Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1952-04-01 / 4. szám

A TANÚ VALLOMÁSA

Whittaker Chambers: Witness (Tanú)

Random House. New York, 1952.

A kommunizmus és a szabad világ között nyílt szakítás óta egymás után jelennek meg a “megtért kommunisták’’ vallomásai és önéletrajzai. E könyveknek nagy része nem mond semmi újat az olvasónak, viszont kitűnő jövedelmet hoz a szerzőnek.

Az elmúlt években mindössze két figyelemreméltó könyv jelent meg erről a témáról, de ez a két könyv messze felülmúlja jelentőségben az összes többit. Az első a “Bukott Isten” (The God That Failed) volt, amelyben hat világhírű író, a francia Gide, a magyarszármazásu Koestler, az olasz Silone és a néger Wright mellett egy angol és egy amerikai író tesz őszinte vallomást egykori bálványimádatáról és a bálvány bukásáról. Az első világháború utáni évek gazdasági nyomorúsága, a spanyol polgárháború, illetve a néger kérdés sodorta őket a kommunista pártba vagy a párttal rokonszenvezők sorába. Az indító okok különbözők voltak, de azonos probléma gyötörte őket: a nyugati társadalmi és gazdasági rend bukásra van ítélve és csak a kommunizmus új, életerős tana hozhat megváltást. Hittek ebben az eszmében, mert nem ismerték a gyakorlati megvalósítását. Előbb-utóbb azonban találkoztak azzal is és megvilágosodott előttük, hogy a kommunizmus nem megoldás, mert ellentmond önmagának, rabszolgasorba taszítja az embert és gyakorlatilag megvalósíthatatlan.

A “Bukott Isten”-nek mintegy kiegészítése Chambers könyve, a “Tanú”. A szerző — neves amerikai újságíró — szerencsétlen családi körülmények között nőtt fel s egyetemi hallgató korában, a kommunista irodalom és egy 1923-as németországi utazás hatása alatt belépett az amerikai kommunista pártba. Egy ideig a “Daily Worker”nek, a párt napilapjának volt munkatársa, később pedig csatlakoznia kellett a Szoviet amerikai kémszervezetéhez. Főnöke egy J. Peters nevű magyarszármazású kommunista volt. (Péter Gábor?) Kémtevékenysége során került kapcsolatba a külügyminisztérium egyik magasrangú tisztviselőjével, Alger Hissel. Hisst 1948.-ban, Chambers tanúvallomása alapján, az amerikai szövetségi bíróság börtönbüntetésre ítélte. A feltünéstkeltő Hiss-per irányította a közvélemény figyelmét a jól megszervezett kommunista aknamunkára az amerikai közéletben.

Chambers 1938.-ban szakított a kommunizmussal. A “Bukott Isten” szerzőivel ellentétben nem közvetlen tapasztalat vezette ehhez a lépéshez. Az oroszországi tisztogató perek híre döbbentette meg és ezzel kapcsolatban felismerte, hogy — minden borzalom és kegyetlenség ellenére — Sztálin, mint kommunista, helyesen cselekedett. Ez a felismerés egyszerre megvilágitotta szemében a kommunizmus ördögi voltát és azt, hogy ő is részese mindennek.

“Kommunista gondolkozásom szilárdan és logikusan volt felépítve, de nem az építmény, hanem az alap ingott meg.” “Tudtam, hogy odaadóan szolgált hitem már régen megszűnt, mielőtt rájöttem volna, hogy mi volt a hiba, vagy mi lett volna a helyes ut.”

A kommunizmusba vetett hite összetörésével egyidőben Chambers imádkozni kezdett. Eleinte nehezére esett, de lassan napi szükségletévé vált az imádság. “Nem tagadom a gondolkozás és tudás hasznosságát, de ami megragadott az volt, hogy a vallás ott kezdődik, ahol a gondolkozás és tudás erőtlenné válik és tökéletesen elbukik. Ennél a pontnál az ember érzi a jó és gonosz misztériumát és Istent kutató lélekként a saját szenvedéseit és rendeltetését.”

A megtért kommunista igyekezett Hisst és társait is a helyes útra vezetni, de sikertelenül. Ugyanakkor azonban látta a veszélyt, amit a külügyminisztériumi kommunista csoport működése jelent. A második világháború kitörése utáni napon feltárta a helyzetet a külügyminiszter helyettesének, azonban hivatalos részről nem tettek semmit és csak 1948.-ban kezdtek nyomozni. Ez a nyomozás végződött azután a Hissperben, amelynek Chambers volt a koronatanúja.

Különös figyelmet érdemel, hogyan ítéli meg Chambers a kommunizmust: “Kevesen váltak kommunistává egyszerűen Marx és Lenin könyveinek a hatása alatt. A történelem válsága teszi kommunistává az embereket. Marx és Lenin csupán a válság magyarázatát adták és kiküszöbölésére tettek javaslatot. Valójában ez egy totális válság — vallási, erkölcsi, szellemi, társadalmi, politikai és gazdasági. Népszerűén a nyugati világ válságának nevezik, gyakorlatilag azonban az egész világé. S a kommunizmus, miközben megoldást ígér, csupán egyik tünete és előidézője ugyanennek a válságnak.” A válság főokát ebben látja: “A huszadik század az első

az élet kezdete óta, amelyben az emberiség nagyrésze nemcsak nem hisz Istenben, hanem határozottan meg is tagadja. Ez az a század, amelyben a vallási tagadás különleges politikai arculatot is nyert, annyira, hogy korunkban az emberi gondolkozás jellegzetes élménye politikai. Vallás és politika minden ponton összeütközik és ez annál állandóbbá válik, minél elkeseredettebb a konfliktus az emberiség két tábora, az istenhivők és az istentagadók között. És ezek a táborok megvannak az egyes nemzeteken belül is.”

Nagyon elevenére tapint az amerikai kommunista beszivárgás hatásának: “A harmincas években a

kommunista párt tömegével helyezte el ügynöketit az Egyesült Államok kormányában. Kommunisták és társutasok vagy rokonszenvezők, akik a kormányban vagy azzal kapcsolatban levő szervezetekben dolgoztak 1930. és 1948. között, ismeretlenségük ellenére is nagyban befolyásolták minden ma élő amerikai jövőjét.” “Egy féltucat kivételével máig is ismeretlenek a nagyközönség előtt, de tevékenységük, különösen a kommunizmus kmai győzelmének elősegítése útján, alaposan megváltoztatta Ázsia, az Egyesült Államok s így az egész világ történelmét.”

A 808 oldalas könyv értékes adatokat szolgáltat a kommunizmus amerikai földalatti munkájáról. Legfőbb értéke azonban az, hogy kimerítően részletes kortörténetét adja annak a pusztító vésznek, amivel a kommunizmus igyekszik kiölni az ember lelkét.

FÁJDALMASAN érint mindnyájunkat, hogy az utóbbi időben késedelmek álltak elő lapunk megjelenésénél. Ennek több oka van: 1951. október-novemberétől szerkesztőségünk legtöbb tagja áttelepedett az Új Világba. Először megpróbáltunk kontinensek között szerkeszteni, de ez megoldhatatlannak bizonyult. Aztán áttelepítettük ide magát a lapot. Szerény anyagi eszközeink mellett számos technikai kérdést csak fokozatosan oldhattunk meg és mint lapunk más részén is írtuk, munkatársainknál is volt változás. Most már a jelenlegi késéseket fokozatosan behozzuk, és reméljük, hogy a legkésőbben őszre mindig időben lesz olvasóink kezében az Új Magyar Út. Addig elnézést kérünk a késésekért és bízunk benne, hogy hűséges olvasóink uj előfizetők verbuválásával is segítenek megerősíteni lapunkat.