Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)
1934-07-21 / 10. szám
1. évfolyam. — 10. szám. Ujságbélyeg használatát a kosicei postaigazgatóság 10.623-1V.-34 sz. alatt engedélyezte. ______Feladó postahivatal Berehovo.______ Berehovo—Beregszász, 1934 julius 21. A csehszlovákiai progresszív irányú magyar tanítók lapja. Követeljük a közoktatás államosítását, minden felekezeti tendenciának az iskolából való kizárását s a felekezetek hatáskörébe való utalását, a tanítók gazdasági helyzetének gyökeres javítását. Egyes szám ára Felelős szerkesztő : CZABÁN SAMU. Megjelenik minden hó 7’ és 21.-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Berehovo - Beregszász, Aszlélyi u. 6. I. Ide cimzendők a lapot illető összes küldemények. Kéziratokat nem őrzünk meg. Előfizetési ár: Egész évre 40 Ké Fél évre 20 „ Negyed évre 10 „ fl „Csehszlovákiai Magyar Tanítók Szabad Egyesülete” alapszabály-tervezete. Kultúra • álkultúra. Benes Eduard külügyminiszterünk egyik legutóbb tett nyilatkozatában kifejezést adott ama fölfogásának, hogy a kisebbségekkel szemben folytatott politikát az állam szempontjából rendkívüli jelentőségűnek tartja és őszintén megmondotta, hogy a helyes kisebbségi politika s az állam kisebbségeivel való békés együttélés és együttmunkálkodás : eminens államérdek. Mi is ezen az alapon állunk s ettől a célkitűzéstől vezetve mondjuk el őszintén véleményünket a mai iskolapolitikáról. Egy rövid visszapillantást kell tennünk a múltba. A régi Magyarország legnagyobb bűnéül a nemzeti elnyomást, a különböző nemzetiségek erőszakos elnemzetlenítését rótták föl. Az akkori uralkodó osztály sem a közigazgatási, sem a kul úrális elnyomatást nem az elmagyarosításért, hanem az uralkodó osztály hatalmának konzerválása — s a tudatlanság állandósításáért tette. A magyar kormányok magyarosító politikája csak szemfényvesztő ürügy volt a tudatlanság, a műveletlenség államilag fémjelzett leplezésre. Hiába volt az Apponyi-féle törvény, a végrehajtásnál nem érvényesítették azo kát az erőket és eszközöket, amelyekkel csakugyan számbavehető magyarosító eredményeket lehetett volna fölmutatni. 16 éven át működtem nemzetiségi vidéken, 3 különböző helyen és nemzetiség között (szlovák, német, román), amit mondok az az elfogulatlan, kultúraszerető ember megfigyelése. Mit tehettünk mi, egyszerű tanítók 100-120 idegen nyelvű gyermekkel, amikor a tanítási nyelv a magyar volt ? Nagyon keveset. Megtanultak a gyermekek magyarul olvasni, keveset számolni, egy kevés beszéd értelem gyakorlati anyagot. De ismeretet, nagyon keveset, amiért hető is. Felnőtt a gyermeksereg, de nem tanult meg magyarul és nem sajátíthatta el az élet harcában legszükségesebb ismereteket sem. Mondom : komoly magyarosító politikának ez a munka nem volt nevezhető. Az lett volna a tervszerű 8 egyben valóban eredményes magyarosító politika, ha elsősorban a magyarság közé ékelt nemzetiségi szigetekben próbáltak volna igazán kulturális munkát kifejteni és pedig úgy, hogy kis létszámú s jól felszerelt iskolákat állítottak volna föl. Azután a nyelvhatárokon, ahol a magyarság érintkezett a különböző nemzetiségekkel, kellett volna az iskolák százait, ezrr it emelni s azon keresztül a magyar szót általánossá tenni. Azért mondom, tapasztalatból mondom, mert én is működtem ilyen nemzetiségi vidéken, hogy ez a kultúrpolitika tipikusan a műveletlenség tenyésztése volt. Az eredmény ismeretes : a világháború fölszabadította az elnyomott nemzetiségeket s Magyarország elvesztette területének kétharmadát s lakosságának nagyobb felét. A határok megállapításánál mindenik utódállamba magyar lakosság is került. Minket, a kultúra hivatásos őreit, most annak a meglátása és megállapítása kötelez, vájjon nemzeti kulturális életünk szempontjából, A mindenoldalról felmerült kívánságnak és az egyre súlyosodó szükségszerűségnek teszünk eleget, amikor felvetjük a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Szabad Egyesületének tervét. A mai felelősséggel különösen megsúlyosodott idő teszi ezt szükségessé. A demokrácia védelme, megerősítése a célunk, mert a tanítói hivatásunk igazi értelme a demokráciában él. Meg kell mondanunk, hogy a mai tanítói egyesülettel a tanítóság egy része és éppen azok. akik korszerű elhivatottságukban megfelelő egyesületi életet, a mai társadalmi ziláltságban céltudatos, öntudatos kultúrát, önállóságot akarunk elérni, nincsenek megelégedve. Az eddigi egyesületi élet kimerült „kari szellem“ meddő adminisztrálásában, minden maradandó értéke tizenöt éves munkánknak egy ház, amely nehezen épül és amelynek előnyeit kevesek élvezhetik. Itt és ma más kell, sokkal több kell, mint egy tömeg-célnak kőházzá merevült formája. Itt és nekünk ma tiszta demokráciát védő, azért harcoló egyesület kell, szellem kell, amely megtermékenyíti, egységessé és a mai időben építővé teszi nevelő munkánkat. Azt akarjuk, amit akarni kell a nevelés minden formájának emelését újszerű egyesületi életünk hatása képpen, akarjuk az egységes szellemet iskolánkban a tiszta, egységes ember érdekéban, a kultúra érdekében. Tehát harcolni akarunk az iskolák államosításáért, akarjuk a tanítóság szellemi nívóján kívül az mint kisebbséget nem fenyeget-e hasonló veszedelem. Azzal a nyíltsággal kell erről a kérdésről beszélnünk, amely a lojális állampolgárt hazájával szemben kötelezi. Tény az, hogy iskoláink nem fejlődtek olyan tempóban, amint annak egy demokratikus köztársaságban fejlődnie kell, sőt a magyar iskolák fejlődése nem tartott lépést sem a ruszin, sem a cseh iskolák fejlődésével. Ami cseh és ruszin iskola épült a történelmi változás után, az mind kifogástalan, modern. Magyar iskola nem épült. A túlzsúfoltság — különösen amióta az iskolák 8 osztályúvá fejlesztettek —, hihetetlen arányokat ért el. Podk. Ruszban az általános mizériákon túl még az a nagy hátrány is megvan, hogy itt még a régi magyar iskolalörvények az irányadók, mivel nekünk autonómiánk van. Amíg Szlovenszkón ma már alig van iskola, ahol a létszám 60-nál magasabb volna, Ruszinszkóban még 100-on fölüliek is vannak, sőt városhelyen is megesik, hogy 70-en is fölül van. A legtöbb iskola itt felekezeti s a felekezeteknek sem akaratuk, sem tehetségük nincs a fejlesztésre. Az állam pedig még nem tart ott, hogy az egyetlen helyes megoldást törvénybe iktassa : államosítást az egész vonalon : Nagyon fájós azután az az igyekezet, hogy színmagyar községekben is azonnal létesül cseh vagy ruszin iskola, ahol addig a magyar iskola fejlődése lehetetlennek látszott, ha a gyermekek a cseh vagy ruszin iskolákba életstandard emelését. Akarjuk a ma iskolájának a szellemét, hogy az iskolánk átformálódjon a szellemnek megfelelően. Ezért akarunk új egyesületet és olyan egyesületi életet, amely a szülőkkel szorosan kapcsolódva a demokrácia alapján harcol a tanítóért és az iskoláért. Harcol a mai kultúr-fegyverek minden eszközével az aktiv testvéri szellem megvalósításáért, a felvilágosodásért, a korszerű, szociális emberért. Ehhez a munkánkhoz meghívunk midenkit, akinek telkiismerete ma érdeklődést, felelősséget mér le a korral, a jövővel: a gyermekekkel szemben. Meghívunk mindenkit, aki megelégelte az eddigi meddőséget, a levegőbe hulló testvéri ölelkezések frázisait, aki felismeri a mai idő parancsát és érzi. hogy az elkövetkező időben a magyarság létkérdésévé mélyül még jobban a demokrácia és ezen keresztül gyermekeink korszerű szellemben való nevelése. 1. §. Címe: Csehszlovákiai Magyar Tanítók Szabad Egyesülete. 2. §. A pecsét fölirata : Csehszlovákiai Magyar Tanítók Szabad Egyesülete (tmgyar és csehszlovák nyelven). A pecsét alakja kör, közepén a Csehszlovák köz társaság középcímerével. 3. §. Tárgyalási nyelve: Az egyesülőt tárgyalási nyelve a magyar nyelv. iratkoznak be. Van olyan község is, ahol a magyar gyermekek azért iratkoznak át a cseh iskolába, mert a magyarban halomra buktalják őket. És így vannak cseh és ruszin iskolák, melyeknek létszámát 70 80%-ban magyar anyanyelvű gyermekek szolgáltatják. Van példa, igen sok, hogy a g. k. magyart ru szinnak tekintik s minden igyekezettel ruszinná akarják gyűrni. Nem szorul bizonyításra, hogy amint a múltban nem sikerült a magyar kormányoknak a zempléni vagy sárosi, liptói szlovákot elmagyarosítani, éppen úgy nem sikerül rna sem az asztélyi, badalói vagy gáti magyart ruszinná vagy csehhé tenni. De nincs is rá szükség I ... A kormányzat felelős és legmagasabb polcon levő felelős tényezői sokszor és érthetően kinyilatkoztatták, hogy minden erőszakos elnemzetlenítés gondolata távol áll a kormányzat intencióitól. Ami sérelem ezen a téren most történik, az nem több, mint néhány túlbuzgó ember erőlködése. Jól tudjuk azt, hogy azok a legmagasabb polcon levők minden kis újság panaszára föl nem figyelhetnek s ezt azok a túlbuzgó emberek is jól tudják s ezért aztán megy minden úgy, mintha az ilyen álkultúra tenyésztés államilag épolt volna. Tiltakozunk ez ellen az igyekezet ellen, mert az ilyen túlbuzgó eljárás végzetes éket ver a megértés, a konszolidáció nagy munkája közé.
