Új Korszak, 1935 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1935-03-07 / 3. szám
3. szám. ÚJ KORSZAK 3. oldal. Döntő rohamot intéz az egyház minden vonalon a haladás, az emberi szabadság és jog ellen. A kultúrreakció felállította már a nagyágyúkat. A cseh néppárt központi titkársága felhívja helyi szervezetét, hogy a helyi iskolatanácsokban követeljék Habrman volt iskolaügyi miniszter rendeletéinek azonnali hatálytalanítását. Az olvasó- és tankönyveket vizsgálják felül, hogy vallásos szellemüek-e. A kötelező hittanórákat vezessék be a középiskolákba. Módosítsák az iskolatörvénye két, mert azok nem felelnek meg a demokratikus szellemnek(l). A pontosság kedvéért megjegyezzük, hogy Habrman rendeletéi a demokratikus szellem első diadalai voltak Köztársaságunkban. Megengedte a vallástanóra alóli felmentést, az egyházi jelvények eltávolítását az iskolákból. A tanítóknak, hogy a tanulókat nem kell a templomba kisérniök. Felmentette a tanulókat a vallásos tevékenység kötelező gyakorlása alől (tehát az istentiszteleten való részvétel alól is). Ezen rendeletek eltörlése a tanitőság szabadságának sárbagyúrását jelentené. De ez még mind kevés 1 A katolikus iskolatanács „Zprávy“ c. közlönyének 1934. eecember 20. számában bejelenti, hogy nem elegendő, hogyha a pályázó tanító keresztlevele bizonyítja, hogy katolikus. Sőt az érettségi bizonyítványban feltüntetett hittanjegy sem jelent semmit. A pályázó köteles irataihoz mellékelni lakóhelye plébánosának bizonyítványát, hogy aktíve résztvett katolikus intézmények munkájában (kultúr, karitatív és vallásos egyesüle tek). E bizonyítvány nélkül a pályázatra beadott iratok hiányosnak tekintendők. A katolikus iskolákban működő tanítók iskolánkívüli tevékénységéről is tartalmaz utasítást. Éspedig: A dicsőségesen uralkodó XI. Pius pápa minden hívőtől katolikus munkát kíván, ami a mai válságos időben nagyon fontos. Ebben a kát. szellemben elsősorban a kát. tanítók és tanítónők kötelesek dolgozni. Előfordul azonban, hogy egyesek olyan egyesületekben fejtenek ki kuliúrtevékenységet, amely vagy közömbös a vallással szemben, vagy vallásellenes. Ezért kénytelenek vagyunk mindenkit figyelmeztetni, hogy az ilyen tett fegyelmi vétség és eljárást von maga uián. És hogy mindezt betetőzék, júniusban országos katolikus nagygyűlést rendeznek Prágában tábori O'lü.Tcl, 30 méteres kereszttel és a rjéppúrt vezetésével odaínduló tömeggel. A katolicizmus a legnagyobb dühhel akcióba lépett. Érzik, hogy a fasizmus által elkészített tömeget most kell lépre csalni. Ez az ő idejük, amikor az emberek a politikai pártok tömege és az összekúszált világnézetek között bódult fejjel keresik a káoszból kivezető útat. Ennek az elbódult tömegnek akarják megfogni a kezét s vezetni az általuk megjelölt úton. S ha ez sikerül nekik, oda van a 16 éven át véres verejtékkel kiharcolt jogunk. A tanítóság templomszolga, egyházfi lesz, aki csak jeles ünnepeken hordhat majd cipőt, ekkor is csak ügy, ha a plébános megengedi. A rektor úr vasárnap 6 órakor felkel, harangozik, elvezeti a gyermekeket a templomba, orgonái, énekel, katolikus énekkart tanít be, Máriakongregációt, oltáregyletet vezet, gondoskodik arról, hogy a szövetkezetben elegendő rózsafüzér legyen és megállapított távolságról, illedelmesen köszön a plébánosnak. Ellenértékben kap egy bizonyítványt, hogy valóban hithü tanító és az állam kifizeti a 90°/o-os államsegélyt, amihez az egyház odateszi az ő szerény 10%-át. Hat igen. Ezzel a 10%-kal valahogyan nem vagyunk rendben. Mert kötelezze a kát. iskolatatanács a felekezeti tanítókat, amire akarja. (Hiszen azok beleegyeznek. Az össztanítóság hivatalos lapjában a Magyar Tanító-ban még egy sor tiltakozást sem olvastunk az egyház hatalmi törekvései ellen.) De fizessen is nekik. Tartson fenn a saját erejéből iskolákat. Aki parancsolni akar, fizessen. Nyissák ki a püspök urak az erszényeiket. Futja az egyházi birtokokból! De hogy az állam pénzén eltartott tanítókkal szabadon rendelkezzenek, akkor dobják ki őket, amikor jól esik nekik, ahhoz az egyháznak nincs és nem is lehet joga! Minden józan gondolkodású tanítónak, minden haladásnak erkölcsi kötelessége, hogy erejét megfeszítve küzdjön az egyház újabb ke reszteshadjárata ellen. Nem szabad megtörténnie, hogy újra az inkvizíció korát hozzák be. Küzdelmes harc árán kivívott emberi jogaink megfosztóival egyszer le kell számolnunk. Hisszük, hogy ebben a döntő rohamban a józan ész megállja a helyét és minden ránkmért ütés a kultúrreakció dühtől habzó száján fog elcsattanni I (-ő) A vallás-erkölcsös nevelés diadala. Sokszor hallunk mérges kifakadást az elterjedt istentelenség ellen, mit a mai elvilágiasodott nevelés idézett elő. Még többször olvashatunk dühös kifakadásokat a szeretet vallását ápoló egyházak által fenntartott lapok hasábjain a világi (állami) iskolák ellen, mint amelyek vallás (egyház) ellenesek. Ahól nem tanulnak semmi jót a gyermekek, mert hisz akiknek nevelniük kellene őket; maguk is istentelenek, erkölcstelenek, sőt mi több: kommunisták, akik a gondjaikra bízott gyermekek lelkét megrontják, megmételyezik. A laikus (világi) iskolákból nem származhatik semmi jó, csak gonosz. Ezért van napirenden a sok lopás, rablás, gyilkosság, perlekedés, stb. Ezért a sok kishitű, reményvesztett öngyilkos. Másutt az egyke tombol. De ki tudná mind felsorolni azt a sok bűnt, gonosz cselekményt, ami elhatalmasodott ezen a földön, amióta az iskolai nevelés nem az egyházak kizárólagos privilégiuma. A panaszkodóknak igazuk van. Ezek az élhetetlen, haladó szellemű, vagy talán éppen baloldali emberek csakugyan nem tudnak olyan fényes eredményeket produkálni, mint a valláserkölcsös nevelés lánglelkű apostolai. Aki ezt nem hiszi, úgy olvassa el az alábbi híradást, amelyet egy (jeniben székelő nemzetközi bizottság tett közé, amely bizottság a nyomor leküzdésére alakult. „1934-ben a földkerekségen 2,300.000 ember halt éhen. Több mint egy millió ember öngyilkosságot követett el, mert nem bírta tovább az éhezést.“ No ugy-e bár, ez szép eredményi Dicsekedhetnek a haladás hívei hasonló sikerrel? Fel tudnak ilyet mutatni? Ugy-e, hogy nemi De van még tovább is. „Az irtózatos statisztikát még borzalmasabbá teszi az a másik kimutatás, hogy ugyancsak 1934-ben 568.000 vagon gabonát, 144.000 vagon rizst, 267.000 zsák kávét és 2,500.000 kiló cukrot semmisitetlek meg, hogy ilymódon tartsák &z árnivót.“ Igen az „árnivó.“ Erre nem gondolnak a UestTUKtív szctrciuö cm. ftelrí- ---------------------- -Azonban hát tegyük félre a tréfát! Az a több mint 3 millió eiii^ér nem érdemli meg, hogy szomorú sorsuk felett köszörülje valaki az élcelődés fegyverét. Ellenben vessük fel a kérdést: kit terhel a felelőség a legrettenetesebb mártírhalált, az éhhalált halt milliókért? Bizony senki mást, mint a vallás-erkölcsös nevelést, annak híveit, propagátorait. Mert kik semmisítették meg azt az elképzelhetetlen mennyiségű élelmiszert? Kiknek a jelszava az, hogj a halaknak igen, de semmit az éhezőknek a szent „árnivó“ érdekében? Kik taszítják kérlelhetetlenül nyomorba, a halálba naponként, óránként embertársaikat? Kik készítik elő a jövő háborúját? Kik mások, mint azok, akik a valláserkölcsös nevelés emlőin nevelkedtek. Mert nem igaz az, hogy az egyházak befolyása megszűnt, vagy csökkent volna valamely közoktatási fokon. Éppen olyan erős ma, mint a korábbi századokban. Egy tantervet, órarendet nem lehet elkészíteni, egy tankönyvet nem lehet megírni anélkül, hogy az egyházakra, a vallás-erkölcsös nevelésre tekintettel ne legyenek. Hogy ma állami iskolák is vannak? Mit jelent ez? Semmit. Mert kik ma az állam tényleges urai? Azok, akik az egyházaknak is főfőtámaszai, akik helyet biztosítanak maguk közt az egyházfőknek is az állam igazgatásában, kormányzásában. Ott is van mindenütt a kezök, hogy elgáncsolhassanak mindent, ami haladást jelentene. (Lásd a Dérer-féle javaslatokat!) Az eredmény: a népmilliók éhhalála! Ez a valláserkölcsös nevelés diadila! Ezt elkönyvelhetik! Figyelő. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ A leningradi iskolák. II, A differenciálást abban a mértékben vezették be, hogy külön foglalkoznak azon gyermekekkel, akiknek speciális gondoskodásra var. szükségük. A pszichopatiás és gyengeelméjű gyermekeket külön osztályokban tanítják. Az iskolákban a pszichotechnikát a pedagógia helyettesíti A vezető pedologus természetesen elvégezte a pszichotechnikai kurzust is. A pedologusok az ú. n. Pedologi cseszkij institutban nyerik szakképzettségüket. Az ifjúság szakképzettségét a többnyire gyárak mellett szervezett szakiskolákon nyeri. Ezen iskolák célja üj technikusok kiképzése. Felsőbb szakoktatással a felső technikai intézetek foglalkoznak. A munkás, aki ezen szakiskolákat látogatja, kvalifikációját emeli. Eddigi eredményeinkkel még mindig nem vagyunk megelégedettek. Minden reményünk a tanítóságban van. Az állam és a tanítóság közötti viszony megértő. A tanítónak ugyanazon jogai vannak, mint a szovjetpolgárnak, de a szocialista társadalmi rend felépítése terén sokkal nagyobb felelősége van. A tanítóságtól függ, hogy a tervekből valóság legyen. A tanítóság megérti ezt és tisztában van küldetésével. Az állam és a tanítóság megértésének bizonyítéka az iskolai ünnepség. A leningradi iskolki ünnepségen a gyermekek 60.000, a tanítók 70.000 rubel jutalmat kaptak. Az iskola és a dolgozók között is bensőséges a viszony. Az iskola a közönségtől sok segítséget kap. Az iskolákat egyes gyáraknak adják, ezek az iskola főnökei, akik az iskola fenntartásáról gondoskodnak. E- zenkívül minden iskolának megvan a maga szülői tanácsa, amely segít a munkában. Az iskola a szülők számára előadásokat és tanfolyamokat rendez. Ha az iskolát kritizálják, ez mindig csakis azért történik, hogy a hibákat azonnal kiküszöböljék. Politikai konfliktus azonban nincs. A tanítót nagyon megbecsülik. Az állam nemcsak az iskolában számit a tanítóra, hanem a népnevelés terén is fontos szerepet ad neki. Az analfabetizmus elleni küzdelemben a tanítóság kivette részét. Leningradban a forradalom alatt 20—25% volt az analfabéták száma, ma nulla. Ez azonban másutt is így van. A tanítóképzés a pedagógiai technikumon történik. Ide felvételi vizsgával juthatnak be azok, akik a 7 éves iskolát elvégezték. A pedagógiai technikumok négyévesek. A képzés itt általános (amihez hozzájárul az orosz, a német nyelv, matematika, fizika, kémia, geológia, történelem, földrajz, kézimunkák) másrészt speciális, szak. Ide tartozik a JDtötfta 6j5ÍQ‘Órténct, poci Mogifi Ac az összes tantárgyak metodikája. Rövidesen bevezetik a pszichológiát is. Ezenkívül ide tartozik a politechnikai munka és a fizkultúra. A prakszist városi iskolákban végzik. Külön technikumon vannak a tanítók a könyvtárosi szaktanfolyamok. A tanítók főiskolai kiképzéséről a pedagógiai intézetek gondoskodnak. Ide juthat be, aki elvégezte a tízéves iskolát és legalább 3 évi gyakorlata van. A leningradi intézet neve : Pedagogicseszkij institut im. Gercena. Ezenkívül külön esti tanfolyamok is vannak, amelyek előadói a pedagógiai intézetek tanárai. Innen kerülnek ki az egyes tantárgyak specialistái. Ezek a tanfolyamok 4—5 évesek. Az experimentális szakosztály 5 éves. A múlt évben 2000 tanító látogatta ezeket a tanfolyamokat. A tanfolyamot vizsga fejezi be. A látogatás ingyenes. A szakképzettség kimélyítése hatással van a minősítésre. Minél jobb a kvalifikáció, annál több a fizetése. A szakképzettség emelését, tehát a kurzusok látogatását a szovjet kötelezővé teheti. így van az most pl. Leningradban. Hogy a tanítók és a tanítónők között semmi különbség nincs, teljesen egyenjogúak, ez a Szovjetunióban természetes dolog. A tanítónők száma nagyobb. A tanítók munkáját a „rajonny otdénarednago obrrtovania“ ellenőrzi közvetlenői. Módszert szabadon választhat a tanító. A látogatáskor .csupán azt ellenőrzik, hogy dolgozik-e a tanító. Az eredményt és a munka módját beszélgetés keretében állapítja meg az ellenőr. Más ellenőrzés nincs. Popov közvetlenül beszélt és objektiven adta feleletét. Reális munkása az iskolaügynek, aki tudja mit akar és ismeri a nehézségeket, amelyek munkája elé gördülnek. Csak azt az egyet sajnálom, hogy információit nem támaszthattam alá közvetlen tapasztalattal, amennyiben az iskolai munkát nem láttam. Tvorivá skola X. 2. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Rendezd előfizetésedet!
