Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)

1934-05-07 / 5. szám

v4t,oldal-ÚJ KORSZAK Pikantériák a topi kerületben. „Az igazságért még akkor is harcolni kell, ha diadalra jut­tatására semmi reményünk sincs/ Deák Ferenc. Az „Új Korszak“ ban megindult és sze­mélyeskedésnek aposztrofált polémiába kény­telen vagyok beleszóltam én is, mint a ke­vezdi iskola volt igazgatója, ennélfogva olyan, mint aki ennek a választásnak kulisszatit­kait is ismeri. Mindenek előtt azonban ezek­re az u. n. személyeskedésekre vonatkozó megjegyzéseimet kívánom kifejezésre járatni. Igenis, szükség van arra, hogy a köz­élet mezején fölburjánzó igazságtalanságo­kat gyomlálgassuk. Talán közben fölvérezi kezeinket a sok bogáncs, de a közélet me­zeje tisztább leend s ezzel az igazságnak teszünk szolgálatot. Az igazságért való harc pedig erkölcsi kötelessége mindenkinek. Ezek után rátérek a kevezdi választás körülményeire, hogy tájékoztassam „Jánt“, mivel cikke utolsó fejezetében maga is el­ismeri, s ezzel az önkéntelen elszólással az egész cikkét illuzórikussá tette. Viszont a cikk elején azt írja : „Mini az esetnek köz­vetlen ismerője“ ? ? ? Mármost higgyen neki aki akar I Ilyenformán ő nemcsak az egyik, d« az érem másik oldalát sem ismeri, vagy .csak az egyiket (a fényesebbet az ő szem­pontjából) akarja ismerni I Tudvalevő mind­annyiunk előtt, hogy a tanítói állások betöl­* tósénél sokszor minő visszaélések történtek, * amikor, pl. a kurátor, vagy a bíró úr szeret­je volna reménybeli s nem képesített vejét :e bejuttatni valamelyik állásba a képesített kol­­cléga mellőzésével. Ezen anomáliák megszün­­htetése céljából alkottak az illetékes hivata­lok rendeleteket, amelyek jók ugyan, de so­nkán, maguk a végrehajtással megbízott hiva­talnokok, nemcsak hogy nem igyekeznek a *itörvény szellemében eljárni, hanem az ér- 1 vényben lévő törvények kijátszásához se­gédkezet nyújtanak. A kevezdi választások­nál észlelt szabálytalanságokkal „Suhogó“ a tanfelügyelőt Kucháryk Mihályt vádolja, mert . a tanfelügyelő van hivatva őrködni afölött, begy a tanítóválasztások a törvények sze­rint legyenek lefolytatva. A kevezdi válasz­tásnál pedig szabálytalanságok történtek, még pedig a tanfelügyelő úr asszisztálása mellett. Ezeket a szabálytalanságokat pedig *Ján“ nem képes cikkében semmiképpen sem menteni. A továbbiakban azt írja a cikkíró „Jón“ : «Kétségtelen, hogy Kucháryk tan­­b ■ felügyelő urnák Tóth István által r felpanaszolt ténykedései csakis az iskolaszéknek kifejezésre jutott óhaja iránti lojalitásból és méltánylásból j történtek“. Történtek tehát a cikk­író szerint is felpanaszolásra méltó ténykedések Vagyis „Ján“ eme második elszólásával -igazolja a mi állításainkat. A tanítóválasz­tásnál nem lehet szó holmi »lojalitásról", „óhajokról“, mert azt törvények szabályoz­zák, amelyek előtt bizony még a tanfelügye­lő úrak is kötelesek meghajolni ! Én a kosicei polg. isk-hoz történt ki­nevezésem után már 1933. aug. 6.-án le­mondtam kövezdi állásomról s ugyanakkor az iskolaszék kihirdette a pályázatot aug. 27 A terminussal. Hát mi köze ahhoz Tóth Istvánnak, hogy a pályázat nem járt a kí­vánt eredménnyel s nem jelentkeztek csak ketten a kitűzött határidőig ? „Ján“ azt írja, hogy az aug. 27.-i választást azért kellett elhalasztani, mert határidős nap lévén, még éjfélig beérkezhetett volna pályázat kül­dönccel ? ? 1 A gyengébbek, köztük „Ján“ kedvéért is megjegyzem, hogy minden pá­lyázat a határidő napján déli 12 órakor jár le! De menjünk tovább! Az indokolásnál, hogy t. i. küldönccel is jöhetett volna éjfélig pályázat, „Ján“ bizonyára nem Jasinóra, vagy Devinre gondol, hanem a környékre. A kör­nyéken pedig már tudták aug. 6.-án, hogy az állás megüresedett s nem valószínű, kogy aki pályázni akart, pont 27.-én éjfélkor adja be a pályázatát mondván : „Hallja-e iskola­széki elnök úr, keljen csak föl ágyábó1, mert én is pályázni akarok.“ Mert bizony tán falun éjfélkor is van hivatalos óra, ked­ves „Ján“ úr? A tanfelügyelő úr a válasz­tást megelőzőleg azzal állt elém, hogy „Ne­kem csak az a gyanús, hogy nagyon rövid volt a terminus.“ Mintha azt én állapítottam volna meg I Amikor pedig egy iskolaszéki tag a gyűlésen egy gépírásos javaslattal állt elő, amely ugyancsak a terminusba kapasz­kodott bele, meg voltam győződve arról, hogy mivel állok szemben s ez a gépírásos javaslat csak egy kis hókusz-pókusz, jogcím a választás elhalasztására. Kucháryk János tanfelügyelő úrnak, ha a választásnál tár­gyilagosan jár el, ezt a javaslatot nem lett volna szabad tárgyalás alá bncsátani any­­nyival is inkább, mert a javaslat tulajdon­képpen üj pályázati határidő kitűzését kérte, s nem a választás elhalasztását (Lehet, hogy azóta az iskolaszéki tag űr új javaslatot „gépelt“) Tegyük fel azonban, hogy aug.-27.-én nem történt szabálytalanság. Hadd örüljön „Ján“. De mi történt azután ? „Ján“ bará­tunk, eddig „közvetlen ismerője az esetnek, ez­után hallgat. Hót biz nincs is ennél nagyobb bölcsesség 1 Vagy talán azért hallgat, mert ezután az érem homályosabb oldalát kellene megmu­tatni. Az történt, hogy eltelt az az ominózus éjfél is, azután még egy nap, és még egy nap, és az a küldönc még sem jelentkezett a láthatáron. A tanfelügyelő úr merő „loja­litásból“ és az „iskolaszék kifejezésre jutott óhaja iránti udvariasságból" keresett egy „pályázót“ V. Kapusanyban és utasította, hogy azonnal és okvetlen adja be pályázatát. (Lásd Újlaki József levelét és Kucháryk Mihály tanfel­ügyelő úr iratát, amelyet a járási hivatalhoz ez ügyben becsatolt.) Tanielügyelő úr 1 Ön állítólag az éjféli terminus miatt halasztotta el a választást, kérdem megválasztható olyan pályázó, aki a pályázati határidőt napokkal elkési? Az iskolaszék Tóth Istvánt jelölte az állásra első'helyen, kérdem volt-e joga ön­nek javasolni azt, aki későn jelentkezett s aki az ön felhívására pályázott. Nem térek ki tovább azokra az aprónak nevezhető (vi­szonylagosan) szabálytalanságokra, amelyek­ben a kevezdi választás bővelkedett, csak ezeket tartottam szükségesnek megemlíteni. Tóth Endre-A kiadásért felelős: Czabán Samu, Nyomja: a HÍREK. Már megint új „helyi tanterv készül" Fodkarpatska Rusban. Ily címen 3. szá­munkban hírt közöltünk, melyben megírtuk, hogy a végleges miniszteri tanterv nyomén új, helyi tanterv készül néhány „mindenre el­szánt“ ember jóvoltából s kifejtettük állás­pontunkat. A kollégák nehezteléssel vették ezt a nem sértő szándékkal idézőjelbe fog­lalt „mindenre elszánt“ kifejezést, amely úgy került bele, hogy egy humoros termé­szetű kolléga, aki maga is bent van a bi­zottságban, nevezte így, tréfásan a társasá­got. Ez a kifogásolt rész, nem csökkentheti értékét a lényegnek. Igaz, maga a miniszteri rendelet kötelezi a tanfelügyelőségeket a helyi tanterv kidolgoztatósóra. Ézzel zzemben újból rá kell mutatnunk arra az egyetlen helyes álláspontra, melyet már 3. számunk­ban leszögeztünk: jelentesse meg a tanügyi Referátus a miniszteri kötelező tantervet ma­gyar nyelven is s kötelezze az iskolafenntar­tó hatóságokat annak megvételére. Ennek alapján dplgozza ki minden tanító a maga iskolájára, az eddig megjelent helyi, részle­tes tanterv segítségével az új tantervet. Ez a megoldás sokkal helyesebb, mert nem egy szűkebbkörű bizottság csinálja, hanem min­denki részt vesz benne Minden tanító maga ismeri legjobban az ő iskolájának viszo­nyait : növendékeinek képességeit s más olyanokat, amelyeket a tanterv összeállítá­sánál felhasználhat, ő ismeri legjobban köz­ségének etnográfiai és etnológiai sajátossá­gait s ő sokkal tökéletesebben és hűebben dolgozhatja . ki a tantervét minden más bi­zottságnál. És ez a munka nem terhes, sőt szükséges előkészület minden iskolai évben. Ideje is van erre minden tanítónak a nagy szünidőben s amellett, hogy kénytelen el­mélyedni s tanulmányozni az anyagot, meg is spórol 40 Kc-t s megvan az a lelki meg­nyugtató érzése is, hogy nem a mások, ha­nem a saját esze után végzi felelőségteljes munkáját. *>5/szám. Szerkesztői üzenetek. Többeknek. Eljárásokra, kijárásokra nem vállalko­zunk. Mi a tanítóság közérdekeiért dolgozunk s hiva­talokba nem járhatunk el magánügyekben informáci­ókat keresni vagy informálni, mert arra nekünk nincs időnk. Egyébként is könnyen beláthatja bárki is. hogy mi nem illünk bele az előszobák szerepkörébe. H, 0. Bizony elvtelen és jellemteíen egyértelmű kifejesés. Mert elv alatt a mindennapi életben cselek­vésünket. magatartásunkat kormányzó gondolatokat ért­jük. Aki nem a véletlen megszokások vagy ötletek folytán, hanem a benne élő gondolatok vezérlése, út­mutatása szerint cselekszik, arra mondjuk,. hogy elvei vannak s aki hű marad ezekhez, az következetes, jel­­lemes ember. 0. J, Nem igaz I A fiatalkorú bűnösök szaporo­dása száz és száz okkal magyarázható, csak éppen az emberi erkölcstan hatásával nem igazolható, mert hi­szen ez idő szerint a valláserkölcs tanítása folyik. Be­szédes cáfolat a francia közoktatási statisztika, amely arról tanúskodik, hogy a vallásoktatás kiküszöbölése, illetőleg a polgári erkölcstan tanítása óta a javítóinté­zetek egy részét be kellett csukni. Gy. P. Mi, most élő emberek nem azt hisszük, amit akarunk, kanem azt, amit egy évezredes, nagyon szövevényes rendszer belénk nevelt. Pl. ugyanaz az ember mást és mást hinne, ha Szüllő Géza vagy a szadagórai csodarabbi, a mohamedánok főimája vagy Romain Róland családjában nevelkedett volna. Egyetlen hívő sem azt hiszi, amit hinni akar vagy amit hinni észszerű, hanem azt, amit a család, az iskola, a kör­nyezet, az egész társadalom berendezkedése beléje nevelt. Egy fiatal tanító. Igazad van I Cél nélkül sem mii sem szabad tanítanunk. A közismereti, kézügyességt és művészeti tárgyak tanításával az a célunk, hogy a fiatalságot ellásuk a gyakorlati életben szükséges is­meretekkel, ráneveljük a munka szeretetére, képessé tegyük a szép élvezésére. Az ismeret anyag a fontos és semmit sem nyújtunk csak azért, hogy ezköz legyen az elme élesítésére. A vallástanítésnak kimondottan csak egy célja van; jobbá, erkölcsösebbé tenni az embereket. De ha a vallástanítás még ezt a célt sem éri el, mert a vallás minősége nem teszi jóvá az em­bert, ha maga az ember nem jó (példa a világháború, az állandó panasz az erkölcs zülléséről), akkor felme­rül a kérdés; minek taníttatjuk azt az iskolában ? So­kat lehetne és fogunk is még erről beszélni. K. M. A beregszászi tanfelügyelői személyi vál­tozásról a Beregi Újságban megjelent cikkekhez sem­mi közünk. Ebben a kérdésben nekünk megvan a ha­tározott programmunk, amely — a legfelsőbb helyről tett és hivatalos kijelentés szerint is — a Legközelebbi jövőben meg fog valósulni. Itt nem arról van szó, hogy X vagy Y közül melyik a kedvesebb. Annak a kis csoportnak, amely M.-nak annak idején kiállította a bizonyítványt, hogy ő a kor legkiválóbb pedagógusa s ugyanakkor a visszakívánkozó H.-nak is szerelmes ódákat zengett s most Hr.-nek igyekszik bebizonyítani örökéletű hűségét.. . annak a kis csoportnak a han­goskodása nem jelent sokat. Itt elvi és nem személyi kérdésről van szó. Erről a kérdésről egyébként alka­lomadtán elmondjuk véleményünket, felállítjuk a mér­leget s kimutatjuk: mit teltek s mit tehettek volna ezek a magyar kultúra fejlesztése érdekében. „MERKUR“ nyomda Berehovo, Aíztélyi u. 1, a nagyon régi felfogásból, hogy a gyermek mindent azért tegyen, azért tanuljon, igyekez­zék, mert azzal örömet okoz szüleinek és tanítójának vagy ha nem, elszomorítja szü­leit és tanítóját. Sem a kicsiknek nem beszé­lünk így az iskolában, sem a nagyoknak a képezdében, akiket kibocsátunk . . . széles e világba . . . tanítani, nevelni. Hanem ráesz­méltetjük a valóságra, megláttatjuk velük az életet, amely folytonos harc és küzdelem ... a létért: a mindennapi kenyérért, a ruháza­tért, a lakásért. Ezt a küzdelmet vívják a szü­lők, ezt fogjátok csinálni ti, ha felnőttök. Eb­ben a küzdelemben az boldogul legkönnyeb­ben, akinek legértékesebb fegyvere van. Az élet küzdelmében a legértékesebb fegyver a tudás. Ezért kell figyelnetek, tanulnotok, hogy ezt az értékes fegyvert megszerezzétek. Ter­mészetesen azt sem felejtjük el, hogy bizony az igyekezetük- és szorgalmukkal nekünk is, tanítóknak s szüleiknek is örömet szereznek, átb. stb. (76. old. 1.) „Itt a tél“... cím alatt van egy zárójelbe foglalt klasszikus értelmetlen­ség, hogy hogyan került oda, mert nincs semmi összefüggésben a cím alatt tárgyal­takkal : rejtély. íme: (A magyar ember csak a férfit nevezi férfinek, azaz naptól barnított­­nak, míg az asszonynépet fehérnépnek ne­vezi, mert azt mindenkor védte a napfény­től, megőrizte szép fehérnek.) Ejnye, a kis késit I Ne tessék izélni 1 Hát a napkúra, a napfény gyógyító ereje nem ősidőktől fogva népies orvosság ? A fehér nemzetség iránt való tiszteletünket talán mégis másként kell a gyermekekbe nevelnünk. IV. Dalok és kóták 20 oldalon. 2—3 régi, fülbemászó közismert iskolai dalocskán kívül egyetlen igazán értékes, szép, dallamos, új dal nincs benne. V. Fejezetek a honismeret köréből 9 oldal, melyben sok szép és okos gondolat van, amit minden földrajzi könyvben is meg­találhatunk. Hozzátartozik 7 oldalon 24 tájé­koztató kép, ezek sem kifogástalanok. SUHOGÓ.

Next

/
Thumbnails
Contents