Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)
1934-06-07 / 7. szám
1 l. évfolyam. — 7. szám. Ujságbélyeg használatát a kosicei postaigazgatóság 10.623-1V.-34 sz. alatt engedélyezte. Berehovo—Beregszász, 1934 junius 7. A csehszlovákiai progresszív irányú magyar tanítók lapja. Követeljük a közoktatás államosítását, minden felekezeti tendenciának az iskolából való kizárását s a felekezetek hatáskörébe való utalását, a tanítók gazdaßä^jpj^lyzetenek gyökeres javítását. Felelős szerkesztő: CZABÄN SAMU. Megjelenik minden hó 7. és 21.-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Berehovo - Beregszász, Asztélyi u. 6. I. Ide cimzendők a lapot illető összes küldemények. Kéziratokat nem őrzünk meg. Előfizetési ár: Egész évre 40 Ké Fél évre 20 . Negyed évre 10 „ Egyes szám ára 2 Az élet küzdelme... Mindenki számára észrevehető az a mozgás, ami most történik az életben. A válságot nem tudja megoldani ez a társadalom, ha tudná, már régen megoldotta volna, mert ez az érdeke mindenkinek. A mai formák, eszközök segítségével a mai életünkön nem lehet segíteni. Természetes, hogy azok, akik magukon érzik minden súlyával ezt a tehetetlen, rossz időt, megoldást keresnek, olyat, amely mindenki részére egyformán élvezhetővé és elviselhetővé teszi az életet. Ez a mozgalom, ez a vágy ma már jobban bent él az emberekben, öntudatosan vagy öntudatlanul, mintsem hogy ki lehetne irtani. Viszont azok, akik a leromlott körülmények között is az élet élvezői, meg akarják tartani mai kiváltságos helyzetüket. Ezt csak úgy érhetik el, ha a nagy tömeg életvágyával szemben felsorakoztatnak egy másik tömeget, amely *U<>nwílyozza. leszorítja a? egy re erővjdő és egyre jobban kifejeződő akaratot, követelést az élet igazságossága iránt. Az élet mai urai formát, keretet akarnak maguknak ahhoz, hogy letörjék azt a mozgalmat, amelynek éle az ő jogtalanul pazar élete ellen tör. A mai forma, amelyen keresztül a kapitalisták megfolytanak minden alulról jövő akaratot: a fasizmus. A legélesebb példát erre Németországban látjuk. A fasizmust ottan, amely nagy szóval hirdette előbb a szociális problémák megoldását, tehát a dolgozók érdekét, ezt a fasizmust a rajna-vidéki és a többi ipari milliomos és Vilmos excsászár milliói segítették a hatalomra. A dolgozóknak nem lehet igazi érdeke az, amit a nagykapitalisták pénzelnek Ez is beigazolódott Németországban. A fasizmus egyetlen szociális problémáját sem oldotta meg annak a tömegnek, amely szabadulás utáni vágyában szavazataival segítette a nyeregbe a fasizmust. Hogy mennyire nem oldódott meg semmi szükséges Németországban, hogy mennyire minden a régi nyomorúság, azt legjobban Goring »kiáltványa“ bizonyítja, aki így képzeli megoldani az élet problémáját: ...... akinek két tál étele van, egy tálat adjon az éhezőnek.“ Nem azt módja, hogy akinek száz vagy csak tízmilliója van, ossza szét tál ételekre a pénzét az éhezők közt, hanem azokhoz szól, akiknek „két tál ételük van“. Mivel pedig így a fölösleges tál ételekkel nem lehet jóllakatni az embereket, mert kevés és undorító az, ami fölöslegként csöppen le mások asztaláról, a tömeget másképpen akarják jóllakatni: a mesterségesen fűtött nacionalizmussal, az árja elmélettel és a háborús álmok festegetésével. Egyszer rájön majd a tömeg, hogy ezekkel bizony nem lehet jóllakni. Nemcsak kifelé tapasztaljuk azt, hogy a kispolgári tömegek, amelyek mindenkor az élet kiváltságosainak kiszolgálói voltak a közigazgatáson, a bírói, a papi talléron keresztül, mozgolódnak és láthatjuk az u. n. „jobboldali erősödést“, hanem a mi legszűkebb csehszlovákiai tanítói életünkben is felismerhetőek azok a jelek, amelyek egy reakciós, eddig hallgató és elhízó társaság merész és szemtelen ébre-A pozsonyi magyar tanítóképző kritikája. Az Új Korszak 5. és 6. számában a pozsonyi magyar tanítóképző egy volt növendéke általánosságban beszámolt 4 évi tapasztalatáról. Ez a tapasztalat lesúlytó kritikája annak az egyetlen, magyar intézménynek, amely a köztársaságbeli magyar nép nevelőit neveli. Senki félre ne értsen : Nem szenzációhajhászás, nem sérelmi siránkozás, nem olcsó ellenzékieskedés ez részünkről, hanem a felelőségérzetnek a parancsszava. Nem megyünk idegenbe tekintélyért, hogy igazunkat ebben a kérdésben alátámasszuk, de idézzük a mi, idegenben is osztatlan elismerésnek örvendő, ősz elnökünk nemrég tett nyilatkozatát, mely bejárta a világsajtót és mindenütt nagy elismeréssel állapították meg igazságait: „A szíveket és a lelkeket elő kell készíteni a jövőre. Erkölcsi erő és jellem nélkül nincs egyetlen valóban erős republika sem. Az embcrek'minJis csak « gazdasági válságról beszélnek; nem hiszem, hogy csak a gazdasági élet szorulna reformra. Egyidejűleg hozzá kell fogni az erkölcsök és az érzelmek reformjához is. A morál nem lehet csupán vasárnap délutánokra való vallásos hit. annak át kell hatnia életünk minden napját és különösen politikai életünket. Jó vezetőkre, jó képviselőkre van szüksége a népnek, akik erkölcsi erőt és jellemet reprezentálnak. Az ilyeneket azomban csak rendszeres neveléssel lehet kitermelni. A nevelő munka értéke tehát fölbecsülhetetlen.“ Ez olyan igazság, mely előtt minden, a republikát hűséggel szolgáló polgárnak meg kell hajolnia. De hát, úgy-e, a „szíveket előkészíteni“, „erkölcsi erőt és jellemet vinni be az emberekbe. .. csak rendszeres neveléssel lehet“. És most tetemre hívjuk azokat, akik a köztársaságbeli magyar nép nevelőinek sorsát irányítják és feltesszük a kérdést: megtettek-e mident, hogy a fiatal magyar tanítói generációt erre az életfontos hivatásra megfelően előkészítsék? A választ már meg is adta a volt képezdész és ezt a választ nem szabad semmibe sem venni! Es ha van jogos panasz a magyar nép politikai állásfoglalása tekintetében, hogy még mindig és nagy részben azok szekerét tolja, akik nem a nép jól fölfogott érdekét szolgálják, azért ne a magyar népet okolják I A magyar nép amit az ő politikai megnyilatkozásaival tesz, azt igen jól és sokoldalúan megszervezett agitációs munka eredményeként teszi. A demokrácia módot ad arra, hogy a különböző fölfogásoknak híveket szerezzünk s ezt a jogot a politikai pártok ki is használják. Hát miért nem él ezzel a jogával az állam is a saját jól fölfogott érdekében ? I Nem azt mondjuk mi, hogy az állami képzőben politikai ágenseket neveljenek, nem, hanem azt akarjuk, hogy az a légkör, amelyben a fiatal magyar tanítói generáció ott 4 évig'él: tiszta, egészséges legyen. Legyen szívet, lelket képző s a szükséges ismeretanyagon kívül az élet valóságával is ismertesse meg. Szívja magába a felvilágosodásban rejlő nagy átformáló erő hitét s legyen annak meggyőződéses katonája. Ne csak egzisztenciális alapot lásson hivatásában, de érezze, tudja ,hogy népe boldogulása az ő lelkiismeretes munkáján fordul meg s ha az eredmény nem mérhető is föl egy napról a másra és csak hosszú tűrő, kitartó évek, évtizedek munkája visz közelebb a célhoz, úgy végezze azt, mintha az ő munkáján fordulna meg népének jó vagy rossz sorsa. A poszonyi magyar tanítóképzőben nem magyar tanerők tanítanak, tehát a tanulók nem ismerhetik meg igazi hivatásukat. Kevés a tanterem, amelyből lehetetlen helyzetek adódnak. Nincsenek megfelelő tankönyvek, a je vzetek, melyekkel felháborító üzletet csir ltak egyesek, keveset érő kivonatok csup (, csak az áruk volt hallatlanul nagy. A könyvtárban nincsenek olyan pe lagógiai művek, melyekből többet is megtudhatnánk a nevelés problémáiról annál a kevésnél, melyet a száraz jegyzetek tartalmaznak. A gyakorló iskola sem egészséges, nem nyújt követésre méltó példát. A fegyelmezés a testi büntetésen nyugszik s a gyermekek a legfelháborítóbb módon viselkednek a tanítójelöltekkel. Ezt egy pillanatig sem volna szabad tűrni. A tanítójelölteket a gyermekek kinevetik, kigúnyolják, a gyakorló iskola kész cirkusz, melyben a tanítójelölt a pojájáca szerepét játssza s az ő kontójára mulat mindenki. . .. Modern szellemű, céljának teljesen megfelelő tanítóképzőt kérünk a magyar nép nevelőinek számára. Nem ajándékról, nem jutalomról, hanem reális befektetésről van szó. Egy erős kapocs, mely elszakíthatatlanul összeköt. Bástya, mely minden támadásnak ellenáll. Meg kell valósítani, amíg nem késő 1 dezéseit jelentik. Szomorú és érdekes, hogy azoknak a tanítóknak, akik vagy közvetlenül vagy közvetve klerikális befolyás alatt vannak, a hangja kezd erősödni. Azt hiszik, hogy most közeleg az ő idejük, amikor felrúghatják eddigi demokratikus iskolapolitikánk minden célkitűzését és akarását és lezülleszthetik a tanítói közéletet és életet egy vegetáló és minden munkát szabottáló életté. Azt hiszik ezek az eddig korlátoltságukban is korlátoltságukért hallgató emberkék, hogy eljött itt is az idő, amikor az igazságos haladást, a fejlődést, az előbbre menni akarást bűnnek bélyegezhetik meg. Hát csak várják azt az időt. Mi ellenben nem akarjuk azt várni, hogy ezek beletapossanak igazságos célkitűzésünkbe. Van szervünk, a tanítói szakszervezet, ahol munkát kezdünk. A szociális tanító szakszervezetek feladata, hogy felismerje a helyzetet és megmozdulásukkal elhallgattassa a hirtelen hangoskodókat. Éppen azért nem lesz érdektelen, ha következőkben majd a szakszervezetek újszerű munkálkodásának szükségességéről és megoldhatóságáról lesz szó. Ilku Pál.
