Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-01 / 1. szám
I Az Amerikai Iflagyar Aef-ormcdiié Ggyeéüleí, amely az Egyesült Államok kongresszusa által engedélyezett testvérsegítő intézmény, 1896-ban történt alapítása óta rendszeres állami ellenőrzés alatt folytatja működését. 27.000.000 dollárnyi érvényben levő okmánya, 6.000.000 dollár díjtartaléka, 31.000 tagja és 217 osztálya teljes garanciát nyújt az élet-, baleset-, betegség- és kórházi költségbiztosítások terén. Tagjai számára már 30 év óta „Bethlen-Otthon“ néven árva- és öreggondozó intézetet tart fenn Ligonierban, Pennsylvania államban, amely a maga nemében egyedülálló. Tagja lehet felekezeti különbség nélkül az Egyesült Államokban élő bármely gyermek, férfi vagy nő — 55 éves korig bezárólag — s szeretettel hívja állandóan növekvő táborába • az új hazába érkező magyarságot. Részletesebb felvilágosítást készséggel ad TJ)e Hungarian 'Reformed -Federation of zAmerica Kossuth House 1801 P Street N. W. Washington 6, D. C. U. S. America KÖNYVEK ÍRÁSOK „Fekete könyv“ a deportálásokról Kiadta a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége. München, 1951. A nagy gonddal összeállított Fekete Könyv olyan hézagpótló adatközlés, amire magyar viszonylatban már régen szükség volt. A balti államok emigrációi nemrégiben hatszáz oldalas munkát tettek a világ nyilvánosságának asztalára és úgy érezzük, hogy magyar vonatkozásban is vannak, — vagy legalább is kellene, hogy legyenek, — olyan a megfelelő anyagiakkal rendelkező émigrációs szervek, amelyek ezt a terhet vállalhatták volna. Az összeállítók. teljesen helyesen csak a ténybeli adatokra helyezték a súlyt. Mindenekelőtt kimutatták, hogy a Rákosiék által elrendelt deportálások ellentétben állanak a Magyarországgal kötött párizsi békeszerződés rendelkezéseivel, az emberi jogokról elfogadott deklarációval, sőt a „Genocide Convention“-nal is, amelyet egyes csoportok, fajok, vallások, társadalmi rétegek kiirtásának megakadályozására alkotott meg az U.N. A Fekete Könyvben ott vannak az ÁVH. deportálási parancsai, a deportálások embertelen körülményeiről felvett tényleirások, de különösen súlyosan bizonyítanak a rendszer ellen a deportáltak levelei. Részletes adatgyűjtésével erélyes cáfolatot ad a könyv a kommunista kormánynak arra a kijelentésére is, amely szerint csak a „Horthy-miniszterekét és tábornokokat“ deportálják. Levelekkel, a munkásszervezetek értesüléseivel bizonyítja, hogy épp úgy elhurcolják a kulákot, mint a munkást és a kisembert. Végül azt kérik a kötet szerkesztői, hogy az U. N. küldjön vizsgáló bizottságot Magyarországra, állapítsa meg az emberi jogok megsértését és tegye lehetővé, hogy a deportáltaknak Nyugatra szóló útlevelet adjon a magyar rezsim és engedje őket bántatlanul távozni a földi pokolból. Kéri továbbá, hogy a nagyobbrészt öreg deportáltak elhelyezéséről a Nemzetközi Vöröskereszt és a nyugati jótékonysági szervezetek gondoskodjanak. A Fekete Könyv sokkal súlyosabb és messzehatóbb dokumentum lesz annál, mint aminek kiadói szánták. Így, első benyomásra is meggyőző bizonyíték ez a bolsevista rendszer borzalmairól, a terrorról, az emberi jogok megtagadásáról. Segélykiáltás a szabad világba, amely sajnos még mindig nem egészen érti a mi gondjainkat és a mi tragédiánkat. Aki azonban végigolvassa a fáradtságos munkával öszszegyüjtött dokumentumokat, az ÁVH. rendőri rádióiból lehallgatott körözéseket, a megdöbbentő pontosságú értesüléseken, az elhurcoltak emberi tragédiáján át mindinkább szemben néz a bolsevizmus legismeretlenebb, de legigazibb arcával és feleletet kap olyan kérdésekre is, amelyekre választ adni már nem is a dokumentációs jellegű Fekete Könyv feladata. A Fekete Könyvet már átadták az U. N. delegátusainak, akik számos konkrét bizonyítékot találhatnak benne az egész emberiséget és közelebbről a magyarságot is fenyegető halálos veszedelemről. A Magyar Harcosok Bajtársi Közössége e könyv kiadásával jó szolgálatot végzett. M. H.
