Új Korszak, 1935 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1935-10-10 / 10. szám
4. oldal. új korszak 10. szám. gai engedelmességre való nevelése . ilyen továbbá az a nemtelen bosszúvágy, amellyel az egyház, illetőleg a papság és egyes papok érdekei ellen vétőket üldözi, hajszolja, tönkreteszi • ez a piszkos bűn váltotta ki a magyarból azt a közmondást: „ne felejtsd el a napot, melyen megbántod a papot /“ az általános emberi bűnöket az okok megszűntetésével lehet megszűntetni . ha nem lesz kultúrátlanság, ha nem lesz gazdasági igazságtalanság, ha ennek következtében nem lesz a túlmunka által testben-lélekben betegre gyötört testi és szellemi munkás és nem lesz alkoholizmus, akkor a bűnök üldözés nélkül is meg fognak szűnni . de ehhez egy új termelési rend kell, a kapitalisztikus termelési rendnek társadalmi: közös kollektív termeléssé való átalakítása kell . hogy ez mikor következik be, előre megjósolni nem lehet . ellenben az egyház embereinek speciális bűneit már ebben a társadalomban is megszűntethetjük, ha megfosztjuk az egyházat nagy anyagi hatalmától, mely az óriási bírtoktulajdonon nyugszik . a papok hatalmi célból aiacsonyítják le az egyént engedelmes, vak eszközükké és hatalmi célokból gyakorolják az evangélium tanításával oly nagyon ellenkező boszszúállást . ha majd a papság nem lesz rengeteg vagyonok ura és a hívőknek zsarnoka, hanem az egyházközségnek egyszerű, jámbor szolgája, akkor letesz a speciális bűnökről . ha pedig az új helyzetbe nem tudja magát beletalálni, akkor hamar fog bekövetkezni az, amit előbb-utóbb úgyis meg fog hozni a kultúra és a tudomány terjedése : az emberek, mint rájuk nézve fölöslegeset, magára fogják hagyni . mi siettetni akarjuk a fejlődést . mi szabaddá akarjuk tenni a szellemet, a gondolatot, az embert, a tanítót is . ezért küzdenünk kell ennek a törekvésnek akadályai ellen és ezek között a speciális papi bűnök ellen is meg a papságnak az iskola és a tanító fölött való hatalma ellen . ebben a küzdelemben az elvünk, hogy kevés elmélet, sok gyákorlat . sokszor vastag kötetekre rúgó bölcsesség nem gyújt az agyakban olyan világosságot, mint az életnek egy parányi kis epizódja . ezért szeretjük mi az elet tanításait harcba vinni a mi igazainkért . az alábbiakban is az élet szavát fogják hallani olvasóink . amiről itt szó van, nem jelentéktelen epizódja az életnek, hanem fontos és óriási tanulságot mutató . hosszú kommentárokat lehetne róla írni . csábít, csalogat bennünket, hogy suhogtassuk meg korbácsunkat az istentelen istenes rendszerek és emberek feje fölött, hogy vágjunk véres barázdákat a valláserköics csőszeinek vézna-nyomorult hátába . de nem . beszéljen helyettünk e level, melyet a nevek elhagyásával szórul-szóra adunk . „kedves samu bácsi ! eddig csak egy elkönyvelt névként szerepeltem az új korszak olvasói táborában . ezzel a levelemmel — mintha személyesen kerestem volna föl —, bemutatkozom . édesatyám tanító volt, itt, szlovenszkón és harcostársa mindazoknak, akik a régi magyarországban a szebb jövőért küzdöttek . előfizetője volt a somogyi-zigány által szerkesztett új korszaknak is (rk. tanító létére nem járathatta nyíltan a lapot, tehát a szomszéd község állami tanítójának a címén küldette magának) és részt vett azokon a gyűléseken is, amiket a világháború előtt a radikális tanítóság a munkás és haladó polgárság együttesen tartott a tanítói követelésekért, a modern állami és felekezetíelen, népiskoláért és az általános választói jogért. sokat beszélt nekünk erről édesatyánk, aki nagy tisztelője volt samu bácsinak . pár évvel ezelőtt halt meg . azt a hitet, amely) bennem él a szebb jövő iránt, tőle örököltem . édesatyám felekezeti r. k. tanító volt, állandóan harcban állt a pappal, volt egy csomó fegyelmije is, amelyben mindig a rövidebbet húzta a pappal szemben, bár mindig neki volt igaza . nem mondok semmi rendkívülit azzal, hogy én is szívemből utálom a reverendást, aki a mi életünket is oly sokszor megkeserítette . én nem vagyok tanító, banktisztviselő vagyok, de mint egy üj világ után sóvárgó s azért harcolni is kész ember, nagyra becsülöm az iskola és a tanító munkáját . együtt nőttem föl más tanítógyermekekkel, több olyannal, aki maga is tanító lett . egy ilyennek az érdekében és megbízásából írom ezt a levelet . barátom j. p. r. k. tanító, nb. lapjuknak, az űj korszaknak előfizetője és lelkes támogatója velem együtt . több Ízben tájékoztatta önöket az itteni helyzetről, különösen pedig az r. k. felekezeti tanítók sorsáról, amire igen tisztelt samu bácsi válaszolt is . a helyzet az, — ami önök előtt is ismeretes —, hogy az ilyen r. k. tanítók ellen fegyelmi eljárás indítható, ha az önök által hirdetett eszmékkel egyetértenek és azon az úton haladnak, amelyet az önök programja megszab . nyilvánosan fegyelmi vétség tehát az, ha egy r. k. tanító az uj korszak előfizetője . ügy vannak tehát mint az ókor és középkor első keresztényei, akik a földalatti katakombákban hallgatták az akkor még hamisítatlan igazság isteni kinyilatkoztatását . titkolniok kell a nagyvilág előtt és különösen a papjaik előtt, hogy progresszívek, mert a helyzet nálunk nagyon éretlen, a talaj még nagyon silány és alkalmatlan arra, hogy benne a progresszivitás magvai elhintheíők legyenek . és ki ennek az oka ? az r. k. tanítók társadalma, az egyház és a templomok, a reverendák és a parókiák vén kerberusai, a papi burnótszelencekből vastag szivarokkal kínálgatott és júdáspénzen megvett öreg és középkori tanítók, akik fiatal kollégáik irigy, ádáz ellenségei, mert azok a XX. század világnézetét, erkölcsi fölfogásul, a szabad haladó szellemet hozták magukkal a közélet porondjára . ha ók is ügy cselekednének, mint a fiatalok, akik szomjúhozzák az igazságot, nem történhetne meg az, hogy a tanító ellen, aki az új korszakot járatja és olvassa : fegyelmi eljárást indítsanak . eszembe jutnak milliádes, a görög hadvezér szavai : „egyesült erővel győzni fogunk, de szétszórtan mindnyájan elveszünk nos, itt, szlovenszkón, amint én latom, a tanítóság nagyon szétszórtan van, úgy látszik, hogy el kell vesznie . de úgyanúgy béklyókba lehetne kötni a papság korifeusainak a kezét, akik most a tanítóságot tartják gúzsbakötve, ha mindnyájan az igazság oldalán állanának . tehetne-e valamit is a „főméltöságú“ püspöki hivatal, ha valamennyi r. k. tanító az új korszak kezdetét hirdetne ? hány tanító ellen kellene akkor a fegyelmit lefolytatni és hányat kellene állásából elmozdítani ? a józan fölfogás diktálja, hogy nekik csak a beletörődés lehetne a sorsuk . így van az én . . . barátommal is, aki ellen plébánosa fegyelmit indított . . . igen kérem tehát barátom megbízásából, tisztelt samu bácsit, ne tessék tovább küldeni a lapot az ő nevére I annál is inkább bátorkodom ezt kérni, mert hiszem, hogy samu bácsi soraimmal egyetért és védelmébe veszi eszméinknek hűséges harsosát azzal, hogy egyelőre a lap küldését beszünteti . ugyancsak arra is kérem, barátom nevében, ne tessék neki írni sem semmiféle formában, mert a postáját a pap át merészeli nézni, annyira, hogy ez eset megírását is reám bízta, nehogy a pap lássa, hogy önökkel levelez . nagyon sajnos és szégyenteljes dolog ez, de ma nem tudunk ezen segíteni . mindamellett megkért engem, hogy a lapot az én nevemre járassam s majd én találok módot arra, hogy eljutassam hozza . minden közlést, minden értesítést is, amit neki szánt samu bácsi, az én címemre küldje . . . várjuk, nagyon várjuk, hogy keletről a világosság eljusson egészen napnyugotig, áttörve a sűrű sötétséget és megvilágítva az utat azok előtt is, akiknek elvette szemevilágát a gonosz sötétség I“ eddig a levél . és mi megdöbbenten, mélységes megillétődéssel terjesztjük ezt a nyilvánosság itélőszéke elé . kérdezzük, elsősorban a tanügyi hatóságoktól ; szabad-e az ilyen törvénytelenséget eltűrni egy demokratikus köztársaságban, szabad-e így kiszolgáltatva hagyni a felekezeti r. k. tanítóságot a papság önkényének akkor, amikor a tanítót valójában az állam fizeti s a papság hasát is milliókkal tömi a kongruával ? de kérdjük a közvélemény letéteményeseitől, az újságoktól, elsősorban a progresszív újságoktól : miért nem emelik föl tiltakozó szavukat e középkori lelki inkvziíció, a gondolat szabadsága ellen elkövetett brutális merénylettel szemben ? hát a tanítót még mindig szabad rabszolgasorsban tartani és hogyan várhat a társadalom szabadságszerető embernevelést a rabszolgasorsban tartott tanítótól ? azt üzenem nektek, kedves osztályostársaim és elvbarátaim, hogy higgyetek és bízzatok I kitartás : a fölszabadulás már nem késhet soká . a nap már fölkelt . . . és sugárözönével világosságot, életet, felszabadulást áraszt . . . mindenfelé . ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ tanítói klasszifikáció erről is lehetne sok dolgot mondani és itt is lehetne és kéne sok dolgot megváltoztatni . arról is lehetne szó, hogy szükség vane vagy egyáltalán helyes e, hogy a tanító egész évi, sok irányú működését, sőt intelligenciáját öt jegy közé skatulyázzák el . ez az elskatulyázás erőltetett művelet és soha sem lehet teljesen objektív . de már az is, ahogy a tanító a maga munkájának és intelligenciájának számszerű felbecsüléséhez hozzájut : egészen érdekes és tekintve demokratikus berendezettségü kultúréletünket, teljesen érthetetlen . a tanító munkáját az állami és sok esetben az egyházi tanfelügyelő urak is felülbírálják . illetve kísérletet tesznek, hogy a tanító egész évi és ezer rétü munkáját és annak erdeményét rövid fél vagy egy óra alatt áttekintsék ügy, hogy abból a tanító egész munkájára következtetni és számokban kifejezhető ítéletet levonni lehessen . ez a vállalkozás természetesen éppen szükégszerű felületességénél fogva nem lehet teljesen objektív és éppen ezért nem is juthat az érdemjegy számban a munka értéke objektíve kifejezésre . ha a tanfelügyelőkben meg van a törekvés arra, hogy legalább megközelítőleg tárgyilagos képet kapjanak a munkáról és meg van az eltökéltségük arra, hogy a klasszifikációban tárgyilagosan juttassák kifejezésre benyomásukat (hisz meggyőződésről ilyen esetben alig lehet szó a munkaértékelés kényszerű felületessége miatt), akkor még meg van a lehetősége annak, hogy a tévedés a legminimálisabb mértékre csökkenjen . de tekintve, hogy a tanfelügyelők is emberek, akiket szimpátia vagy antiszimpátia, vagy tökéletes közömbösség (ez még a legjobb eset) befolyásol és az egyházi tanfelügyelők olyan szempontokat is felállítanak a tanítóval szemben, amikhez a tanítói munkának semmi köze, — nagyon is kisért, szinte elkerülhetetlenül kisért a tévedés veszélye . márpedig minden tévedésből vagy keserűség vagy nevelési hátrány származik . a tévedés veszélyétől nem menti meg a tanítót az sem, hogy egy kuratórium ítéli meg a jegyet — a tanfelügyelő véleménye alapján . mégpedig azért nem, mert a kuratóriumban egészen kiszámítható okoknál fogva a tanfelügyelő úr véleménye és — szimpátiája döntő . a tanítónak viszont nincs meg a lehetősége, hogy saját magát védje . a klasszifikáció megfellebbezés áldatlan és hosszú huza-vonát jelent, aminek mindig meg van az a kellemetlen következménye, hogy a tanfelügyelő űr feltétlen elveszti (emberi okokból) aránylagos tárgyilagossági szándékát a véleménye ellen fellebbezni merő tanítóval szemben . pedig milyen egyszerűen lehetne ezeken segíteni, éppen úgy, mint tanítói életünk sok, más antidemokratikus hibáján . fölösleges, sőt sértő az öt jegy használata a tanítói munka értékelésénél . legyen : kiválóan megfelelő, megfelelő és meg nem felelő megjelölés . a tanfelügyelői látogatás után, a konferencián az egész tantestület jelenlétében történjen meg az értékelés a fentebb megírt elv szerint úgy, hogy az illető tanító is beleszólhasson saját maga értékelésébe . ha nem lenne megelégedve az értékelésével a tanító, akkor rögtön, még az értékelő konferencián meg lehessen fellebbezni, aminek nyomán egy héten belül egy bizottság vizsgálná fölül a tanító munkáját, nem pedig úgy, mint most, hogy csak a következő évben kézbesítik ki a klaszszifikációt, amikor annak eredményes megfellebbezése már szinte lehetetlen . ez lenne a tanítói klasszifikációnak ill. értékelésnek demokratikus megoldása . nem lesz érdektelen ha tanítói életünk más antidemokratikus hibáját felszínre hozzuk ismételten a következőkben . látni kell, hogy mi a rossz és tudni kell, hogyan lenne jobb .
