Új Korszak, 1935 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1935-03-07 / 3. szám

6. oldal. 3. szám. Uszítanak a papok. Nemrég akadt a kezembe egy papi új­ság, melyben a térnék tarka egyvelege ker­­getőzik. Van benne szó : a pokolról és a pa­pi nyugdíjról, babonáról és egyházi szellem­ről, bírói tallérról és hitvédelemről, politikai hitvallásról világnézetről és egyházi vagyon­ról, tekintélyről és tekintélyrombolósról, au­tonómiáról és a Hunyadi keserüvíz jótékony hatásáról. Különösen fáj a tisztelendő főtanfel­ügyelő uraknak, hogy a „függetlenség szel­leme“ kezd hódítani. Aszondja, hogy a­­szondja: „A tanítóság körében mind sűrűbben hangzik föl a tanítói függetlenség emlegeté­se. A tanító munkája szaképzettséget kíván, tehát csak szakképzett egyén bírálhatja el a tanítói munkát. Minden más munkát ille­téktelennek tartanak. Aki tehát nem tanító, az a felügyeletre is alkalmatlan és illetékte­len.“ Az itt jelzett törekvéseink inkriminál­­tattak s vakmerő és jogosulatlan törekvés­nek minősíttetett. A papok mindig kétféle mértékkel mér­tek. Az egyiken a világiak számára mérik az igazságot, a másikat fönntartják saját használatukra. Pl. a hitoktatói díjak „a jó szellemet és az állás szeretetét fokozza a nagszémú hitoktatói karban“. Ellenben, ha a tanítóról van szó, ha ragaszkodik törvény­adta jogéhoz, mondjuk például: az igazga­tói díjhoz, az „megdöbbentő, ha a társada­lom szolgálatában álló tényezők, az eszmé nyi fölfogás hivatásos képviselői, a népne­velés munkásai nyíltan hirdetik, hogy úgy az egyéni, mint a nemzeti élet célja az a­­nyagi jólét.“ Úgy tesznek ezzel is a papok, mint a bűnbocsánat kérdésével. Morálteoló­giájuk például többi épületes erkölcsi tanaik között azt tanítja, hogy egy leány vagy asz­­szony kevésbé vétkezik, ha papnak vagy szerzetesnek adja ót magát, mintha világival cselekszi azt. Az ilyen igazságok alkalma­zása egyes haladottabb népeknél erős visz­­szahatásokat váltott ki. Egyes államokból ki­kergették a szerzeteseket, sok helyen pedig megtörték politikai hatalmukat. Ezeknek az államoknak persze rossz hírét költik a pa­pok. .. Különösen Franciaország közállapo­táról költenek rémmeséket, érthető okokból. A fekete nemzetköziségnek keserű emlékei fűződnek ehhez az országhoz. Sokszor kipo rolták ott a reverendát, de annak mindany nyiszor súlyos okai is voltak. Amíg a pa­pok uralkodtak Franciaországban, addig nyo morgott a nép, fűrészporral vegyített korpá­ból sütött kenyeret evett, amióta megtörték a papok hatalmát, jólétnek örvend. Persze, ami nem jó a papoknak, az igen jó a fran­ciáknak, aminthogy a patkányfogó is igen jó a gazdának, de nem jó a patkánynak, hogy a papok milyen nemzeti munkát végeztek ott, azt egy-két hirtelen odavetett adatból is megítélhetjük. A híres Bertalan éjszakán 25 ezer protestáns franciát végezlek ki. IV. Je­nő pápa a búcsúcédulákkal egyetlen évben háromezer mázsa aranyat szívott ki ebből, a még akkor bizonyára jóhírű országból. Hogy a közerkölcsök megjavítására mit tet­tek, azt elképzelhetjük abból, hoev a nagy forradalom két esztendejében (1792—1793) 30 ezer papot, szerzetest és apácát gyilkolt le a nép. Bizonyára nem erkölcsjavító mun­kálkodásuk jutalmazása gyanánt. A gyónta­tó székkel elkövetett visszaéléseik és a nép ellen elkövetett árulásaik példás büntetése volt ez a mészárlás. Ami pedig a tekintélyt illeti, hét azt nem mi, hanem a papok viselt dolgai ássák alá rohamosan és igen szép eredménnyel. Aztán így ír: „A tanítók kö­zött vannak szóvivők, kik a fölöttes hatóság nyílt sértegetésében, a tekintély köteles tisz­teletének lerontásában tetszelegnek maguk­nak és szerzik meg a vezérszerepet. De ha­sonlíthatatlanul nagyobb baj ennél az, hogy ez bátran, szabadon, felelőség nélkül történ hetik. Nincs miniszter, nincs államhalalom, mely úgy az egyén, mint a hivatalfőnök el­len elkövetett nyílt sértéseket számonkérné.“ Hát ez nem igaz, szentatyám I Minden va­lódi és áltekintély védelmére fölösen elég ha­talom áll az önök rendelkezésére. Másutt van a hiba : igazságuk nincsen önöknek ! Ez a baj. Ami pedig a tisztelendő író velünk való elégedetlenségét illeti, hót őszintén meg­váltjuk, mi annak igen örülünk. A gáncs, a­____________ÚJ KORSZAK_________ mely a klerikalizmus írdódeákjai részéről ér bennünket, megannyi dicséret nekünk és nagyon rosszul éreznők magunkat, ha ellen­feleink táborából dicsérnék tetteinket. Pályá­zunk a papi káíhoztatására és megdöbben­nénk az ő dicséretük hallatára. Egy másik haladó. HÍREK. Előfizetési fölhívás! Egy esztendeje annak, hogy az Új Kor­szakot kevesed magunkkal megindítottuk. Minden számunkban az intenzív, demokra­tikus népkultúráért, a tanítóság anyagi ér­dekeiért és szolgálati függetlenségéért küzdöt­tünk. Nem jelent meg lapunban egyetlenegy cikk, egyetlenegy hírecske sem, amelyben ott ne lüktelett volna e nagy eszmék hódító ten­denciája. Tanílótestvéreink közül olyan mun­katársaink vannak, akiket bátran összeha­sonlíthatunk nemcsak köztársaságunknak, hanem külföldnek is bármily tanítólap mun­katársaival s lapunkat, ezt a mi sok oldalról üldözött lapunkat hivaikodás nélkül mond­hatjuk : harcos rangos lapnak. Büszkék vagyunk arra, hogy a köztársa­ságbeli magyar tanítóság legjavát meghódítot­tuk magunknak, a tanítóság küzdelmét bele­kapcsoljuk a nagy tömegeknek politikai és gaz­dasági harcaiba. A közélet számotlevő té nyezőjévé tesszük a tanítóságot s átformál­juk, fölemeljük annak lelkét, öntudatát. Ennek a mi nehéz küzdelmünknek e­­gyetlen fegyvere az Új Korszak. Ennek bá­tor, szókimondó, nem alkuvó és céltudatos magatartása megmozgatja a tanítótársadal­­mat, egy új tanítótipust nevel, aki a népkul­túrának, a saját anyagi és szellemi függet­lenségének bátor, öntudatos harcosa. Ezekre való hivatkozással új előfizetők gyűjtésére kérjük föl minden hívünket. A mi lapunknak nemcsak megélni, megmaradni, hanem nagy arányokban terjednie is kell, hogy törekvé­seink diadalra jussanak. Mindent kövessen el mindenki, hogy mennél előbb, mennél több új előfizetőt szerezzen az Új Korszak nak. Ne feledjük, hogy lelkesedésből nem lehet lapot fönnntartani, ehhez előfizetők szükségesek, különösen olyan lapnál, mint a miénk, amely még hirdetéseket sem akar koldulni. Minden hívünktől bizalommal kér­jük és várjuk, hogy új előfizelők gyűjtésével támogatja, erősíti küzdelmünket. Az iskolaigazgatással megbízott taní­tók (povereny správou skoly) nincs igénye természetbeni lakásra, sem nem vonhatják le a fizetéséből a természetbeni igazgatói la­kás bérértékét (a legfelső közigazgatási bíró­ság 1934. január 11.-én kelt 90. sz. döntése). A prágai tanítók legutolsó kvalifikáció: I. fok. 614 tanító (50'37°/o). II. fok. 583 ta­nító (47'82%). III. fok. 22 tanító (1.81%). Ennél rosszabbat nem kapott senki. Játékok és ifjúsági könyvek kiállítása volt Prágában. A kiállítás anyaga bő volt, 17 helyiséget töltött be a Ciam-Gallas palo­tában. A kiállítást maga a tanítóság rendez­te. A kiállítást a pszichológiai és a dinami­kai al^pelvek figyelembevételével rendezték. Csakis olyan játékok kerültek ide, amelyek iránt a gyermekek természetes érdeklődést mutattak. A játékok nem mint holt anyagok szerepeltek, hanem a kiállításon a gyerme­kek játszottak velük. Ennek az volt a célja, hogy a látogató a játékokat természetes funk­ciójukban nézhesse meg. A fasiszta Olaszországban az 1934. év folyamán 10—15%-kal csökkentette a szükségleti cikkek árát. A munkabérek 25— 40%-kal sülyedtek. a fasiszta kormány min­den erőlködése ellenére sem tudja megaka­dályozni a munkabérek további önkényes leszállítását. Egy ankét alapján megállapították, hogy 38 imádkozó tanuló közül 36 nem tudta megmondani, hogy milyen szövegű i­­mát mondtak el. 500 gyermek közül (9—14 évesek) csak 12 mondta a hittant kedvelt tantárgyának. 98%-a ellenszenvesnek vagy közömbösnek mondta. A török kormány elrendelte, hogy az Aja Szófia mecsetet alakítsák át múzeumé. Ezzel a templom eddigi hivatása befejeződött. A spanyol kormány kijelentette, fhogy a koedukációt csakis egy- vagy kétosztályos falusi iskolákban és az óvodákban tartja fenn. A többi iskolákban megszünteti. A klé­rus ezzel ismét egy lépéssel előrejutott. Frick német belügyminiszter rende­letet adott ki, amelyben megtiltja, hogy az állami alkalmazottak feljebvalóikat kritizál­hassák. Ezzel megakadályozta azt, hogy az egyes szakszervezetek tagjaik érdekeit meg­védhessél A belügyminiszter ezt a rendele­tet azzal indokolja, hogy az állami alkalma­zottak érdekeit megvédi az állam. A szak­­szervezetek intervenciói és javaslatai a fize­tést és az előiépést illetően nem megenged­hetek. Szerkesztői üzenetek. Pásztor F. esperes úrnak Beregszász. A lovagias és keresztényi eljárás ilyen esetben az, ha valakit sze­mélyében megtámadnak, hogy az illetőnek is megküldik azt a lapszámot, hogy védekezhessen. On ezt nem tette. Üzenetét így is olvastam. Legközelebb megkapja válaszom. Élet-halálharc, Az egyház és nem az Isién, nem a vallas, nem Jézus! —, már rég megizente az élet-ha­­lathareot minden „sarlatán“-nak, aki másképpen mert gondoigozm, mint Koma harcos fekete serege és más úton merle keresni az egyén és az emberiség boldogságát, mint amelyet Róma kijelölt. Az egyház századokon ét folytatta az elet-halálharcot minden eretnekség és „sar­­latansag" ellen. Nemzetgyilkos, véres háborúk, melyek emberöltőkön at pusztítottak Luropát, a legkimagaslóbb eseményei ennek a harcnak. Lobogó máglyák ezrei, az elevenen megégetettek halaiordítása, Bertalan-éjszakák és gályára vitt magyar papok és más ilyen istenes dolgok egészítik ki az élet halálharc történetéi. De ime. Galileibe hiába folytották bele a bibliaellenes igazsá­got — : eppour si muovel Es Giordano Brúnót hiaba égettek meg! A máglyarakó szellem már rég meg van fekezve, de Giordano Bruno szobra büszkén áll az örökvárosban, hirdetve, hogy: „eljött a század, melyet megjósolt". Es Franciaország Portugália és még néhány más állam példája újabb reménységgel tölti el az elő­retörő világot. Tudományos kutatás A tudományos kutatás azzal kezdődik, hogy bizonyos igazságoknak áligazságál, bi­zonyos tételeknek igazságtalansagát ismeri föl a bon­coló kutatás. Évek, néha évtizedek, gyakran évszázadok munkája ez, míg a fölismert igazságok helyébe újabb igazságok es újabb alkotások lephetnek. Az alkotáso­kat föltétlenül meg kell előznie egy boncoló kritikának. Es ha ezt a boncoló kritikát csak akkor tartjuk meg­engedhetőnek, amikor nyomban be tudjuk állítani en­nek helyebe az új alkotást is, akkor voltaképpen tu­dományos kutatás nincsen 1 Tanbarát. Aki ilyen fölháborító esetet megír, annak netn szabad előttünk eltitkolnia magát, mert csak úgy közölhetjük, ha igaz s ha van, aki az igazságot bizo­nyítani tudja. A bizalommal mi soha vissza nem élünk. A levelei elküldtük az érdekeltnek. Későn erkezett vissza s csak a jövő számban jöhet. Bizalom. A közéleti erkölcsnek legelemibb köve­telménye, hogy a fórumon szereplők, tehát a vezérek, minden tekintetben kifogástalanok legyenek. Aki azt hiszi, hogy a morál, amit hirdet őrá nem kötelező, az lerombolja embertársainak a tiszta erkölcsbe vetett hi­tét. Ha az ilyen nem veszi észre helyzete fonákságát és nem vonja le önként annak következményeit, azt kipellengérezzük. Az ilyen munka, bizony nekünk sem kedves, de szomorú kötelesség. Ha a tömegnek az ilyen vezető is jó, az még szomorúbb. P. 1.) Nem tudom megérteni az egészet A hiva­tali visszaélés és minden anomália ellen egyetlen ha­tásos védelem: a nyilvánosság. Megírni I.Kipellengérezni! Ez az igazi közérdek. Mi vállaljuk a felelőséget, viszont a kollégáknak vállalniok kell a bizonyítást. Az üldö­zéstől nem szabad félni, az ellen megvéd a kari szoli­daritás és a nagy nyilvánosság. Annyira még nem va­gyunk, hogy valaki, azért, mert egy miniszternek a sógora büntetlenül gázolhasson bele az igazságba. 2) B- nek levelet írtam, bélyeget mellékeltem, választ eddig nem kaptam. Ez is válasz. Majd viszatérünk még erre is. ha minden együtt lesz. 3.) Ismernem kellene mindent a legrészletesebben, hogy Ítéletet mondhassak leveled óvatos hangja fö.ött. 4) Az illető címére sürgősen szük­ségem van, mert eddig nem válaszolt. A levelet a szerkesztőség címén küldtem. Beregszászi diák. Amit a B. U. megírt, igen nehéz bebizonyítani. Ugyan melyik diák mer tanúskodni — még ha oly nagyon érezné is az igazságtalan elbukta­­tást —■ fanérai ellen? Tudunk esetet, amikor az egyik tanár ellen, aki az iskolában „elszólta“ magát 3 jeles tanuló mert csak tanúskodni, holott az elszólást 40 hallotta A három közül kettő végleg kibukott a IV-ben, a harmadik nagy nehezen fölküzdötte magát a 8.-ig. (Igaz, hogy az a tanár sem maradt tanár 1) Ki merné azt állítani, hogy ezek a jelesen indult fiúk a tanári „szolidaritásnak“ lettek áldozatai ? Ki vállalkozna en­nek bizonyítására ? Ilyeneket nem tanácsos megírni. Ellenben megtörtént a következő eset és ez bizonyít­ható I Egy fiút kettőből vágtak el, egy közismereti tárgyból és a hittanból. Az apa (véletlenül jelenlétem­ben) megköszönte a hitoktatónak ezt a „jóságát“. És a hitoktató tiltakozott ez ellen, kijelentefte, hogy ő nem buktatta meg a gyermeket I! Ha hittanból nincs meg­buktatva, akkor másból sem lett volna s nem veszíti el tandíjmentességét 1 Tévedés ? Lehet. Hiszen a tanár urak is csak emberek. De hátha több ilyen tévedés is történik 1 Ki tudja ezt ellenőrizni ? A kiadásért felelős: Czabán Samu. Nyomja : a „MERKUR“-nyomda Berehovo, Asztélyi u. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents