Új Korszak, 1936 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1936-01-10 / 1. szám

Ill, évf. 1. szám. — berehovo—beregszász, 1936. jan. 10 követeljük a közoktatás államosítását, minden felekezeti tendenciának az iskolából való kizárá­­sát s a felekezetek hatáskörébe való utalását, a tanítók gazdasági helyzetének gyökeres javítását. a csehszlovákiai progresszív irányú magyar tanítók lapja. felelős szerkesztő : czabán samu. megjelenik minden hó 10.-én. szerkesztőség és kiadóhivatal: berehovo— beregszász, asztélyi u. 6. I. lapzárta minden hó 1.-én. előfizetési ár: egész évre 40 kő fél évre 20 „ negyed évre 10 „ újév alkalmából meleg kartársi szeretettel kívánunk kedves munkatársainknak és olvasóinknak erőt, egészséget, minden szépet és jót! hinni keli! leveleket hoz a posta, sokszor panaszos, csüggedő, kétségbeejtő leveleket . olyanok e­­zek a levelek, amelyekből mindén! csak bá­torítást nem lehel kiolvasni . aki ezeket olvas­ná. azt gondolhatná, hogy a magyar tanítósá­got nem lehet megmozdítani, céltudatos és határozott cselekvésre bírni a haladás, a ha­misítatlan népkullúria érdekében, sőt még a saját érdekében sem . az Ivangzik ki sok le­vélből, hogy a magyar tanítóság nem mer és nem tud hivatásához méltóan küzdeni a hala­dás nagyszerű gondolatáért, az igazi emberi egyenlőségért és a saját boldogulásáért . azt is írja egyik-másik : hagyjuk föl a kilátásta­lan harcot... igaz, nekem egyéni érdekem nincs ebben a harcban . megellem már kenyerem keserű­jét . betöltetlen ambícióim nincsenek . felém már csak a penzió integet, amely talán ha­mar is megérkezik, mert az ilyen sokját zak­latott ember hirtelen szokott letörni . és még feni vesz erőt rajtam egy pillanatra sem a csügged és bármily kétségeskedő, pesszimista hangulatot hozzon is a posta, olyanoktól is, akiktől erőt, akarást, kemény bátorságot, meg­ingathatatlan hitet várnék . ezek a levelek ná­lam a régi harci kedvet csak fokozzák . fo­kozzák és föltárnád a győzelmi remény is . elgondolom újra és újra. hogy a nagy átala­kulások a természetben sem szoktak hirte­len végbemenni, hacsak geológiai és hidroló­giai forradalmi errupciók nem támasztanak hirtelen változásokat . így van ez az emberi társadalomban meg ennek a társadalomnak egyes osztályaiban, rétegeiben is . áll ez az igazság a magyar tanítóságra vonatkozóan is . az évszázados papi elnyo­matás. a régi képezdel nevelés, az anyagi nyo­morúság, a túlhajtott inunkja megörlö hatá­sa. a iiTjagára hagyatottság, és még sok ténye­ző együttvéve okozza azt, hogy a magyar nép­tanító a közéletben még ma is általában gyá­­va és élhetetlen . igaz, én sem gondolkozóim mindig így, mint most, amikor 400 forint fizetéséri négyféle anyanyelvű (magyar, ro­mán, német és cseh) gyermeket landoltam egy büdös odúban és nyakamon éreztemegy csomó helyi nagyságnak a markát és körülöt­tem szaporodni kezdett az apróság, hol bába hol orvos kellett, bölcső és koporsó... mégis kiálltam a porondra és hangosan liirdellem az igazságot, amely nem más, mint a .min­den ember részére egyaránt kijáró földi bol­dogság ! és hiába jött a fenyegetés, lilába volt az anyjagi jólétet és kiváltságos tekintélyt adó állás ígérete, hiába volt az üldözés fenyegető réme s vjégül exisztenciám tönkrelevése... semmi sem ludolt eltéríteni kitűzöl! célomtól: az igazságos életért való harctól . ma is a rí^i elszántsággal és harcos kedvvel vagyok az i­­gazságnak letürhelelen meggyőződése kato­nája , i ma már tudom, hogy az ilyen áldozatos harcra nem mindenki van beállítva és ha az emberekre halni akarunk, elsősorban a mili­őt, a körülményeket kell megváltoztatni • en­gem még az sem tudott kitéríteni az utániból, hogy azok támadtak leginkább ellenünk, akik érdekében a harcol álltuk : a sajái kollégá­ink. hiszen az a lelkiség, amely az állag embe­reket jellemzi, mindig a hatalom felé keresi az érvényesülés útját s a saját pillanatnyi ér­vényesülésért képes júdássá lenni • vájjon mi változott meg azóta, másfél év­tized óta. a történelmi változás ólia a magyar tanítóság soraihan '! a hagyományos elnyo­matás részben megszűnt (egyes tanfelügyelők, akik a demokráciából és nem a demokráciá­ért élnek, akik ma is és ill... egy köztársa­ságban : nagyobb tekintélyt akarnak maguk­nak biztosítani, mini a régi feudális világban a legliutalmasabbak... ezek még nyakán ül­nek a tanítóságnak !> az anyagi nyomorúság egy pár éve megszűnt ugyan, de a fizetés le­szállítás után ismét a régi . a helyi kapacitá­sok' most is urai még az iskolának, a papok még hatalmasabbak, mint régen voltak . a dolog azonban javukra is megváltozóit: a magyjar tanítóságnak is van liecsüleles, bá­tor sajtója, amely ébreszlgeti, köllögeti az elaltatott, elnyomott tanítói öntuda­tot. terjeszti a kritikai szellemet és hirdeti ja szervezkedés hatalmát . a tanító egyénenként (kevés kivétellel) még ma is gyönge, még ma is bátortalan . egyénenként még a tanítónál is gyöngébb és függőbb emberek — az isko­lázatlan bérmunkások és napszámosok —, is megmutatták, hogy mit művelhet a kollektív erő . és a tanítók, akik eddig csak tanítottak, most már tanulnak is : tanulják az élet nagy igazságail . nemsokára tudni fogják, hogy né­hány ezer gyönge ember, ha egy célért öntu­datosan küzd : hatalom . és ekkor áll be a tanítóság életkörülményeiben az a kívánt vál­tozás : a tanító is a szolidaritás, a kollektív cselekvés útjára lép és ily módon hatalommá válik . hatalommá, amely le fogja rázni ma­gáról az illetéktelen gyámságot . hatalommá, amely ki fogja küzdeni a tanítóságot megil­lető anyagi elismerést is . ...amikor ezekre gondolok, elfelejtem a bagolyhuhogást és elfelejteni a esüggedést ho­zó szavakat, a pesszimista méreg nem tud megfertőzni ! a józan ész világánál, hideg szá­mítással, reális meglátások alapján látom az igazság kiteljesedésének bizonyosságát mind közelebb és közelebb levőnek . már látom fölvillani a magas liegyormokon a szellemi forradalom harci I özeit.,. nem dolgoztunk hiába... érdemes lo vábbra is küzdeni . jertek velünk, akik hisz­tek az igazság diadalában ! a szovjetbarálok szövetsége most tartotta szokásos nagygyűlését prágában . a szövet­ségnek 20.000 tagja van és 71 más egyesület tartozik hozzá . a szovjelbarátok szövetségé­nek érdeme, hogy a szovjetunióról gyártott tendenciózus, hamis és lehetetlen hírek ná­lunk csaknem teljesen eltűntek . szlovenszkó lakosainak száma 3,329.793, ebből róni. kát. 2,381.355 (71.61%) ; gór. kát. 213.725 (6.-12%) ; evangélikus 956.158 (28.71 %) ; református 145.829 (4.38%) ; pravosz­láv 9.076 (0.27%); csehszlovák 11.495 (0.35%); zsidó 136.737 (4.11%) . szertelen széthúllás (korfilm — biztos szédüléssel) a szlovenszkói tanítóság tagolódása min­denkinek hasznára, csak önmagának nem . beszélünk itt csupán a magyar tanítóságról, melynek ideológiája annyira széteső és gyö­­kértclen, hogy ha a szlovákországi tanítóság szelleméről képet akarunk alkotni, önkénte­lenül is arra a megállapításra jutunk : va­gyunk, de nem önmagunkért . vagyunk, mert erőnkre szervezettségünkre másnak is szüksé­ge van . kisajátítottak, mert féltek tőlünk, de cserébe vajmi keveset kaptunk, vagy semmit. ám nézzük meg az egészet közelről . — van egy általános egyesülete a tanítóságnak, mely az öregebb, prevrát előtti tanítóságnak köszönheti megszületését . ez a szervezet na­gyon is megfelelne ama feladatoknak, melye­ket egy érdekvédelmi szerv célúi tűzhet maga elé . de az a függőség, melyei az élesre kö­szörült ideologóiák támasztottak áz eltelt 16 esztendő alatt, elsorvasztotta az akarást és elsikkasztotta a célt is, mely lelke lehetett vol­na a tanítói öncélúság nemcsak anyagi, de szellem-erkölcsi kiteljesedésének is . ne ját­szunk a szavakkal, mondjuk meg őszintén, hogy a szlovenszkói magyar tanítóságnak nincs önálló akarása, s ha van, az is erőtlen exportált árú, melynek gyökérszállai soha­sem a kor valóságából terebélyesednek érté­kes pedagógiai tartalommá, hanem a múlt angolkóros hagyományaiból szívja magába beteges melankólikáját . a jól indult tanítói szellem elsorvasztásában legkevésbé maguk az egyesületi vezetők a hibásak . ők is csak tanítók voltak és azok még ma is, akik kötött­kezű robotosok a felekezeti röneszánsz fel­­ujuló sovinizmusában . a „magyar tanító“ kifeléható szelleme megfagyott, korlátok közé szorított mondanivalója pedig óvatosan sem­mitmondó . van és lenne kiteríteni való bő­ven, de ki az, aki mer, kinek nem kedves a kenyere ? a magyar tanítóság nem használta ki ere­jét akkori midőn még a helyzet alkalmas volt az állásfoglalásra és a sorsváltozásra . azóta pedig (1922) fordult az idő kereke, a múltból csak az emlék maradt meg . miről beszélhet és tárgyalhat ma a szlo­venszkói magyar tanítóság ? iizetésleszállítás­­ről, könyvesboltról, tanítókházáról, a hátra­lékos tagdijakról és a fiatalok apokaliptikus problémáiról, melyről érzik ugyan, hogy sú­lyos tehertételként rájuk nehezedik, de a ki­utat már nem vállalhatják . szándékosan nem említettük az iskolánkívüli kultúrmunkát, mint olyat, amelyet — hála a magas párt­politikai előrelátásnak —, már úgyis készen kap a tanítóság a hitbuzgalmi egyesületek jámbor vezetőitől . a nagy szereposztásba« a tanítóké a statiszlálás, de ők alakítják a po- Icmkin-dcinokraták jellegzetes figuráit is. a nagy kultúrterjesztésben jelenleg az egyház­­zaké az elsőség s a tanítóság akarva — nem akarva is, de munkát vállal . főleg a fiatalok igyekeznek eleget tenni a kívánalomnak ..., mert állásuk csak így lesz végleges • nem akarunk tamáskodni az eredményt

Next

/
Thumbnails
Contents