Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)
1934-05-21 / 6. szám
4. oldal. 6, szá ii. IRODALOM. UJ KORSZAK HÍREK. Legutóbbi számunkban a 2. oldal első hasábján kezdett cikkünk címe helyesen így hangzik: „A hit és erkölcstan helyett mit tanulnak a franciaországi tanítóképzőkben?“ A néptanító. Ma még kopottas s urak közt utolsó, Ám az időnek rokkáján az orsó Perdül . . . perdül és változik a kor, Melynek leikébe lopta a Napot — S nyomornál többet nem adott. De bohó álmot űzzön a bolor ! A lelke mélyén erős már a hit. Hogy megváltják majd buját, bajait. Mesék korából lelke is kinőtt: Új eszmét hordnak ujhodó idők, Üde vágyakkal telik meg szívünk, Üres szavakban többé nem hiszünk! Hiába hullott a veríték, a gyöngy — Szegények maradiunk mint a földigöröngy, Szent vággyal hál új cél felé megyünk, Csodás hatalmát érzi kebelünk. Előgyelegni nem ér rá e század, Villámaival a fejünkre lázad, Ha jókor meg nem alkuszunk vele, Leforráz izzó fénye, melege. Csak előre hát: tűzzel, lelkesen, Szentté avat a bátor küzdelem l Nem volt örömben egy parányi részünk, De a jövőbe bizakodva nézünk: Mikor a lelkek virradása eljő S a nép között majd mi leszünk az első, Mikor tűzével felragyog napunk S a diadalban összeolvadunk. Tuba Károly. Előkészítő tanfolyam. Ez is egy beregszászi specialitás, amely a tanítói tekintély rovására szabadon működésbe jön minden év június havában. A gimnáziumba való fölvétel — tudvalevőleg — fölvételi vizsgálathoz van kötve. Ez sem helyes ugyan, mert illuzórikussá teszi az elemi iskolai biyonyitvány értékét s gyakran megtörténik, hogy a rostán nem a legkönnyebbek hullnak át. De ha már megvan, hát úgy kell venni, ahogyan van s üzletre felhasználni nem helyes. Ezzel szemben itt az történik, hogy minden évben nagy reklámírozással megnyílik egy „előkészítő tanfolyam“ 100 Ke belépő díjjal s pár heti előkészítés után a megnyírt báránykák a tanár urak itélőszéke elé kerülnek, ahol tekintet nélkül a külön is megfizetet előkészítésre a rostán átesnek és nem esnek át, akár előkészültek külön 100 Kc-ért, akár nem. Ha a fölvételi vizsgálat szeptemberben volna megtartva, a két kónapi feledést ellensúlyozandó, még volna valami értelme s talán erkölcsileg sem volna kifogásolható az ilyen előkészítés. De így I ? így a szülők nagyon vegyes érzelmekkel szúrják le azt a bizonyos 100 Kc-t s bizonyára nem egy gondol arra, hogy miért jár gyermeke az iskolába, ha még azért is külön kell fizetnie az „előkészítő tanfolyamon“, hogy a felvételi vizsgálaton megfeleljen olyan kérdésekre, amiket rendes körülmények között az elemi iskola IV. osztályában tanulni és tudni kell egy kitűnő, jeles vagy jó osztályzattal elbocsátott gyermeknek. Sem a ruszin, sem a cseh gyermekek nem végeznek ilyen előkészítő kurzust, csak pont a magyar gyermekek, ami— akárki mit mond: megszégyenítő a mi tanítói munkánkra. S az élelmes előkészítő most már a vidéket is felhajszolja, üzenget, hogy aki a gimnáziumba akar menni, az jelentkezzék! ! Ez évben már a tanári kar is megsokalta ezt a túlbuzgóságot s hirdetményt tett közé, megmagyarázza a szülőknek, hogy az ilyen előkészítő tanfolyamon való részvétel céltalan s azt ajánlja, hogy inkább járjon a gyermek még egy évet, járja ki az V. osztályt is, mint ahogyan az már rég időtől megvan Csehországban. (Még külön is érthetetlen az, hogy a tánfelügyelőség nemcsak nem tiltja el az ilyent, hanem nem egyszer megengedi, hogy állami iskola termében tartassák az meg.) BOROSS BÉLA: Bokrétát kötöttem. A 80 oldalas, elbeszélést tartalmazó könyv a Tanítói Könyvesbolt első kiadásaként jelent meg. A könyv a szerző szerint is a gyermekeknek íródott és valószínűleg a szerző szerint is a szlovenszkói gyermekirodaimat volt hivatva fejleszteni. Azok, akik nem várnak ma sem többet egy gyermekeknek íródott könyvtől, mint elbeszélésekbe, mesterkélten könnyed mondatokba bújtatott ismert iskolai húmort, köznapi és önmagában eloszló tragédiát, amelynek erkölcsöt nevelő hatása vagy semmi vagy nagyon kevés, azoknak a Boross-féle könyv eleget nyújt. Viszont azok, akik a gyermekkönyvektől a régi mesék helyett olyasvalami kívánnak, amely igazságérzeiet, kritikát, tisztánlátást, erkölcsi bátorságot fejleszt, azoknak nagyon sok kifogásolnivalójuk van a könyvvel szemben. Nem tartom szerencsés és időszerű pedagógiai eljárásnak azt, hogy olyan könyvet adjunk gyermekeink kezébe, amelyből saját vagy társa humoros esetének meddő felismerésén, apró mosolyon kívül semmit se kap. Nem szabad már az iskolában arra szoktatni növendékeinket, hogy iro dalmi igényeit olyan könyvekkel elégítse ki, amely a történetekkel csak szórakoztat, időt lop, viszont sem a tudást, sem az erkölcsi érzéket nem fejleszti. Még nincs meg gyermekirodalmunkban az a könyv, amely a mai pedagógiai követelményeknek ha nem is teljesen, de a legtöbb esetben megfelelne. Olyan könyv kell, amely a kritikára, igazságos állásfoglalásra, bátorságra való nevelésen kívül a gyermek szeme elé tárja é rhetően, élvezhetőén azokat a titkos lelki rútokat, amelyek a legapróbb, legmindennapibb iskolai esetet is indítják. Gyermekkönyvből a pszichológia nem hiányozhat, mert hol tanulhat a gyermek máshelyen lelket ismerni ? Még hiányzik a gyermekirodalmunkat nem fejlesztő, de megalapozó könyv és aki megírja majd, ha nem is »isteni invenciójú művész“ lesz, (nevetséges az ilyen elszólás) de az illető egy mindenesetre lesz : pedagógus-író. Ezenkívül kifogásolható a mondatszerkesztés. Magyarázó mellékmondatokat gyermekkönyvbe nem szabad külön mondattá tépni. Az ilyen mondatrészlet pedig, hogy : „ ... s a padlózat szakadékéinak bacillusállományával sűrített légköri viszonyok közepette ..." (22. old.) egyenesen értelmetlen és bombasztikus. Nem ez a mi könyvünk. Ilku Pál. Barátságos levél a copi pikantériához. Ne nevezze iz igazság harcosának magát az, akinek az „igazság harca“ ürügye s a paragrafusok kétesértékű védelme alatt akarja magát egy őt nem kívánó falu nyakára varrni. Nem tartom helyesnek a tanítói választásokat, de ha már jóga van a falunak valakit megválasztani, úgy legyen joga ahhoz is, hogy ne válassza meg azt, akit nem akar. Önt pedig Kevezden, Tóth István kollégám, nem akarták és nem akarják. Ön maga fejezte ki előttem abbeli véleményéti hogy csak úgy lehet kevezdi tanító, ha a törvény rákényszeríti a falura. Azt kérdem : milyen kulturmunkát végezhet egy olyan tanító, akit a falu nem szeret, kifejezetten nem akar ? Most pedig nézzük meg a pikantériát álarc nélkül I Tóth István megfellebbezte a kevezdi tanítói választást, ahol szerinte és álítólag a paragrafusok szerint is szabálytaanság történt. Azt is mondja, hogy az igazságtalanság ellen harcol. De ha hiba volt, azért a tanfelügyelő felelős, úgy-e Tóth kolégám? Tehát el kell mondani az esetet a nyilvánosság előtt. Igen, ez kötelesség és ennek elmulasztása gyávaság. Ezt tette-e Ön, tollégám? Nem. Ön nem a tanfejügyelőt áldotta pelengére (mikor ezt az Új Korszakién megtették, mér késő volt), hanem az önnel szemben megválasztott kolléga kenyere ellen tört. Lehet, hogy ez a kenyér nem egészen jogos Újlaki kollégának, akit ott megvólasz* ottak, de az eiviiaihataílan, hogy ahhoz a szerény tanítói kényéihez neki is teljes joga van. Aztán, ön barátja volt Újlakinak s levélben kérte, hogy lépjen vissza a kevezdi választástól. Újlaki válaszolt Önnek, ez a válasz az a sokat emlegetett levél. Ebben a levélben írta meg Önnek Újlaki, hogy nem léphet vissza a kevezdi állástól, mert teljesen árva, tanító árvájs, szüksége van a kenyérre, mert ha Kevezden nem jut álláshoz, kegyelemkenyeret kell ennie, meg a tanfelügyelő miatt is meg kell tennie, aki kérte erre. Ez kb. a levél tartalma. Ezért a levélért megérdemli Újlaki mindenki megbecsülését. Egy ellenfélnek megírni az előnyöket, kiszolgáltatni magunkat neki, ehhez nagy lelki tisztaság kell. És mit tett Ön, Tóth kollégám? Mint állásban levő, nagytárkányi tanító megfellebbezte a kevezdi választást. S mi volt a legfőbb fegyvere ? Barátja, kenyér nélkül maradt barátja, őszinte levele, ezt csatolta a feljelentséhez. Ez bizony nagy szépséghibája az Ön eljárásának. A feljelentés következménye az lett, hogv Kucharik tanfelügyelő úr, aki ellen, állítólag ez a feljelentés irányult, él, mint a hal a vízben, Újlaki pedig, aki ártatlan a dologban, szeptembertől tanít ugyan, de még fizetést nem kapott. És bárki mondjon akármit, ebben az esetben a tanfelügyelő eljárása minden szabálytalansága mellett is : rokonszenves. Rokonszenves először azért, mert a község lakosságának kívánságát respektálta, másodszor azért, mert egy tanító árvát kenyérhez akart juttatni. És ez, Tóth kollégám, nemcsak megértésről, henem érző tanítói szívfői is tanúskodik, amely cselekedetért a nagy többség felmentvényt ad neki. Mi nem a paragrafusokkal mérjük az igazságot, hanem általános emberi szempontokból ítéljük meg a helyzetet. Talán nem csalódom, amikor azt állítom, hogy ön nem az igazságért, hanem a kevezdi duplafizetéses állásért harcol, még akkor is, ha ez egy kolléga és egy barát kenyerébe kerül. Hogy mit jelent egy állásban levő kereső embernek elvenni egy szerencsétlen dolgozó kenyerét, azt Ítélje meg a közvélemény. Puskás Lajos. Szerkesztői üzenetek. Sz. Mi nem követünk előfizetőfogdosó taktikát, az igazságot keressük és nem támadunk rá a tanfelügyelőre, amiért eljárást indított a brutálisan verekedő tanító ellen. Verni, pláne brutálisan verni: nem szabad. Múlt számunkban hoztuk erre vonatkozólag a legfelsőbb bíróság döntvényét és mindenben helyeseljük azt, sőt mi tovább megyünk: egyáltalán fölöslegesnek és károsnak tartjuk a bármily formában megnyilatkozó büntetést. Erről még sokat fogunk írni. De a „valláserkölcsi“ iránnyal, úgy látszik, összefér a gyermekek brutalizálása, hiszen a hitoktatók közül kerülnek ki a notórius gyermekkínzók, de a modém, műveit tanító pedagógiai szertárában a testi toriúráhak nem szabad ott lennie. Sajnos, olyan nyomorúságosak a mi iskolai viszonyaink — túlzsúfoltság stb. — hogy a verés sok esetben, ha nem is menthető, legalább érthető. Éppen erre a körülményre való tekintettel, az ilyen esetekről hallgatunk. Viszont azt a tanfelügyelőt sem támadjuk, aki az ilyenért eljárást indít a tanító ellen, aki véresre és színesre veri a tanítványát. Ilyet tőlünk senki se várjon, ilyent mi akkor sem teszünk, ha minden előfizető cserben hagyja lapunkat. Legfeljebb azl mondanók erre, korán jöttünk, még nem érkezett el az új korszak kezdete és... letennők a tollat. De ilyen szomorúan nem áll az ügy I A köztársaságbeli magyar tanítóságnak van egy jelentékeny elit csapata, amely ezt az álláspontunkat helyesli. A L, Erős, komoly elvi küzdelmekben, ahol a harcosok nemcsak markírozzák a csatát, nem színleges viaskodást folytatnak, várva az aranyos kezet, amely őket leszereli, ismételjük: erős, komoly küzdelmekben bizony gyakran vérre megy a dolog és bizony a hang sem lehet mindig a szalonok hangja. Mi nem tagadjuk, a legellenségesebb indulattal vagyunk eltelve a klarikalizmus és a rideg osztályuralom iránt, amely megrontója mindennek, gátja a kultúrális haladásnak, elnyomó ellensége a tanítónak. Azt sem tagadjuk, hogy hasonló indulatot akarunk kelteni ezen sötét erők ellen mindenkiben, aki a republika kulturális és gazdasági fejlődését óhajtja. Ezt a célunkat megfelelő lesújtó tények egész halmazával, a vérlázító stalisztikai adatok és napi események szakadatlan sorával akarjuk elérni. Ha az erős és őszinte küzdelemben erős és őszinte hangot használunk, az a dolog természetében rejlik. Az a körülmény pedig hogy ellenségeink csak a hangunkba tudnak belekapaszkodni, azt bizonyítja, hogy a tények dolgában az Üj Korszak mindig az igazságot írja. És éppen ez fáj ellenségeinknek. Hogy izgatunk ? Mivel ? A tények megírásával ? Ezért a tények előidézői a felelősek. Sem ilyen sem más dolgokért nem ültettek a vádlottak padjára. Ha tehát kedves ellenségeink izgatónak érzik az Új Korszak tartalmát, de pörbe fogni nem tudnak és nem mernek érte, ez megint olyan elismerése a mi igazunknak, amelyre büszkék lehetünk. A. S. Levél megy. Akiastósérf fsl«lő$: Csabán Samu. Nyomja: a „MERKUR“-nyomda Berehovo, Aeztélyi u. 1,
