Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)
1934-04-07 / 3. szám
V jl 1. évfolyam. — 3. szám. Ujságbélyeg használatát a koSlcei postaigazgatóság 10.623 IV.-34 sz. alatt engedélyezte. Rerehovo—Beregszász, 1934 április 7. A csehszlovákiai progresszív irányú magyar tanítók lapja. wBWWwnraTWTTTT»WTMrTTagT 11 nnni i ti nnwMr'irrriTMiiB'iBM’nirrTrFrmTrwmriríVT^ rFTfririrwriiiM'rjiTimira i uhuim i n Követeljük a közoktatás államosítását, minden felekezeti tendenciának az iskolából való kizárását s a felekezetek hatáskörébe való utalását, a tanítók gazdasági helyzetének gyökeres javítását. Felelős szerkesztő: CZABÁN SAMU. Megjelenik minden hó 7. és 21.-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Berehovo - Beregszász, Asztélyi u. 6. I. Ide cimzendők a lapot illető összes küldemények. Kéziratokat nem őrzünk meg. Előfizetési ár: Egész évre 40 Kő Fél évre 20 „ Negyed évre 10 „ Egyes szám ára 2 „ Üiabb veszély... •uAA V'' fiatal tanítóság problémája Még bele se törődtünk abba, hogy egymás után kétszer is érzékenyen megkisebbítették a fizetésünket, máris újabb veszély kisérti azokat, akiknél a férj és feleség is állami szolgálatban van, ill. mind a két fél kereső. Arról van szó, hogy a kereső felek egyikét, ha egy bizonyos őszszeget ér el a két fizetés, elbocsátják. Csak megismételhetjük azokat az érveket, amelyek ezen tervezetnek igazságtalanságát, antidemokratikusságát bizonyítják. Mind a két fél egyforma, teljes munkát végez, egyforma, ill. teljes fizetés jár a munkáért mind a két félnek. Ha az egyik félt elbocsájtják a szolgálatból csak azért, mert a közös kereset egy bizonyos összeget eléri, ezzel nemcsak hivatásában sértik meg az elbocsátott felet, de kiegyenlítetlenül, anyagilag viszonzatlanul hagyják azt a munkát, amellyel az elengedett fél kenyérkereseti képességét megszerezte. A tanítóságra is kiterjesztve ezt a tervezetet : egyenesen pedagógia-ellenes is, mert a nő az iskolában azt a szerepet kell hogy betöltse, amit az anya a családban tölt be. De máskölönben is a tanítói fizetés nincs arányban a munkával és a megélhetéshez csak éppen elegendő az a kereset, amit a két fél kap minden időt és erőt lekötő munkájáért, ugyanis ilyen háztartásoknál a kiadás is jóval több. Az állami háztartásnak van módja más helyről is jogosan elvonni azt az összeget, mely a költségvetési egyensúlyhoz szükséges. Csak egyetlen egyet említek : a Telegraf szerint a 2ivnobank évi jövedelme 1925-től 1929- ig 41,000.000-ról 51,000.000 ra emelkedett. A jövedelem emelkedése azóta is tart, a krizis nem érinti a bankokat, ellenkezőleg, emeli a forgalmat. De a Zivnobank jövedelmének ezen óriási emelkedésével szemben az adója 27 millióról 10'5 millióra csökkent 1! A helyzet ugyanez két másik, az Union- és az Eskompt banknál (és mindegyiknél). Ennek a három banknak jövedelme öt év alatt 18 millióval emelkedett, az adója pedig 85 millióról 23 millióra, tehát 62 millióval vagyis 73%-al csökkent!! Három banknál is már ilyen óriási az indokolatlan vagy nem elfogadhatóan megindokolt adóelengedés, de hány banknál és hány nagyvállalatnál van ilyen . . . Tétlenül nem nézhetjük és várhatjuk, hogy ismét meglepjen egy fizetésleszállítás bármilyen formában is. Elég volt. Nem szabad azt néznünk, hogy a tervezet, amely most van megvalósulás előtt, nem mindenkit, csak a két keresettel rendelkező családokat érinti. Ezt mindenkinek személyes ügynek kell tekinteni és egységes állást kell foglalni a megvalósulásnak még gondolata ellen is. A Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület, amely tömegénél fogva jelent erőt, lépjen akcióba az igazi, legközelebb eső tanítói érdek mellett és tűntető közgyűlésben foglaljon állást a jö-A tanítóság helyzete soha se volt rózsás. Mostoha sorsa a társadalmi igazságtalanságok csak egyik, de mindeneseire jellemző tünete volt. A független, az anyagilag rendezett viszonyok között élő tanítóság legnagyobb biztosítéka a felvilágosodásnak, a haladásnak. Az osztálytársadalomnak ez soha sem volt ideája. Az a tanító, aki nehéz vi szonyok között él, aki a munkájáért járó fizetésből családját, önmagát eltartani képtelen, az kénytelen hivatásán kívül álló munkát is vállalni, hogy életfenntartását biztosítsa s ez, bizony, eltéríti őt igazi hivatásától. A világháború előtt az volt a helyzet, hogy a fiatal tanító évi 1000 koronás fizetéssel és lakással kezdte működését s ez a fizetés automafice emelkedett. Nem volt ezzel a fiatalos lelkesedéstől fűlött tanítói munka megfizetve, de a mai 760, Ke. havi fizetésnél sokkal több volt. Lakást, kosztol a fiatal tanító mindenütt kapott elfogadható áron. Fizetéséből ruházkodási igényeit szerényen kielégíthette. És akinek nem voltak különlegesebb passziói, az meg is takaríthatott annyit, hogy a nagy szünidőben utazgathatott, világot járhatott. (Én például fiatal tanítóskodásom első 10 évében minden évben utazgattam a tanévben megtakarított 3 400 koronából.) Ma a fiatal tanító a legtöbb helyen nem jut természetbeni lakáshoz, lakbért nem kap s lakást is nagyon nehezen s ha igen, akkor az egy szobás szegényes szobácskáért, melyet legtöbb esetben a háziak is használnak, 100-150 Kő-t is elkérnek. A koszt 3 400 Kc-ba kerül s ha jóétvágyu ember (és melyik fiatal nem az?), és nem elégszik meg napi 3-szori étkezéssel, bizony az egész fizetése rámegy. Hol van még a ruházkodás, a fehérnemű, néha-néha egy kis élvezet is? Az idősebbek sorsa sem sokkal különb. Talán annyival, hogy már jobban megszoktuk az örökös gondot. Minket fiatalabb korunkban azzal csitítgattak idősebb kollégáink, ha az ő »nagy“ fizetésüket irigykedve emlegettük, hogy majd mi is elérjük egyszer azt a csuda magas fizetési, ha megöregszünk. Annak, hogy valamivel elfogadhatóbb sorsa legyen a tanítónak, az öregséggel kellett megfizetni. Ma még ezzel sem vedelemcsökkenté8 ezen újabb formája ellen. Ez és ilyen aktivitások jelentik az igazi egyesületi életet. Ha ez megtörténik, akkor látja és tudja minden tanító, hogy hol a helye, hol védik meg a közös érdeket. Azt érezzük, hogy eleget tettünk erőnkhöz mérten Köztársaságunk mellett és gondolkodás nélkül, tenni is fogunk még, ha arra igazságosan szükség lesz, de a kritika jogával élve, szót emelünk áz ellen, hogy a fiatalok elhelyezését dolgozó családok megrövidítésével kössék össze és így gyűlöletet szítsanak ember és ember közt. Mód van arra, hogy igazságos eljárással az álbiztathatjuk fiatalabb kartársainkat, mert azok a »nagy“ fizetések már rég nem „nagyok“ leapadtak, elfogytak, mint a hold, azzal a különbséggel, hogy nincsen meghatározott ideje az újra való megtelésnek, aztán az elseje is már csak egy régi álom, talán a naptárból is kitörlik, hogy jobban elfelejtsük, ma az elseje 7.-én volt s nemsokára már tizedikén lesz és így tov. ... Mit lehet tenni ezekben a mindennap megismétlődő történelmi időkben megfelelő életnívónk biztosításáért? Van-e kilátás arra, hogy tovább nem csökken, hanem emelkedni fog jövedelmünk, javulni megélhetésünk, kevesbedni gondunk s teljesen hivatásunknak élhetünk? Ne legyünk naív emberek, lássuk meg a meglátni adottakat, ismerjük fel a világválság okait s akkor nem lesz nehéz megtalálni a feleletet Egyet biztosan látni és tudni kell minden tanítónak 8 ez az, hogy helvzejünk csak a világválság megszűnésével javulhat meg gyökeresen. Á világválság pedig ... senki sem tudja megmondani, meddig tart. Csak egyet tud minden valamire való közgazdász, hogy a világválság folyton fokozódik s nem enyhül és hogy mélyreható változásnak kell történnie, hogy az ember Ember legyen s az ember boldog ember legyen, már itt a földön 11 És még sem szabad ölbetett kézzel, panasz nélkül várni a válság elmúlását. Minden gyűlésnek a fizetésrendezés, a megélhetés biztosítása legyen a legfőbb tárgya. Egyöntetű határozati javaslatokkal kell elárasztani a tanítóság központi szerveit, hogy ne szűnjenek meg állandóan ostromolni a kormányt a tanítóság nagy sérelmeivel, amelv ma már túlnőtt azon a határon, ahol osztályüggyé, a tanítóság osztályügyévé lehet nyilvánítani, Mert ma már súlyosan társadalmi ügy a tanítóság fizetésrendezési ügye. Gárdonyi — ő maga írta — azért hagyta ott a tanítóságot, mert egyszer a házához ment egy koldus és nem volt egy fillérje, sem egy darab kenyere, amit oda adjon. Ha minden tanító otthagyná pályáját, akinek egy fillérje sincs ? ... lami háztartást egyensúlyba hozzák anélkül, hogy a megrövidített tanítóságot ismét megfosztanák a legszükségesebbektől. Mi élénk figyelemmel kísérjük, hogy mit tesz majd és mit vált be javaslatunkból a Szlov. Ált. Magy. Tan. Egyesület és reméljük, hogy amint eddig ott volt a fedélzeten a vezetőség, ebben a kérdésben is megteszi kötelességét. Mi pedig mindenkit segítünk felsorakoztatni melléje I Lapunk hasábjai állandóan rendelkezésére állanak a tanítói ügyeket szolgáló felszólalásoknak, mert a közös tanítói érdek megvédése és hirdetése a célunk. Ilku Pál. Makai Géza. PCT Ehhez a számhoz csekkiapot mellékeltünk. ~lüt Aki már beküldte az előfizetést utalványon, tegye el a csekklapot máskorra!
