Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)

1934-07-07 / 9. szám

4. oldal. 9. szám. tását stb. Szép javaslatok, csak azt szeret­nénk tudni, mikor valósulnak meg? 8. Indítványok (legkésőbb három nap­pal előbb írásban benyújtandók.) Ezt érdek­lődve vártuk, de csalatkoztunk. Semmi sem történt. Mindenki meg van elégedve sorsá­val. Béke a földön ! De mégse egészen. Egy a sok közűi megszólal. „Mi van az Alma­nachhal“ ? Erre felhördül a tömeg. Ugyvan I Mi van vele ? Az elnökleinti őket. Ez min­denkinek a privát ügye. Szünet. Az elemi és pofigári Iskola képesítőiének reformja. Az iskolaügyi minisztérium a következő javaslatot dolgozta ki a képesítő reformját il­letően : A vizsgázóbizottság elnökét és ’tagjait az iskolaügyi miniszter nevezi ki. Tagok az áll. peeagőgiai akadémiák, a tanítóképzők és gim­náziumok tanárai, áll. tanfelügyelők, szaktaní­tók és igazgatók, elemi iskolai igazgatók és tanítók lehetnek. A vizsgára április vagy no vember végéig lehet jelentkezni 20 hónapom praxis után, ha a jelölt kvalifikációja nem rosszabb hármasnál. A középiskolai képesítő­höz 10 hónapi gyakorlat szükséges. A vizsgán a jelölt pedagógiai és didaktikai tudását kell felülvizsgálni. A vizsga teoretikus és praktikus, írásbeli és szóbeli vizsgából áll. írásbeli két tárgyból lesz. Az első pedagógia. Itt a jelöiínek be kel! mutatnia, hogy önállóan meg tud ol­dani bármilyen feladatot a pedagógiából, pszi­chológiából vagy szervezettanból és önálló vé leményét tudományosan is meg tudja indokolni. Pedagógiatőrténelmet csak igen fontos esetben kérdeznek. A feladat vagy közös, vagy csopor­tonként különböző. A másik írásbeli feladat praktikus jellegű. Minden jelölt külön témát kap, amelyben megvizsgálják, hogy a metodi­ka és didaktika terén tud e önállóan dolgozni. Különös tekintettel lesznek az új irányokra. Az írásbelinél segédeszközt nem szabad használni. Az osztályzás háromjegyű: nagyon jó, elégsé­ges és elégtelen. A szóbeli vizsga beszélgetés­ből áll. A vizsgálat nyilvános és egységes jel­legű, tehát nem vizsgáztatnak egyes tantárgyak­ból. A jelöltnek bizonyítania kell, hogy a pe dagógia alapjaival és az összes módszerrel tisz­tában van ; hogy ismeri az elemi iskola tanter­vét, a legfontosabb taneszközöket, a modern pedagógiai és pedológiai irányokat és az ide­vágó szakirodalmat. Ezen kívül ismernie kell az elemi iskolákra vonatkozó előírásokat és az iskolai egészségügy fontosabb alapelveit, vala­mint a gyermekirodaimat. A vizsga eredmé­nyét összefoglalva állapítják meg a jegyet. Polgári iskolai képesítőre az jelentkezhet, akinek legalább 30 havi praxisa van az elemi, polgári vagy középiskolában és kvalifikációja nem rosszabb kettesnél. A kérvényt október 31.-ig vagy március 31 .-ig kell beadni. Négy szak lesz; 1. tanítási nyelv, földrajz és törté­nelem, 2. természetrajz, fizika, kémia és mate­matika, 3. rajz, írás, ábrázoló geometria és matematika, 4. idegen nyelv, tanítási nyelv és torna. A középiskolára készült jelöltek csak azon tárgyból vizsgáznak, amelyből nincs kö­zépiskolai képesítésük. Elemi iskolai és polg. iskolai képesítőt egyszeire nem lehet letenni. A vizsga a.) házi írásbeliből, b.) gyakorlati tár­gyú írásbeliből, c-) szóbeliből áll. A házi írás­beli az első szakon a tanítási nyelvből, a 2. csoportban természetrajz vagy fizikából, a 3. csoportban matematikából, a 4. csoportban egy idegen nyelvből van. A háztartásban — és kézimunkatanitónők nem tesznek írásbelit. A házi írásbeli ugyanazon bizottságnál megismé­telhető. Az eredménnyel végzett írásbeli akkor is érvényes, ha a jelölt visszalép. A gyakorlati tárgyú írásbeli négy óra hosszat tart. Az első szakon földrajzból vagy történelemből, a 2. szakon matematikából, a 3. szakon rajzból, a 4.-en tanítási nyelvből A 3. szakon a rajzon kívül ábrázolóból és írásból is vizsgázik a je­lölt. A házi írásbelire 8 hetet adnak. Ezt meg­hosszabbíthatják még négy héttel. A szóbeli vizsga nem nyilvános. Az elemi iskolai képe­sítővizsga főképen theoretikus és praktikus lesz. A jelölt pedagógiai tudása a fontos. Az írásbe­li csak két kérdésből áll. Azon ismeretekből, amelyekből a jelölt már az érettségin vizsgá­zott, nem lesz újabb írásbeli a képesítőn. A gyakorlati tanítást eltörlik. A szóbeli vizsga beszélgetésből áll s pedagógia-didek­­tikai tárgyú. A pedagógiánál nem a pedagógia­történelemből, hanem az „élő“ pedagógiából vizsgázik a jelölt. (C. U.) 1. A választmány kiegészítése. A sab­lon alkalmazódik. Jelöljük Gáspárt ő meg­érdemli a szép dalokért. Ügy van I Jelöljük a volt elnökjelöltet! Helyes ! És ti fiatalok ott voltatok ? Igen 1 Jelöltetek ? Nem I Miért ? Mert egy fecske nem csinál nyarat! 2. Adler Ernő polg. isk. szaktanító „A gyermektanúlmányról“ címen tart előadást. Szépen indult, de könyvismeret terjesztés lett belőle. Ebből sem tudok többet, mint eddig tudtam, mondja egy idősebb kartárs. De minek is jöttünk ide, zúgolódik egy má­_____________ÚJ KORSZAK__________ HÍREK. Előfizetési fölhívás. Kollégák! A r. k. egyházi főhatóság megíiltptía a r. k. felekezeti tanítók számára az Új Korszak járatását, aminek következménye, hogy elő­fizetőink száma megfogyatkozott. A meg­ritkult sorokat ki kell tölteni, ha azt akar­juk, hogy a progresszív pedagógiai irány­nak s a fiatal magyar tanítóság kívánsá­gainak megfelelő szócsöve legyen. A meg­maradt táborra tehát kettős kötelesség há­rul: 1.) beszervezni azokat a fiatal kollé­gákat, akik állami, községi vagy nem r. k. felekezeti iskolánál működnek. A másik kötelesség az, hogy az előfizetést minden­ki pontosan és idejében befizesse. Ha si­kerül sorainkat megszaporítani: egyesület­be tömörülünk, melynek alapszabály ter­vezetét következő számunkban hozzuk. Ha nem sikerül, akkor be kell szüntetnünk további megjelenésünket. A progresszió minden igaz híve tegye meg kötelességét! Az egyház a,lelkiismereti szabadság eilen. Amióta az Új Korszak megjelenik, a „valláserkölcs“ hivatalos és nem hivatalos csőszei itt is, ott is elkurjaníják magukat. Pe­dagógiai és köri gyűléseken hangzanak el a papcselédek ajkáról holmi tiltakozások a félt­ve őrzött „valláserkölcs“ nevében. Aztán ju­bileumot ülnek s vörös cingulusos, kövérre hízott papok keneiteljes szavakkal hódolnak a „valláserkölcsöt“ bottal hirdető jubiláns mellett s megróják az Új Korszakot, eltiltják olvasását, hatalmi erővel kényszerítik a „füg­getlen“ tanító polgárt az egyedül üdvözítő, megszentelt írások olvasására. A támadás általános, a fegyver a régi: terror és konkolyhintés. Nem elégszenek meg azzal, hogy ráparancsolnak a tanítóságra s megtiltják az Új Korszak járatását, hanem fölvonultatják a vakbuzgó s minden meg­győzés elől elzárkózó sötét koponyákat, sa­ját kartársainkat és az elnöki tekintély ma­gasságából indítványt tesznek és fogadnak el, melyben «... a közgyűlés egyhangúlag elitéli a Ruszinszkóban megjelenő Új Kor­szak tanügyi lap vallásellenes irányzatát.“ Oh, ti örökké maradiak, ti olvasni nem aka­rók, akik 15 év alatt 5 könyvet vásároltatok a tanítói tudományszomj kielégítésére, ti, a­­kik elégnek tartjátok „bb“ szépen megírt stí­lusgyakorlatait s az egymás iránti kollégiali­­tást egy-egy cuppanós csókkal intézitek el, hát nem fogtok soha sem ráeszmélni jobbik énetekre ? Hiába köpködtök, hiába denunciáltok, a kollégák igen tekintélyes része velünk érez együtt. Itt az írás, olvassátok, hogyan gon­dolkodnak azok, akikre a ti egyházi ható­ságaitok láncot kőinek: ...... T. i. úgy áll a dolog, hogy a róm. k.at. egyh. főhatóság megtiltotta a feíeke' zeti tanítók számára ezt a lapot olvasni és járatni. Bár minden tanító lelkiismereti kö­telességévé tenné ezt a lapot támogatni. így aztán biztos lenne a győzelmünk az egyhá­zak kultúrterrorjával szemben !...“ Más. „... A kát. egyház Főhatóság fe­gyelmi vétség terhe meljett eltiltotta tőlünk, kát. tanítóktól, bogy az Új Korszakot olvas­suk. Gyámság alá vagyunk téve, mert még azt is megparancsolják, hogy mit szabad ol­vasnunk és mit nem. Félnek tőlünk, haladó tanítóktól. Az utóbbi években a papok igen nagy hatalomra tettek szert... s a tanítónak, legyen bármilyen igaza, ha nem keresztény szociálista, igazságot tőlük nem kap.“ Csak erőlködjetek és fenyegetőzzetek, mi csak azt üzenjük vissza, hogy hiába minden terror, hiába minden erőlködés, sem a napot nem tudjátok elhomályosítani, sem a gondolatot lenyűgözni, sem a lelkiismere­tet örökre kibérelni. Hiába tesztek mindent 1 Nem látjátok, hogy... mégis mozog a föld ? sik kolléga. Évről-évre rosszabb. Még csak nem is szólhatunk, (kihúzza zsebéből a 21. körlevelet.) Inkább mondanák meg, mi az ördög az a globális módszer, mit válaszol­jak én erre ? Lám-lám. Még az öregek is zúgolódnak, érzik az önművelés hiányát. Mit szóljunk akkor mi, fiatalok, akiknek se pénzük, se posztójuk ? Várunk ! Talán nem­sokára útnak indúlunk, ha nem is vonaton, de gyalog, vagy kerékpáron. A másik Krónikás. iierkeislői üzenetek. Ál „Déli“ t. i. nekünk mór van egy kollégánk, akinek cikkeit „Déli“ aláírással közöljük. Ezen az ál­néven más cikkét nem közölhetjük. Egyébként sem közölhetjük, elvből nem közlünk olyan cikket, legyen az bármily közérdekű, melynek írója velünk szemben bizalmatlan, nem nevezi meg magát. Altól, hogy mi valakit kiadjunk, az ő beleegyezése nélkül, senkinek sem kell tartani, ez nálunk becsület kérdése. tíasmunkás. Érdekes megfigyelését nem közöljük. Először nem nekünk való, aztán, amint fentebb írjuk, névtelenül beküldött cikket nem közlünk. Ki fél az Új Korszak-ol járatni ? Joggal vetjük föl ezt a kérdést. Mert a múltban is több kartórsunk­­tól kaptuk azt az értesítést, hogy bármennyire szeret­né —; ezt a lapot nem járathatja a rajta basáskodó helyi iskolanagyságok miatt. Amióta pedig a kát. egy­házi Tanács eltiltotta a kát. tanítókat az Új Korszak járatásától, még inkább jogos e kérdés fölvetése. Mi méltányoljuk ezt az aggodalmat. Elvégre a különben is eléggé üldözött és szorongatott tanító nem teheti kockára egzisztenciáját egy lap miatt, bármennyire egyelérisen is a lap irányával. De van megoldás I Aki nem járathatja a lapot a maga nevére, az járassa va­lamelyik független ismerőse nevére, aki lehet egy be­csületes szervezett munkás is vagy valamely ismerős progresszív gondolkodású polgár. Egy másik megoldás az. hogy a lapot zárt borilékban küldjük, ebben az esetben az előfizetési ár plusz bélyegköltség. Boldizsár Boldizsár altanfeliigyelő úrnak Bratislava. Le­veled itt is nyugtatom. Már az 1. számban megírfuk, hogy az Új Korszak minden közérdekű iskolaügyi do­logról, bajokról, visszaélésekről leleplezetlenül fog írni. Az Uj Korszak a kritika lapja, még pedig az igazságos kritika lapja. A dicsérgetést másokra hagyjuk, vannak elegen, akiknek tolla és nyelve a „felsőbbek“ körüli szolgálatokra van begyakorolva. Mi azt hisszük, a kri­tika a közügynek hajt hasznot, a dicséret csak... a dicsérgetőnek. Az a kifogásolt levél is ebben a köz­érdekben íródott s nem az a lényeg: kiről szól, az én leányomról-e vagy másról, a szerkesztőségben íródott­­e vagy sem, az én lapomban jelent-e meg vagy más­ban, hanem, hogy igaz-e. Mér pedig az az elsőtől az utolsó szóig igaz! És úgy igaz, hogy a kérvény nem megnevezett helyre, hanem a csapi kerületbe szólt (a nevezett helyről csak privát levélben és föltételesen esett szó I). Tehát amikor a csapi kerületben is a ki­nevezések megtörténtek, ha a kérvényező kérvénye értelmében nem volt kinevezhető (igaz ugyan, hogy volt olt néhány kinevezés !), a kérvényt vissza kellett volna küldeni, hogy még idejében pályázhasson az il­lető máshová. A visszatartás csak az esetben lett vol­na indokolt, ha tényleg megnevezett helyre kért volna kinevezést és arra a helyre kinevezhető lett volna, ha későbben is. Azt írod, hogy: „...a kérvény azért in­téztetek oly későn el, mert éppen a kérvényező apjára való különös figyelemből várni kellett...“ (tehál reám voltak oly különös figyelemmel. Na, hát én egyszer s mindenkorra lemondok az ilyen „különös figyelem“­­rői ! !) De háí akinél nincsenek ilyen különös figye­lemmel az apára, annak a kérvényét hány esztendő múlva intézik el, hogy „kérelme nem volt teljesíthető“ ?! A közügy akkor is közügy, ha rólam, rólad vagy bár­kinek ügyérői van szó, akivel igazságtalanság, mél­tánytalanság vagy mellőzés történt. És az Új Korszak olvasói nem tekintik ezt félrevezetésnek, mint Te és a hozzád hasonló gondolkodásúak, mert mi egy csalód vagyunk, akik egymásért, az igazságért 1U0 százalékos szolidaritással helyt állunk. De minek fogod azt mi­nősíteni, ha azt írom meg, milyen üzleteket csinálsz Te, amikor a hozzád baráti bizalommal fordulót azért, hogy olvasókönyvét kiadó céghez közvetíted s megírsz nehány levelet: 5.000 Kc-t követelsz, saját nevedre ál­líttatod ki a szerződést oly műről, melybe egy belüt sem írtál, felveszel a szerző tudta és beleegyezése nél­kül előleget, visszatartod az eredeti szerződést ? Hé, kömé, Boldi, ez sem lesz közügy ? Ez is szándékos félrevezetése lesz az olvasóközönségnek ? Ez is „för­­medvény“ lesz ?! Srabó András, Taksony. Ön azt írja. hogy „... bár tetszik iránya, de van egy nagy hibája : a túlzott vallásellenesség.“ Aztán néhány elkoptatott közhellyel védelmére kel a vallásnak s végül azt rigmusolja, hogy ..... míg ebben nem javulnak, írjanak csak ma­guknak.“ Nos, kedves Kolléga, ezzel a levéllel bebi­zonyította, hogy cikkeinket nem olvasta el s ha elol­vasta : nem értette meg. Mert mi nem a vallás ellen írtunk, (ha egyetlen ilyen mondatot tud mutatni írá­sainkban, küldetünk Önnek egy Almanachot ingyen és bérmentvek hanem a lelkiismereti szabadság és ama cél érdekében kívánjuk a hittannak a kötelező tár­gyak sorából való törlését, melyre magasabb szem­pontból van szükség. Mi ezt mór sokszor kifejtettük s még lesz alkalmunk beszélni róla. Hanem van még va­lami, amit szó nélkül nem hagyhatunk. Agyermektől mór az első iskolai év második felében azt kívánjuk, hogy értse is azf, amit olvas s későbben is az a legfőbb törekvésünk, hogy mindent megértsen. Az ön levele azt bizonyítja, hogy ezt a normát önmagával szemben nem tartja köíelezőnek. Tanuljon meg értelmesen ol­vasni 1 Ez az első föltétele annak, hogy valamely írás­ról vitába bocsátkozhasson. Rendezzétek előfizetésieket! A kiadásért felelős; Czabán Samu. Nyomja: a „MERKÚR“-nyomda Berehovo, Asztélyi u. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents