Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)

1934-08-07 / 11. szám

1. évfolyam. — 11. szám. Újság bélyeg használatát a kosicei postaigaz­gatóság 10.623-1V.-34 sz. alatt engedélyezte. Feladó postahivatal Berehovo. Berehovo—Beregszász, 1934 aug. i. A csehszlovákiai progresszív irányú magyar tanítók lapja. Követeljük a közoktatás államosítását, minden felekezeti tendenciának az iskolából való kizárá­sát s a felekezetek hatáskörébe való utalását, a tanítók gazdasági heluzetéMj^k^gyökeres javítását. Felelós szerkesztő ; CZABÄN SAMU. Megjelenik minden hó 7’ és 21.-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Berehovo - Beregszász, Asztélyi u. 6. 1. Ide cimzendők a lapot illető összes küldemé­nyek. Kéziratokat nem őrzőnk meg. Előfizetési ár: Egész évre 40 Kő Fél évre 20 „ Negyed évre 10 „ Egyes szám ára 2 „ Megélhetésünk Ugye. | Kultúrbotrány a Csallóközben. A tanügy munkásai akkor lehetnek a nevelésügynek igaz, produktiv munkát vég­ző, hittel és szeretettel működő munkásai, ha létük alapfeltételei, a feladatnak és az életviszonyoknak megfelelően rendezve vannak. Az emberi élet robotos sorsában té­nyezők vagyunk! Oda vagyunk hivatás­­szerüleg állítva a társadalmi életbe, hogy irányítsuk annak tevékenységét életének lüktetését. E munkafeladatnak csak szel­lemi és fizikai teljesítőképességünk egész megfeszítésével tehetünk eleget. Ily mun­kateljesítmény elvárásának ésszerű átgon­dolása után méltán követelhetjük létünk stabilis anyagi megalapozását. Anyagi gondokkal roskadásig terhelt, a kulturális élet lehetőségeit alig élvező emberektől nem lehet az élet nagy felada­tának reájuk eső részében tökéletes ered­ményt várni és követelni. A „ma“ kívánalmai már magában véve is oly életfeladatot helyeznek nekünk, a sors által tanítókká lettek vállaira, hogy létkisértés anyagi jólétünk elvonásával, il­letve meg nem adásával teherbírá­sunkat próbára tenni. A tanítói hivatás a­­zon életpályák egyike, amely igaz ügysze­retettel, példás pontosságot s folytonos ön­képzést igényel; azonban, hogy a tanító komolyan és odaadólag szentelhesse ma­gát fontos hivatásának, ahoz az szüksé­ges, hogy nehéz munkateljesítménye köz­ben és után a lelki és testi felüdülés mód­jában álljon és ne gátolják a mindennapi kenyér megszerzésével kapcsolatos csa­ládfenntartásnak, illetve családalapításnak súlyos problémái. Anyagiak hiányában sokszor tehetet­lenül vergődik a fiatal tanító az elébe sza­bott kötelezettségek megoldásának lehető­ségein s ennek következményeként gyak­ran lélek nélküli produktumokkal menti a látszatot. A tartalom nélküli produktumok pedig egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy a kitűzött célt a legkissebb mérték­ben is szolgálják. Szociális szempontból, az egyenlő el­bánás elvének alapján, az arra való jogo­sultság és rászorultságnál fogva, tűrhetet­len a fiatal tanítók mai anyagi helyzete. Tűrhetetlen azért, mert az anyagi ellátás­ban való megkülönböztetés a szolgálat el­látásában, a kulturális előrehaladásban, a fiatal tanítónak mint embernek, társas lény­nek a társadalomba való beleilleszkedésén érezteti káros hatását. Érdemlegesebb méltánylást, fizetés­rendezést kérünk! Ha a fizetésrendezés követelésének indító okait keressük, annak jogosságát és igazságosságát illetőleg, találunk támpon­tot, találunk érvet eleget. Az iskolából kikerült fiatal tanítónak kulturigényei vannak, mert az iskolában kulturlénnyé nevelték. Igényeit azonban csekély fizetéséből nem elégítheti ki. A leg­minimálisabb igények mellett sem rendez­heti be otthonát, mint a 20. század köve­telményeit ismerő kulturember. Az előlé­­pések csigalassúsága sem viszik előbbre. A Samoryni áll. tanfelügyelő az iskolafenntartói Jogától megfosztott r. k. iskolát 8 évfolyamúvá fejleszti az áll. el. iskola rovására. Szabad volt-e ennyire elfajulni engedni ezt a nagyon is büzlő ügyet! Kik a bűnösök és miért raknak lakatot a tiszta lelkiismeretű emberek szájára f A Kassán az „Igazság“ című riportlap f. é. 30. számában súlyos vádként hangzó hírt kö­zöl. A hír nyilvánosságra hozatala óta két hét telt el s nem lett megcáfolva. A cikk szerint: „A múlt évben az iskolai referátus meg­fosztotta a samoryni r. k. egyházat iskola fenn­tartói jogától, mível iskolájának elhelyezése e­­gészségtelen és törvényellenes és kötelezte a községi iskola fölállítására." Am a tanfelügyelő, Qasparik Ignacz, az urak kongregációjának tagja, úgy intézte a dol­gokat, hogy—: „ .. . a jogától megfosztott és csak kegye­lemből működő r. k. iskolát felépítik, sőt négy. osztályos helyett nyolcosztályosra fejlesztik, az állami iskolát pedig megszüntetik.“ Aztán megindult az agitáció az áll. el. isk. ellen és sikerült elérni, hogy az áll- isk.-ba 100 an, a r. k. iskolába 250-en iratkoztak be s 4 tanerős áll. iskolát két tanerőre redukálták. Az „Igazság" fölveti a miértet is és sú­lyos váddal illeti úgy a tanfelügyelőt valamint Kutlik Igor referátusi igazgatót. Várjuk a fejleményeket és a legszigorúbb vizsgálatot. És hiába tesznek lakatot a helyi iskolai tényezők szájára, ezzel még nem inté­ződik el az ügy. Fiatal korban, amikor az ambíció és a munkabírás a legnagyobb, szinte kiöli e­­zeket a nincstelenség, a szükség, a csa­ládalapítás nehézségei. Ha igazságosan tárgyilagosak aka­runk lenni, akkor azt kell mondanunk, hogy nem csak nekünk, de idősebb kar­társainknak, szervezeteinknek, törvényho­zóinknak kellene sürgetni a fenálló fizeté­si-törvény rekonstrukcióját, mert senki sem kívánhat jó munkát éhbérért. Ilku Pál sorstársunk az Új Korszak 8. számában felvetett egy — helyzetünkön, ha nem is teljesen segítő —, megoldási lehe­tőséget, mely a mai körülmények közt e­­gyedüli, keresztülvihető volna. Kartársunk tervét a következőkkel bővíteném: A fenáll 13 fizetési osztály helyett len­ne 6. A várományosi 3 év egy fokozatot, a következő 12 év szintén egy fokozatot alkotna, aztán 6 éves csoportosítás jönne. Szóig. év. Fizetési fok. Évi fizetés. Működési pótlék. 0 . , (A megfelelő A. B. C, D szerinti adj. 1—VárOniányOS* I.. II. középarányosa, nevelési járulék 1800-3000 Kő). 11.700 működési pótl. 17.100 20.700 24.300 27.600 előnyeit következők-4-15 16-21 22-27 28-33 34—tovább E csoportosítás ben látom: 1 2 3 4 5 1.) A fiatal tanítónak megadná a tár­sadalomban őt megillető elhelyezkedési le­hetőséget. 2.) Lehetővé tenné számára a nagyobb fokú továbbképzést (tehát szak­könyvek, folyóiratok beszerzését, tanul­mányutak tevését) és ezáltal a tanítói tár­sadalom színvonalának emelését. 3.) A na­gyobb időközű fokozatok lehetővé tennék a tervszerű berendezkedést. Sem a tanítónak, sem az államnak hátrány nem származna belőle, mert: a) Mi­re a tanító gyermeke középiskolába nőlne (10—12 év) megjönne a fizetésemelés is, stb. A szükségletek emelkedésével növeked­nének a fokozatok is. b) Ugyanazt a fize­tési összeget kapná, c) Az államháztartás­nak csak előnyére válna, mert a rövid i­dőterjedelmű fizetési fokozatok gyakori vál­tozásával járó munkatöbbletet megtakarí­taná. Egyszerűbbé, állandósulté válna a fi­zetések eszközlése. A reális életben konszolidálódtak már az állapotok annyira, hogy egy ilyen mű­velet időszerűen is helytálló volna. Csak arányos és belátásos szereposztás mellett lehet remény arra, hogy a nekünk életcé­­lunká lett nagy horizontú programmterve­­zet teljes mértékben felölelhető legyen. Financiális érdekeinknek a kor kívá­nalmaihoz és az életviszonyok rendkívüli­ségéhez mért megfelelő rendezése a tár­sadalomban is megelégedést váltana ki. Kí­vánságunkon öregebb kartársaink sem üt­közhetnek meg. Nem akarjuk kiérdemelt anyagi jobblétüket elvitatni! De kérjük és követeljük a mi helyzetünk méltánylását Í8 ! Követelésünk jogosultságát támogatja az a körülmény is, hogy ugyanazon mun­kát végezzük mindannyian. Sőt az öregek elvárják, vagy kikövetelik, hogy a nehe­zebb, a többtanórás osztályokat vegyük. Szívesen eleget teszünk e — jogosságához szó férhető —, kívánságnak, hisz bírjuk, de ugyanakkor mi is elvárjuk, hogy anyagi jólétünk és ezzel életlehetőségünk biztosít­va legyen és idősebb kartársaink, vala­mint szervezeteink az őket anyagilag a­­múgy sem érintő kérelmünket ne akadá­lyozzák, de támogassák!! Reméljük, hogy helyzetünk megértés­sel való mérlegelése napirendre kerül és napirenden is marad! Bízunk benne, hogy kifejezésre jut az a kívánság, hogy ahol a kultúráiét, a tár­sadalom jelentős tényezőiről van szó, ott a financiális szempont, legalább ily módon való rendezése, nem lesz akadály ! Az itt leírtakat a munkánk lebecsülé­se, a kellő értékelés hiánya, létünk szük­ségessége hozta toliunkra. E tekintetben több tájékoztatásra szükség nincs! Egy­szerűen csak újból megállapítjuk ezt a már okultá vált sérelmünket s azt felszí­nen is tartjuk annak orvoslása megtörtén­téig ! Bodó Lajos.

Next

/
Thumbnails
Contents