Új Korszak, 1936 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1936-01-10 / 1. szám
1. szám. ujZkorszak 5. oldal. az erkölcs legendája és az erkölcstelen irodalom ha valamely kor erkölcsét azokból a mozgalmakból lehelne megilélui, melyek az úgynevezett erkölcstelen irodalom elnyomására irányulnak, akkor korunk kétségtelenül egyike volna a legerkölcstelenebbnek. az erkölcs buzgó csőszei nemzetközi értekezleteket tarLanak s olt az erkölcstelenség ellen nemzetközi szerződés kötését ajánlják, amely egyöntetűen üldözze minden országban a trágár művek áratok, képek, rajzok) szerzőit és terjesztőit, a szóban forgó bűnök üldözésére minden állam külön kutató hivatalt tartana (némely helyen már tart is !), melyek egymással összeköttetésben állanának, ime a legtökéletesebb nemzetközi kémkedő rendszer az irodalom és művészet ellenőrzésére. a katolikus pártok minden országban meginterpellálják az illetékes minisztert az erkölcstelen iátok és képek árusítása tárgyában, és a miniszterek mindenütt — hivatkozva a serdülő ifjúság érdeikre —, megnyugtatják a híveket . ha mindezeket összegezzük, azt kellene hinnünk, hogy a jelen kor társadalma erkölcstelenebb minden eddiginél, mivel a morál ily hathatós védelmével és erkölcsileg gyanús irodalom ily fanatikus nemzetközi üldözésével előző korokban nem találkozunk. még III. napoleon uralma alatt sem, mely j>edig a többek közölt flaubert-t. haudelairc-t. proudhont állította erkölcstelenség miatt a vádlottak padjára oly művekért, melyek a világirodalom általánosan ismert kincsei. azzal az inkvizícióval szemben azonban, mellyel az erény őszinte és kevésbé őszinte barátai az erkölcstelenséget az irodalomból és művészetből tűzzel, vassal kiirtani törekednek, kiáltó ellentétben áll az az elnézés és türelem, melyet a tényleges erkölcstelenséggel szemben gyakorolnak . mindenesetre feltűnő, hogy azoknak a cselekedeteknek a megtiltására vagy üldözésére senki sem gondol, melyeknek már irodalmi említése is halálos bűn . e tekintetben igen érdekes párhuzamot lehetne vonni korunk és a második császárság kora között, mert most. éppen úgy, mint akkor, az irodalom elleni hadjáratot nem a kor fokozott erkölcsi érzéke indítja meg (mely talán soha lazább nem volt), hanem a terjeszkedő reakció lép föl az erkölcs nevével visszaélve, a feltörekvő új eszmék élném ítására . természetesen a haladás barátai sem maradnak szótlanok ezekkel a reakciós támadásokkal szemben s tudományos alapossággal kimutatják az úgynevezett erkölcstelen irodalom üldözésének valódi forrását s megállapítják azt a mértéket, meddig kell és szabad az államnak az erkölcs védelmében elmennie s végül vizsgálat tárgyává teszik, hogy mennyi valódi igazság van az erényről szóló mithoszban, melyet népek és nemzedékek szájról-szájra kritika nélkül adnak tovább s amelyet a mi klasszikusunk azzal fejez ki, hogy : „minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs“ . milyen szilárd ez a támasz, ez a talpkő ? kell-e ezt még az államnak erősíteni és ha az megdől, roma csakugyan elmész s rabigába görnyed-e ? vizsgáljuk meg elsősorban, milyen elvek irányíthatják az államot abban a kérdésben, hogy mély műveket (legyen az irodalmi mű, rajz, fénykép, reprodukció stb.) engedjen forgalomba hozni, illetőleg melyeknek forgalomba hozatalát tiltsa el . az állam itt két végletet képviselő elv között mozoghat és pedig alapul veheti : a művek természetét, a közzététel vagy forgalombahozás módját . az első esetben a törvényhozónak állást kell foglalnia a művek természetét illetőleg és meg kell állapítani bizonyos orthodox elvet, melyet nem szabad vita tárgyává tenni . így több történeti példa szerint a katolikus állam a katolikus hit, a monarchikus állam pedig a monarchikus államforma tekintetében megtilt minden vitát és ellentmondást . ugyanez áll az erkölcsökre . ez elvet követve az állam éppen úgy, mint az egyház : szentségeket állít föl, melyeket érinteni sem szabad . ez pedig ugyanazt jelenti az erkölcs terén, mint a vallás és államforma tekintetében : minden véleménynyilvánítás eltiltását. ne feledjük el, hogy az egyes korok erkölcse más és más . jogos-e tehát, ha az állam egy kor erkölcsi felfogását megkövesít!, abból tabut, szentséget csinál . egy athéninek, aki gyönyörrel nailgatla végig aiisLopnanesz vígjáLé- Kail, bozonyára nem az volt a feffogasa a „közmorálról“, mint egy, mai kereszténynek, es iia ma akadna einuer, ki ügy gonuoikoznek, mint az athéni, csodálkozással kellene tapasztalnia, hogy szabadon vitalkozhauk jézusról és a pogány kori istenekről, de nies joga a női meztelenségről véleményt mondám, mert különben az államhatalommal gyűlik meg a haja . minthogy a fentebb érintett elv az államformára és az egyházra nem tar Lhat La fenn magát, úgy az erkölcsre sem állhat meg . korunkban már nem is nyíltan, hanem a céi• szerűség, az állam vagy az ifjúság érdeke és más hasonló ürügyek alatt igyekszik ez az elv érvényesülésre jutni . a másik véglet, melyet a törvényhozás az irodalommal szemben követhet az, hogy a munkák LarLaimával nem törődik, egyedüli céljának csak az alattvalói közötti béke fenntartását és minden oly cselekmény meggátlását tekinti, mely azL legkevésbé is megzavarja . a béke megzavarása csak akkor áll be, na valamely mű a népesség jelentékeny részének megbotránkozását hívja ki és emellett a terjesztés módja olyan, hogy arról akaratlanul is tudomást kell szerezni . e megszorítás nélkül megint a fentebb kifejteit első elvhez jutunk vissza, mert azok, akik valamely dogma szerint élnek, mindig meg lesznek botránkozva, ha e dogmát táj padják vagy nevetségessé teszik és mindig követelni fogják az államhatalom beavatkozását . ez elv szerint el lehetne tiltani a trágár képek uccai vagy nyilvános árusítását, de nem lehelne üldözőbe venni az irodalmi műveket . minthogy pedig modern állam a régi dogmatikus elv alapján bevallottan nem állhat, kell teliál valami más ürügy . ilyen az a bizonyos rege az állam alapkövéről vagy ha ez isem elég olt van a magasabb állami érdekek. e tekintetben érdemes egy francia bíróság 1901). évről kelt ítéletét felemlíteni, mely szerint a fogamzás elkerülésére vonatkozó felvilágosítást tartalmazó cikkek vagy nyom látványok, mint a jó erkölcsbe ütközők, üldezendők . ugyanezen eszme érdekében követelik mindenütt a nép szaporodásának szent nevében a prezervatív szerek eltiltását . ugyanilyen ürügy a gyermekek érdeke . ha valóban indexre tennének minden művet mely a gyermekek megbotránkozására alkalmas, úgy a világirodalom legjelesebb kincsei, a divina commedia, a decameron, az őrjöngő loránt stb. is indexre kerülnének, ha csak valaki nem vállalkoznék ezeknek javított és tisztított kiadására . ha erre azt mondják, hogy kicsinyeink ezeken a műveken nem fognak megbotránkozni, mert nem értik az egyes helyeken előforduló durvaságokat, akkor könnyen arra a következtetésre jutunk, hogy minél durvább valami, annál kevésbé kell üldözni, mert éppen a nagyobb ocsmányságokat értik meg legkevésbé az ártatlan lelkek ! félő, hogy a modern irók és költők hasonló sorsra jutnának , és még igen sokan bizonyosan nem kerülhetnék ki végzetüket . még rosszabbul járnának a görögök . hogy a sok közül csak egyet említsünk : sokratest tessék elolvasni, hogy vezeti tanítványait egy theodote nevű coürlisannehoz és milyen beszélgetést folytat ott, ha a régi hellas véletlenül abba a szerencsében részesül, hogy a mai erkölcfs csőszöket fiainak tisztelheti, bizonyára ezek is csatlakoznak mélitoshoz, hogy az athéni bírák előtt socratest az ifjúság niegrontájsa miatt bevádolja . idézhetnők még arostophanest s a görög és latin klasszikusok' többségét, akiket a kérlelhetetlen erkölcs nevében száműznünk kellene . mindezekből kétségtelen, hogy a régieknek más fölfogásuk volt az erkölcs tekintetében . nem állítjuk, hogy az jobb vagy csak jó is lenne, mint a mai koré, sőt még azt is lehelne vitatni, hogy tán az utóbbi magasabban áll, minden múlt és jövendő idők moráljánál . de az elmondottak kétségtelenül bizonyítják azt, hogy a morál változó valami s hogy a morál fölött nemcsak lehet, hanem kell is vitatkozni . az állam tehát e tekintetben ép oly kevéssé emelheti érinthetetlen szentséggé nézeteit, mini a vallás tekintetében. —1. s.— a siker titka. sok nagy gondolat veszett el már .amiatt, hogy nem propagálták kellőképpen . az embereknek állandóan keli ismételni bizonyos fkngot, ha azt akarják, hogy azt megértsék es umiak jelentőségét értékeljék . valószínűen nem tudták volna az oroszok gazuasági terveiket oiyan eredményesen megvalósítani, ha nem volnának a reklám és a propaganda mesterei . ez a nenyomása a szovjetunióban utazóknak . állandóan ismételnek, bizonyítanak, úgyiiogy végül az ember maga is meggyőződik roia, iiogy ez máskép nem is lehet . itt van például az egyházellenes propaganda . ezl igazán ötletesen, alaposan és hogy ugymondjam művészi érzékkel csinálják . a legnagyobb templomok és kolostorok kincseit, titkait a vallásellenes múzeumok céljaira használják let . a legnagyobb vallásellenes múzeum a volt szt. izsák székesegyházban van, amelyet negyven évig építettek a névaparti péterváron . a templom aranyozott kupoláját fizikai célra használták fel . itt van a ioucault-íéle inga, amely a föld forgását bizonyítja . az oszlopokon képek vannak . ezek illusztrálják a világ teremtését az egyház tanítása szerint . a közvetlen mellette lévő kép giordano bruno elégetését ábrázolja, bizonyítékául annak, hogy miképen bánt el az egyház azokkal, akik a tudomány fáklyájával akarták eloszlatni a babona sötétségét . az egyház legnagyobb erősségei a csodák voltak . kél üveg szekrény foglalt itt helyet . az (egyikben szt. theodosius csernigovszky földi maradványa van . ez a csodának hirdetett múmia a XVI. századból való . ide jártak imádkozni a hívők két évszázadon át és ipersze hordták a sok pénzt . a másik üvegszekrényben egy jakutszki benszülött múmiaszerű holt teste van, amelyet 1925-ben talált meg egy tudományos expedíció . ez utóbbi bizonyítja a látogatóknak, hogy ahhoz, hogy valakinek ne porladjon el a hullájia, nem kell szentnek lennie . „csoda ez ? hiszen vannak épen maradt békák, halak is . miért ne történhetne meg ez az emberrel is ? “ — magyarázza a múzeumi vezető . a falakon statisztikai adatok vannak, amelyekből elképedve olvasod ki, hogy milyen horribilis jövedelme volt az egyháznak . az egyház esak hívők részéré tartotta fenn a bibliai parancsot: ne gyújts hitvány földi kincseket! ugyanakkor m|aga aranyat, drágaköveket gyűjtött, kölcsönt adott a cárnak háborús célokra . a muzsik pedig a háziállatokkal együtt élt, piszokban és nyomorban . az egyik sjarokban két ház modellje áll . az egyik a cári rezsim idején élt muzsik rozoga-fa viskója, a másik a felszabadult paraszt higiénikus háza. a kijevi barlangkolostor szintén vallásellenes múzeum . a kolostor tele van arannyal és ezüstéi . az ereklyék mélermázsaszámra láthatók . ugyancsak itt van egy templom értékes modellje, amelyet egy gyáros adott ;a kolostornak, amiért a papok sikeresen harcoltak az 1905.-ös forradalomban a munkásság ellen . mindent betetőz a kolostor titkos földalatti folyosója, itt láthatók a szentéletü barátok koponyái . ezek a koponyák arról voltak híresek, hogy olajat könnyeztek . az egész ország területéről jöttek a zarándokok, akik méregdrágán vették a szent olajat, amely mindenféle betegség gyógyítására alkalmas volt . a kolostor feneketlen perselyei pedig csak úgy ették a pénzt . a csodálatos koponyákat a vezető készségesen megmutatja . s hogy bizonyosságot szerezz a szentolaj eredetéről, a koponyák felett elolvashatod az olajat szállító cég számláit is . a földalatti folyosó tele van múmiával és csontvázzal . természetesen ez mind szent. sőt van egy olyan csontváz is, amely a világ végének elérkezésekor bólint a fejével . és végül itt látható a borzalmas ördögűző helyiség is . a papok lekötözték az elmezavarodottat, tüzes vassal sütögették így űzték ki belőle a gonosz lelket . azt is megtudod, hogy mem mindig elmezavarodottal vitték véghez az ördögűzést . megtörtént például, hogy a gazdag apa nem halt meg hamarosan, pedig a dia már igen szerette volna átvenni a vagyont . bement a fiú a kolostorba, lefizette a részesedést a papoknak és bejelentette, hogy az apja megtébolyodott . a szerzetesek szívesen elfogadták az apa „meggyógyítását“. természetesen ezt az öreg nem bírta ki . pz úr magá-
