Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)
1934-04-21 / 4. szám
2. oldal. 4. szám. rányi László (vári áll. isk. ig. tanító) védőjével semmiségi panaszt jelentett be a 385 Trpp § 1. c pontja alapján, azon indokolással, mivel mint iskolai igazgatót megilleti a fegyelmi jog, a könnyű testi sértés bűntettét, mely bűnéül van felróva, a házi fegyelem teljesítésénél követte el s ezért a 313. Tr. z paragrafus megállapítása szerint ezt a tettet nem lehet megbüntetni. A semmiségi panasz azonban alapnélküli. A fellebbezési bíróság helyesen indokolta meg, hogy az adott esetben nem lehet a 313. Tr. z. paragrafus megállapítását alkalmazni. A legfelsőbb bíróság ezért a semmiségi panasz adataira vonatkozólag utal a felső bíróság helyes adataira, melyet a következőkkel egészít ki. Kétségtelen, hogy a tanító a diókkal szemben, akik neki tanítására vannak bízva, abban az esetben, ha megbolygatnák az iskolai rendet és fegyelmet, megbüntetheti, mivel ezen feljogosítás nélkül hivatását nem tudná teljesíteni (tanítani és nevelni) és az iskolai rendet és fegyelmet fenntartani. A tanítót eszerint növendékeivel szemben kétségtelenül megilleti bizonyos fegyelmi jog. Érvényes törvények és rendeletek a tanítónak ezt a fegyelmi jogot — amelynek tartalma nem azonos a házi fegyelem hatalmával — (obsah ktorého nie je tolazny s mocou domácej kázne), nem terjeszkedik ki a növendékek testi tüntetésére, és éppen úgy nem engedi meg a rossz bánásmódot a növendékekkel, amelyből testi sértés keletkezik. Minthogy a testi sértésnek használata máskép is ellentétben van az érvényes törvények és rendeleteknek a megállapításaival szemben, azért magától értetődik, hogy a tanító növendékeivel szemben, akik tanítására és fegyelmezésére vannak bízva, nincs olyan büntetés használatára jogosítva, amely testi sértést okoz és így a növendékekkel való rossz bánásmóddal, mellyel testi sértést okozott, túllépi az őt megillető fegyelmi jogot. Ebből következik, hogy a törvény 313. paragrafusának megállapítása, mely szerint a személy fel van jogosítva a házi fegyelemre, amelynek végrehajtásánál könnyű testi sértést okozott, nem büntethető — ez esetben alkalmazni nem lehet, hogy a tanító a tanulókon künnyű testi sértést követett el. Nem tévedett tehát a föllebbezési bíróság, midőn az adott esetben a törvény ' 313. paragrafusának megállapítását figyelmen kívül hagyta s a vádlottat bűnösnek ismerte el. Ezért a vádlottnak semmiségi panasza, mint alap nélküli a por. nov. 36. § 1. fejezete értelmében el lett utasítva. Brno, 1933. augusztus 26.“ A mi mezei gengsztereink Irta: ILKU PÁL. Akivel találkoztam, az húsz éves, fekete szemű és hajú temperamentumos csempész. De kialakult csempész-típus nincs, szőkék és barnák, tizennyolctól ötvenévesekig alkotják és csinálják ezt az új polgári életformát, ezt az új megélhetést. Már több, mint csempészet, mert ha nincs is jogi alapjuk, erkölcsi alapjuk óriási van, olyan nagy, hogy egyenesen szim- 1 pátikussá válnak a polgári újságolvasó előtt, aki azt olvassa, hogy ez, vagy az az elfogott csempész nem volt hajlandó megnevezni társait. Mi ez ? Miért van ez ? A szenzáció éppen ? az, hogy ma találkozunk a szolidaritásnak ek- jj kora fokával és intenzivitásával, ma, amikor tehetséges emberek éppen a szolidáritás, a becsület elárulásával akarják fenntartani polgári életüket, polgári keretek közt a polgári társadalomban. Az elszántságnak, a szolidaritásnak, a le nem irt, de annál erősebben betartott törvények tiszteletével már találkoztunk valahol. Talán az első keresztényeknél, akik eme erényeikkel, hozzáadva egy kis mártiromságra való vágyat, új világot építettek ki. Itt még ez sem történik meg. Nevezzük őket egyszerűen csak csempészeknek vagy gúnyosan gazdasági társaságnak vagy újfajta sze génylegényeknek vagy megyei gangsztereknek, mindegy, a fontos csak az, hogy azon a vonalon, ahol országunk egy másik országgal érintkezik, egy új gazdasági világ van kialakulóban. Ezt az üj gazdasági világot, amely természeténél fogva csak éjszaka bonyolítja le a maga legelemibb kereskedelmi mozgását, 1JJ KORSZAK A tanító iskolán kívüli munkája Gondolom, egy tanítót sem érintett kellemesen, mikor megjelent a Tanügyi Ref. 98-130—20 számú rendelete, melyben a tanítóktól fokozottab iskolánkivüli munkát követelt. Fokozta a kellemetlen érzést a tanfelügyelői hivatal 2099/32 számú rendelete, melyben előírta, hogy minden igazgató negyedévenként tegyen jelentést a tanítók végzett munkájáról. Érthető a kiváltott elkedvetlenedés, hiszen elég terhes a tanító iskolai munkája ma, ha azt jól akarja végezni. Nem vonom ki magam sem azok közül, kik nem fogadtuk szívesen az idézett rendeleteket. Ámde azóta rájöttem, hogy nincs teljesen igazunk. Nincs igazunk azért, mert ha jól meggondoljuk, végeztünk mi iskolán kívüli munkát e rendeletek megjelenése előtt is. Az egyik szövetkezeti könyvelő, igazgató vagy más tényező benne; a másik énekkart vezet, majd műkedvelőket oktat, színdarabokat rendez vagy súg; van, aki a községi könytárakat rendezi, vezeti ; ismét a másik vagy a tűzoltó vagy más egyletben fejt ki közhasznú tevékenységet ; de mindegyikünknek érteni kell a gyógyászathoz is, akár emberről, akár állatról legyen szó. A hivatkozott rendeletek után sem teszünk egyebet, mint folytatjuk azt a munkát, amit addig is végeztünk. A hiba szerintem tehát nem a rendeletekben van, hanem abban, hogy az iskolánkivüli munkánkban nincs semmi tervszerűség; mindenki magára hagyottan birkózik ezzel a nem könnyű feladaltal. Úgy, hogy ha bármelyikünknek be kellene őszintén számolni az általa végzett iskolán kívüli munkáról: nem igen tudna mindenkor tiszta, elfogadható képet adni munkájáról, pedig dolgozott. De ebből is egy kicsit, abból is valamit ; sokszor el is felejti, hogy mi mindent végzett, mert a sokféle teendők közt elaprózódik ideje, elforgácsolódik ereje. Mi volna hát a teendő ? Szerintem mindenekelőtt az, hogy igyekezzünk valamilyen tervszerűséget vinni az iskolánkivüli munkába, adjunk an nak vázat. Legyünk e téren kezdeményezők s amenynyiben azt megvalósítani a magunk erejéből nem tudnók: kérjük hozzá az illetékes hatóságok segítségét. Hogy tervet készíthessünk iskolánkivüli munkánkhoz : legyünk tisztában azzal, mi az iskolánkivüli munka célja. Én ezt így fogalmaznám meg egy mondatban : a nép kulturális nívójának emelése. Ha ezt elfogadjuk, úgy mingyárt megállapíthatjuk, hogy ezen a téren rengeteg a teendő ! Mert el kell ismernünk, hogy különösen falúsi népünk roppant kultúrátlan, elmaradt. Figyeljük meg egymás közti társalgásban bármilyen hangulatban ; vagy amint állataival bánik, de különösen figyeljük meg az egészség, betegség, tisztaságról vallott felfogását! Tudjuk, hogy ma is elsőbbséget ad a kuruzslásnak betegség esetén s ha a beteg mégis meghal, Isten rendelésének tekinti, ami meg is nyugtatja. Vagy nézzük meg gazdálkodását. Hiszen ma is, a szinte ultramodern technika korában teljesen ősi, tehát elmaradt módon gazdálkodik. Az, hogy szakekével szánt vagy hogy majdnem minden faluban látunk egy-két vetőgépet, szecskavágót, sőt — horribile diktu — az aratógép is feltűnik itt-ott egy-egy faluban : ne tévesszen meg minket. Honnan ez az elmaradottság ? Biz ez a múltban gyökerezik. A múltnak szüksége volt egy mindenre felhasználható tömegre vagy ha még őszintébb akarok lenni: ágyútöltelékre. Ennélfogva ilyennek is neveltette. Következésképpen népünknek világnézete ma babonákon, ősi hagyományokon, általában tudatlanságon alapszik: Ezt kell megtörni, itt kell megfogni a dolog velejét, hogy véget vethessünk a mai szégyenletes állapotoknak. Vegyük mindenekelőtt az egészségügyet. Tehetjük annyival inkább, mert mint alkalmam lesz bebizonyítani, azok a tervek, amiket e téren meg kellene valósítani, szorosan összefüggnek a mezőgazdaság megjavításával is. Ma Podkarpatska Rus Jasinától Uzhorodig a különböző fertőző betegségeknek a melegágya. Vannak falvai, de nem kivételek a városok sem, amelyekből valamilyen járvány soha ki nem fogy- Ennek minden hátránya ránk is átháramlik, mert mi is megkaphatjuk, sőt meg is kapjuk akármelyik járványt, azonkívül gyermekeink állandóan mulasztanak valamilyen nyavalya miatta Mi okozza ezt ? Ha utazunk valamerre bármily alkalmatossággal : szántóföldekről, legelőkről, de még az erdőkből is a víztükre csillan a szemünkbe. A hiba ott van, hogy ezeknek a belvizeknek lefolyásuk sehová nincs, mind ott enyésznek el. De mielőtt elenyésznének : termelik s magukból kilehelik vagy maguk után hagyják a baktériumok milliárdjait, miktől beszennyeződik a levegőnk, vizünk úgy falu, mint városhelyen. A következményeket felesleges részleteznem. természetesen elsősorban nem a mtzei gangszterek személyes bátorsága, szolidaritása hozta létre, hanem a megváltozott körülmények között elsősorban ez a mi jó polgári világunk, amely minden pozitívum mellett — párhuzamosan, sietve — kitermeli a negatívumot is. A nyájas olvasó tulajdonképpen produktummal találkozik, amikor naponta a hírek közt csempész-hírt fedez fel: a mi a gazdasági életünknek, a mi elöregedett és felforduló kapitalizmusunknak egy olyan produktumával, mint mondjuk — a fasizmus. De ennek a kettőnek semmi köze egymáshoz, legalább is — jelenleg. Minket csak az az élet érdekel jelen leg, pusztán csak kíváncsiságból, amely a ha táron innen és túlról is tíz tizenöt kílóméteres körzetben egyre jobban megszervezve zajlik le. Ugyanis minden megvan szervezve, a behozatal és kivitel ezen új formája a titokzatos jelek megértésének, a bátorságnak, a személyi tiszteletnek, a leleményességnek, a szívósság nak olyan vegyületével bonyolítható csak le, amelyet nem lehet kinyomozni és amit nem lehet elszánt finánc-golyókkal rostává lőni. El kell ösmernünk, hogy tudtunk és be leegyezésünk nélkül olyan mezei gangszter világ dolgozik a mi nyugalmas kapitalista éjszakáinkat amely az áruforgalmat, a vámokat nem kiküldött megbízottakkal és felhatalmazottakkal végzi el. Igen, egyszerűen új gazdasági világ bontakozik ki egyre jobban a határok mentén, amely titokban megoldja a mai és holnapi kenyérevést a bátraknál. Az érdekes az, hogy új lelket és idegeket teremt ez a titokzatos világ. A mezei gangszterek lelkivilága nem is hasonlít az amerikai gangszterek bombás és revoiveres leikéhez. A mi gangsztereink. akik szintén nappal alusznak és éjszaka dolgoznak, inkább kártyásokhoz hasonlítanak. Nagy kártyások ezek, állandóan remegnek belül, valószínűleg, mert állandóan a legnagyobb tétjük van a bankban. A játék sohasem szünetel, éjszaka maguk kénytelenek egy érzékeny parancs hatása alatt játszani magukkal, nappal a besúgóktól féltik egyetlen tétjüket, az életet. Ezzel az elrejtett, finom kártyás izgalommal és remegéssel kultiválják új életüket, ezzel bonyolítják le az elakadt gazdasági vérkeringést, ezzel egyengetik két, három, négy nép egymásra találását. Talán a legjobb egész életükben az, hogy felszabadultaknak érzik magukat, felszabadultak a föld igézésétől. A föld lett hűtlen hozzájuk, egy darabig nagyon becsapottaknak érezhették magukat, tárgytalan és személytelen valakiknek. Csak később tudták meg, hogy ez a teljes és fájdalmas felszabadulás lehet egy új kialakulás alapja. A föld, munka, kenyer nélkül maradt emberek ezzel a fájdalmas felszabadulásukkal, a nyomorúság-verte szolidárisukkal, kenyértakaró bátorságukkal a határok mentén sorra megalkották a csempészbandákat. Ezek a szelíd, remegő, csak élni akaró, revolver nélkül járó mezei gangsztereink. Lehet, hogy lesz még annyi erejök és bátorságuk, hogy továbbépítik fájdalmas felszabadulásukat. De valószínűbb az, hogy elakadnak itt, megelégszenek azzal a kenyérrel, amit a legteljesebb kockázatossággal érnek el, megelégszenek és elhullanak egy matematikai vonal mellé ékelt élet, törvény, jog, erkö’cs káoszában.
