Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)

1934-06-07 / 7. szám

7. szám.

2. oldal.

UJ KORSZAK

SZEMLE.

Mai gondolat — forgácsok

A gazdasági és erkölcsi káoszból kiutat keres mindenki. A háború utáni Európa a gazdasági krízisből a világnézeti, erkölcsi ziláltságba jutott, ami a kishitűeket és a tudatlanokat az élettel szemben passívjtásre, tehetetlenségre és csodavárásra szoktatta. Kevés ma azoknak a száma, akik tisztán és élesen látják a mai történésekben egy törvényszerűen kialakuló új világ vajúdását. Ehhez tudás keli, hit, erkölcsi erő.

Minden, ami most történik, azért történnek, hogy azok, akiknek ez a mai világ jelent könnyű életet, meghosszabbítsák ezt a nekik jó világot. Semmi más nem történik, mint a polgári társadalom kitartottjai, élősdijei meg akarják hosszabbítani a kapitalizmusnak ezt a szomorú halotti torát. Németországban a fassizmus egy atomnyival se oldotta meg azokat a szociális problémákat, amelyeknek megoldását oly nagyon ígérgette. Az árja és hasonló elméletekkel tervszerűen hajtják a félrevezetett tömegei az értelmetlen őrületekbe. Pompákkal, frázisokkal, hazugságokkal megrendezett ünnepeiken a formaság a fontos, a tömeg, az őrület, a gyikolási szellem aposztrofálása. Milliókat hajtanak fel a gyűlésre fegyveres erővel, kötelezővé teszik mindenkinek, hogy hallgassa meg a Vezér, a Führer demagógiáját, amely már nagyon is kiapadt. Jól fizetett rohamcsapafok jönnek mozgásba egy gombnyomásra és tüntetnek minden ellen vagy mellett, amit és ahogy az eltartó bank és iparvezérek akarják, akik addig is pénzelték Hitlert, amíg hatalomra nem jutott. Külön propaganda miniszterük van, akinek nincs más feladata, csak az, hogy olyan lényegtelen, elvakító „tömegmegmozdulásokat“ csináltasson, amelynek megvan az az eredménye, hogy elvakítja azokat, akiknek a kenyér js hiányzik.

Az egész semmi más, mint őrült, tervszerű, cifra nyomorúság. Rohanás a felszabadult állatösztön mélyére.

A rendi Ausztria feltámasztása is minden más, csak demokrácia, szabadság nem. A középkor visszerániása nem történelmi fejlődés, csak egyesek gonosz, ideiglenes anyagi és személyi hazárdjátéka, amire a történelmi törvényszerűség adja majd a kellő feleleletet. És hol azoknak a beavatkozása, akiknek erkölcsi kötelességük lenne beavatkozni ? A pápai enciklikók Quadrigessimo Anno-ja vagy a Rerum Novarum-ja az elkésettség keserű frázisai, melynek, ha értelmét és eredményét akarták volna látni, már a középkorban kellett volna megjelenniök ? Általában a történelem folyamán azt tapasztaljuk, hogy minden pápai beavatkozás elkésett és nehézkes beavatkozás volt, amely soha nem tette meg azt a hatást, amit szántak neki. Nem enciklikákon, paktumokon alapszik az élet igazi lüktetése, gátolhatatlan haladása, hanem azokon az erőkön, mik az evolúciók, a forradalmak alapjái adják.

A szociálimus felé fejlődünk, minden gát, akadály, kitérítés ellenére. Mert: az emberekben kitörölhetetlenül benne van egy szebb, jobb élet utáni vágy, vágy a tisztaság, az igazég után. Ezt pedig se terrorral, se indexxel nem lehet megakadályozni, kiirtani. Ezt a gyávák és megalkuvók, árulók, őrültek, demagógok piszkos kis szerepe se akadályozhatja meg. Ez történelmi szükségszerűség, erre el kell készülnünk.

* *

*

Korunk irodalma erősen sülyed. A dilettantizmust a tömeg szórakozási igényének kielégítésére állították be és ipart csináltak belőle. Az irodalom, a polgári irodalom ma különös ipari vállalkozás. Pedig ha valamikor szükség volt arra, hogy tiszta etikai életet jelentsen az irodalom és az író purifikátor legyen akár tolstoji, akár romainrolandi értelemben, akkor ma különösen szükség van erre a szerepre. Ezzel szemben sem irodalmunkban, sem napi sajtónkban nem találjuk meg azt, amire szüksége van annak, aki er kölcsileg akarja látni a történéseket. Mai irodalmunk a mai élet mérlegén eddig: nulla. Hiányzik a megmutató, állásfoglalást sürgető regény, amely tényleg regény lenne és életábrázolás, mentes minden elkopott eddigi regényrekvizitumoktól. Szlovenszkói irodalmi életünkről csak patriotizmussal lehet beszélni. Sajtónk is azokon a vágányokon fut, amely a polgári dekadenciából, a felelőtlenségekből a tervszerűtlenségbe, a tudatos bagattalizálásba merül. Ennek a tehetségtelenségen kívül az is az oka, hogy az írók kénytelenek politikai pártok demagógiáit szolgálni.

A Magyar Újság, amely a félretaposott szlovenszkói ösvény felösmeréséből született azzal a szándékkal, hogy megcsinálja azt. amit a demokráciába csöppent és kívülről állandóan fertőzött magyarságért csinálni keli és érdemes, ez is megakadt a tervnél, a régi újság szerkesztési fegyvereket használja. Miért szorul a lap pesti írókra, akik egyforma hűséggel szolgálják a jobb és baloldali sajtókat? Ne elégedjünk meg azzal, hogy ezek a nyugatiasság mázát mutogatják magukon. Nekünk pont nem ez kell : nem kell a pesti levegővel kevert parvenű nyugati destruktivitás. Szlovenszkói tollal szlovenszkói földből ki lehet ásni akkora életei és az életnek akkora mélységét és szörnyűségét, amely eredményesebb, hasznosabb minden irodalmi akrobatizmusnál, mely most olyan nagy nyugalommal folyik a felkapott ifjú titánok részéről a Msgyar Újság hasábjain. Van egy új. maibb újság szerkesztési eljárás, amikor nem kényelmes asztalnál készül el a publicisztika azzal a szándékkal, hogy az olvasó esővízzel egyvelítve kapja a felhígított életet. Mi ezt az eljárást várjuk a Magyar Újságtól és az egész szlovenszkói sajtótól és irodalomtól. Déli.

A gyermekirodalom nemzetközi kiállítása.

A prágai „Gyermekirodalom nemzetközi kiállításán“ Ausztria, Lengyelország, Litvánia, Belgium, Hollandia, Norvégia, Svédország. Lett- és Törökország, Görögország, Japán, Spanyolország, Bulgária, Svájc, Franciaország, U. S. A., Anglia, Németország, Olaszország, Chile és a Szovjetunió ifjúsági irodalmának termékei foglaltak helyet. A legnagyobb meglepetésemre Magyarország nem vett részt a kiállításon. Sajnos nagyobb változást illetve fejlődést nem vettem észre. Az összes állam ifjúsági irodalma, egy ország kivételével, még mindig a régi, elavult. Semmiképen sem halad a korral. Állatmesék, csintalan gyermekek kalandjai, rossz útleírások, régi beállítású történelmi események „szórakoztatják és tanítják“ az ifjúságot. A lengyel ifjúsági irodalmat pl. egy klerikális füzetsorozat képviselte (Szűz Mária, Szt. Szaniszló stb.), az U. S. A.-ét képeskönyvek, amelyeket annyira túlzsúfoltak rossz képekkel, hogy még a felnőtt sem igen igazodik el rajtuk, nemhogy a gyermeket szórakoztatná. A japán, német és az olasz ifjúsági könyvekben a militarizmus dominál. A japán képeskönyvekben katonai díszfelvonulásokat tömegesen láthatunk. Az olasz könyvek, melyeknek kivitelük tagadhatatlanul modernek és ízlésesek, balillákkal, óriási nemzeti zászlókkal és hadirepülőgépekkel tömik ez ifjúságot. A német könyvek címlapjairól messziről kiabál a harmadik birodalom. Horogkeresztes ifjú, császári lobogós hadihajók nevelik az ifjakat a „békeszeretetre“. Pl. két gyönyörű kivitelű könyv címe : Der Hitlerjugend, Seeteufel. (Irta graf F. von Luckner korvettkapitány. Tartalma : egy német páncélhajó haditettei a világháborúban. Az első könyv tartalmát nem kell ismertetnem. Mindenki tudja, vagy legalábbis sejti.)

Egyetlen állam ifjúsági irodalma képvisel abszolút értéket. Ez a Szovjetúnió „S.S.S.R. a gyermek előtt új világot tárt fel, a ma világát. A modern világ csodáit, amely mint emberi mű reális s így a gyermeknek nem kell a misztikumba és az egészségtelen fantáziához menekülnie". (A csszl. nemzetiszocialista párt lapjában, a „Národní Osvobození“-ben megjelent kritika.) Azt hiszem elegendő ismertetés lesz, ha a kiállított könyveik címét közlöm. A bányászat (ismertetése, nemzetgazdaságtani jelentősége, az ötéves terv eredményei), a szövőipar, a könyv keletkezése és haszna, természetrajzi folyóirat, a mezőgazdaságról (aratógépek, traktorok, modern cséplőgépek stb.). Ä Dnyeprosztrojról, a Cseljuskinról, a világítás története, a modern technika (Trovka esete: egy kisfiú elveszik s a szülők megtalálják a modern technika segítségével: telefon, rádió, vonat, autó stb.) Hogy csinálhatunk otthon játékot. Elbeszélés a régi iskoláról (a régi iskola kaszárnyarendjét mutatja be s új útat jelöl a modern iskola szervezésére). Könyv a forradalomról és a háborúkról, amelyekből új emberek születtek. Életleírások (F. J. Grosseck, a francia forradalom idejében élő zeneszerző, Salavat Julajev, a 18. század elején lejátszódott parasztlázadás baskír hősének élete). Harc a Dnyeperrel, az ötéves tervről (rasszkaz o v velkom plane). Vöröskatonákat, tankokat, hadirepülőket a legnagyobb fáradozásom ellenére sem sikerült találnom. Egyszóval, ha a többi állam felnőttjei olvasnák a szovjet ifjúsági irodalmát, rövidesen a lakosság kultúrnívójának emelkedéséről számolhatnánk be. (á)

A Világosság r. kát. pedagógiai és iskolaügyi szemlében (új Elet 1933. dec.)

Major József bejelenti, hogy az érsekújvári kongresszuson a Prochászka körök keretén belül megalakult a katolikus tanítók szakosztálya. Többek között a következőket írja : „Nézzük meg közelebbről a szakosztály munkájának lehetőségeit és módjait. A szakosztály tagjai fiatal és idősebb tanítók. (A vezetőségben is két-két taggal van képviselve mindegyik generáció.) Azonban tudjuk azt is, hogy az idősebb tanítógeneráció — eltekintve néhány nagyon kevés kivételtől — még mindig csak muskátlis ablakot daloló legényeket és lányokat, édespálinkás kukoricafosztást és disznótoros vacsorákat lát a falun s nem veszi észre vagy nem akar tudomást szerezni a szociális nyomorról, gazdasági lerongyolódósról és a lassú elproletárizálódósról. S mit látunk a fiatal tanítóknál ? A fiatal tanítógeneróció tagjainak nagy része nem hivatásérzésből megy a tanítópályára, hanem csupán azért, mert ott tudnak leghamarabb és legkevesebb költséggel existenciál teremteni maguknak.

Az ilyen tanítók száműzetésnek veszik a falun való tanítást, nem érzik jól magugat abban a légkörben s így nem tudnak összeforrni a falu lakosságával. Pedig erre — különösén ma — nagy szükség lenne. Tud-Csekklapot mellékeltünk,

a hátralékosak tartsák kötelességüknek rendezni előfizetésüket.

juk azt, hogy ma a faluval való foglalkozás a falu szellemi vezetésének fontos feladata a tanítóra hárul. A falu intelligenciájának többi tagja, miután neki hivatásból nem kötelessége, nem is törődik a falu szellemi életével. A plébános, a falu lelki vezetője sem mindig jöhet itt számításba, mert vagy öreg úr már, aki inkább tekinti nyugalomnak a falun való életet, mint újabb munkának, vagy — és ilyenek is vannak — többet törődnek a gazdasággal, földi dolgokkal, mint a falu lelki életével.“ így ír Major, aki bizonyosan ellenkező világnézetű, mint e sorok írója. Pedig ezt mi már régen mondottuk. Hogy mit kaptunk érte, azt legjobban az a bizonyos tanító- és papgeneráció tudná megmondani.

Hogy a Világosságot a fentiekért nem fogják destruktív materialista lapnsk nevezni, mintahogy azt velünk szokták csinálni — annak csak az lehet az oka, hogy ők írnak, de nem veszik maguk sem komolyan az egészet. Tehát semmit sem fognak ellene csinálni, nem fognak „destruólni“. Hiszen ez mind az ő művük. Ki nevelte s milyen szellemben nevelték az öreg muskátliablakos falusi tanítót? Hamisítatlan római katolikus nevelésben részesültek, az esztergomi hercegprímás és. a vallásügyi miniszter úr felügyeletével. És ki annak a rothadt társadal, mi rendszernek a legnagyobb támogatója, amely arra kényszeríti a fiatal generációthogy kedv nélkül válasszon pólyát magának, mert élni kell 1 ? (sz. j.)