Új Korszak, 1935 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1935-11-10 / 11. szám
4. oldal. új korszak 11. szám. a jellem és ennek nevelése iskoláinkban irta : ilku pál s éppen ezért gyűrhették le hamarosan ellenfeleik nemesi és papi hagyományokat ápoló, érzelgős és sallangos, a fejlődő élettől távol álló irodalmat . müveik összhangban álltak koruk gazdasági szükségleteivel s innen a hatások és eredmények, miket a mai irodalmi bürokrácia pedánsai csupán tehetségüknek tulajdonítanak . azóta azonban 8 évtized telt el . a haladás kereke ismét fordult egyet s fordultával újabb szükségletek kerültek fölszínre . (szükségletté vált a régi program revíziója és kibővítése . közteherviselés a fokozatos adózás értelmében . a földnek ipari, kereskedelmi és közművelődési erőforrássá tétele, a kisbirtokrendszer és a papi birtokok visszaállamosítása . állami népoktatás s felekezettelenség jegyében . szükségletté vált a jogos egyenlőség mellett újabb lépés a gazdasági egyenlőség felé . a polgári demokrácia mellé munkásdemokrácia . a liberalizmus mellé a szocializmus . a nacionalizmus mellé az internacionalizmus . szükségletté vált a szabadság, egyenlőség, testvériség elvének vallás nemzetiség és fajkülönbség nélküli értelmezése . a fejlődés az elégedetlenek elé ma ezeket szabja, részint gazdasági szükségletek, részint beszerzési eszközök gyanánt . következőleg érdeklődésre, hatásra, követésre csak olyan irodalom tarthat számot, amely ezeket propagálja, ezek megszerzésének útját egyengeti . ez igényekkel szemben ma már a régi irodaimi irány is a maradiságot jelenti . maguk ez irány föntemlitett hősei is csak annyiban állanak áz érdeklődés központjában, amennyiben korukat megelőző egyes müveik révén ma is aktuálisak . egyebekben legföllebb a tanulóifjúság és tanítóik részéről jár ki nekik, mint tantárgyaknak, a kötelező érdeklődés és lelkesedés . a hivatalos irodalom mégis úgy akar a kölcseyk, széchenyik, petőfik és a többiek dicsőségében részesülni, hogy belőlük fönntartja azt, ami maradi s elveti azt, ami a jelen viszonyaival is összefügg . hősei irányát nem a lényegben, a szükségletekhez való alkalmazkodásban utánozza, hanem csak a külsőségekben . múltak ködébe vesző elméleteken rágódik, ahelyett, hogy a jelen és jövő világánál társadalomszerví hivatást teljesítene . ha így, mint társadalomtest csökevényszerve, semmi kapcsolatot nem keres a túlsúlyra törekvő gazdasági igényekkel, akkor nem csoda ha a tömegek érdeklődésének és méltánylásának csődje előtt áll . de ez a csőd csak őt illeti, mint maradi irányt s nem egyszersmind az egész magyar irodalmat is . a nála hiányzó érdeklődés, hatás és térfoglalás a magyar irodalom haladó árnyalatánál található föl . nem is árnyalat már ez, hanem maga a túlsúlyhoz közeledő irány . ez állapothoz alig egy évtized alatt segítette a viszonyok alakulása, a viszonyok megértéséből folyó korszerűsége, közönségének nagy arányokban növő tömege . hatásának, eredményeinek titka ugyanaz, ami a 48-as irányé volt, t. i. a társadalmi jelenségeknek gazdasági okozatokként való fölismerése, milliók jogos érdekeinek kifejezése és elősegítésé . az elégedetlenek perdöntő ereje és akarata tehát csakis ebből táplálkozhat . ez az irány a társadalomtudósok, modern szociológusok, szabadgondolkodók, szocialisták, radikálisok iránti útján aratja győzelmeit . az új szükségletek követelő föllépése világos jele annak, hogy ismét nagy időket élünk . az a körülmény pedig, hogy e szükségleteknek tehetséges, hatásos és térfoglaló szószólói vannak, azt mutatja, hogy az új nagy idők is fölszínre hozták már a maguk nagy embereit . főiszínre hozták annyira, hogy körülbelől tudjuk is már, kiket tartsunk modern értelemben vett széchenyiknek, eötyösökuek, kossuthoknak, kölcseyeknek, petőfiknek aranyoknak, jókaiaknak . az új gazdasági és irodalmi irány kapcsolatát, a kapcsolat folytán a két irány rohamos térfoglalását mi sem bizonyítja jobban, mint az a kétségbeesés mellyel az irodalom agg rozmárjai s ezek kényszerű mecénásai : az elégedett, dús és hatalmas kisebbség ellen védekezik . a védekezést nem győzik okkal, tehát minduntalan közbevágnak bottal, rágalommal, erőszakkal . minden korszerű követelést és irodalmi terméket megrágalmaznak erkölcstelenséggel s más egyebekkel . de az ilyen harcmodort a Széchenyiekkel, Petőfikkel szemben is alkalmazták, mégis megértük, sőt el is hagytuk már a hajdan üldözöttek gyönyörű diadalait . és a természet, társadalom, történelem törvényszerű rendjéből következik az a bizonyosság, hogy a mostani hasonló dolgok és személyek küzdelmeit is hasonló eredmények fogják követni . b. s. ez a tanulmány a mai kor emberéjellemgyöngeségéről s az új ember jellemének kialakulásáról, fölépítéséről mond el olyan igazságokat, melyeket nem szabad figyelmen kívül hagynunk, ha nevelésünket már a szebb jövő érdekében végezzük . a tanító munkája nagyon sokrétű és kizárólag a tanító társadalmi és világszemléleti és műveltségi beállítottságától függ, hogy a sokrétű munka melyik területére helyezi a fősulyt, kizárólag a tanítótól függ, hogy a munka és hivatás egyéni és társadalmi értelmezése folytán minek akarja saját magát : tanítónak-e, aki csak átad több kevesebb mesterségbeli fogással ismereteket vagy nevelőnek, akin felelősség van, olyan felelősség, amit a nevelés fogalmának komolysága és a korfelelősség határozott egyéni és társadalmi parancsa határoz meg. mindig a kor volt az, amely eddig kizárólagos joggal határozta meg a tanító, illetve a nevelő munkájának nemcsak területét, hanem annak irányelveit is • a megelőző korok pedig tanítótól csak tanítói munkát kívántak, ismeret átadást, de az ismeretek olyan tartalommal való megtöltése, amely biztosította volna azoknak társadalmi hatóerejét —, már nem a tanítók munkája volt . csak az az örökös szellem-mozgás — amely feltartózhatatlanul vitte és viszi előre az em béri közösség életének gazdasági, társadalmi és politikai ábráját —, változtatta meg a tanítónak, mint oktatónak és nevelőnek társadalmi szerepét . ma a tanító nemcsak oktató lehet, hanem lehet, sőt kell is hogy legyen nevelő is, akire a kor átalakulásának gigászi eseményében fontos és ami több, felelős szerep jut . végtelenül hosszú, fejlődéses út vezet a régi idő oktató munkásától a mai idő korfelelős és társadalmat alakító munkában résztvevő nevelőig . ez az út, sajnos, nem mindenkit kötelez arra a szerepre, amit ma nemcsak haladó és éppen ezért társadalmi kötelesség vállalni, de amely szerep mindenekfelett gyönyörű is, mert aktíve részese annak a munkának, ami a legfontosabb és legmaradandóbb a földön, mert maga az állandóan felszabaduló tökéletesedő élet . ma egyformán megvan a lehetősége annak, hogy a tanító névtelen és jeltelen oktató munkás vagy társadalmat formáló harcos katona legyen . kizárólag a tanító kultúrájától, felelősségérzetétől függ, hogy a lehetőségek két végletéből melyiket választja és ezzel függetlenül határozza meg a tanító saját maga érdekét is . itt a mai nevelő társadalmi szerepéről beszélek, helyesebben arról a szerepről, amelyet társadalmunk átalakuló életében a nevelőnek vállalnia lehet és kell . akárki részéről kézenfekvő lehet a kérdés : milyen területen és milyen eszközökkel érheti el és biztosíthatja magának a nevelő ezt a gigászion nagy és fenségesen szép : — az átalakítóén ható javító ember szerepét . a válasz erre egészen határozott és konkrét: a jellem nevelésének területein van meg a lehetősége annak, hogy a nevelő befollyon a társadalom formáinak és magának a társadalomnak átalakuló életébe, mert a társadalom emberek összessége és minden társadalom kvalitását az egyedek jellemének közös sajátsága határozza meg . akik tehát hatalommal, a nevelés hatalmával bírnak az emberi jellemek fölött és így határozott befolyásuk van az emberi közösség, a társadalom jellembeli sajátságának kialakulására, azoknak a legnagyobb hatalmuk van a társadalomban, mert hisz az átalakítás, a változtatás hatalma is az övék, ezt a hatalmat, erősséget könnyen megszerezheti a tanító, a tanítóság, ha tisztában van azokkal az eszközökkel, amelyekkel a jellemet jóvá és ami ma a legfontosabb, társadalmilag aktíve határozott erővé formálhatja . mielőtt azonban a jellemnek társadalmilag fontos szerepéről beszélnénk bővebben, össze kell foglalnunk azokat a véleményeket, amelyekkel a filozófusok és pszichológusok a jellemet és annak sajátságait meghatározni igyekeztek . általános az az álláspont, mely a jellemet így határozza meg : a jellem nem más, mint az egyén érzelmi világát, gondolkozását és cselekvéseit irányító erkölcsi elveknek az összessége . ezen általános meghatározástól azonban a nagy filozófusok definíciói többé-kevésbé különböznek . herbart szerint a jellem az akarat állandó meghatározottsága, mig kant azt mondja, hogy a jellem: az emberben uralkodó általános elv, tehetségének és tulajdonságainak használatára nézve, tehát a jellem az ember akaratának természete és vagy jó vagy rossz . Schopenhauer szerint viszont a jellem az akaratnak speciálisan és egyénien meghatározott alkotása, melynek reakciója ugyanazon dolgokra minden embernél más . mi weszely Ödön etikai szempontból vett definicióját vesszük iégtalálóbbnak, amely így van : a jellem az akaratnak az az állandósága és erőssége, mely képessé teszi az embert arra, hogy mindenkor maximák szerint, vagyis az erkölcsi megítélés által helyesnek felismert elvek szerint cselekedjék . az itt felhozott definíciók összehasonlítása révén arra az eredményre jutunk, hogy — weszely definícióját kivéve —, a meghatározások a jelien öncélúságát hirdetik . ez téves álláspont nemcsak azért, mert a jellem individuális sajátságai is az egyéni érdekeken túl a kollektívum érdekeit is szolgálja, de azért is téves álláspont az öncélúság álláspontja, mert a jellem megnyilatkozási formája nem tartozhatik csak egy emberre, hisz éppen a jellem az, amely az egyéni cselekvési megnyilatkozásokat a közösség érdekének szempontjából elbírálja legtöbbször az előtt, mielőtt a cselekvés megtörtént volna és így a közösség érdekének szempontjából a jellem által előre lemért cselekvés már nem lehet öncélú cselekvés. viszont a jellem, amely ezt az előre lemérő munkát elvégzi, szintén nem lehet öncélú jellem — éppen ezen okoknál fogva . a legnagyobb hátránya, illetve fogyatékossága az itt megemlített definícióknak — és itt nem kivétel a weszely ödön definíciója sem —, az, hogy ezen definíciók a jellem mérhetetlen társedalmi szerepét nem határozzák meg és nem emelik ki . márpedig a jellemnek elsősorban társadalmi szerepe van . hogy miben áll ezen nagy társadalmi szerep vagy hogyan lehet a jellem társadalmi szerepét biztosítani, jelentőségét fokozni : — ez ennek a tanulmánynak tulajdonképeni cél ja . ne kövessük a régi receptet, azt, amely megtiltja, hogy az ember arról beszéljen, ami a legjobban nyomja . nézzünk szét magunk körül az életben, mit látunk ? ma az élet kis és nagy vonatkozásokban tele van erkölcstelenséggel, jellemtelenséggel, érzéktelenséggel, mondhatjuk, hogy úgy néz ki az élet, mintha nevelők abszolút nem is lennének és az életben nem a jellem, az igazság szempontja, hanem kizárólag az egyéni érdekösztön érvényesülne . természetesen megvannak a társadalmi, szociológiai okai ennek a leverő korszimptómáknak, de annak, hogy ezek a társadalmi és szociológiai okok egyáltalán létrejöhettek, — szintén megvan a maga oka . ez az ok pedig a jellem és igazság nevelés messzebbi megtörésében keresendő . mert föltehető-e, hogyha szünet nélkül arra nevelődött volna a társadalom, hogy mindenben a jellem, az igazság, a méltányosság, a megértés és a szeretet érvényesüljön, — hogy eljutunk a mai állapotig, amikor mindezen igazság és emberségi elveknek az ellenkezőjét látjuk az életben ? egészen bizonyos és semmi sem lehet bizonyosabb, mint az, hogy nem élnénk ma a szellemi és gazdasági kizsákmányolás, az örökös háborús félelmek idejében, ha eredményesen arra nevelték volna az embereket, hogz mindenkor maximák, vagyis az erkölcsi megítélés által helyesnek felismert elvek szerint cselekedjenek . a társadalmi és egyéni bajok eredete egyszerűen az, hogy az emberi cselekedetek nem az erkölcs által helyesnek felismert elvek szerint történtek és történnek, hanem kizárólag az egyéni és ezért igazságtalan érdek szerint . vájjon lenne-e ma nyomorgó ember, ha az embereket a cselekedeteikben helyesnek felismert elv, tehát az embertársi szeretet, annak belátása vezetne, hogy mindenkinek egyformán jussa van az élethez, az élet javaihoz, a megélhetéshez, — és nem a profithajszolás, tehát a bűnös egyéni érdekösztön ? (folytatjuk ,)
