Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)

1934-07-07 / 9. szám

9. szám.

3. oldal.

UJ KORSZAK

Kultúrfigyelő.

Hihetetlen dolgok történnek ma, a történelem örvénylik. Kulturális téren a szlovenszkói magyar tanítóság ügye elég szomorúan áll. Már többször elhangzott, hogy Boross Béla, aki öntudat-túltengésben szenved, semmiképpen sem hivatott arra, hogy az itteni tanítóság kulturális ügyeit vezesse. Arra rátermett ember kell, rangos erő, aki maga is alkotóművész. Legutóbb a tanítók könyvesboltja kiadta könyvét. Ez azt jelenti, hogy erre volt pénz- De miért éppen Boross könyvét adta ki, miért nem adta ki, mondjuk, Lempert írásait, vagy Morvay könyveit ? A központ miért nem támogatja a tehetséges, küzködő, dolgozó tanítókat ? Mert igazán nem jelent semmit, hogy Boross egy, vagy tíz könyvet ír. Mindannyi dilettáns fércmunka, amelyekre kár a nyomdafesték akkor, amikor itt sokkal rangosabb dolgok hevernek az asztalokban, mert az áldatlan viszonyok megakadályozzék kiadásukat. Ezernyi sérelmünk között még ez is felkisért és úgy látszik, hogy velünk együtt öregszik meg, mert mit lehet tenni? Harcolni. De aki harcol, azt bélyegzik és a tanítói közvélemény előtt útnak bocsájtják. Hihetetlen dolgok történnek. *

Indítványozzák, hogy a központi vezetőség azonnal írjon ki irodalmi, pedagógiai írásokra pályázatot. Fel kell kutatni azokat a dolgozókat, akiket eddig nem is ismertek. Természetes, előre tiltakoznunk kell az ellen, hogy dilettánsok is tagjai legyenek a bíráló bizottságnak. Dilettánsokra nincs szükség. Inkább laikusok bíráljanak, mint dilettánsok. *

Azt is szóvá tesszük, hogy ugyancsak a központ tanulmányi utakra pénzt osszon az arra érdemes tanítók között. Világhorizont kell, européer látókör kell ma a modern fiatal tanítónak. Erre van pénz. Azok, akik hárman keresnek és ezrekkel tartoznak előfizetésükkel a M. T.-ra, azok tegyenek eleget kötelezettségüknek (és ezek az öregek 1 Általában a legnagyobb hátralékkal az anyagiakkal rendben levő öregek tartoznakl) és segítsék elő azt. hogy a fiatal fejek életesen kimehessenek az életbe.

*

Érdekes, hogy a fiatal tanítónak minden további nélkül azonnal tagjának kell lennie az ált. egyesületnek, noha még nem is ismeri az egyesületet,, még nem is dolgozott ott. Most, hogy az Új Korszak is létezik, most könnyebb a dolog, mert aki nem akar az élt. egyesületnél maradni, az átjöhet ide. Ez érthető és egészen logikus. Mert kultúrkényszert nem lehet alkalmazni. És még egy : miért fizessen a fiatal tanító 40 korpnát olyan lapért, amely neki sem szellemi, sem kultúrális nívósságot nem ad ?

Kovács elnök elfelejti, hogy amikor az U. K.-ot gúnyosan aposztrofálta, ugyanakkor egy egész világnézetet, egy egész szellemi tábort gúnyolt ki. Természetes, hogy nem replikázott senki de hiszen ki beszél ma ? a bb-ék, meg a többi konzervatív egészségesen „megcsontosodott“, komoly, tárgyilagos, mérsékelt, istenhívő emberek. Aki mást mond, az istentelen, az kommunistagyanús.

*

A tanítók Házánál ezt hallottuk: aki részt jegyez, annak gyermeke a jegyzett rész erejéig részesül kedvezményben. Minél többet jegyzek, annál több szavam lesz. De mit csinál majd a most jegyezni nem tudó szegény fiatal tanító ? Hogy is van ez ?

*

Még a tanítóságnál is a Színházi Életlap a kultúráltség legmagasabb foka- Öt koronáért mindent ad, mondják. Kérem, mondták többen, szívesen vennék szlovenszkói regényt, de hol van ? Megmondjuk. Annakidején a Magyar Újságban Győry felkiáltott: hol az a szlovenszkói regény, amelyet le tudnánk közölni ? Nos hát van és mégsem közlik le. Ez így van. Becsületesen, nyíltan mindjárt példát is mondunk. Szerény tudomásunkkal ott van Sellyéi Józsefnek nem is egy regénye, ott van Morvaynak nem is egy regénye és még sem bírnak kijönni könyvben. Azért nincs szlovenszkói regény, mert nincs, aki kiadja. így áll az igazság ügye. Tehát marad a Színházi Élet, maradnak a félpengős könyvek, amelyek vagonszámra jönnek. (p. gy.)

A történelmi materializmus.

Ha nem tekintjük valamely nép életének legműveletlenebb, legbarbárabb időszakát, azt a kort, melyben az emberek oly tehetetlenül állanak szemben a hatalmas természettel, oly ügyetlenek voltak a termelésben, hogy erejük teljes megfeszítésével is csak annyi élelmet tudtak szerezni, hogy életüket fönntartsák vele : ha ezt a kort nem tekintjük, akkor megállapíthatjuk, hogy minden népnél, minden korban osztályuralom állott fönn. A nép egyik uralomra jutott rétege — mely rendesen eredetileg idegen származású —, a maga számára dolgoztatja a leigázott réteget és elveszi tőle munkája gyümölcsének azt a részét, mely a dolgozó réteg életfönntartására nem okvetlenül szükséges.

Ezt az eljárást a történelmi materializmus kizsákmányolásnak nevezi.

A kizsákmányolás leg kezdetlegesebb formája a rabszolgaság. A rabszolgatartó élemiezi szolgáját úgy, mint az igavonó állatot, a rab. szolga munkájának eredménye pedig a gazdáé. Bármely nép történelmét kisérjük is figyelemmel, azt tapasztaljuk, hogy a rabszolgaság idővel megszűnik és helyét a jobbágygazdálkodás foglalja el. A kizsákmányolás itt új alakot ölt. A jobbágy kap a földesúrtól földet, telket és ezen a földdarabon saját maga számára űzi a földművelést. A termés azonban nem egészen az övé, egy részét, a tizedet és a kilencedet át kell engednie az uralkodó osztálynak: a papoknak és a földesúraknak. Ezen kívül még robotot tartozik szolgáltatni a földesúrnak vagyis köteles művelni a jobbágyok közt föl nem osztott földjét. Kezdve a rómaiakon, le egészen az oroszokig minden népnél ugyanezt a jelenséget tapasztaljnk : a rabszolga gazdálkodást a jobbágy gazdálkodás váltja föl.

Az eddigi történetírási módszerrel nem igen tudunk számot adni azról, hogy mi az oka ennek a változásnak. Rendesen az erkölcsök javulásával, a kereszténység elterjedésével, erkölcsnemesítő hatásával magyarázzák. Noha távol áll tőlünk, hogy a kereszténység óriási kulturális hatását tagadjuk, mégsem hisszük, hogy a rabszolgaság megszüntetésében döntő szerepe lett volna. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy a ke reszténység évszázadokik fönnáll számos országban a rabszolgaság mellett. Északamerika déli államaiban a rabszolgaság a XIX. század közepén is fönnállóit és a rabszolgatartók mind keresztények voltak. Magyarországon ugyanaz a törvénykönyv — Szent István királyé —, amely a keresztény egyházat szervezi Magyarországon, szabja meg a rabszolgatartás jogi formáit... frank mintára. Megfordítva, viszont azt látjuk, hogy nem keresztény népeknél is megszűnik a rabszolgatartás, pl. a törököknél, araboknál. Tehát más oknak kell fönnforognia.

Az is bizonyos, hogy a rabszolgaság sohasem szűnt meg azáltal, hogy a rabszolgák föllázadtak és lerázták volna az igát. A régi Rómában ugyan több hatalmas rabszolgalázadás volt, de valamennyit sikerűit az uralkodó

Kedves krónikás ! Olvastam beszámolód az Új Korszak 8. számában. Oda voltam a csodálkozástól. Mintha az itteni közgyűlést is végig hallgattad volna 1 Óriási hasonlatosság. De, hogy magad bizonyosodj meg róla, én is beszámolok a mienkről.

Közgyűlés 16.-án szombaton pontosan 10 órai kezdettel. Már a nap kiválasztásánál történt az első hiba. Mindenki tudja, hogy az egyesületnek izraelita tagjai is vannak, még pedig szép számmal. Ocsovay elnök úrtól nagyobb körültekintést vártunk. Természetes, hogy nem voltak jelen.

1. Elnöki megnyitó. A szokott módon történt, azzal a különbséggel, hogy az ihletség elragadta elnökünket s a symfóniák labirintusaiba emelkedett, ahová követni nem tudtuk.

2. A legutóbbi jegyzőkönyv felolvasása. Elmaradhat — „hozta a Magyar Tanító.“

3. Titkári jelentés. Ez jónak mutatkozott, de nem maradt a tárgy mellett. Beszámolt útjáról, a választmány tevékenységéről, de bejelenti ellenszenvét az „Új Korszak“ iránt. A titkári jelentést egy kolléga nem helyesli, mert ő úgy értette, hogy azt állítja benne, hogy az egyesület csak az anyagiakkal törődik, már pedig ez nem igaz. Úgy gondolom, ezt mindnyájan tudjuk, de tapaszosztálynak levernie. A rabszolgaság tehát csakis az uralkodó osztály beleegyezésével szűnhetett meg. Ha a történelmi materializmus módszerével vizsgáljuk meg ezt a változást, a következőt kell kérdeznünk :

miféle gazdasági változás állt be minden népnél, mely az uralkodó osztálynak érdekévé tette, hogy rabszolgáit fölszabadítsa és az osztály jobbágyság formájában zsákmányolja ki ?

Ha így tesszük föl a kérdést, hamarosan találunk kielégítő megoldást. Ugyanis a földművelés módja, technikája az idők folyamán mindinkább javult. A régi időben minden második évben parlagon hagyták a földet és amikor művelték, csak a fölületét borzolták föl durva faekével, néha pedig csak egy kihegyezett végű fadarabbal karcolták föl és általában csak a legkevesebb ápolást igénylő növényeket termesztették rajta. A föleművelési technika haladásával azonban egyre jobb földművelési módokat találtak ki, tökéletesebb eszközökkel és több gondozást igénylő növényeket termesztettek. Ámde a rabszolgának semmi érdeke sincs abban, hogy szorgalmasan, gondosan végezze munkáját, hogy gazdájának jószágát és földművelő eszközeit kímélje, hogy jó termést igyekezzék biztosítani. A jobb művelési módot tehát rabszolgákkal nem lehetne sikeresen űzni. A rabszolgatartók tehát belátták, hogy jobban járnak, ha a rabszolgáknak részt juttatnak a termésből és ilyen módon fölkeltik gondosságukat, szorgalmukat. A felszabdult rabszolgának, a jobbágynak, érdeke, hogy gondosan, jól megművelje a földet, mert hisz a termés

— a papi és a földesúri rész levonásával —, az övé. Ha több terem, több jut neki, viszont a földesúr is jobban járt a gazdálkodásának ezzel a módjával: több jövedelme volt, ha a leigázott embereket jobbágyként letelepítette, mintha rabszolgákul tartotta őket.

A történelmi materializmus módszerével tehát pontos és kielégítő feleletet tudunk adni arra a kérdésre, amire az úgynevezett ideológikus történetírás nem tud felelni. Speciálisán a magyar viszonyokat illetőleg bizonyos, hogy a kereszténység behozatala szoros összefüggésben van a rabszolgáság megszűntetésével. De nem úgy, mintha a keresztény vallásos érzület nem fért volna össze a rabszolgatartással, hanem, mert a nyugati országokból jött, műveltebb keresztény papok, barátok, lovagok tanították rá a magyar népet a földművelés ama haladottabb módjára, anielv művelési mód

— a föntebb elmondott okoknál fogva —, nem fért össze a rabszolgagazdálkodással. A kereszténység behozatala tehát tényleg siettette a rabszolgaság megszűntetését, de nem közvetlen erkölcsi, hanem gazdasági hatása által.

Tudjuk azonban, hogy a jobbágyság sem volt még a kizsákmányolás végleges formája. Eljött a jobbágyság fölszabadítása is, úgy, mint a rabszolgaságé, szintén gazdasági okokból. És a jobbágyság megszűnésével a kizsákmányolássz ntén nem szűnt meg, csak új alakot öltött.

talhatjuk a tárgysorozat többi pontjaiból is.

4. Pénztári jelentés: Kimutatták menynyi a vagyon, és hol van elhelyezve.

5. Könyvtári jelentés. No erre igazán kiváncsiak voltunk. Elnök jelenti, hogy a könyvtárnok nincs jelen, de nem is fontos, mert csak 5 könyvünk van. Igen. ez aztán haladás szellemű, önművelő egyesület. 40 Ke az évi tagsági-díj és ezért 15 éven keresztül 5 könyvet olvashatsz, ha rád kerül a sor, mert 300-an vagyunk. A volt könyvtárossal utaztam, aki azt állította, hogy még azt az 5 könyvet sem olvassa senki. Nem olvassa, feleltem én. mert nem meri elkérni gondolván „úgyse kapom meg“.

6. Elnöki beszámoló a galántai központi és a lévai elnöki gyűlésről: Hasonló a pénztári jelentéshez. Könyvesbolt jól működik. Tanítók háza 100.000 Ke miatt nem épült fel, az építészek még 35.000 Kc-t kérnek. Hozzászólás nincs — nem is lehet. Nem kollektív munkáról van itt szó. És hol vagyunk mi és a többiek a központtól ? A mi kedves Józsi bátyánk, akinek a puszta jelenléte szorosabbra köt bennünket (mondja egy központi kiküldött), majd elintéz mindent.

7. Az egyesület választmányának határozati javaslatai: Javasolják a dalárda felállítását, Évente kisebbkörű közgyűlés tarDr. V. J.

♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ A Sz. Ä. M. Tanítóegyesület Gömör-Nógrád megyéjének közgyűlése.