Új Korszak, 1935 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1935-10-10 / 10. szám
10. szám. új korszak 5. oldal. védelmet kérünk a gondolatszabadságot kicsufoló törvénytelen papi rendelet ellen! közismert példaszó, hogy a gondolat szabad, senkit sem lehet megakadályozni abban, hogy arról gondolkozzék, ami éppen érdekli, legkevésbé akkor, ha megtévesztően el tudja leplezni gondolatainak tárgyát . elménk működését csak tapasztalataink határai és képzelőerőnk mértéke korlátozzák . ez azonban nagyon elszigetelt gondolkodás s a szabad gondolatnak e korlátlan természetes szabadsága igen kis értékű . nem elégít ki, sőt fájdalmas érzést okoz az emberben az a tény, ha nem közölheti gondolatait másokkal is és értéktelenek is az ilyen gondolatok, ha még olyan masarykí, nejedlii, gorkiji, romain rólandi vagy barbussi nívójúak lennének is. de ezenfölül még rendkívül nehéz dolog is sokáig eltitkolnunk olyan eszméket, amelyek komolyan foglalkoztatják szellemünket . aki meg van győződve gondolatainak helyességéről, szinte lehetetlen, hogy el ne árulja magát, akár hallgatólagosan, akár véletlenül elejtett szavakkal, vagy egész magatartásával . ebben az értelemben a gondolatszabadság : szólásszabadság is . ha vizsgálat tárgyává teszünk nézeteket és szokásokat, melyek társadalmunk berendezkedését szabályozzák, ha visszautasítunk olyan hittételeket, melyeket a nagy többség gondolkodás nélkül elfogad, ha jobb útjait keressük az életnek, mint aminők azok, amelyeken a nagy többség jár . . . mindezt a legnagyobb művészettel sem tudjuk eltitkolni . sokrates, giordano bruno, szervet mihály, húsz jános és a névtelen mártírok ezrei inkább a halált választották, semhogy meggyőződéseikről lemondottak volna . és ma is vagyunk olyanok, akik inkább néznénk szembe a halállal, hogysem elpalástoljuk gondolatainkat ! ma a legtöbb civilizált államban magától értetődőnek és egyszerű dolognak tekintik a gondolatszabadságot . szinte természetadta jogot látunk benne . pedig ezt a jogot nemrég vívták ki elődeink s az eléréséhez vezető út: vértengeren vezet keresztül . nagy és nehéz harcokba került, hogy a legfelvilágosodottabb koponyák is megértették, hogy a gondolatközlésnek és az eszmék megvitatásának a szabadsága nem káros, hanem szükséges dolog. nem nehéz ennek az igazságnak magyarázatát adni . a legtöbb ember (átlagos természeténél fogva) gondolkodásában lusta s a legkisebb ellenállás irányában akar haladni . ezeknek az embereknek szellemi világa hittételekből áll, melyeket minden kritika és kétség nélkül fogad el, szilárdan ragaszkodik hozzájuk és ösztönösen ellenséges magatartást tanúsít mindazzal szemben, ami fölboríthatná az ő megszokott gondolatvilágát . ezek az átlag emberek, akik mindenütt túlnyomó többségben vannak, az új eszméket és véleményeket károsnak tartják azért, mért nagyrészt kényelmetlenek, másrészt mert kétségessé teszik meggyökeresedett hittételeik és eszméik igazságát . a szellemi lustaságból származó ez a visszautas tó magatartás fokozódik, a félelem által . ebből a maradi ösztönből megcsontosodott doktrína lesz, mely szerint a társadalom fölépítésében történő minden változás a társadalom alapjait veszélyezteti . ezért van azután a sok politikai üldözés, mert minden új nézetet: kárhozatosnak tartanak és mindenkit, aki a jelenlegi állapotok miértje iránt érdeklődik, veszedelmesnek tartanak . mindezekhez számítsuk hozzá még a babonát is, amely uralkodik a legtöbb ember fölött . a legsúlyosabb pedig az, hogy a legtöbb államban a szokások és vélemények egész tömege szoros kapcsolatban van a vallásos hittel s az egészet — már mint a társadalmat —, isteni oltalom alatt állónak tekintik s így a társadalmi rend bírálata egyértelmű a hitetlenséggel, a vallásos hit kritikája pedig az istenség bosszúját hívja ki . például azok között, akik a szocializmussal állanak szemben, sokan vannak, akik soha sem vizsgálták meg a mellette és ellene szóló érveket, akik idegenkedve fordulnak el tőle csak azért, mert ez a fogalom zavarja szellemi világukat és mert szigorú bírálatot tartalmaz a mai társadalmi renddel szemben, melyet megszoktak . de ugyanígy vagyunk a vallásos hit kritiaz első fecske az első fecske most jelent meg a magyar tanító 1935 szept. 15.-i számának lapjain. hogy is vagyunk ezzel a dologgal ? az új korszak kezdettől fogva kipellengérezte azokat a papi és tanítói visszaéléseket, bűnöket, amelyekből tanítói és nevelési hibák származnak . tette ezt azért, mert tisztában volt azzal, hogy amikor a bűnök nyilvánosságra hazatalával, világos megnevezésével harcol a bűn ellen, ugyanakkor tanítói és nevelési érdekeket véd . többször magyaráztuk ezt, de ellenségeink, a meg nem értők és a megérteni nem akarók táborából sűrűn ért a vád : személyeskednek . iMi sem volt kényelmesebb, mint ezt a munkát a személyeskedés vádjával elintézettnek vélni . a magyar tanító is megpróbálta ezt a vádat egyszer-kétszer ránksütni — és most a magyar tanító is „személyeskedik“. a magyar tanító cikke a „sajó vidék“ rk. klerikálista lap egyik cikkjének apropójából íródik . a „sajó vidék“ cikke azon kesereg, hogy a tanítóság „bolsevistává“ válik és jaj, mi lesz akkor a (valláserkölcsös) neveléssel . a „sajó vidék“ papi cikkírója ezt a búsongását a franciaországban most megtartott tanítói internacionálé kongresszusi határozatának hatása alatt engedi meg . ezek a határozatok tudvalevőleg a fasizmus ellen, a haladás győzelméért, az új, szociálista társadalmi rend kialakításáért szólítják harcba és munkába a világ tanítóságát . bizony, van is oka keseregni a papi cikkírónak, hisz nem is olyan régen még a tanítóság az egész föidtekén a „valláserkölcsös nevelés katonájának“ hazug és otromba frázis alatt a legteljesebb anyagi és szellemi kizsákmányolás áldozata, tisztelt pap urak, nagy urak mindenese, a legőrlőbb munka dísztelen és jeltelen kulija volt és örült, ha a tulvilágiboldogulás előlegezett reményében reggeli kézcsókra járhatott a pap úrhoz . ma ? fölháboritó és hallatlan, hogy mennyire változik az idő ! ma a világ tanítóságának nagy és legsúlyosabb, leghasznosabb része egy új társadalmi rendért hirdet munkát és harcot . hirdeti és vállalja a harcot és nemcsak álmodozik a változásról, mint az intellektuelek megbúvó és áruló része . ennek a tanítóságnak világszervezete van óriási erővel és tekintéllyel, és abban az új társadalmi rendben, amelyért most harcot és munkát vállal» (mert jól tudja, hogy mind a kettő fontos), nem szón kényelmes és zsíros szerepet a papi társadalomnak . ez tulajdonképpen a legmegbocsáthataflanabb vétke, nemcsak ennek a tanítói frontnak, hanem annak véghetetlen és sok helyütt láthatatlan erőnek is, amely a világtörténelem leggigászibb harcát vívja az álom megvalósításáért . szóval : volt oka keseregni a papi cikkírónak a „sajó vidék“ lapjain . sőt meg is merte mondani, hogy a tanítóságnak munkájáért jobb anyagi lehetőséget kellene biztosítani, nehogy „bolsevistákká“ váljanak . (lóm, miért lenne fontos egy fizetés rendezés a klérus szempotjából) . ezek szerint a legszentebb helyen is elismerik az anyagi rendezettségünkért folyó harcunk jogosságát . csakhogy minket egy percig sem téveszt meg ez az elismerés, mert nagyon is jól ismerjük az egyház taktikáját . melléóllnak és melléálltak mindig azoknak a követeléseknek, amiket a helyzet és az idő eltörölhetetlen erővel kényszerítettek ki, melléálltak, de csak azért, hogy a saját hatalmi célúk érdekében kisajátítsák» vagy, hogy elfojthassák és elárulhassák . de máskülönben is : ha őszinte lenne, (mint ahogy nem az) és nem nagyképüsködő falazás lenne (mint ahogy teljesen az) az említett elismerés, akkor házilag rögtön meg is valósíthatná a „sajó vidéket“ fennttartó klérus, hisz szlovenszkón egy egész sor rk. iskola van amiknek tanítóira bizony nagyon felférne egy kis anyagi jobblét . de ezek az urak nemhogy többet adnának, de még nagyon megszolgált jogos keveset is kissebbíteni akarják . gondoljunk csak az igazgatói díjak keserű sorsára, aminek elintézése pedig kizárólag csak azoktól az uraktól függ, akik most megengedték maguknak ezt a vállveregető kesergést a tanítói nehéz sors felett . vagy csak nem azt gondolják, hogy az állam rendezze az egyházi tanítók fizetését úgy, hogy azok még jobban „szolgálhassák“ egyházuk szent érdekeit . így egészen eredeti és ami a legfontosabb : nagyon olcsó módon véli az egyház megvédeni tanítóit az „elbolsevizálódóstól“. de nagyon érdekes a papi cikkírónak az az egészen be nem vallott elve is, mely szerint az „elbolsevizálódásnak“ kizárólag anyagi, magyarán : gyomor okai vannak, de képtelen elképzelni, hogy ennek a kapitalasta kornak egész „erkölcsi“ világa, amit megszentelt és támogat az egyház is, olyan szörnyű atmoszférával nehezedik mindenkire, akik nem cinkosok, hogy a világos lelkűek pusztán erkölcsi okból is menekülni szeretnének . persze ennek ellenére is mi vagyunk a megrögzött „materialisták“. a magyar tanító cikkírója idézi is egy részét a cikknek, majd nagyon ügyesen, de nem teljesen, meg is felel a cikkre, felhozván három nagyon frappáns esetet, amely szlovenszkón az egyik rk. iskolánál a tanító erkölcsi és anyagi rovására történt, természetesen a plébános úr jóvoltából . neveket nem közöl a cikkíró, de olyan adatokat ad, amik révén nem nehéz megtudni, hogy hol és kikkel történt a nem egyedül álló eset . így a magyar tanító is eljutott oda, hogy ráfoghassák : személyeskedik . mi viszont és mindenki, akik nyíltan vagy nem nyíltan velünk tartanak, helyeseljük és üdvözöljük ezt a „személyeskedést“ a magyar tanító lapjain . üdvözöljük az első fecskét, azonban az elsőt a többinek kell követni . tessék benyúlni végre a szlovenszkói egyházi iskolák mögött meglapuló szörnyű erkölcsi dzsungelbe és nagyképűen ne tessék méltóságon alulinak tartani a világosságra, a nyilvánosságra dobni a lelket, munkát és kultúrát ölő piszkokat . tessék fokozatosan és teljesen leleplezni az isten nevével bujkáló kisisteneket, akik nem tartják „hivatásukon alulinak“ külön erkölcsöt faragni saját képükre — a tanítóval szembeni használatra . tessék végre beleállni abba a mocsárba, amit a feketeségnek felszentelt szabadkőművesei tenyésztettek ki a „valláserkölcs“ nagyobb diadalára és amely elnyeléssel fenyegeti a becsületes tanítói munkást és munkát egyénileg és társadalmilag, és tessék ebből a mocsárból vétót kiáltani . tessék a betű hatalmas erejével kiállani azok mellé a tanítók mellé, akiket egyéni passzióból vagy meggyőződésért üldöz a fekete sereg . tessék levetni végre az „aranyos középút“, a „semmit se segíthetünk“, az „úgyis mindegy“, a „csak tudományosság mindenek előtt“ hazug, hipokrita álarcát és tessék kiállni egész mellel, a legteljesebb nyíltsággal azok ellen a bűnök ellen, amiket vagy egyénileg, vagy tömegesen követnek el a tanító és a nevelés ellen . tessék végre ráébredni arra, hogy az ilyen bűnök ellen küzdeni, amelyek lelket és munkát, kultúrát ölnek, — igenis, tanítói — és helyzetünket tekietve — súlyos feladat, ami alól nyugodt lelkiismerettel nem lehet kibújni . az első fecske után várjuk a többit . i— ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ kájával is . azzal senki sem törődik, ha valaki nem hisz bebizonyítható igazságban . vagy ha tagadná azt, hogy hanibal vagy napoleon élt vagy, hogy a levegő más anyagok keveréke, ezt legföljebb nevetségesnek, tudatlanságnak bélyegeznék . de próbáljon valaki olyanban kételkedni, amit bebizonyítani nem lehet, pl. egy személyes isten létezése, vagy a lélek halhatatlanságában . . . régebben az ilyen kételkedéssel halálnak tette ki magát . ma ? a legszigorúbb ítéletet hívja ki maga ellen s a sötét erők mindenfelé elérő befolyásának kivédhetetlen csapásait fogja megismerni saját testén . a tekintély ma is kényszeríti az embereket arra, hogy igazaknak fogadjanak el olyan hittételeket, melyek az ész itélőszéke ellőtt nem állják meg a helyüket . azt mondják erre a papok, hogy a tekintélynek van egy megszentelt birodalma, azok a tanok, amelyek az emberi tapasztalás körén kívül esnek, amelyek ha
