Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1952-04-01 / 4. szám

boldogtalanok, mert vezető osztályaink elvesztették a talajt maguk alól. Von Steuben királyát, Nagy Frigyest személyesen ismertem, mert jártam nála Potsdamban. Népe ismerte a Bibliát, de az egyéni szabadságról, demokráciáról csak maró gúnnyal beszéltek minden körben és Istenről nagy Frigyes is úgy gondolkozott mint barátja Voltaire. De a Szabadságról is csak cinikusan tudott beszélni. Mikor én nagy lelkesedéssel, fiatal hévvel beszéltem neki arról a szabadságról, amelyet itt ismertem meg Amerikában, csak mosolygott szavaimon és aztán azt mondta, hogy egyszer ő is ismert egy fiatalembert, aki hasonlóan rajongott a szabadságért, demokráciáért, és függetlenségért.

— És tudja-e mi lett belőle hazájában? kérdezte a király.

— Nem hallottam róla, Felség — mondtam gyanútlanul.

— Felakasztották — adta meg ő rá nevetve a csattanó választ és ezer szarkaláb táncolt gúnyos szemei körül. Ó jaj Isten irtózatosan megbünteti azokat a nemzeteket, amelyek nem értik meg szavát és azt hirdetik, hogy az ember az “állam szolgája.” Pedig milyen kiváló tulajdonságok voltak egyébbként ebben az uralkodóban és szép szál emberekből álló népében.

De ismételten elsülyedt másik szomszédom, Kosciuszko országa is. Mint hajdan Párisban, most itt is nyüzsögnek a lengyel emigránsok. Néha bús emlékünnepélyeket rendeznek Kosciuszko szobra alatt vagy amott a Pulaszki-szobor lábánál. Fél-Németországot maguknak követelik, holott saját földjük is idegené. Vallásuk a festett egekbe néző, szivárványos nacionalizmus, aminek nincs elég biztos alapja. Ennek a népnek sem volt alkalma a Bibliát anyanyelvén olvasni és pakfongdemokráciájuk mindig kilyukadt.

Emlékszem, hogy az első világháború idején többször járt itt a parkban Masaryk professzor is. Amott a gesztenyefák alatti pádon szokott ülni Pergler agierikai-cseh ügyvéddel és Mr. Putney-val, aki a Near East Division vezetője volt akkor a State Departmentben. Hallottam beszélgetésüket és már akkor gondoltam, hogy ilyen talaj tálán tervek is a lengyel és a magyar hyper-nacionalizmus sorsára fognak jutni. Masaryk is Anatole France nemzedékéhez tartozott: tar koponyája finom szkepszissel kereste Istent, de mivel tudományának mérőónja nem ért talajt, inkább a tömegek túlzó nacionalizmusában kötött ki.

— Hát Madrid és Moszkva között az egész szárazföldi európai térségben szükségképpen ilyen lelkiválságos, ingoványos, szakadékos és balog marad a világ? — kérdeztem lehangoltan.

— Csak a legszakadékosabb, legsziklásabb ország kivétel — felelt ő. — A kis Svájc megúszta a válságot, mert Teli Vilmos szobra gránittalapzaton áll Bernben és népe józan, vallásos, föderalista demokrata. De amint mondtam, a többi országban is csak átmeneti a válság. A megújulás még lehetséges. De nem sokáig, mert Hannibal ante portás! Azonban még Hannibal seregeinek összeomlása esetén is teljes újjászületésre van szükség Rómában és kapcsolt részeiben, nem csak a frazelológiák felrissítésére. Az Istentől elszakadt tömegembernek belsőleg át kell alakulnia kulturemberré. A talajából kiszakított tömegnacionalistát vissza kell adni a családnak, a községnek, a természetnek, a kultúrának, a népnek, Istennek. Ez a vallásos alapú demokratikus, föderalizmus hivatása. Ez fog a tömegből népet, a pártkuliból nemzetéhez hü kulturembert alakítani .Éppen Önt akartam megkérni egy üzenetre honfitársaim és az európaiak felé ...

— Oh Tábornok Ur — szakítottam ijedten félbe — szinte úgy érzem magamat, mint a szegény, nyomorult Lázár, akit arra kérnek meg, vigyen üzenetet a gazdag rokonságnak, hogy javuljon meg, ha el akarja kerülni a Nagy Vörös Gomböntő olvasztótégelyét. “Van Mózesük és vannak prófétáik” — mondhatnám én is — ha azokra nem hallgattak, nem valószínű, hogy Bolond Istóknak elhinnék, hogy Lafayette markival beszélgetett a Fehér Ház előtt. A franciáknak volt ékesen szóló Victor Hugójuk, nemesszivü Michelet-jük; az

utóbbiról azt sem tudják már, hogy kicsoda, pedig nagyobb V. Hugónál is. Ha a németek nem követték Goethe és Kant békés patriotizmusát, vájjon Bolond Istók fogja-e megjuhászítani éledező tömeg-nacionalizmusukat? És ha a magyarok megfeledkeztek Eötvös Józsefről és csak ajkaikkal dicsérik vagy szidják Mestereiket, én nyissak-e tanfolyamot számukra és orvosságos kanalakban adjam be nekik a józanságot? Vájjon én legyek a Duna-völgy öt-hat vetélkedő és népszipolyázó főváros-Ninivéje közt a mezítlábas Jónás próféta? Holott én, akárcsak Mózes “nem vagyok ékesen szóló”, hanem “nehéz ajkú és nehéz nyelvű”, aki dadogni fogok a fáraók előtt.

— Súlyos csapások meg fogják puhítani a népek szivét. Ez Isten rendelése — szólt Lafayette márki felkelve a pádról. — A hét sovány esztendőből öt már eltelt, de az egyptomi csapásoknak még nincs végük. A fáraók harci szekereit pedig a Vörös Tenger el fogja nyelni. Legyen jó reménységgel és ismerje fel hivatását. Öné a jövő és én már látom az uj nemzedékek láthatatlan seregét, amely nyomdokaiba lép. Jegyezze fel, amit mondtam és adja tovább honfitársaimnak és másoknak is. Talán az Ön honfitársainak is megmozdul a lelkiismeretük.

Közben a tábornok kissé bicegve elért már a nagy gesztenyefához, ahol a talapzat lépcsői kezdődnek. Már egészen besötétedett és őszi ködök gomolyogtak a bokrok közt. Még egy meleg kézszorítást éreztem és egy “Isten Önnel” búcsúszót hallottam. Mire néhány perc múlva magamhoz tértem, a szobor már ismét mozdulatlanul állt a talapzaton és átható sas-szemével éles tekintetet vetett a gyérülő angol szilfák koronái közt a Fehér Ház felé.

Ebben a pillanatban 10-15 emberből álló csoport közeledett a járdán karszalagos idegenvezetővel. Valami megkésett turista-társaság lehetett, vidéki látogatók. Nemsokára a szobor elé értek. Véletlenül éppen ekkor az őszi felhők kissé szétnyíltak és a derült hold sugára Lafayette nemes alakjára esett és a kardra, amelyet felnyujt hozzá egy fehér női géniusz.

— Ez a hires francia Lafayette márki — magyarázta a csoportnak a karszalagos vezető — “két világ hőse” volt és Washington úgy szerette mint a fiát. Bronzszobra itt szilárd georgiai márványtalapzaton áll. 30,000 dollár volt...

Egy szemüveges vénkisasszony, a Nagy Forradalom Leányai nevű országos egyesület jelvényével a gomblyukában közelebb ment és esernyőjével meg is kopogtatta a kockákat. Jól esett neki, hogy meggyőződhetett azok szilárdságáról, melyet még nem kezdett ki a modern idők vasfoga.

EAST EUROPE and Soviet Russia

; a legrégibb és egyetlen angol .

nyelvű hetilap, mely a vas; függöny mögötti országokról !;

; rendszeresen és megbízható <!

; híreket és tanulmányokat

közöl. 1

; Szerkesztik: Lady Listowel Judith és ;

Kowalewski János ;

' Szerkesztőség és kiadóhivatal:

16 Chester Row, London, S. W. I. England. j;

Előfizetési dij évi 8 U. S. dollár !

;! Angliában 1 font 12 shilling !;

Repülőszállítás külön fizetendő. I1

26