy-egy fázisát. A tanuk egyértelműen azt vallják, hogy a gyilkosok az oroszok voltak. A vallomások megdöbbentőek és hátborzongatóak ... A legmegdöbbentőbb azonban ebben az egész katyni ügyben az, hogy az amerikai hadügyminisztérium részletes írásbeli jelentést kapott egy amerikai tiszttől, aki mint hadifogoly jelen volt ama bizonyos nemzetközi bizottság vizsgálatánál. A jelentés nem került nyilvánosságra, “elintézése” pedig abban állott, hogy a külügyminisztérium irattárában kötött ki, mint lezárt ügy. Ez 1945-ben történt, az orosz-nyugati szövetséges viszony szívélyessége idején. Azóta ez a szívélyesség meglehetősen megromlott, úgyhogy a katyni ügyet elő lehetett venni. Mondanunk sem kell, hogy a washingtoni orosz követség felháborodottan tiltakozik a kihallgatások ellen, rámutatva arra, hogy egyszer már hitelt érdemlő módon bebizonyosodott a Hitler-németek katyni bűnössége. A vasfüggöny mögötti világot és módszereket ismerve semmi okunk sincs, hogy ne adjunk hitelt a washingtoni tanúvallomásoknak. De nagy szépséghibája, hogy az igazság nyilvánosságrahozatalának ilyen sokáig kellett késnie. Amerikai sajtóhangok vizsgálatot követelnek annak kiderítésére, hogy miért sikkadt el annakidején a katyni jelentés. Lehet, hogy a vizsgálat ötödik hadoszlop kezének munkáját fogja kideríteni, lehet, hogy egyszerűen ennyit: az adott politikai helyzet nem engedte meg a jelentés nyilvánosságrahozatalását és tárgyalását. Mindkettő igen sajnálatos jelenség. Az is, ha az ötödik hadoszlop keze ilyen messzire elér, az is, ha a politikai helyzet olyan, hogy el kell sülyeszteni az igazságot. H. A. 4
