Új Korszak, 1935 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1935-02-07 / 2. szám
2. szám. ÚJ KORSZAK 3. oldal. reménye. Itt látjuk, hogy mit jelent az államra nézve a tervszerű és észszerűen vezetett nevelés. A kis táncos lányok és fiúk elkísérnek bennünket. Odakint térdigérő a sár, de a pedagógusok szívében melegen süt a nap. Egész csomó barátot szereztünk magunknak, akik nem vakarnak tölünk elválni. Egyikünk körül két fiú beszélget élénken, a másikat kérdezősködő lányok fogják körül, amott magyarázó gyermekek. Mi van a kabátjukon — kérdi az egyik kislány. Ez a Csehszlovák köztársaság jelvénye, ahova haza megyünk. Adják oda emlékbe — kiabálják. A jelvényt kicseréljük az ő klubjelvényükkel. Válnunk kell. Üdvözöljük a csehszlovák lányokat — kiáltják utoljára. Igen, ezeket a gyemekeket a moszkvai gyermekparkban pedagógus szemekkel látni, a legszebb napunk volt a Szovjetunióban 1 ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Gondolat-forgácsok. Tanítói kultúrfront. Nemrégiben olvastuk, de tudjuk is, hogy Szlovenszkó haladó szellemisége felszabadulva a saját önelemzéséből, új meglátással erejének legjavát olyan időszerű aktivitásra szánta, amely kultúrtörténeti szempontból egy frissebb bekezdését jelenti a szlovenszkói magyar léleknek. És ma, amikor a gazdasági állapot revességéből és a lelkiségek forrongásából szinte gombamódra szaporodnak fölénk a különféle helyzetmentő izmusok, kell, hogy a tanítóság is nyitott szemmel lásson, értékeljen minden olyan megnyilvánulást, ami érdeke mellett, vagy ellene szól. Az igazság, a szabad gondolat és a demokrácia jegyében megalakult Magyar Szellemi Társaság célkitűzéseiben sok olyan gondolatot találunk, ami bennünket, tanítókat is meglep, mert az eddigi „frontalakulások“ cégjelzéseiből éppen azok a legemberibb igazságok hiányoztak. „Tömegnevelés“, „az arra hivatottaknak élre kerülése" a mi vágyunk is. A szabad gondolatnak mindinkább megnyilvánuló elgáncsolésa pedig tanítói munkánknak is legszégyenteljesebb arculcsepása. Éppen azért, tanítóságunk csak örömmel üdvözölhet minden olyan szellemi megmozdulást, amely a világreakció elleni küzdelmet jelenti, mert törekvéseiben végre is segítőtársat talál. Tanítóságunk egyrészét, mely még ma is kínos aggodalommal fogad minden társadalom-dinamikai megmozdulást, megnyugtathatjuk, hogy a Szellemi Társaság keretében olyan erők egységesítéséről van szó, amelyben mindenki, aki a szabad-gondolat vonalán áll, a saját álláspontjának feladása nélkül vehet Teszt. A Szellemi Társaság a maga sajátos célkitűzéseiben a politikai jánusarc felismerését már nem önmaga szórakoztatásáért teszi, hanem köztársaságunk alkotmánylevelében helyesen értelmezett gondolat és írásszabadságért. S ez — talán — minket is érdekel. * Voltaire egyik levelében arról panaszkodik, hogy olaszországi útja alkalmával a városok kapuinál mindig elkobozták könyveit, vagy ha mégis be akart valamit vinni — szerzetesektől kellett engedélyt kérnie. S azóta ez mitsem változott. A történelem ezen a soron úgy maradt, ahogy Voltaire idejében 1759-ben volt. Csak nézzünk szét, ha valahol is egy tanító írásában ót meri lépni azt a határt, amelyen túl az igazság kezdődik, ma is műkködésbe lép az a bizonyos szerzetesi index. Éreztük ezt a M. Tanügy esetében, de láttuk egyszer a M. Tanító ellen is; a mi esetünkről nem is szólunk, hisz ezt előre tudtuk. Mi százszor elhisszük az érdekvédelem szükségességét akár az egyházak, akár az államhatalom részéről is, de nem szűnhetünk meg tiltakozni olyasmi ellen, ami az emberiség gondolatszabadságát akarja még ma is gúzsba kötni. És ez sajnos még mindig elég jól sikerült, mert az az államhatalom, amely a tanítóságot valójában fizeti, nem akarja észrevenni hogy kötöttkezű, függvénytanítókkal éppen az a demokrácia juthat a reakciósok martalékává, amelynek megteremtésében E- urópa legdemokratikusabb férfiai munkálkodtak. Mi, tanítók, csak csendes meglátói vagyunk annak a folyamatnak, amelynek hatását ma már nemcsak a saját bőrünkön, de a politikai felhuzódásokban is tapasztalhatunk. Tenni ellene nem tudunk... és talán nem is akarunk. * Az iskolaállamosítás keresztülvitelét ma is azok ellenzik a leghevesebben, akik a szabadgondolat és véleménynyilvánításnak mindenkori gátlói voltak. Az okok pedig, melyekkel igazolni akarják a felekezeti iskolák létjogosultságát, a legtöbbször így hangzanak — „Az állami iskolákat nem hatja át eléggé a vallás-erkölcsi szellem ; már pedig valláserkölcs nélkül nem lehet nevelni /“ A valódi érv azonban mégsem ez, hanem talán az a ki nem mondott félelem — elvesztjük legnagyobb fegyverünket: a generációs nevelést, amellyel bázisunkat, hatalmunkat az iskolán keresztül a politikai életben biztosíthatjuk. — A szlovenszkói magyar klérus meg egy hatékonyabb érvvel is felsóhajt — „Az iskolaállamosílós megtörténte utón a kisebbségi magyar iskolákat eicsehesitik 1“ — 0 quanta species... 1 Hát még mindig igaz: ki mint él, úgy Ítél 1 Ehhez nem kell kommentár. De nézzük csak az első okfejtést: „Az állami iskolákat nem hatja át... stb.“ — Ez világosabban azt jelenti, (? I) hogy az iskolák államosításával talán egy fékeveszett elvallástalanítás is kezdetét venné. Magasabb erkölcsöt akarunk, s ennek kultusz felett kell állnia. Elhisszük, hogy a vallás magasabb fokon moralitásra törekszik, de azt is tudjuk (és érezzük), hogy ez a monopol erkölcs nem mindig volt a legmagasabb erkölcs. „Mert milyen erkölcs volt az, midőn az egyház isten nevében embereket égetett el? vagy midőn a reformáció idején ezer és ezer katolikust ütöttek agyon ? (Korszellem, szokták mondani.) Ma ugyan nem égetik el az embert, hanem gazdaságilag, társadalmilag, politikailag teszik tönkre. Es ez erkölcs ?“ — De vájjon C3ak mi báljuk így ? — Óh nem Masaryk elnök „Erkölcsi problémák“ c. művéből még mást is olvashatunk. — „Az erkölcs számunkra a humanitás erkölcse. Jobb vallásra van szükségünk, olyanra, amely elméletileg kielégítő a tudomány számára és gyakorlatilag kielégíti korunk magasabb erkölcsi törekvéseit, azokat a törekvéseket, melyek társadalmi és politikai reformokon át az igazi demokráciát akarják megvalósítani 1“ Az iskolák féltése tehát nem jelenthet egyet az erkölcsösség csökkenésével. Még kevésbé jelenti az istenhit kimúlását, hogy azonban az egyházak bántó protektorkodósa mit jelent a tanítóságra és azon keresztül az egész demokráciára, azt a körülöttünk levő országok ideált-vesztett kapkodásai jellemzik legjobban. * A tanítóság sohasem akarhatott önállóan, csak parancsszóra. Nem mondhatjuk meg véleményünket, pedig a mi kezünkön generációk kerülnek az élet sodrásába. Tanítói főiskolánk megvalósítása miért késik? Talán konkurrenciát jelentene ez is? Hát nem korigény és fennen hirdetett program a népi műveltség kiteljesítése ? De ha szétnézünk, hány kér. szoc. képviselő v. szenátor exponálta magát a tanítói főiskoláért s az azzal járó rangosabb megbecsülésért; bizony egyet sem találunk. Pedig az inspirálást olyan európai elmétől kaptuk, mint Masaryk. Kartársaim, szlovák, cseh, német és mágyar tanítótestvéreim, értsük meg, történelmi időket élünk; közös sorsunk közös fronttá kell, hogy kovácsoljon mindnyájunkat 1 Európát lassan a reakció keríti újból hálójába. Még most miénk ez a köztársaság, miénk, akik az emberi jog méltóságát nemcsak külsőleg, de belső véleményszabadságában is megakarjuk védeni. Adjunk jelt magunkról, hisz tanítói egységfrontunk olyan erőt képviselhet, amely előtt meg kell hajolnia minden más tényezőnek. A Szellemi Társaság példája kell, hogy minket is mozgásba hozzon, de aktivitásunk első ténye az önki-A leningradi iskolák. A morvaországi tanítóegyesületek szövetsége ez évben tanulmányutat rendezett a Szovjetunióba. A tanulmányúton lévő tanítócsoport többek között Popov leningrádi iskolaügyi vezetővel és az iskolaügyi népbiztosság alelnökével találkozott. Popov kimerítő választ adott kérdéseinkre és ismertette a Szovjetunió vezetőinek viszonyát az iskolaügyhöz. A tőle szerzett információt közlöm röviden. A Szovjetunióban minden, tehát az iskola is a bolsevizmus ideológiájának alapján ál!. A szovjetiskola célja, hogy olyan embereket neveljen, akik kellő tudással rendelkezve, a szociálista társadalmi rend támaszai és további fejlesztői legyenek. E célt Marx és Lenin programjának betartásával akarják elérni, amely szerint a nevelés három célt szolgáljon : az intellektuális, a fizikai és a politechnikai műveltséget így mondta ezt Marx a genfi kongresszuson és így vette át ezt a kommunista párt és a szovjetkormány. Ez az iskolapolitika vezérvonala. 1920-ban mondta Lenin, hogy nem lehet az kommunista, aki nem sajátítja el azon teoretikus ismereteket, amelyek az emberi fejlődés termékei. Ezért tulajdonítanak olyan nagy fontosságot az iskolaügynek a Szovjetunióban és ezért törekednek arra, hogy az iskolalátogatás idejét meghosszabbítsák (mmt a többi kuttúrállamban is), mivel így * alapműveltség nagyobb. Leningradban tízéves iskolakötelezettség van. Másutt még nem vezették ezt be. Más városokban és a falvekban az iskolalátogatás ideje hét év, sőt van hely, ahol csak négy év. Azonban fokozatosan mindenütt bevezetik. A falvakban ugyanúgy szükségük van a koichozokba tartozó parasztoknak a műveltségre, mint a városi munkásságnak. A tudáson van a fősúly, amely a tanító szempontjából éppen olyan fontos, mint a tanulóéból. A szakemberek tudatában vannak annak, hogy ebben a tekintetben a Szovjetuniónak sok pótolni valója van még és ezért állandóan figyelemmel kisérik a hiányokat, egyúttal igyekeznek módot találni, hogy hogyan lehet ezeket kiküszöbölni, tehát a műveltséget emelni. Az 1930. és az 1933. évi iskolaügyi program ezt bizonyítja- Azonban nem olyan elméleti tudásról van szó, amely nincs a gyakorlattal vonatkozásban. A teoretikus tudásnak a praktikus műveltséggel egyensúlyban kell lennie. A tanulót ügy kell vezetni, hogy elméleti tudását a gyakorlatban is felhasználhassa. A matematikát nem a matematikáért, a fizikát nem a fizikáért tanulják, hanem hogy matematikai és fizikai tudásukat a szükséges gépek gyártásakor és üzembehelyezésekor gyakorlatilag értékesíthessék. Ez a politechnikai nevelés alapelve. A politechnikai nevelésen nyugszik a szovjetiskola. A munka és a politechnikai nevelés képezi a leningradi iskolaügy magvát. Az első négy évben az osztályok az ú. n. raboca komnata körül csoportosulnak, ahol papírt, kartont, fát és fémeket dolgoznak fel. Az 5—10. osztályban (mesteriskola) szisztematikusan tanítják a fa és vasmunkát. A 3. osztályban kezdődik a földrajz tanítás, később történelem, biológia, kémia, fizika, matematika, technológia stb. Az idegen nyelvek tanítására is nagy gondot fordítanak. Eddig csak a német nyelvet tanították a 3 osztálytól kezdődően. Belátták azonban, hogy ez nem elég. Éppen ezért most tárgyalnak a másik idegen nyelv bevezetéséről, amely vagy az angol vagy a francia lesz. A cári Oroszországban az idegen nyelvek tanítása nagyon alacsony fokon állott. Ezt egyszerre nem lehet pótolni, de határozott fejlődést állapíthatunk meg ez irányban. A szükséges könyvek és tanerők már megvannak. A fel♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦ alakítás, az erők felszámolása legyen 1 S ha ezt megtettük, és ha van tanítói kultúrfrontunk, amely a maga demokráciaakarésával egyvonalba állítja a republika összes tanítóságát, s ha nem lesz többé index, akkor a magyar tanítóságban méltó munkatársat talál a Szlovenszkói Magyar Szellemi Társaság. Déli.
