Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)
1934-12-21 / 17-18. szám
17.—18. szám. A Szovjetunió elismeréséhez. Hogyan álljunk a tény elé ? A mi célunk csak egy lehet, amii Elnökünk a szovjetkövetnek mondott 1 „Megismerni és megérteni”. Meg kell ismernünk a mai szovjetviszonyokat és meg kell értenünk azokat. Ez még nem jelenti azt, hogy el kell ismernünk I A szovjetélet kritikanélküli elfogadása vagy annak elitélése elégtelen és egyoldalú információn alapult. Elsősorban a szovjet pedagógia és kultúrája lesz az. amellyel meg fogunk ismerkedni- A következő számainkban állandóan fogunk néhány informaiív jellegű dolgot közölni a szovjet iskolaügyi viszonyairól. A Szovjetunió jogi elismerése csak úgy lehet ránk nézve értékes, ha a mai szovjetviszonyokkal foglalkozunk. Nem mint politikusok, fogjuk vizsgálni a rendszert, hanem, mint emberek, fiatal tanítók, akiket érdekelnek a kultúrértékek. Nem vagyunk egyedül. Tavaly a tanítóegyesületek központi szövetsége tanulmányi kirándulást rendezett a Szovjetunióba. Az itt szerzett tapasztalataikról hivatalos lapjukban a Véstníkben számolnak be. Dr. Uher, aki szinten résztvett a tanulmányúton a szovjet, iskol^jügyről ismertetést fog közölni. (Az „Új Korszak" már eddig is ismertette rövid hírek és statisztikai adatok alapján a Szovjetunió iskolaügyét. A jövő szambán megkezdjük a szovjetískola- és népművelésűgyről szoló cikksorozatunk közlését.) V. Vladyka. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ A teremtés története a biblia és a tudomány szerint. íi. Az igazság fanatikus hívei eletük föláldozásával, lankadatlan kitartással kutatták, vizsgáltak, mérték a föld méhét, a tengerek mélységeit s a csilíegok szédítő távolságait. Összegyűjtötték millió évekke! ezelőtt élt növényeknek és állatoknak lenyomatait, kövületeit, elszenesült maradványait és régen kihalt fajok testalkotasát és életmódját rekonstruálták oly híven és pontosan, hogy megelevenedtek előttünk a millió évek előtti élet típusai. Tájképeket rajzoltak számunkra a hozzáériő tudósok és művészek régen lelűnt geológiai korszakokból, emelyeknek vizeiben, hegyein és erdeiben ott éltek a földnek régen kihalt állatai és növényei. Amint ezeket múzeumaink emlékei híven őrzik. Az egész világon összegyűlt múzeumi anyag és a földkéreg alakulatai föltárták számunkra a fajok életének és halálénak oly nagyszerű, elragadó törénetét, mely tér- és időbeli dimenzióval megdöbbent, változatosságával föllelkesíti és gyönyörű törvényszerűségeivel elbájolja az embert. A legfantasztább költői alkotások eltörpülnek és elhalványulnak e mérhetetlen terjedelmekhez, számlálhatatlan változatokhoz és elgondolhatalian gazdagsághoz képest. A tudományos gyűjtések es kutatások folyamán azonban csakhamar előkerültek az összehasonlító, az elemző, a gondolkodó tu dósok, azok a veszélyes emberek, akiknek rendesen nincsenek sem őseik, sem jó kabátjuk s ezek a szörnyű emberek rendet, öszszefüggéseket és törvényszerűségeket mutattak ki a világ rendjében es történetében. A geológusok, a fizikusok és kémikusok meg a csillagászok egymásután kísérletekkel és adatszerű vizsgálatokkal kimutatták az egész világegyetemben az égiiestek anyagának azonosságát. Bebizonyították nekünk a távcsöves színképelemzéssel, hogy a napban és sok más égitestben ugyanazok az anyagok forrnak izzó és olvadt állapotban, amelyek földünkön és nem egy bolygótársán különböző halmazállapotban variálódnak s amelyek a holdban meg más öreg égitesten szilárddá merevültek. A világűr egyes részeiről fölvett fényképekben mutatnak nekünk csillagmilliárdokat, amelyeket emberszem sohasem láthat meg. Megmérik az égitestek nagyságát, fajsúlyát, tömegéi, megrajzolják pályáikat. Térképeket csinálnak az égről s pontosan kimutatják, hogy a mi napunk egyike csak a sok-sok hozzá hasonló, többi napoknak, amelyek szintén egy csomó bolygóval és holddal körülvéve mozognak a világtérben. Kimutatják ezek a kíméletlen tudósok, hogy a mi Naprendszerünk micsoda másodrendű kis bolygótársaság a nagyvilág-UJ KORSZAK ban, azután még azzal is megszégyenítenek bennünket, büszke földlakókat, hogy a mi kedves, öreg földünk bizony csak olyan apróbbacska, közönséges bolygó, amelyikből 13 megy egy tucatra s még a mi űtszéli kis Naprendszerünkben sem elsőrangú, se nem a legnagyobb, se nem a legkisebb, olyan középen aluli s a bolygók sorában is csak úgy középtájon szerénykedik. Ezek után előállottak a matematikusok és a görögök, arabok följegyzései meg a renaisance utáni népek vizsgálódásai nyomán kimutatták a gravitáció egyetemességét és meghatározták az égitestek mozgástörvényeik Mindezek összefoglalásául, t. i. a fizikai, kémiai és matematikai tények alapján fölállított hipotézis gyanánt, igen szépen és a tudomány összes adataival egybehangzóan megmagyarázták, hogy a föld az összes égitestekkel egyformán, a közös ősanyagból hogyan kelelkezett. (Kant-Lapíace elmélet.) Végre pedig az életnek, a szerves életnek a tudománya tetőzi be világfelöíelő ismereteinket. Boncolás, mikroszkópvizsgálat útján, továbbá élettani és embriológiai vizsgálatokkal és kísérletekkel pontosan és meggyőzően kimutatják, hogy az életnek változatos nagy birodalmában szoros kapcsolatok, gyönyörű összefüggések vannak. Az élő szervezetnek aiepegysége a sejt, ebből épül föl a legalacsonyabbrendű növénynek épp úgy, mini a teremtés koronájának a teste. Az éíetműködéseknek és a fejlődésnek azonos folyamatai vannak s az élő lényeknek rangsor szerint rendbe állított különböző fajai úgy szervezetükben, mint fejlődésükben és életmű1 ödéseikben olyan csekély külömbséggel emelkedő kvalitatív módosulásokat mutatnak, hogy ezzel a szerves világnak anatómiai, fiziológiai és embriológiai egységét teljesen dokumentálják. Az emberi tudománynak e tömérdek és értékes kincsei a köztük uralkodó egységekkel, összefüggésekkel ás törvényszerűségekkel előbb csak föívillanó sejtések gyanánt, később azonban tudományosan igazolható tentétel gyanánt adlák a tudósoknak azt a gondolatot, hogy az egész mindenség természetes okok szerint fokozatosan fejlődött. Ez a fejődésnek, az evolúciónak az elmélete, amely az okszerűség törvényén alapszik. A legmeggyőzőbb, úgyszólván kísérleti bizonyítást ez elmélet helyességéről Darwin Károly Róbert angol térmészetvizsgáló nyújtotta „A fajok eredetéről“ 1859-ben kiadott nagy munkájában, amelyben adatszerűén igazolta, hogy a növény- és áliatvilégfajok nem állandók, hanem nemzedékrői-nemzedékre változnak. Az állattenyésztés és növénytermelés az anatómiai és fiziológiai tulajdonságok változásait és e változások különböző átörökléseit nepról-napra nemcsak tapasztalja, hanem tervszeiű előrelátással alkalmazza és hasznosítja. A tenyésztési célra, illetőleg az üzemi haszonra való tekintettel válogatja az ember a szaporításra alkalmas egyéneket és a megfelelő táplálás, gondozás útján igyekszik a kedvező tulajdonságok kifejlődését és fokozódását előmozdítani. A mesterséges kiválasztásnak e tervszerű működése a nagy természetben is megvan, ott azonban minden terv és cél nélkül, csupán úgy hat, hogy az időnként és helyenként fönnforgó életkörülmények elpusztítják azokat az egyéneket és fajokat s így megakadályozzék azok elszaporodását, amelyek száméra a kérdéses élet körülmények nem megfelelőek, viszont fönntartják és szaporítják a megfelelő, az alkalmas egyéneket és fajokat. A természetben tehát vaskövetkezetességgel folyik a természetes kiválasztásnak hatalmas folyamata, amely az élő lények roppant gazdag egyéni és faji változatosságét hozta létre. A földkéreg rétegeiből előkerült szerves testek a múzeumok tömérdek üveges szekrényeiben kézzel fogható tanulságai a fokozatos fejlődésnek. A méretlen idők folyamán millió és millió esztendőkön át új fajok keletkeztek, régiek megszűntek s a fajok születésének és kihalásának e nagyszerű történetében a fejlődés az egyszerű szervezetek lipusaitól halad álandóan a komplikáltabbak felé. A szerves lények mindegyre összetettebb és változatosabb alakulásokat mutatnak. A fejlődés iránya az idők folyamán rangbeli emelkedést mutat föl, de ez az emelkedés nem egyenes vonalban halad, hanem időnként visszaesések történnek és az őslénytan még nem képes a fejlődés minden láncszemét fölmutatni. (Folytatjuk.) P. T. dr. Gondolat-forgácsok. Akár jobb, akár bal... A Prohászka körök folyóiratából olvassuk az alábbi sorokat : ........Az egyén belső világába nincs joga egyetlen — akér jobb, akár baloldali — rendszernek sem beavatkozni. A marxizmusban ami lényeg, tartalom és érték — a társadalmi berendezkedés igazságosabbá tételére való törekvés —, keresztényi eredetű... Ami a marxizmusban sallang, halaszt és esetlegesség — materialista szemlélet és ateizmus —, teljesen polgári eredetű, a felvilágosuitság, racionalizmus és materialisztikusindividualizmus következménye. Nevetséges és érthetetlen, hogy a marxisták nem döbbennek erre az ellentmondásra. Büszkék burzsoá világnézetéi sőt azt vallássá is emelik és ugyanakkor a kétezer éves léte alatt mindenkor humánus és nemzetközi érdekekért küzdő keresztény szellemet száműzik elképzeléseikből“. .. Tételezzük fel, hogy ez mind így van, nos ha az egyén belső világába nincs joga egyetlen rendszernek sem beavatkozni, miért tiltotta el és tette indexre az egyházhatóság az Új Korszakot? hisz a legtisztább egyéni ügy, ki mit akar és tart helyesnek, vagy csak maga a dogmatikus vallás lehet az egyén belső világának terra intactája? Nem hinnénk el a Prohászka-körökről, hogy ilyen sanda mészárosi logikával játszanának akkor, midőn maguk is a megújhodás őszinteségével keresik az igazságot s tőlünk csak dialektikai különbségek választják. Hogy a marxizmus értékes lényege keresztény eredetű, tagadni nem fontos, annál szomorúbb az a tény, hogy a Prohászka kör nem döbbent rá a valóságra és nem meri nyíltan kijelenteni, hogy a kétezeréves keresztényi szellem csak az „eredet“ fontosságát bírta — és hangoztatja még ma is —, de a megvalósulás tényét a kétezred év alatt semmivel sem igazolta, sőt a keresztény-középkor misztikumával csak ^eltérítette a fejlődés-lehetőségi irányból. Érdekes, az egyén belső életének sérthetetlenségét nem tartja polgári eredetűnek a cikkíró, de hogy valaki materialisztikusan mer gondolkodni a vallásról, ráfogja a burzsoá világnézetet. Pedig, k. szerző úr, óriási különbség van a polgári és a proletár ateizmus között. Az egyik a pénz mindent megvásárló erejével lett cinikus szofistává, mig a másik csak a keserű nincstelenség dühével tagadja azt az ideát, mely — köztudomásúlag —, elviselhetővé teszi a szegénységet. Majd ha mindenkinek egyforma darab kenyér jut, ha eltűnnek a kiváltságos domíniumok és trösztök, átveheti ismét eredeti szublimáló szerepét a vallás, de mindazon polgári sallang és dekoráció nélkül, mellyel ezidáig csak parádévá tette Krisztus emberi etikáját. A szerző analógiájával mi is megállapíthatjuk, hogy ami tartalom, kollektiv érték van a keresztény szellemben proletár eredetű, tehát tiszta materialista óhaj, s minden ami cafrang, esetiegesség (I. A rendi állam kialakulása c. utópisztikus teóriát 1), dekoráció, egyházi vagyongyűjtés, exkommunikáció, inkvizíció, máglyahalál, könyv és lapeltiltás, polgárién kapitalista természet. A védekezésnek ennyi formáját csak a polgári burzsoá társadalom használhatja ; a proletár szellemnek ilyen értelemben és variációban sohasem volt és nem is lesz szüksége védelemre azon egyszerű okból, mert a proletáriátus (ők marxizmusnak nevezik) a maga még offenzív jellegével nem konzerválni akar, hanem újat alkotni. A progresszív gondolat a vallásosságban nem az eszmét veszi kritika alá, hanem azt a rendszert, amely évezredeken ét — keretein belül és hatásában is —, csak gátlója volt az eszme teljesvonaiú megvalósulásának. A társadalmat po'gárian individuális és materializtikus felfogásúvá, tehát végeredményben a keresztény szellem változtatta, olyan értelemben, hogy példáját látta benne, hisz az egyházi berendezkedés öncélúsága prototípusát adta a kapitalista, burzsoá lételméletének. A dialektikus csatározások mögött lassan tisztán felismerhető valóságként áll, — nem a keresztény eszme jutott csődbe, hanem csak a rendszer. Ám, hogy az eszme hitelét vesztette, ezért egyedül csak a rendszer felelős. (D.) __________________________5. oldal.
