Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)
1934-12-21 / 17-18. szám
17.—18. szám. 7. oldal. Sejtek az iskolában. A tanítói munka olyan sokoldalú, hogy mindig marad új, érintetlen terület, alkalom, mód, amely megkapja a tanítót. Annyi új, friss alkalom kínálkozik, amely alátámassza, kiegészíti a tanítói munkát, sót közvetlenséget ad, ami bizony nagyon fontos pedagógiai érdek. A tanitó csak akkor lehet saját maga előtt is teljes, fölszabadult ember, ha az iskolai munkáját rendesen, példaszerűen végzi. Azok, akik pedig még a tanítói kérdésekben is exponálják magukat, különösen vigyázzanak arra, hogy iskolai munkájuk teljes legyen, mert a felettesek, akik esetleg el szeretnék hallgattatni a tanítót, az iskolai munkája kritizálásán keresztül próbálják ezt meg. (Pl.: az ilyen könnyen kap rendbüntetést azért is, ha az iskolai dolgozatok nincsenek mind kijavítva, még akkor is, ha a mulasztást elfogadható okkal igazolja ! 1) Azért fontos, hogy a harcos tanítók elsősorban iskolai szempontból állják meg teljesen a helyüket, hogy minden gáncs és rosszakarat, amely a kötelességteljesítésen keresztül akarja terrorizálni a tiszta szándékú harcos tan tót, lepattanjon róla. Nekünk nemcsak elvi szempontból, a kulturális és politikai tények lelkiismeretes lemérésében és nyílt állásfoglalásban kell külömböznünk közömbös kollégáinktól, hanem abban is, hogy iskolai munkánkat tökéletesebben végezzük. Tehát a progresszív tanítóságnak nemcsak elvi, de pedagógiai szempontból is a tanítóság elittjének kell lennie. Csak ígv lehet eredményes és minden vonalon döntően nyert harcunk. Vannak úgynevezett „pedagógiai fogások“, amelyek nagyban hozzájárulnak az iskolai munka értékének és eredményének emeléséhez. E- zeket a „fogásokat“ meg kell egymásnak mondanunk, hogy mindenki, aki akarja, használhassa. Itt egy ilyen fogást írok le, amit kipróbáltam és nagyszerűen bevált. Ezt a „fogást“ az osztályommal együtt: „sejt rendszernek“ neveztük el, mert a növendékek apró csoportokba, sejtekbe vannak osztva. Leirom az egészet úgy, ahogy én csinálom. 4—8 évfolyamig tanítom a növendékeket. Előírás szerint a 4—5 évfolyamot vesszük az első nagy csoportnak, a 6-7 8 évfolyamot a második nagy csoportnak. Az első nagy csoportot, vagyis 4—5 évfolyam növendékeit felosztottuk sejtekbe. Ez azt jelend, hogy a 4-5 évf. leány, fiú növendékeit közösen öt-öt tagú csoportokba osztjuk, ezek a sejtek. A 6-7-8 évf. fiú- leánynöver.dékeivel ugyanígy teltem A csoport beosztásánál nemcsak arra kell vigyázni, hogy fiúk és leányok is legyenek egyegy csoportban, hanem arra is, hogy gyenge, közepes és jó tehetségű gyerekek kerüljenek egymás mellé a csoportban. Ezzel aztán meg is lennénk a csoport beosztással. Hogy lesz ebből a látszólag számtanilag szétosztott növendék-sejtből, dolgozó, igyekvő garda a sejt-rendszer következtében? Minden sejtnek van egy „vezetője“. Ez a vezető minden reggel maga elé gyűjti a sejt tagokat és kezdődik a munka. A munka abból áll, hogy átismétlik, kikérdezi azt a tanulmányi anyagot, amit arra a napra el kellett végezni a növendékeknek. Minden sejt egy eleven, élő, ágáló kis bíróság ilyenkor reggel, közösen figyelik egymást, közösen bírálják egymást. A sejtvezető kérdez valakit a sejtből, a másik három figyel és bíráskodik, tudja-e vagy nem. Amikor már mindegyik lefejelt a sejtvezetőnek, akkor a sejtvezető elnökletével megtárgyalják a jelentést, amit majd a sejtvezető a tanítónak tesz az aznapi eredményről. Pontosan megállapítják maguk közt, hogy ki, mit tudott és mit nem tudott. Minden sejt ezt a munkát végzi reggel, a tanítás megkezdése előtt. A tanítás megkezdésekor első dolgom a sejtvezetők jelentésének meghallgatása. Ez abban áll, hogy a sejtvezetők sorjában felállanak és megmondják, hogy a sejtjükben ki volt az, aki az aznapi iskolai tanulni valókat teljesen elvégezte és ki volt az és miből, aki nem készült el. A jelentést feljegyezzük. Két irka van két növendéknél, ezek a — jegyzőkönyvek. Az egyik jegyzőkönyvbe dátumozva, csoportonként azoknak a neveit írjuk be, akik egy-egy nap mindenből elkészültek. A másik jegyzőkönyvbe szintén dátumozva és csoportonként azoknak a nevét írjuk, akik nem készültek el, természetesen azt is megjelöljük, hogy miből nem készültek el. így pontosan föl van jegyezve az osztály haladásának minden mozzanata. A sejtvezető természetesen másnap vagy harmadnap okvetlen kikérdi azt az anyagot is, amit valamelyik sejt-ÚJ KORSZAK SZEMLE. Iskolai értékelés és kiválasztás. (A kérdés társadalmi háttere. — Új értékelés.) Irta: dr. Kemény Gábor. — Budapes, — Ára 2 P. Kiengesztelően jól eső érzés a mai zűrzavaros világban olyan könyvet olvasni, amely a fölvetett problémáról nyíltan, őszintén beszél. Ez a füzet a társadalom egy régi fájós sebével foglalkozik. A középiskolai osztályozásról beszél, de hű tükre s erőteljes kritikája az egész középiskolai nevelési rendszernek is. Súlyát fokozza az a tény, hogy írója maga is középiskolai tanár, aki ebben a brancsban azok közé a kevesek közé tartozik, aki tiszta látású, egészséges gondolkodású s igaz ember, aki nem elégszik meg azzal, hogy az ő viszonylagos egyéni jóléte biztosítva van : harcol, dolgozik azon az őrtálló helyen, ahová a sors állította. .. hogy mindenki megszerezhesse azt, ami a földi boldogság eléréséhez okvetlen szükséges. Hitvallása: a mi hitvallásunk: mindenkit a lehető legteljesebben műveltté nevelni, mert minden társadalmi munkában csak az alapos és magasfokú műveltség biztosítja a legjobb eredményt. Ez közérdek, elsőrendű társadalmi érdek. A legtöbb országban ez a közérdek még csak utópia, az Magyarországon is, ahol az uralkodó osztály rányomja stimgáját a középiskolákra is. Az állami hivatalok, a közigazgatás, a vármegyei tisztségek régen is, ma is az uralkodó osztály privilégiuma. Nem a tudás, nem a rátermettség, nem a hivatásszeretet, hanem a családi összeköttetések, tradicionális múlt képesítenek ezekre a zsíros állásokra. Ezért kell gátat emelni különböző formában': magas tandíjak, fölvételi vizsga, osztályozás, érettségi formájában, mert így a vagyon, a családi összeköttetések teljes mértékben érvényesülhetnek s megvan a szelekció. Igazságtalanok volnánk, ha be nem ismernénk, hegy ez ma még majdnem mindenütt így van, de talán sehol oly mértékben, mint Magyarországon. * * « Minket, tanítókat, igen közelről érint az osztályosésról szóló fejtegetés. Kimutatja az író, hogy az elemi iskolai osztályozás ellen már 1909-ben állást foglalt a budapesti tanítóság egyesülete s a Magyar Gyermektanulmányi Társaság Pedagógiai szakosztálya 1912- ben kifejezést adott annak az igazságnak, hogy: »Lélektani és didaktikai okok egyaránt amellett szólnak, hogy az osztályozást el kell törölni.“ Helyes, el kell törölni 1 És amíg ez általánosan nincs elrendelve, ez a minden lelkiismeretlenséget és felelőségtelenséget fölszabadító osztályozás, leglább azt kell keresztülvinni, hogy megszűntessük a buktatásokat, mert a buktatás a legigazságtalanabb, a leggyilkosabb büntetés! Az elemi iskolában éppen úgy, mint a középiskolában a buktatás a tanító, a tanár szegénységi bizonyítványa. Mert a lelkiismeretes tanítás mellett lehetetlen az, hogy a normális gyermek annyit ne tudjon, amennyi egy elégséges megszerzéséhez elegendő 11 A helyesen alkalmazott módszer mellett minden fokon és mindent az iskolában kell megtanulnia a gyermeknek. Ha a minimális eredmény sincs meg, ha vannak gyermekek, akik nem felelnek meg, annak oka lehet: az iskola, amely túlzsúfolt, felszerelellen, a módszer, melyet rosszul alkalmaznak és még sok minden, csak maga a gyermek nem. Vane nagyobb igazságtalanság mégis a gyermeket büntetni mások mulasztásáért? Mert az osztályismétlés nagy büntetés 1 A gyermek visszamarad kortársaitól, nem hallhatja azokat a fejtegetéseket, melyek fokozatosan minden osztályban az erkölcsi érzület elmélyítését, tökéletesítését célozzák. Figyelmetlenséget, lustaságot s tudj’ isten, micsoda okokat hoznak föl a buktatások igazolására. Tény az, hogy a gyermekek, általában nem tudják, hogy érdemes és miért érdemes tanulni, figyelni, szorgalmasnak lenni: A legtöbb gyermek tehát a büntetésből való félelemből tanul. A tudás megszerzése reá nézve nem belső lelki szükséglet, nem meggyőződésből, nem erkölcsi meggondolásból tanul. A régi iskola s a mai is régi, azzal biztatta a gyermeket: tanulj fiam, hogy szüleidnek örömet szerezz I Ezzel a biztatással nem lehet meghatni a gyermeket. A valóságot kell megmondani, rá kell mutatni arra, hogy az élet folytonos harc és küzdelem : a megélhetésért, a mindennapi kenyérért, a ruházatért, az egészséges lakásért s a minden embert megillető kultúrjavak élvezetéért s ebben a harcban az győz, akinek legjobb fegyvere van, a létért való harcban egyik legértékesebb fegyver a tudás. (Én ilyenkor fölvonultatom a fegyvereket a legprimitívebbtől a legraffináltabbig s így érzékeltetem az ész, a tudás hatalmát.) Ma még gondtalanul élhetsz, mert a szüleid gondoskodnak minden szükségletedről, de eljön az idő, hogy ti is nagyok lesztek, szüléitek elhalnak úgy, amint a ti szüléitek szülei s akkor mindenről magatoknak kell gondoskodnotok, dolgozni, harcolni az életért s ezt a munkát teszi könnyebbé, biztosabbá, eredményesebbé a tudás. Ha ezt a valóságot sikerült megláttatni a gyermekekkel, akkor megvan a hit a tudás erejében s ez a hit ébren tartja a figyelmet, sarkalja az ambíciót s a tanító és tanár munkája nem lehet eredménytelen. Csakhogy ehkez az is szükséges, hogy mi is higgyünk a munka társadalmi létfenntartó erejében s tiszteljük azt minden változatában, minden formájában. ' * * * Aztán szó van a vizsgákról ebben a tartalmas füzetben, az érettségi vizsgákról, melynek lelket ölő voltáról nem lehet eleget beszélni. És minden beszéd hiábaváló, falra hányt borsó. A mai társadalomnak az éretttag nem tanult meg. minden szombaton sejtvezető választás van. Minden héten új sejtvezetők vannak. A sejtvtzető választás ügy történik. hogy elővesszük a „jó“ jegyzőkönyvet vagyis azt, amelyben azoknak a nevét írjuk, akik naponként mindenbíl pontosan elkészültek. Az lesz a csoportve;ető, aki a hét minden napján mindenből elkészilt és magaviseleté ellen nem volt kifogás. Hí a sejt minden tagja a hét minden napján elkészült, akkor a sejtvezető választás sorsolással történik, de csak akkor már, ha nem akad olyan a tagok között, aki még nem volt sejtve:ető. Az űj sejtvezetőket, pontosan megjelölte működési idejüket, beírjuk a »jó“ jegyzőkönyvbe. Ennek a sejt-rendszernek sok, nagyon sok előnyét tapasztaltam, sokat lehetne róla írni. Legnagyobb előnye táán az, hogy a gyermekeket a közös iskolai munkában szorosan összekapcsolja, rendkívüli mértékben fejleszti a kritika érzékét és az igazágos ítélet kialakítására tanít. Kollektív munla folyik ilyenképpen az iskolában, szerves, Helőségteljes munka. A rendetlent, a hanyagot maguk a társak Ítélik el. A tnnítónak azonban íbren kell lennie, tapintatosan kell irányítani, de úgy, hogy az oktrojt ne érezzék a növend:kek Sok és itt le nem írt előnyökön kívül van még egy nagvon fontos előtte, ami az osztályozásnál mutatkozik Amikor a «>nító az elé a nehéz föladat elé kerül, hogy a növendékek lelkét, képességét, fogyatékosságát öt jegy közé skatulyázza, akkor — a sejt rendszer alapján: megkönnyül a feladata. A „jó“ jegyzőkönyvből maguk a növendékek írják ki, hogy ki miből, hányszor készült el, tehát menynyire tudja az anyagot és hányast érdemel. így nem történhetik meg az, hogy bizonyítvány kiosztás után valaki sírva üljön a padban vagy legalább is igazságtalanságra gondol. Maga a sejtrendszer sok variatív lehetőséget rejt magában, mindezeket kihasználni a tanító feladata. Kipróbáltam és ma is használom a fent leírt módszert. Amellett, hogy nagy előnyei vannak, külön öröm nézni reggel az aktív kis vitatkozó csoportokat, csupa élet, lázas munka, figyelés, kritika, ellenőrzés ilyenkor minden sejt és a gyerekek — megismerik társukat és ezen keresztül saját magukat. Nekem pedig az ellenőrzés és irányításon kívül, ami nem sok időt vesz el, csak egy teendőm van, az igazi tanítói munka, az — anyagnyujtás. Ajánlom a kollégáknak, próbálják ki. E- lőnye az is, hogy a mi szegényes körülményeink közt is használható. Egyben pedig arra kérem a kollégákat, hogy amennyiben lennének ehhez hasonló „fogások“, írják meg! llku Pál.
