Új Korszak, 1936 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1936-07-10 / 5-6. szám
4. oldal. ü] korszak 5.—6. szám. uzsoráért és sikkasztásért két évi börtönre Ítéltek egy podkruszi tanfelügyelőt. elkódolt problémák. azért dolgozunk, hogy problémáink köztudatba menjenek és így közelebb kerüljenek a megoldáshoz . meg kell ismertetni az eddig nem érdeklő népi kollektívumot tanítói, iskolai, kulturális, gazdasági kérdéseinkkel, mert csak így várhatjuk a támogatást . problémáink tudatosításánál természetesen tanítók jönnek első sorban számításba . de elvárhatjuk-e a kisebbségi kollektívum őszinte érdeklődését, ha a tanítók azok, akik igazi problémáikat elhallgatják és általában az egész kérdés komplexumot mellékutakra akarják tolni . most a magyar újság egyik múltkori számára gondolunk, ahol a fiatal tanítóság problémáiról féja libor írt vezércikket . a cikkíró tanító, fiatal tanító, de aki feltételezi, hogy ái fiatal tanítóság és általában a tani lóság problémáit a maga igazi valójában kapja az említett cikkben, az nagyon téved . a cikkíró — csodálatos ! —, szót emel a tanítóképzésünk túlzott elméleti volta miatt . csodálkozunk . cikkezések voltak, ankétozások, mert a tanítóképzésünk nem áll a megfelelő nívón . de lehet-e ott túlzott elméleti kiképzésről szó, ahol az elméleti kiképzés legelemibb eszközei is hiányoznak ? mi annak idején hatványozottabb elméleti és gyakorlati kiképzést sürgettünk . a podk. ruszi magyar tanítók egyesülete 1935 évi közgyűlésén e tárgyban határozati javaslatot fogadott el, amit az egyesület (elnöke a közgyűlés megbízásából a lévai nagygyűlésre is vitt . a központ is elfogadta, de itt meg is akadt minden. eddig semmi értesítést nem kaptunk arról, hogy tanítóképzésünk rendezésének kérdésében tényleg tett is valamit a központ... bár magára vállalta a sürgős akció lebonyolítását. így néz ki tanítóképzésünk problémája . az elméleti kiképzés megfelelő színvonalától épp oly messze vagyunk, mint a gyakorlatiétól . ezt egy fiatal tanítónak is tudnia kellene. a cikkíró aztán didaktikai természetű kérdésekkel jön elő . ezek nem problémák, csupán időleges kérdések . minden tanítónak saját magának kell megtalálni azt a hangot, amellyel a gyerekhez beszélni fog . ezt nem lehet megtanítani . ennek a hangnak belülről kell jönni, mert csak így igazi tanítói hang . akii ezt a hangot csak „eltanulja“, az sose lesz igazi tanító . a cikkíró megemlíti a rossz iskolaviszonyokat . de azt már nem, hogy miért vannak ezek. pedig az okozatok épp olyan tanulságosak, mint az okok . ezek a cikkíró proklémái . 1 de hol marad a tanító és pláne a fiatal tanító megélhetésének nagy kérdése . vagy talán ez nem is probléma ? vagy szégyen róla beszélni ? a cikkíró egyetlen szóval sem említi . elhiszem, hogy vannak fiatal tanítók, akiknél ez nem kérdés . de nagy többsége — nemcsak a fiatal, hanem általában —, a tanítóságnak nem engedheti meg magának azt a passziói, hogy szemel húny megélhetésének problémáján — mert egyszerűen nem létezik számára , viszont ezek meg is köszönik az olyan probléma ismeri etéisét, amely nem ismertet, de elkódol . ugyancsak egyetlen szót sem haltát a cikkíró arról a szelleiniségi és kultúrsíkon mozgó problémáról, amely a haladó gondolkozású tanító problémája a reakció törekvései következtében . vagy egyáltalán nem is probléma az, hogy haladó tanítók a kenyerüket veszélyeztetik, ha igazságot és tudományosságot akarnak tanítani . vagy az sem probléma, hogy az egyházi reakció az állam törvényével ellenkező rendeletét hoz csak azért, hogy egygyél szaporítsa azoknak a lelkiismeretlen., erkölcstelen eszközöknek a számát, amellyel, tanítókat, különösen fiatalokat saját kénye kedvének szolgáltat ki . a cikkíró nem látja sem anyagi, sem szellemi gyökerű problémáinkat . de mit lát akkor ? az elől elmondottakon kívül látja a tanító népnevelési problémáját, amelyet azzal a megállapítással tetéz, be hogy a magyar nép nem szeret tanulni, nem szereti, ha tanítják, mert ez —- a cikkíró szerint az alaosonyabbrendűség érzését váltja ki belőle., aki leír egy ilyen mondatot, az nem ismeri a magyar népet, de van annyi bátorsága, hogy tudatlanságából sértő „igazságot“ faragjon . igen, a magyar nép szeret tanulni, akar tanulni, csak éppen olyan tanítótól nem, aki az egyik nagyon elterjedt napilapból, a „magyar napból“, vesszük át szórul-szóra a következőket : „ a kárpátaljai közérdek egyik „kiérdemesült“ férfiújának működése tárult fel tegnap ,a huszti kerületi bíróság büntetőtanácsa elölt . dubrovszky mihály volovei kerületi tanfelügyelő ült a vádlottak padján. a bíróság beigazoltmak vette a vadai és a tanfelügyelőt sikkasztásért és zsarolásért két évi börtönre ítélte . az Ítélet indokolása elmondja, hogy dubrovszky, mint a volovei járás iskoláinak tanfelügyelője 1929-től 1934-ig sorozatos bűncselekményeket követett el . ezen idő alatt tízezrekre rúgó összegeket sikkasztott a rábízott hivatalos pénzekből, amelyekké! a kisegítő és szerződéses tanítókat, a túlórákat kellett volna kifizetnie és az analfabétizmus leküzdését és a népnevelési támogatnia . az altija rendiéit tanítók és tanítónők fizetését is visszatartotta. ezzel a „pedagógiai“ tevékenységgel párosult egyéb közéleti működése is. a legfurcsább és legleheteüenebb üzleteket kötötte az írni olvasni nem tudó szegény kisgazdákkal . elsősorban a kárpátalján virágzó speciális üzletágnak : az uzsorának szentelte legtöbb idejét és a tanítók fizetéséből és a népnnívelődéisre szánt összegekből elsikkasztott pénzeket nagy uzsorakamatra kölcsönözte ki a kisgazdáknak . de nem vetette meg a marhakereskedést sem . teheneket, ökröket, borjút és linót adott használatba a gazdáknak, természetesen az ősi uzsoráselv alapján : fele haszonra mi nem csodálkozunk azon, hogy ez az esel megtörtént, mert ilyenek, sajnos, a mai korrupt viliágban, nem tartoznak a ritkaságok közé . azon sem csodálkozunk, hogy mindez éveken keresztül folyhatott anélkül, hogy a felettes hatóságok ezekről tudomást szereztek volna . nem csodálkozunk, mert tudjuk, hogy a tanítók, akik itt leginkább érdekeltek, nagyon félénkek s azt is tudjuk, hogy jól tudják, hogy egy tanítónak egy tanfelügyelővel kikezdeni : csaknem teljesen reménytelen . mit is tehetne a tanító ? hivatalosan jelentse föl a tanfelügyelőt, hogy az őL és társait megrövidítette, megcsalta ? ez annyit jelent, hogy az igazgató és a tanfelügyelő kezén keresztül adja be följelentését, aminek — mielőtt az ügy e két fórumon kívül került volna —, ő issza meg a levét... el van bocsátva, mert ez most a segédtanítóknál a tanfelügyelőtől függ, aki százak élete-sorsa fölött rendelkezik . vagy priválin tegyen jelentési? ezért fegyelmi jár ! személyesen utazzon a referátra kihallgatásra ? ehhez az igazgatón keresztül a tanfelügyelőségtől írásbeli engedély szükséges ... a tárgy bejelentésével s a tanfelügyelő határozza meg : a referátus elé való ügy-e az vagy sem ! ! vagy írja meg az újságban ? akkor is f egyel mit kap, mert „tiszteletlenül viselkedett hivatali feljebbvalójával szemben“, esetleg : „hivatalos titoktartás megsze* úgy a szociális, mint a haladó kulturális problémák iránt süket és vak . a magyar nép végre igazságokat akar tanulni, szociális igazságokat, hogy utat kereshessen a szociális nyomorúsága megoldása felé. (pl. a magyar nép olyan tanítótól sem szeret tanulni, aki gyermekeit durva ütlegeléssel kezeli). aki nem ilyen igazságokat tanít, hanem elhallgat és elkódol, azt nem azért nem hallgatja, mert pszichikai okok gátolják ebben, hanem meri használhatatlannak tarlja és megveti . ehhez pedig joga van . a falu nem akar ma kommendirozott hazugságokból élni, élt eleget és most annak a nyomorultja, igazságot akar tanulni és csak azt hallgatja meg, pld igazságot, a ma égető problémáira rámutató tudatosító és útmutató igazságot tanít . nagy joga van ehhez a kisebbségi népi kotlektívumnak és sok magyar tanító, ahelyett, hogy tanítaná, tanulhatna ebből . és végül : ne ismertesse a tanítóság problémáját az, aki nem látja, vagy nem akarja látni, vagy nem meri megmondani . mert ez ahelyett, hogy használna — árt, mert elkódol. márpedig árlásra nincs szüksége senkinek, de. legkevésbé az amúgy is tönkre silányított tanítói sorsnak. gésérl“ is . ahol ilyen erős barrikádokkal van elzárva az igazásghoz vezető út, a gyors elintézés útja ily mértékben van megnehezítve, olt az ilyen viszásságok bizony előfordulhatnak és elő is fordulnak . hanem egyen mégis csodálkozunk . azon, hogy ebben a pörben tanítók egy tanfelügyelő ellen merlek vallani . oly hihetetlenül hangzik ez ! hogy meg merték mondani az igazat. igaz, ezek mind ruszin tanítók voltak és a tanfelügyelő, aki ellen vallottak : már 9 hónapja vizsgálati fogságban ült . ezzel az üggyel kapcsolatban, kötelességszer űen. fölhívjuk az illetékesek figyelmét arra, hogy az ilyen és ehhez hasonló megszégyenítő és felháborító esetek megismétlésének elkerülése céljából tartsanak szigorúbb ellenőrzési ! és adjanak alkalmat a tanítóságnak arra, hogy nyíltan elmondhassa — az üldöztetésnek veszélye nélkül —, az ilyen viszásságokal . mindenek fölött pedig biztosítsák a tanítót a tanfelügyelő üldözése ellen, amelyre az a hatáskör, melyet a tanfelügyelők élveznek s ha visszaélnek vele — tisztelet a kivételnek ! —, igen tág teret nyújt . mi is tudunk eseteket, olyanokat, amelyek ha nyilvánosságra kerülnek nagy megbotránkozást és felháborodást fognak kiváltani, eseteket, melyek évekkel ezelőtt történtek, amelyek közszájon forognak és amelyek hivatalos úton és igen könnyen megállapíthatók volnának s mégsem történik semmi . és ami történik, az nem viseli magán az objektív igazság keresés bélyegét . a tanfelügyelőnek módjában van a tanítót, aki neki útjában áll, sokféleképpen büntetni . rossz minősítést adhat neki . feljelentheti, megvádolhatja olyanokkal, amelyek alkalmasak a felsőbbség félrevezetésére . belekapaszkodhatik esztendőkkel előbb nem kifogásolt tanítói munkába, hibásnak találhatja a naplókban a rubrikák kitöltését . összejátszhat az igazgatóval, aki folyton kifogásol és jelentget, amire természetesen a tanfelügyelőnek el kell járni stb. stb. és a felsőbb hatóság. ha arra az álláspontra helyezkedik, hogy az igazgatóval és tanfelügyelővel szemben a tanítónak nem lehet igaza, akkor a tanító ügye elveszeti . ezt aztán a többi is látja, tudja és nem mer az igazságát kereső kollégája pártjára állami, mert akkor ő is fekete táblára kerül . s megszületik egy olyan atmoszféra, amelyben minden igaz és jó szándék már eleve halálra van ítélve s történhetnek olyanok — a tanfelügyelő tudtával, hallgatólagos tudtával —, amik súlyosan elítélendők ! de mert az illető kegyeltje a tanfelügyelőnek, nem történik semmi baja . tudunk följelentésről, megírták és elmondták nekünk, hogy az egyik igazgatóról az egész nagy tantestület olyan kompromittáló feljelentést küldőit, amit a papírnak is nehéz volt elviselni. s mi történi, talán fegyelmi s az azzal járó vizsgálat stb. ? dehogy7 ! a tanfelügyelő „rávette“ a, kollégákat, hogy vonják vissza följelentésüket . más esetben is történt ilyen „csendes“ elintézés . aztán arra is van esel, hogy7 a tanfelügyelő, ha valami bajt szagol maga körül, egy-két lekötelezettjét ellátja ulasítással s akkor jön a tanítóság bizalmi nyilatkozata, amely minden sebre gyógyító ír s a felsőbbség előtt a törhetetlen hűség és szakszerű bizonyítvány jellegével hír . eszükbe jut-e az illetékeseknek utána nézni : miért és mire volt jó az ilyen „önkéntes“ megnyilatkozás s milyen ígérgetésekkel, fenyegetésekkel zsarolták ki, és hánynak írták alá a nevét anélkül Jiogv az illető tudott volna róla ! ’ \ a közélet tisztaságának legnagyobb biztosítéka : a demokratikus ellenőrzés, a nyílt őszinteség az egész vonalon dubrovszky mihály tanfelügyelő esete nagy7 mementó, amit nem szabad csak egyszerű eltévelyedésnek venni ! valahol a rendszerben is hiba van, régi rubrikás emberek tekintélyt imádó ideológiával akarnak katonai fegyelmet teremteni ez a szellem csak megbosszulhatja magát . dixi... ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ terjesszétek a szovjetföldet!
