Új Korszak, 1935 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1935-03-07 / 3. szám
3. szám. 5. oldal. UJ KORSZAK A cári iskolától a szovietiskoláig. Körülöttünk. Érdekvédelmet a községi képviselőtestületekben... A kisebbségi magyar élet ezernyi óldatlanságéban kötött kézzel, leintett akarással dolgozik egy intellektuel napszémostömeg: a felekezeti tanítóság. Bár sorsa a prevrát után észrevehetően megváltozott, jogi helyzete ; mozgási szabadsága ma sem különb egy szükséges, községi alkalmazotténál. Mi az oka ennek ? Részben az a bizalmatlanság, amellyel még ma is viseltetik a magyar paraszt az állam által fizetett, de általa is „eltartott“ tanítósággal szemben. „S akivel iíyen munkaadói viszonyban vagyunk, nem ülhetünk le a községtanécs asztalához, hogy aztán AZOK parancsoljanak!“... Másrészt pedig, mondjuk meg őszintén, maga az államhatalom (az egyházi hatóságokról nem is szólunk) sem törődött azzal a kérdéssel — vájjon van-e érdekképviselete a tanítóságnak az egyes községek képviselőtestületeiben. És talán tradiciótlan is ez... Ám akárhogyan is volt ez a muliban, a tanítóságot nem lehet és nem szabad a hagyományokkal mérni, mert kultúrájából fakadt felelőségérzetével — a mai viszonyok között —, szinte egvedül meri vállalni, hogy a magára maradt magyer falut az oktalan nemtörődömség és bégyadtságóból áldozatkész munkára serkentse. A tanítóságot azonban, tapasztalati és jogi helyzete folytán is — méltán megillethetné az a bizalom, hogy érdekeit, ezen keresztül pedig magát a nevelésügy érdekeit is védje községének képviselőtestületében. A gyakorlat ezt nem igazolja. Pedig ma, midőn a felekezeti és községi iskolák fenntartása és fejlesztése a pol. községek pénztárainak csak kötelességet s nem szívügyet jelent, időszerű lenne, ha a tanítóság — akár edminisztrative is —, a közügyért állandó tagsághoz jutna a községek képviselőtestületében. A kérdés többet jelent, mint problémafölvetést. Többet, mert az iskolák községesítése esetén a tanítóság nem lebeghet Mohamed koporsójaként; nem várhatja, hogy a község kénye-kedve szerint újra megválaszsza. Szlovenszkó mapyar iskoláinak 75 százaléka felekezeti s ennek arányában függ a tanítóság nemcsak az iskolafenntartó községek könnyen múló szimpátiájától, hanem a felekezeti iskolák elsőfokú hatóságától, az iskolaszékektől is. E két faktor, mely egymást tanítói és iskolaügyi viszonylatban sohasem egészíti ki, a legképtelenebb káoszt képezi köztársaságunkban. De beszéljen egy példa 1 M. község 4000 főnyi lakosságának */» része katolikus, a többi református. Mindkét részről működik a ielkészek vezetésével az iskolaszék ill. prosbitérium. A kát. iskolához két tanítói állást kell szervezni. Az is kolaszék nagy nehezen megszavazza, de . . . az isk. fönntartó pol. község megtagadja a hozzájárulását. Ugyanez történt a reformátusokkal is. Indok? — „Nem bírjuk.“ „Jövőre kevesebb lesz a gyermek, mert. . vagy — „Polgárit akarunk építeni s így felesleges az elemi iskolát bővíteni.“ — Persze míg a polgári iskolából valóság lesz, eltelik 6—10 év s addig nincs iskolabővítés. Arról pedig, hogy a már megválasztott tanerők hogyan és mikor kapják meg a díjlevelükben meghatározott fizetésüket, természetbeni járandóságaikat az iskolafenntartóktól — a leghívebben maga az Országos Hivatal tudna felvilágosítást adni. (Persze a pereskedés után a tanítóságnak viselnie is kell a lakosság ódiumét s hogy ez mit jelent — azt a tanítók tudják legjobban.) Mindez azért van így, mert a tanító érdekeit, — de egyben a tanügy előmenetelét is — senki sem viseli szívén a községek képviselőtestületeiben. A napi és heti lapocskák tele vannak műkedvelői előadásokkal, melyeket mindenütt a tanítói szorgalom eredményez, de az mór hiányzik, vajfon a község elöljárói, képviselői mennyit áldoznak erre. Egy kollegámtól hallottam, hogy Sz. nagyközségben a tantestület a gyermekszindarabok előadásának jövedelméből vezettette be iskolájába a villanyt és a majd beszerzendő rádió kapcsolóját. Ehhez egyetlen-egy koronával sem járult hozzá a hivatalos község. A tanítóság nem folyhat be a saját iskolájáért a községek ügyvezetésébe.. • Okos, építő szándékát Hogy jobban megértsük és értékeljük a Szovjetunió kultúrmunkájának eredményeit és az iskolareformot, ismernünk kell a cári Oroszország iskolarendszerét és az akkori népmüvelésügyet. Ismert dolog, hogy a cári Oroszország Európa egyik legelmaradtabb állama volt a nép műveltsége tekintetében. Itt volt a legtöbb analfabéta. A népmüvelődésügyet az egyház, az arisztokrácia, a bürokrácia, a nagykereskedők tartották a kezükben, úgymint nálunk a robot, a jobbágyság idejéban. A falusi és a városi iskolák a trivium tárgyain kívül különösen a hittanórákra fektették a fösúlyt, amely heti 6 órát tett ki. Rajzot, éneket, honismeretet és tornát a tanórákon kívül díjazás nélkül tanítottak. Természetesen a tanítási nyelv mindenütt orosz volt. Óvodák nem voltak. A tanítók szabadsága teljesen korlátozott volt. A tanítóságot felelőtlen elemnek, áliamellenesnek tartották s így is bántak velük. Az orosz középiskola, annak ellenére, hogy a kiváltságos osztályé volt, rosszabb volt az eleminél is. Jövendőbeli bürokratákat neveltek itt. Proletárdiák ha véletlenül be is jutott ide, megbukott. A cári birodalom iskolatörvényei pontosan körülírták, kinek a számára van a középiskola és mi a célja. Magolöintézet volt, egyházi dogmákkal átszőve, a cár és a cárnő képeivel, pravoszláv kereszttel, napi imádsággal, durva büntetésekkel, diáköngyilkosságokkal és szigorú vizsgákkal, amelyet a feudalizmus, az egyház és a kereskedők kiküldöttei ellenőriztek. A középiskola és az egyetemekről kikerülő szellemi munkások privilégiumokkal felruházott kasztot alkottak, amely saját érdekében tartotta fenn a cári rezsimet. A népmüvelődésügy állapotáról az alacsony kultúrkiadás és az analfabéták magas száma mutat objektív képet. Állami népnevelési szervezetek nem voltak, csupán magán r.épművelödési társaságok, amelyek, mint az államra veszélyes szervezetek, rendőri felügyelet alatt állottak. A lakósság 85%-a olyan szociális nivón állott, hogy Gorkij drámái, Einstein filmjei, Dosztojevszkij regényei sein tudnák élethűen elmondani ennek a sötétségnek minden szörnyűségét. Akik látták az 1917. márciusi forradalmat és megfigyelték, hogy hogyan reagál erre az iskola, láthatták, hogy kidobálták az exponált tanárokat, diákönkormányzatot hoztak be, sutba dobták a cári jelvényeket, forradalmi dalokat énekeltek és kimondottan reakciós tantárgyakat eltörölték. Ezután az iskola, hasonlóan a cári birodalomhoz, valamilyen reformra várt felülről. Azonban 1917. november 7.-én a történelmet újabb erő rázta meg. A szovjet népbiztosság azonnal rendletet adott ki, amelyben elrendeli az egyház és az állam szétválasztását- Az iskola kikerült az egyház kezéből. Az iskolareform alapjai a népművelődési biztosság által 1918. október 16.-án kiadott dekrétumban találhatók meg. Ennek értelmében megkezdődött a régi iskola újjászervezése. Az eddigi iskolatípusokat ertöilik s helyükbe lép az egészséges munkaiskola I. és II. fokozata, koedukációval, tandíjmentességgel, ingyenes taneszközökkel, a tanulók élelmezésével, az ifjúság gyülekezési jogával, a tanulók és a tanítók önkormányzatával, a 18 éven felüli tanulók politikai szabadságával, a vallásnélküli, de politikai neveléssel. A nők szociális felszabadulását az óvodák szervezéséről és hasonló intézmények felállításáról szóló rendelet biztosította. A gyermekotthonok, a csavargó gyermekekről való gondoskodás bizonyítéka, hogy a gyermekekről is megtörtént a legteljebb fokú gondoskodás. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ nem fejtheti ki, Ennek kárát és hátrányát pedig ma legjobban a szlovenszkói magyar kisebbségi iskola érzi meg. Erre a ferde, minden fejlődési akarást megcsufoló helyzetre ismételten feloívjuk az illetékes minisztériumok figyelmét s kérjük, hogy tanítóságunknak módot, lehetőséget nyújtva, hasson oda, hogy tanerőink tagjai, irányítói lehessenek a községek képviselőtestületeinek. Nem harci lárma ez, hanem becsületes kultúrigény, amely állampolitikai szempontból is elodázhatatlan követelmény. Déli. A szovjetek megalakították a népművelődési osztályokat (ONO=Otdél narodnago obrazovania), amelyek minden kulturmunkának és az analfabetizmus elleni harcnak középpontjai voltak. Az állam kultúr és tudományos munkáját az állami tudományos szovjet irányította (GUS= Gosudarstvennij uconij sovét). Az iskolaügy fejlődése olyan hatalmas lépésekkel haladt előre, hogy már 1921.-ben a szovjetiskoláknak 2 millió tanulóval több volt, mint a cári iskoláknak az 1913/14.-es évben (7,236.000). Az iskolák felépítésénél nagy technikai akadályok voltak. Az új iskolarendszert sokszor át kellett alakítani, hogy megfeleljenek a helyi követelményeknek. Ezután az intervenciós háború, az éhség és az új gazdasági politika (NÉP) kora következett. Azonban minden nehézséget leküzdött a tömeg lelkesedése és vágyódása egy jobb világért. Az állami tudományos szovjet az 1923/24. évben új, marxista alapon szerkesztett részletes tantervet adott ki. A szovjetiskola fejlődése ezután rohamlépésben halad előre. Elkövetkezett az 1927/28. év az ötéves terv első eredményeivel, amelyben a kultúrkérdés is szerepelt. Az alapkövetelmények ezek voltak: 1.) az analfabetizmus likvidálása, 2.) az iskolák politechnizálása és 3.) az iskolakötelezettség általános bevezetése. Ennek a kultúrmegmozdulásnak az eredményeit már láthatjuk. Az iskolaépületek száma megsokszorozódott, a tanulók és a tanítók száma emelkedett, emelték a tanítók fizetését, az alalfabéták száma minimális, az iskolai munka értéke nagy, a tanulók és a tanítók szociális helyzete tökéletes (az 1931. évben 67, milliárd rubelt fordítottak erre). Az iskolák politechnizálása teljes mértékben folyik, az általános iskola kötelezettséget 7 évtől 17 éves korig terjesztik ki, az analfabéták száma 0 lesz és az iskolák politechnizálását befejezik. Ezeket az eredményeket érte el a forradalom a kultúrmunka terén. Lenin és a szovjetkormány ellenfelei roszszalták, hogy egy teljesen elmaradt államba beakarják vezetni a szocializmust. Azt állították, hogy az embereket először egy bizonyos kultúrnívóra kell emelni s a szocializmus aztán magától jön. Lenin a forradalmat a következő szavakkal védte; Kultúrális evolúció kulturrevolució nélkül lehetetlen. Ez azonban nem vihető keresztül előzetes politikai és szociális forradalom nélkül. (Skola a lidové vzdélání v S S S R. Praha 1934). ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ A fizetésleszállítás csökkentése. a. ) A várományos tanító I. adj. 7400 Kő alap. Ebből a 4°/0-os évi leszállítás 296 Ke, havi 24 66 Kő. 1935. ápr. 1.-től a leszállítás 2'8%, ávi 2296, havi 17.26 Kő Tehát 7'40 Kő-val kap többet havonta. b. ) A várományos tanító II. adj. 8200 Kő alap. 4% os leszállítás évi 328'—, havi 27‘33 Kő. Ápr. 1.-től 2 8%. évi 229 60, havi 1913 Kő. Tehát 8'20 Kő-val kap többet havonta. c. ) Végleges tanítók I. fiz. fok. 9000 Kő alap. 4% leszállítás évi 360'—, havi 30 Kő. Ápr. 1.-től 2 8%, évi 252 -, havi 21 Kő. Tehát havonta 9 Kő-val kap többet. d. ) végleges tanítók II. fiz. fok. 10.800 Kő alap, 7% leszállítás évi 756, havi 63 Kő. Ápr. 1.-től 5'8%. évi 626'40, havi 52'20 Kő. Tehát havonta 10'80 Kő-val kap többet. e. ) Háztartáslantanítónők a polt;, iskolákon 2. fiz. fok. alap 10.920 Kő. 9% leszól lítás évi 982 80, havi 81 90 Kő. Ápr. 1.-től 7 8%, évi 851'76, havi 70'98 Ke. Tehát havonta 1092 Kő-val kap többet. U lg. tanító kétosztályos iskolánál 2. fiz. fok. 11.700 Ke alap. 9 százalék leszállítás évi 1053, havi 8775 Kő. Ápr. 1-től 7 8 százalék, évi 912 60, havi 76’05 Kő. Tehát havonta 1170 Kő-val kap többet. g. ) Polg. isk. szaktanító 3. fiz. fok. 13 380 Kő alap 12 százalék leszállítás évi 1605*60, havi 133'80 Kő. Ápr. 1.-től 10'8 százalék, évi 144504 Kő, havi 12042 Kő. Tehát havonta 13 38 Kő-val kap többet. h. ) lg. tan. 5 tanerős iskolánál 11. fiz. fok. 28 950 Kő alap. 14 százalék leszállítás évi 4053, havi 33775 Kő. Ápr. 1.-től 12'8 százalék, évi 3705’60, havi 308 80 Kő- Tehát 28 95 Kc-val kap többet.
