Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)
1934-08-07 / 11. szám
1. évfolyam. — 11. szám. Újság bélyeg használatát a kosicei postaigazgatóság 10.623-1V.-34 sz. alatt engedélyezte. Feladó postahivatal Berehovo. Berehovo—Beregszász, 1934 aug. i. A csehszlovákiai progresszív irányú magyar tanítók lapja. Követeljük a közoktatás államosítását, minden felekezeti tendenciának az iskolából való kizárását s a felekezetek hatáskörébe való utalását, a tanítók gazdasági heluzetéMj^k^gyökeres javítását. Felelós szerkesztő ; CZABÄN SAMU. Megjelenik minden hó 7’ és 21.-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Berehovo - Beregszász, Asztélyi u. 6. 1. Ide cimzendők a lapot illető összes küldemények. Kéziratokat nem őrzőnk meg. Előfizetési ár: Egész évre 40 Kő Fél évre 20 „ Negyed évre 10 „ Egyes szám ára 2 „ Megélhetésünk Ugye. | Kultúrbotrány a Csallóközben. A tanügy munkásai akkor lehetnek a nevelésügynek igaz, produktiv munkát végző, hittel és szeretettel működő munkásai, ha létük alapfeltételei, a feladatnak és az életviszonyoknak megfelelően rendezve vannak. Az emberi élet robotos sorsában tényezők vagyunk! Oda vagyunk hivatásszerüleg állítva a társadalmi életbe, hogy irányítsuk annak tevékenységét életének lüktetését. E munkafeladatnak csak szellemi és fizikai teljesítőképességünk egész megfeszítésével tehetünk eleget. Ily munkateljesítmény elvárásának ésszerű átgondolása után méltán követelhetjük létünk stabilis anyagi megalapozását. Anyagi gondokkal roskadásig terhelt, a kulturális élet lehetőségeit alig élvező emberektől nem lehet az élet nagy feladatának reájuk eső részében tökéletes eredményt várni és követelni. A „ma“ kívánalmai már magában véve is oly életfeladatot helyeznek nekünk, a sors által tanítókká lettek vállaira, hogy létkisértés anyagi jólétünk elvonásával, illetve meg nem adásával teherbírásunkat próbára tenni. A tanítói hivatás azon életpályák egyike, amely igaz ügyszeretettel, példás pontosságot s folytonos önképzést igényel; azonban, hogy a tanító komolyan és odaadólag szentelhesse magát fontos hivatásának, ahoz az szükséges, hogy nehéz munkateljesítménye közben és után a lelki és testi felüdülés módjában álljon és ne gátolják a mindennapi kenyér megszerzésével kapcsolatos családfenntartásnak, illetve családalapításnak súlyos problémái. Anyagiak hiányában sokszor tehetetlenül vergődik a fiatal tanító az elébe szabott kötelezettségek megoldásának lehetőségein s ennek következményeként gyakran lélek nélküli produktumokkal menti a látszatot. A tartalom nélküli produktumok pedig egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy a kitűzött célt a legkissebb mértékben is szolgálják. Szociális szempontból, az egyenlő elbánás elvének alapján, az arra való jogosultság és rászorultságnál fogva, tűrhetetlen a fiatal tanítók mai anyagi helyzete. Tűrhetetlen azért, mert az anyagi ellátásban való megkülönböztetés a szolgálat ellátásában, a kulturális előrehaladásban, a fiatal tanítónak mint embernek, társas lénynek a társadalomba való beleilleszkedésén érezteti káros hatását. Érdemlegesebb méltánylást, fizetésrendezést kérünk! Ha a fizetésrendezés követelésének indító okait keressük, annak jogosságát és igazságosságát illetőleg, találunk támpontot, találunk érvet eleget. Az iskolából kikerült fiatal tanítónak kulturigényei vannak, mert az iskolában kulturlénnyé nevelték. Igényeit azonban csekély fizetéséből nem elégítheti ki. A legminimálisabb igények mellett sem rendezheti be otthonát, mint a 20. század követelményeit ismerő kulturember. Az előlépések csigalassúsága sem viszik előbbre. A Samoryni áll. tanfelügyelő az iskolafenntartói Jogától megfosztott r. k. iskolát 8 évfolyamúvá fejleszti az áll. el. iskola rovására. Szabad volt-e ennyire elfajulni engedni ezt a nagyon is büzlő ügyet! Kik a bűnösök és miért raknak lakatot a tiszta lelkiismeretű emberek szájára f A Kassán az „Igazság“ című riportlap f. é. 30. számában súlyos vádként hangzó hírt közöl. A hír nyilvánosságra hozatala óta két hét telt el s nem lett megcáfolva. A cikk szerint: „A múlt évben az iskolai referátus megfosztotta a samoryni r. k. egyházat iskola fenntartói jogától, mível iskolájának elhelyezése egészségtelen és törvényellenes és kötelezte a községi iskola fölállítására." Am a tanfelügyelő, Qasparik Ignacz, az urak kongregációjának tagja, úgy intézte a dolgokat, hogy—: „ .. . a jogától megfosztott és csak kegyelemből működő r. k. iskolát felépítik, sőt négy. osztályos helyett nyolcosztályosra fejlesztik, az állami iskolát pedig megszüntetik.“ Aztán megindult az agitáció az áll. el. isk. ellen és sikerült elérni, hogy az áll- isk.-ba 100 an, a r. k. iskolába 250-en iratkoztak be s 4 tanerős áll. iskolát két tanerőre redukálták. Az „Igazság" fölveti a miértet is és súlyos váddal illeti úgy a tanfelügyelőt valamint Kutlik Igor referátusi igazgatót. Várjuk a fejleményeket és a legszigorúbb vizsgálatot. És hiába tesznek lakatot a helyi iskolai tényezők szájára, ezzel még nem intéződik el az ügy. Fiatal korban, amikor az ambíció és a munkabírás a legnagyobb, szinte kiöli ezeket a nincstelenség, a szükség, a családalapítás nehézségei. Ha igazságosan tárgyilagosak akarunk lenni, akkor azt kell mondanunk, hogy nem csak nekünk, de idősebb kartársainknak, szervezeteinknek, törvényhozóinknak kellene sürgetni a fenálló fizetési-törvény rekonstrukcióját, mert senki sem kívánhat jó munkát éhbérért. Ilku Pál sorstársunk az Új Korszak 8. számában felvetett egy — helyzetünkön, ha nem is teljesen segítő —, megoldási lehetőséget, mely a mai körülmények közt egyedüli, keresztülvihető volna. Kartársunk tervét a következőkkel bővíteném: A fenáll 13 fizetési osztály helyett lenne 6. A várományosi 3 év egy fokozatot, a következő 12 év szintén egy fokozatot alkotna, aztán 6 éves csoportosítás jönne. Szóig. év. Fizetési fok. Évi fizetés. Működési pótlék. 0 . , (A megfelelő A. B. C, D szerinti adj. 1—VárOniányOS* I.. II. középarányosa, nevelési járulék 1800-3000 Kő). 11.700 működési pótl. 17.100 20.700 24.300 27.600 előnyeit következők-4-15 16-21 22-27 28-33 34—tovább E csoportosítás ben látom: 1 2 3 4 5 1.) A fiatal tanítónak megadná a társadalomban őt megillető elhelyezkedési lehetőséget. 2.) Lehetővé tenné számára a nagyobb fokú továbbképzést (tehát szakkönyvek, folyóiratok beszerzését, tanulmányutak tevését) és ezáltal a tanítói társadalom színvonalának emelését. 3.) A nagyobb időközű fokozatok lehetővé tennék a tervszerű berendezkedést. Sem a tanítónak, sem az államnak hátrány nem származna belőle, mert: a) Mire a tanító gyermeke középiskolába nőlne (10—12 év) megjönne a fizetésemelés is, stb. A szükségletek emelkedésével növekednének a fokozatok is. b) Ugyanazt a fizetési összeget kapná, c) Az államháztartásnak csak előnyére válna, mert a rövid időterjedelmű fizetési fokozatok gyakori változásával járó munkatöbbletet megtakarítaná. Egyszerűbbé, állandósulté válna a fizetések eszközlése. A reális életben konszolidálódtak már az állapotok annyira, hogy egy ilyen művelet időszerűen is helytálló volna. Csak arányos és belátásos szereposztás mellett lehet remény arra, hogy a nekünk életcélunká lett nagy horizontú programmtervezet teljes mértékben felölelhető legyen. Financiális érdekeinknek a kor kívánalmaihoz és az életviszonyok rendkívüliségéhez mért megfelelő rendezése a társadalomban is megelégedést váltana ki. Kívánságunkon öregebb kartársaink sem ütközhetnek meg. Nem akarjuk kiérdemelt anyagi jobblétüket elvitatni! De kérjük és követeljük a mi helyzetünk méltánylását Í8 ! Követelésünk jogosultságát támogatja az a körülmény is, hogy ugyanazon munkát végezzük mindannyian. Sőt az öregek elvárják, vagy kikövetelik, hogy a nehezebb, a többtanórás osztályokat vegyük. Szívesen eleget teszünk e — jogosságához szó férhető —, kívánságnak, hisz bírjuk, de ugyanakkor mi is elvárjuk, hogy anyagi jólétünk és ezzel életlehetőségünk biztosítva legyen és idősebb kartársaink, valamint szervezeteink az őket anyagilag amúgy sem érintő kérelmünket ne akadályozzák, de támogassák!! Reméljük, hogy helyzetünk megértéssel való mérlegelése napirendre kerül és napirenden is marad! Bízunk benne, hogy kifejezésre jut az a kívánság, hogy ahol a kultúráiét, a társadalom jelentős tényezőiről van szó, ott a financiális szempont, legalább ily módon való rendezése, nem lesz akadály ! Az itt leírtakat a munkánk lebecsülése, a kellő értékelés hiánya, létünk szükségessége hozta toliunkra. E tekintetben több tájékoztatásra szükség nincs! Egyszerűen csak újból megállapítjuk ezt a már okultá vált sérelmünket s azt felszínen is tartjuk annak orvoslása megtörténtéig ! Bodó Lajos.
