Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)
1934-12-21 / 17-18. szám
6. oldal. UJ KORSZAK 17.—18. szám. A Csehszlovák tanítók képviselőinek nyilatkozata. A svaz ucitelstva esi. képviselői gyűlést tartottak, amelynek eredményeképen a következő nyilatkozatot küldték ajnyilvánosságnak és a törvényhozó szerveknek : 1. A 204/32. számú törvény és a 252/33. sz. kormányrendelet a közalkalmazottak és a tanítóság számára antiszociális intézkedés. Tehát teljes joggal követeljük, hogy a fenti törvényt és kormányrendeletet a 1934- december 31.-ével érvénytelenítsék. Igazságtalanság, hogy a közalkalmazottak viseljék a deflációs politika káros következményeit, amely politikával már úgyis felhagytak. Igazságtalanság, hogy saját hibájukon kivül úszszanak az adósságban és exisztenciájuk megvédése érdekében állandóan küzejenek. 2. Sajnáljuk, hogy az iskolaügyet érintő törvényeknek és rendeleteknek nem adják meg azt a figyelmet, amelyet az iskolaügy egészséges fejlődése megkíván. Az 1922.ben kiadott kisiskolatörvény óta ezen a téren még nem történt érdemleges intézkedés. A tanítóság hiába hangsúlyozza az iskolaügy egységesítését és az iskolaügy igazgatásának reformját. Ismételten hangsúlyozzuk ezek fontosságét és sajnálattal konstatáljuk, hogy az ú. n. Dérer-javaslatokat még nem tárgyalta le a nemzetgyűlés. A polgári iskolák új típusának a bevezetését is állandóan halogatják. Már régen megérett a tanítóképzés reformájanak elintézése is. Az elavult tanítóképzők helyeit fokozatosan a pedagógiai akadémiákat kell felállítani. Az állam érdeke fontosabb legyen, mint egy-két párt politikai érdeke. Újból és megint követeljük a tanítóság személyi államosítását (szolgálati járandóság). Nem méltó a köztársasághoz, hogy a tanítói fizetésekre előleget ad, amelyről tudja, hogy azt sohasem fizetik vissza. Tiltakozunk az ellen, hogy az egyházak befolzása az iskolaügyeket illetően megerősödjék I Tiltakozunk az ú. n. kötelező vallási gyakorlatok bevezetése ellen és az ellen, hogy az osztályokban az egyházak jelvényeit kifüggeszthessek. Az iskola állami közintézmény, azért laikusnak, minden felekezettel szemben tárgyilagosnak és igazságosnak kell lennie. Múlhatatlanul szükséges, hogy a szlovenszkói és kárpátaljai felekezeti iskolákat államosítsák és egyenrangúvá tegyék a történelmi országokéval. 3. Követeljük a 108/34. sz, kormányrendelet (aspiránsokról) novellizálását, hogy ez a fiatal intelligencia szamára valóban szociális segítség legyen, nempedig munkaerejük kihasználása olyan fizetésért, amely a minimális életszükségletre is kevés. Tiltakozunk, hogy az aspiransrendelet a tanítóságra is vonatkozzék, tekintettel ennek a szolgálatnak speciális természetére. 4. Követeljük a katonai szolgálati idő teljes beszámítását, ami az állam elsőrangú érdeke. 5. Követeljük, hogy a. ) a kvalifikációs rendeletet helyesbítsék a legfelsőbb közígazgatási,bíróság objektív határozata alapján; b. ) Uj, demokratikus alapon álló szolgálati progmatikát adjanak ki; c. ) a 306/20. sz. törvény IV- cikkét pontosan, minden adalék nélkül hajtsák végre ; d. ) a háztartástani tanítók állását rendszeresítsék és pályázattal töltsék azt be ; e. ) új iskola és tanítási rendeletet adjanak ki; f. ) a kisegítő iskolák tanítósága áltál hozott határozat alapján önálló kisegítő iskolákat és osztályokat nevezzenek; g-) haladéktalanul írják ki a választásokat a liecebny fondba. Ez a határozat. Csak néhány dolgot szeretnék egyidejűleg megemlíteni. Hol marad az ezren felüli magyar tanítóság tiltakozó szava a fenti antiszociális intézkedésekkel kapcsolatban? Hol vannak a tiltakozó gyűlések- Vagy talán a cseh, szlovák, német, lengyel tanítóság fájdalma, exisztenciális harca nem a miénk is ? Mi az oka az egyetlen magyar tanítószervezet ekkora impoten-A történelmi materializmus. IX. Végig futottunk előző cikkeinkben‘a kultúremberiség történelmén : láttuk, miként változott meg a társadalom berendezése folytonos osztályharcok közepette. Láttuk a kizsákmányolásnak, az embereknek az embereken való uralmának fokozatos és folytonos enyhülését. Vizsgáltuk a mai társadalom berendezését, a szabadság, egyenlőség és testvériség jelszavai alatt űzött kizsákmányolást és fölleltük már a mai társadalomban a jövő társadalom csíráit. A mai társadalom fejlődésének lagföltűnőbb jelenség az állam gazdasági jelentőségének rohamos emelkedése. Egyre több és több ember szolgálja az államot, a községeket, általában a közösségi intézményeket. A nemzeti termelésnek mind nagyobb és nagyobb részét veszi kezébe az állam és a község. A történelmi materializmus fölfogásával szemlélvén ezt a fejlődést, úgy látjuk, hogy az szükségképpen a termelés teljes kommunizálására fog vinni. Amely mértékben a munkástömegek öntudatra ébrednek, szervezkednek, nagyobb és nagyobb részt követelnek és nyernek a társadalmi munka eredményéből, nagyobb és nagyobb befolyást nyernek a társadalmi munka eredményéből, nagyobb és nagyobb befolyást nyernek az államügyekre: oly mértékben fog — akár békés, akár forradalmi úton —, a tőkések monopóliuma csökkenni és végre megszűnni. A vagyon koncentrációja következtében egyre kisebb lesz aránylag a vagyonosok, egyre nagyobb a vagyontalan bérmunkások száma, kiknek nyomása folytán a termelőeszközök meg fognak szűnni magánosok tulajdona lenni és az egész nemzet közös tulajdonába fognak átmenni. Vessünk egy pillantást ebbe a jövő világba! Meg fog szűnni a mai élet kínzó bizonytalansága. Senkinek sem kell majd aggódni, hogy lesz-e kenyere öreg napjaira. A szülőnek nem okoz majd kínzó bizonytalanságot az a gondolat, hogy vájjon, ha ő meghal, nem fognak e gyermekei éhezni, nyomorogni. Szerencsétlen, vak, béna koldusok nem fognak alamizsnáért könyörögni az uccasarkokon; aki em bér él majd a föld hátán, arról gondoskodni fog a társadalom, akár beteg, akár egészséges. Nem lesz többé szegénység a földön. Mindenki dolgozni fog, nem lesznek tétlen nagyurak, akik úri semmittevésben töltik el idejüket, nem lesznek nyomorgó munkanélküliek, akik szívesen dolgoznának, de nincs, aki munkát adjon nekik. Nem fogják a munkabíró ifjúság szinejavát évek sorára kaszárnyákba zárva, hadi mesterségre tanítgatni, meg fog szűnni a mai társadalom oly sok millió emberét foglalkoztató hiábavaló munka. A sok ezernyi boltban nem fogják ugyanazokat az árukat ide-oda rakosgatni. Az ügynökök hada nem fogja elárasztani az országot, munkások százezrei nem hadiszerszámokat, hanem munkamegtakarító gépeket fog csinálni, mocsarakat lecsapolni, öntözőcsatornákat, utakat építeni. Munkába állítván a mai társadalomban egyáltalán nem dolgozó vagy a közösség számára haszontalan munkát végző emberek megszámlálhatatlan millióit; a társadalom a gazdagság oly fokát éri el, hogy mindenkinek bőségesen lesz része a földi javakban, a mainál sokkal rövidebb munkaidő mellett is. A mai társadalomban a termelés a profit szempontjából történik. A munkaadó nem arra törekszik, hogy munkásai lehetőleg kevés ideig és könnyű munkát végezzenek, hanem, hogy ő lehetőleg nagy haszonra tegyen szert. Hiába találnak föl manapság a mérnökök száz és száz olyan gépet, mely a munkát rövidebbé, könnyebbé és veszély♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ciájának ? Amikor minden tanítószervezet a tanítóság jobblétéért küzd úgy anyagi, mint morális téren, akkor a magyar tanítóság egy vagy kétoldalas sopánkodással eleget vél tenni a tanítóság érdekeinek. Itt volna az ideje, hogy 16 évi tespedés után a többi nemzetiségű tanítószervezetekkel karöltve bizonyítsuk be: igenis, nem vagyunk Pató Pálok! Bizonyítsák be, hogy nem csak a Magyar Tanítók házának, hanem a magyar tanítóság exisztenciájának, a magyar iskolaügy fejlődésének és a modern követelményeknek megfelelő magyar tanítóképzésnek alapkövét is leteszik ! (Takács). I felenné tenné, a mai gyáros csak akkor alkalmazza, ha profitöbbletet nyer általuk. A jövő államában a főcél az lesz, hogy | minél tökéletesebb gépek alkalmazásával a javak | óriási tömegét termeljé tehetőleg rövid munkaidő alatt. Továbbá, hogy a termelt javak igazságos fölosztásával általános jólét teremtessék a társadalom számára. Az élet anyagi oldalának ilyen célszerű berendezése hatalmas kultűrális föllendülést vonna majd maga után. Az iskolázás általánossága, az iskolakötelezettségnek 16-18 évre való fölemelése, haszontalan tantárgyaknak kiküszöbölése, a tanítási módszer tökéletesbítése és a tanítással foglalkozók anyagi jólétének biztosítása által mindenki megismerkedik majd a kultúra alapelemeivel. A rövid munkaidő és az anyagi gondoktól való mentesség lehetővé teszi majd mindenki számára, hogy tanulmányait tovább folytathassa. Nem a szakszervezetek szűk, füstös szobáiban fog a tanulni vágyó munkásság késó esti órákban, hosszú napi munka után, fáradtan, kormosán egybegyülni, hogy a tudomány egy-egy morzsáját elsajátítsa. Külön e célra berendezett palotákban, kiváló szaktudósok fogják a napi munkától ki nem fáradt, jól táplált embereket a különböző tudományokra oktatni. Nem a gazdagság fogja többé eldönteni, hogy kiből lesz tudós, költő, művész, mint manapság, hanem a rátermettség. Mert manapság a szegény embernek iskolajáró fia lehet még oly tehetséges, szunnyadhat benne egy Newton lelke, — ritka kivételeket leszámítva —, nem fejlődhetik ki, nem tanulhat, mert nincs mit ennie. A mai társadalomban nem azok lesznek tudósokká, művészekké, technikusokká, akik igazán rátermettek, hanem akiknek apjuk elég vagyonos. A kiválasztás ma csak egy végtelenül kis körből történik, a tudomány, a művészet, az irodalom mondhatatlan nagy kárára. Gondolják ezt meg mindazok, akik a kultúra igazi barátai. A kommunizmusra irányuló modern munkásmozgalom végcélja nem az, hogy jól éljünk, együnk és igyunk. A munkásmozgalomnak nem öncélja a munkásság helyzetének javítása, hanem szükséges eszköz a kulturális haladásra. A műnkasmozgalom nem a has hanem a szellem, az igazi kultúra mozgalma. Csak olyan társadalomban, mely az összes emberek gazdasági egyenlőségén épül föl, melyben az anyagi javak termelésének legcélszerűbb berendezése folytán az emberek minimális időt kénytelenek csak az anyagi javak termelésére fordítani, fejlődhetik ki igazán széleskörű és mély kultúra. A mai társadalomban a tanító a kultúrának legrosszabbul fizetett, de legönzetlenebb harcosa. Illik tehát, hogy a tanító ne ítélje meggondolatlanul, hamis jelszavak alapján a modern munkásmozgalmat, azt a hatalmas, szép tömegharcot, melynek győzedelmes megvívása után lesz csak igazi nagy kultúra földünkön. A küzdő és nyomorgó tanítóság egy táborba kell, hogy tömörüljön, hogy közös erővel munkálkodjon a jövő boldog kultúrtársadalmának megteremtésén. Dr. V. J. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Most folyt le az országos alkohol-ellenes kongresszus Bratislavában. Komoly és érdemes gyűlés volt. Különösen értékes volt Janáéek professzor előadása, aki a ruszinszkói dokumentumokkal valójában megdöbbentette a hallgatóságot. Körper dr. különösen az alkohol tudatos és tudatalatti munkáját fejtegette. Komoly és felkészült ember, akinek analízise élvezetes és hasznos volt: tanított meggyőzött. (Volt-e statisztika arról, hogy mennyi bevétele van az államnak az alkoholból ? Mert csak így lehet megérteni a tömegmérgezés államilag jóváhagyott pusztítását 1 Az alkohol ellenes küzdelem mindaddig meddő marad, amíg a méregből befolyt jövedelem az államháztartás bázisát képezi- Ma az a helyzet, hogy ha egyszerre mindenki antialkoholista lenne, föíborulna az államháztartás egyensúlya ! 1 Szerk.)
