Új Korszak, 1935 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1935-02-07 / 2. szám
üZtlUCi) iíaiiciii pcuu^ai^iai tvu co »«uí*/ is, Masarykot a kor — korpedagógiává avatja. Fölmérhetetlen Masaryk korpedagógiai jelentősége. Ennek a kornak sivársága és igazságtalanságai különösen aláhúzzák Masaryk tartalmasságát és igazságait, amik minden időben osztatlan értékű igazságok maradnak. Érdekes, hogy bár Masaryk ennek a kórnak az embere, szerepének tényei ebben a korban gyökereznek és jelentenek közvetlen tényeket, mégis egy következő korszak itt gyökerező, elő re tolt őre ő. Az idők legritkább és éppen ezért legfontosabb eseménye az, ha valaki két kor mezsgyéjén állva mindkét korban súlyos szerepet végez. A kapitalista kor végén áll Masaryk, de megalkotja etikai törvényei alapján a középeurópai demokráciát, kikristályosítja az igazságokat önmagában és kivetíti azokat ebbe a korba úgy, hogy azokban már a következő korok szelét érezzük. Mert az ő igazságai nem e kornak határainál lezáruló igazságok, ezeknek az igazságoknak érvényei nem hátra, de az időben előre vetülnek, így legelemibb alapjává lesznek az új, elkövetkező igazságrendszernek. Minden Masaryktézis — igazság-tézis, így kikerülhetetlenül pedagógia is, az igazság pedagógiája. Az igazság pedagógiája viszont feladata minden kornak, de különösen a mai kornak legnagyobb feladata, mert az igazság pedagógiája — korcsinálás, a jobb kor csinálása. Ezért kellene M- saryk korpedagógiai jelentőségét pontosan felmérni, meghatározni a masaryki igazság tézisek pedagógiai súlyának feltárásával, hogy öntudatosan és legszélesebben ható és formáló erővé váljanak. Masarykot a pedagógiában is élővé kell tenni, mert a pedagógiában is élő Masaryk hatványozottabban ható gát a demokrácia elleségeivel szemben. Ma pedig nincs fontosabb, korszerűbb, parancsolóbb feladata az igazi pedagógusnak, mint a megmutatás, a meggyőzés, a nevelés eszközével a gátépítés, mert a gáttal a kultúrát és a — reménységet védjük az egyre hatalmasodó, terjedő barbársággal szemnem akarhat ,kuiíúrkpoiuikában mást, mint reóipolitikái. így akarom nézni az Új Korszak vezető cikkét is a Magyar Szellemi Társaságról. Ilku Pál cikkéi az a lendület viszi és az a iűz fűti át, melyet olyan jól esik ott tudni azokban a fiatal népnevelőkben, akik küldetéssé szentelték magukban a falusi emberek tanítását és magasabb szellemi színvonalra való emelését. Ezeknek a tüzes lelkű népnevelőknek az új munka-akarata nem mérhető meg csak az iskolai célon, ott kell keresni a mértéket, ahol egyfelől latifundium másfelől kis paraszt álltak egymással szemben a történelemben megteremtődött az agyvelők gigantikus aránytalansága. Egyfelől a kultúrált formák közt élő latifundiális agyvelő, másfelől az elótkozottságba lakatolt parasztagyvelő. Néhány kultúrált és millió elátkozott agyvelő. A természet műhelyének ez a viszszafelé való korrigálása, egyidős a magyar paraszlfaj történetével és vezető gondolata: tudatosan a ki nem bontakozhatás átkozotiságába szorítani le a falu és a föld tömegeit I Mert innen, a latifundiumoknak ebből a feudális átokmüheiyébői kell hogy kihúzzák a modern államok és modern népnevelők az uj kultúrpolitikával a falu és a föld tömegeit. És itt, ezeknél az emeiőrudaknál állnak azok a fiatal és hites népnevelők, akik mást is akarnak a faluban, mint csak írni-olvasni tanítani. Talán nem tévedek, ha úgy látom, hogy a falusi magyar tömegeket politikai vezetői: iatifúndiumokat földáré bolt Csehszlovák köztársaságban is abba a lelki formába terelik vissza, mely a magyar latífúndiumnak volt függvénye és mindenkori biztosítását jelentette annak a feudális lelki viszonylatnak, melyet a magyarországi nagybirtok a maga ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ben. Nálunk ez a gátemelés a masaryki eszmék aktív pedagógiája nélkül alig lehetséges. Ezt meg kell értenünk és kell, hogy feladatunk legyen a masaryki igazság-tézisek pedagógiai súlyának feltárása és érvényesítése nevelésünkben. Ilku Pál sjuiwau., ..-o •- iotuas .i.iftid u^ys surrognak bukkanni. Előbb kell jönni a szabad meg nem alkuvásnak, az elkerülhetetlen alkalmazkodásnak úgyis elkövetkeznek a célok felé való igyekvésben, — a célok kódexében. Nem eszmei föladások, csak a munka tervszerűségei is lehetnek ezek I A Magyar Szellemi Társaság azt mondja : újjáteremteni a magyar szellemi életet Szlovenszkón! Ez nem jelenthet más újjéteremtést, mint olyant, melynek éle a szellemi reakció ellen irányul. Mert milyen újjáteremtés az, mely nem akar szellemi harcot folytatni a szellemi újjáteremtés lekötői ellen ? Újjáteremteni a magyar szellemi világot az országban, lehet-e ezt a falú kihagyása nélkül ? Magyar Szellemi világ, ez nem jelentheti csak az intellektuálisokatl De reális szellempolitikára gondolni a faluban, ez legelsőnek: a faluban érvényesülő erőhatások fontos fölvételét jelenti. Meg kell tudni: kik azok az emberek, akik a tizezerméiermózsás nyomás alatt is akarják követni társadalmi lelkiismeretük szavát és a falú népének minél hatásosabb lelki fölszabadításáért megakarják tenni a lehetőt. Meg kellene adni az ország magyar falvainak lelki szociográfiáját! Meg kellene ismerni a szabadlelkű korszerű falusi népnevelők maximális és minimális programját I Meg kellene állapítani az elveszett, a még megmenthető, vagy már birtokban levő pozíciókat I Azután ki kellene dolgozni minden részletében egy általános, egyetemes hosszú időre szabott szellemi hadjárat tervét, mely gondos stratégiával nem hagy ki egyetlen pontot sem ! Nincsenek illúziónk az iránt, hogy az erőelosztás milyen térképet mutat a szlovenszkói magyar falvakban ! Azt is tudom, hogy a falú modernizált leikéért folyó általános kultúrharc fölidézése a támadás gyöngeségét mutatná ki a feudális lelkiformák nyakig beásott és jól élelmezett hadseregével szemben I De ez nem jelentheti sem a harcosság,
