Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)

1934-04-21 / 4. szám

4. szám.

ÚJ KORSZAK

3- oldal.

Nem lehetne ezen segíteni ?

De igen, széleskörű, jól megszervezett propagandával.

Felrázni a falut, várost, hogy ezen nem lamantációval, siránkozással lehet segíteni, nem is lehet mindent az Isten akaratával vagy rendelésében megnyugvással megmagyarázni, a mindent egyedül felülről való várás nem helyes, ellenben próbáljon a lakosság az önsegítés elvére helyezkedni. Próbáljon célszerű kanalizációt keresztülvinni minden falu a saját községében, határában s így előzze meg, hogy esős időben minden tenyérnyi hely hosszú ideig gőzölgő pocsolyává változzék.

Tegye azt annyival inkább, mert mint említettem, ez szorosan összefügg a gazdasági helyzettel is. Meg kell itt mondanom, hogy népünk gazdasági elnyomatásban él, de az elnyomatás nem felülről jövő, hanem alulról, a tudatlanságból származik. Hányszor hallok panaszt falusi emberektől, hogy ma a földművesnek sokkalta nehezebb a helyzete, mint apáiknak volt. Sokkal többet dolgozik, de rosszabbul él. Hallok ilyen megállapítást, hogy több kenyeret ettünk, mig faekével szántottunk, sarlóval arattunk, mint ma. Megállapítja azt a szomorú tényt, hogy ma földje kevesebbet terem, mint régen, de ezzel meg is elégszik. Tovább nem gondolkozik, az okokat nem kutatja, nem keresi, miért terem kevesebbet a földje. Talajismerete minimális; mik a sikeres termelés kellékei, halvány fogalma sincs. Az a fontos közgazdasági elv, hogy minél kevesebb erő felhasználása mellett minél nagyobb hasznot érjen el: teljesen ismeretlen előtte.

Meg kellene a néppel értetni, hogy az észszerű kanalizáció a talajjavításnál is roppant fontos, hiszen ma minden szántóföld el van soványodva, ami egyaránt hiba úgy száraz, mint nedves időben. Gyakorlati előadásokban be kellene bizonyítani, hogy a földművelés már nem egyszerű foglalkozás, amit a gyermek apjától eltanulhat, de tudomány, amit a gyakorlati ismeretek mellett könyvből, elméletből is kellene tanulni. Rá kellene mutatni a szövetkezeti élet fontosságára, gyakorlati jelentőségére.

Ma az a helyzet, hogy a földműves búzáját a vállalkozó szellemű géptulajdonos csépeli ki az általa diktált feltételekkel; ha piacra viszi, a kereskedő veszi meg az általa diktált árakon. Mindezen segítene a jól kiépített szövetkezeti hálózat, amely sok bajában segítségére jöhetne a falusi népnek. Érzi azt a falusi ember, hogy ma mindenki őt nyúzza, őt uzsorázza.

Dehát azt kérdezhetné tőlem valaki : mindez a tanító feladai közé tartozik ? Engedjék meg, hogy egy viszontkérdéssel feleljek erre : Mi az, ami nem tartozik a tanító feladatai közé I ? Mint mondottam, érteni kell nekünk még a gyógyászathoz is.

Lássuk, miben határozhatnók meg a tervszerű iskolánkívűli munkát?

Mindenekelőtt széleskörű agitáció a községek, majd azok határainak észszerű kanalizálására, ezzel kapcsolatban a tisztaságra, a hygiéniára, valósítson meg a falu mindent, amit e téren ma lehet. Majd megfelelő előadásokban megtanítani a népet az okszerű gazdálkodásra ; mégis mehetni a talajjal, a sikeres termelés kellékeivel. De még ezeknél is sürgősebb volna egy olyan előadás sorozat, amellyel megtörhetnők a nép antipátiáját, minden ellen, amit mi egy szóval kultúrának nevezünk, mondhatnám így is : antikultúraságát.

Minthogy pedig a tanító mindezekre maga nem képes, részben mert fizikai ideje sincs rá, de másrészt képességeink is végesek : fel kell hívni az illelékesek, mindenekelőtt a tanügyi referátus figyelmét, hogy ha eredményes iskolánkívűli munkát vár a tanítóságtól, úgy jöjjön segítségünkre azzal, hogy megfelelő képességű

szakemberekkel megiratja a szükséges előadás-sorozatokat és pedig többféle nyelven is s azt a tanítók rendelkezésére bocsátja, hogy minden tanító az iskola tannyelvén tarthasson előadásokat.

Falusi.

SZEMLE.

„Kollégám a magyar ügy árulója."

Megbotránkozva értesülünk arról, hogy egy idős tanító egy meggyőződéses progreszszív fiatal tanítótársunkat progresszivitásáért több kollégája jelenlétében „a magyar ügy árulójának“ bélyegzett. E mellett az eset mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A gyalázkodásnak ez a formája az elvek küzdelmében páratlan. Mert az elvek küzdelme, a progresszivitás és a zsírban, butaságban szenvedő passzivitás találkozásának az eredménye ez a fekély felrobbanás.

De nézzük, ki ez a vénségére is hősködő, bélyegeket osztogató ember. Nagyon jól ösmerjük és ha bemutatjuk olvasóinknak, akkor bizony csodálkozni fognak. Ez a hatvankét éves tanító a fordulatkor nem tette le az esküt, mert bizonyára nem akart a „magyar ügy árulója“ lenni. De később, amikor Jötte, hogy a helyzet megszilárdult megijedt és . . . szolgálatra jelentkezett. Ezen aktivitása utón — talán (?) éppen viszont szolgálatból — egyike volt annak a néhány magyar tanítónak, akik az akkoriban a közös érdekért szervezkedő Podk. ruszi Magyar Tanítóegyesülettel szemben megalakították a ruszin tanítóegyesület magyar osztályát s ezzel a szervezkedő magyar tanítóságot két részre szakították.

És ez az ember ezek után meri azt mondani egy kollégának, akinek minden „bűne“ az, hogy progresszív, hogy a „magyar ügy árulója.“ Ezt az érthetetlen és gyalázatos dolgot azzal se lehet menteni, hogy az illető hatvankét éves. Ilyen volt ez már huszonkét éves korában is, a hízelkedést, a nyalást, a s'réberkedést magtanulta, de önérzet, az nem volt benne soha. A helyesen érelmezett nemzeti öntudatról sejtelme sincs, amit a képzőben bebiflázott, annál maradt, nem tanult, nem olvasott, csak kérődzőit.

Fiatal kollégák, az ilyen vén csont gyalázkodása el ne kedvetlenítsen I Az ilyen salabakter, aki mindig elszigetelten élt a néptől, irígyli, hogy ti a néppel egynek érzitek magatokat. Csak folytassátok bátran tovább a jó munkát: a néppel a népért, az iskoláért és a tanítóért 11

IRODALOM.

Kritika: „A honismeret és polgári nevelés tanításának útmutatója”: Mónus Gyula és Szerényi Ferdinánd által írt miről.

ii.

II. A tanterv 35 oldalt foglal el. Ugyanezt sokkal bővebben, mert nemcsak a honismeret s a polgári neveléstan s az ezekkel kapcsolódó tárgyak, hanem az összes tárgyak és az egész 8 osztályra szólóan havi és heti beosztással megvannak a szlovenszkói és podkarpatszka-ruszi kartársak által kiadott részletes tanmenetekben.

III. A tanítási vázlatok 164 oldalt foglalnak le. Nem vagyok tisztában azzal, hogy miért kellett ezeknek napvilágot látni. Talán a fiatalságra való tekintettel ? Mert mi, akik ismerjük a beszéd és értelem gyakorlatok anyagát, a földrajzi szülőföldismertetésnek a régi tantervekben részletesen ismertetett anyagót, mi bizonyos szégyenkezéssel olvassuk az ilyet egy vezérkönyvben, egy útmutatóban. T. i. a tantervben meg van adva a tanítandó anyag címe. Pl. a III. osztályban, szeptember hónapban: „Az iskola, tanító, tanulók. A tanító és tanulók kölcsönös érintkezése. Iskolatársak. Barátság. A család és iskola. A test, ruházat és környezetünk tisztasága. Illedelmes viselkedés. Udvariasság és szolgálatkészség.“ .. . nem tudom elképzelni, hogy legyen olyan tanító, aki ezekről a tételekről „útmutató“ nélkül is ne tudna anynyit beszélni, amennyi a vázlatokban van. Nem titkolom el, hogy valami lenézés-féle cseng ki ezekből a vázlatokból felénk. Mintha azt akarnák mondani, hogy azért kellett ezt így megírni, mert föltételezték rólunk, hogy ennyit sem tudunk. Ami leginkább meglepő, az az, hogy egyetlen mintalecke sincs benne. Már pedig, ha a fiatalság, a most kikerült fiatal tanító nemzedék kedvéért leit megírva és kiadva ez az útmutató, akkor okvetlenül kellett volna legalább minden tárgyból egynéhány mintaleckét adni, szakszerű feldolgozásban : a legnehezebb tételekről: a szabadság, a munka, az igazság stb. stb., szóval be kellett volna mutatni, hogy miként kell egy tanítást szakszerűen leadni, miként kell egy elvont tárgyat a III. IV. V. VI. VII. és Vili. osztályban tanításra előkészíteni,

A vázlatok legtöbbje nem meríti ki a tantervben meghatározott anyagot sem. Hanem vannak a vázlatok mellett példák. De milyen példák I Mintha az írójuk tudomást sem vett volna az utóbbi évtizedek kísérleti pszichológia eredményéről. Ha ezek a példák 50 évvel ezelőtt látnak napvilágot, a kritika: a modern pedagógia nevében már akkor is tiltakozását jelentette volna be ellene.

A tanügy terén, különösen a népiskola részére, a prevrát után írt könyvek néhány

kivételével nagyon gyengék, de azért mind elsőrendű kritikával lett útrabocsátva. Hát erről az immorális irodalmi vérfertőzésről egyszer már le kell szoktatni magunkat. Meg kell mondanunk az igazat a barátainknak is s ha megharagszik érte: nem volt érdemes barátságomra. A közügy becsületes szolgálta lelkiismereti kötelesség, amelyet elmulasztani bűn ! - J;

A vázlatok mellé írt példák nemcsak nem mondhatók szerencsésnek, de a legtöbbje egyenesen pedagógia-ellenes, sem nem célszerű, sem ésszerű. Az ilyen példákkal nem riasztjuk el a rossztól a gyermeket, sőt 1 De hadd beszéljenek a példák I

(139. old.) „A vásott és rossz gyermekekről" szólóban el van mondva, hogy Béla követ hengerít a sínre : „Egy napon az történt, hogy amint a vonat robogott, neki ment egy nagy kőnek, nagyot zökkent, de nem siklott ki, mert a követ félretaszította. Nagy szerencse volt ez . . .“ stb. Megindul a nyomozás. Bélát elfogják, javítóintézet stb. Gyermek ilyent nem tesz. A vásott gyermekre mindenütt akad természetes példa, azt kell felhasználni s nem ilyen erőltetettet gyártani. De ha már gyártunk ilyet, akkor legalább a valószínűség látszatával kell azt tennünk. Béla, az iskolás gyermek, olyan követ hengerít a sínre, amelynek a vonat neki megy (így I) és nagyot zökken . . . (így, hogy zökken I), de nem siklik ki... micsoda Herkules lehet az a Béla gyerek, aki ilyen követ tud a sínre hengeríteni. (Különös detektív-ízt ad a dolognak az, hogy a kövön felejtett ujjlenyomat nyomán a daktiloszkópia segítségével jönnek rá a tettesre).

(125. old. 1.) „Szeresd szülőföldedet és hazádat I“... cím alatt: „A hazaszeretetet azzal mutatjuk meg, hogy iskolánkat, amelyben minden az államé, a hazáé, megbecsü" litek. Bútorait, fölszereléseit nem rongáljátok. Ha felnőttök jó katonák és jó adófizetők lesztek. A törvényt tisztelni fogjátok. Az állam vagyonát (vasút stb.) megbecsüljétek.“ A hazaszeretet ennél a száraz, külsőségekben megnyilatkozó formaságnál sokkal több I És amelyik iskolában minden az egyházé és nem az államé, mint Benében, ott mi lesz ? Ellenben meg kell magyarázni, hogy a hazát mi alkotjuk, akik benne élünk, kicsik, nagyok, szegények, gazdagok, a föld, melyen élünk minden rajtalevővel : állataival, növényeivel s mindazon javakkal, amelyet sok-sok ezer éven át az ember a munkájával alkotott. Amikor tehát azt mondjuk, hogy a hazát szeretjük, tulajdonképpen ígéretet teszünk, hogy szeretjük egymást s minden javait megbecsüljük stb. Ez az igazi hazaszeretet, persze: ebben azután benne van a törvények megtartása is stb. stb.

♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ FÖLHÍVÁS. A kollégák tartsák erkölcsi és progresszív kötelességüknek, hogy 10.-e után küldjék be az előfizetést. Lapunk teljesen az előfizetők kötelességtefjesítésén nyugszik.