Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)
1934-05-07 / 5. szám
v4t,oldal-ÚJ KORSZAK Pikantériák a topi kerületben. „Az igazságért még akkor is harcolni kell, ha diadalra juttatására semmi reményünk sincs/ Deák Ferenc. Az „Új Korszak“ ban megindult és személyeskedésnek aposztrofált polémiába kénytelen vagyok beleszóltam én is, mint a kevezdi iskola volt igazgatója, ennélfogva olyan, mint aki ennek a választásnak kulisszatitkait is ismeri. Mindenek előtt azonban ezekre az u. n. személyeskedésekre vonatkozó megjegyzéseimet kívánom kifejezésre járatni. Igenis, szükség van arra, hogy a közélet mezején fölburjánzó igazságtalanságokat gyomlálgassuk. Talán közben fölvérezi kezeinket a sok bogáncs, de a közélet mezeje tisztább leend s ezzel az igazságnak teszünk szolgálatot. Az igazságért való harc pedig erkölcsi kötelessége mindenkinek. Ezek után rátérek a kevezdi választás körülményeire, hogy tájékoztassam „Jánt“, mivel cikke utolsó fejezetében maga is elismeri, s ezzel az önkéntelen elszólással az egész cikkét illuzórikussá tette. Viszont a cikk elején azt írja : „Mini az esetnek közvetlen ismerője“ ? ? ? Mármost higgyen neki aki akar I Ilyenformán ő nemcsak az egyik, d« az érem másik oldalát sem ismeri, vagy .csak az egyiket (a fényesebbet az ő szempontjából) akarja ismerni I Tudvalevő mindannyiunk előtt, hogy a tanítói állások betöl* tósénél sokszor minő visszaélések történtek, * amikor, pl. a kurátor, vagy a bíró úr szeretje volna reménybeli s nem képesített vejét :e bejuttatni valamelyik állásba a képesített kolcléga mellőzésével. Ezen anomáliák megszünhtetése céljából alkottak az illetékes hivatalok rendeleteket, amelyek jók ugyan, de sonkán, maguk a végrehajtással megbízott hivatalnokok, nemcsak hogy nem igyekeznek a *itörvény szellemében eljárni, hanem az ér- 1 vényben lévő törvények kijátszásához segédkezet nyújtanak. A kevezdi választásoknál észlelt szabálytalanságokkal „Suhogó“ a tanfelügyelőt Kucháryk Mihályt vádolja, mert . a tanfelügyelő van hivatva őrködni afölött, begy a tanítóválasztások a törvények szerint legyenek lefolytatva. A kevezdi választásnál pedig szabálytalanságok történtek, még pedig a tanfelügyelő úr asszisztálása mellett. Ezeket a szabálytalanságokat pedig *Ján“ nem képes cikkében semmiképpen sem menteni. A továbbiakban azt írja a cikkíró „Jón“ : «Kétségtelen, hogy Kucháryk tanb ■ felügyelő urnák Tóth István által r felpanaszolt ténykedései csakis az iskolaszéknek kifejezésre jutott óhaja iránti lojalitásból és méltánylásból j történtek“. Történtek tehát a cikkíró szerint is felpanaszolásra méltó ténykedések Vagyis „Ján“ eme második elszólásával -igazolja a mi állításainkat. A tanítóválasztásnál nem lehet szó holmi »lojalitásról", „óhajokról“, mert azt törvények szabályozzák, amelyek előtt bizony még a tanfelügyelő úrak is kötelesek meghajolni ! Én a kosicei polg. isk-hoz történt kinevezésem után már 1933. aug. 6.-án lemondtam kövezdi állásomról s ugyanakkor az iskolaszék kihirdette a pályázatot aug. 27 A terminussal. Hát mi köze ahhoz Tóth Istvánnak, hogy a pályázat nem járt a kívánt eredménnyel s nem jelentkeztek csak ketten a kitűzött határidőig ? „Ján“ azt írja, hogy az aug. 27.-i választást azért kellett elhalasztani, mert határidős nap lévén, még éjfélig beérkezhetett volna pályázat küldönccel ? ? 1 A gyengébbek, köztük „Ján“ kedvéért is megjegyzem, hogy minden pályázat a határidő napján déli 12 órakor jár le! De menjünk tovább! Az indokolásnál, hogy t. i. küldönccel is jöhetett volna éjfélig pályázat, „Ján“ bizonyára nem Jasinóra, vagy Devinre gondol, hanem a környékre. A környéken pedig már tudták aug. 6.-án, hogy az állás megüresedett s nem valószínű, kogy aki pályázni akart, pont 27.-én éjfélkor adja be a pályázatát mondván : „Hallja-e iskolaszéki elnök úr, keljen csak föl ágyábó1, mert én is pályázni akarok.“ Mert bizony tán falun éjfélkor is van hivatalos óra, kedves „Ján“ úr? A tanfelügyelő úr a választást megelőzőleg azzal állt elém, hogy „Nekem csak az a gyanús, hogy nagyon rövid volt a terminus.“ Mintha azt én állapítottam volna meg I Amikor pedig egy iskolaszéki tag a gyűlésen egy gépírásos javaslattal állt elő, amely ugyancsak a terminusba kapaszkodott bele, meg voltam győződve arról, hogy mivel állok szemben s ez a gépírásos javaslat csak egy kis hókusz-pókusz, jogcím a választás elhalasztására. Kucháryk János tanfelügyelő úrnak, ha a választásnál tárgyilagosan jár el, ezt a javaslatot nem lett volna szabad tárgyalás alá bncsátani anynyival is inkább, mert a javaslat tulajdonképpen üj pályázati határidő kitűzését kérte, s nem a választás elhalasztását (Lehet, hogy azóta az iskolaszéki tag űr új javaslatot „gépelt“) Tegyük fel azonban, hogy aug.-27.-én nem történt szabálytalanság. Hadd örüljön „Ján“. De mi történt azután ? „Ján“ barátunk, eddig „közvetlen ismerője az esetnek, ezután hallgat. Hót biz nincs is ennél nagyobb bölcsesség 1 Vagy talán azért hallgat, mert ezután az érem homályosabb oldalát kellene megmutatni. Az történt, hogy eltelt az az ominózus éjfél is, azután még egy nap, és még egy nap, és az a küldönc még sem jelentkezett a láthatáron. A tanfelügyelő úr merő „lojalitásból“ és az „iskolaszék kifejezésre jutott óhaja iránti udvariasságból" keresett egy „pályázót“ V. Kapusanyban és utasította, hogy azonnal és okvetlen adja be pályázatát. (Lásd Újlaki József levelét és Kucháryk Mihály tanfelügyelő úr iratát, amelyet a járási hivatalhoz ez ügyben becsatolt.) Tanielügyelő úr 1 Ön állítólag az éjféli terminus miatt halasztotta el a választást, kérdem megválasztható olyan pályázó, aki a pályázati határidőt napokkal elkési? Az iskolaszék Tóth Istvánt jelölte az állásra első'helyen, kérdem volt-e joga önnek javasolni azt, aki későn jelentkezett s aki az ön felhívására pályázott. Nem térek ki tovább azokra az aprónak nevezhető (viszonylagosan) szabálytalanságokra, amelyekben a kevezdi választás bővelkedett, csak ezeket tartottam szükségesnek megemlíteni. Tóth Endre-A kiadásért felelős: Czabán Samu, Nyomja: a HÍREK. Már megint új „helyi tanterv készül" Fodkarpatska Rusban. Ily címen 3. számunkban hírt közöltünk, melyben megírtuk, hogy a végleges miniszteri tanterv nyomén új, helyi tanterv készül néhány „mindenre elszánt“ ember jóvoltából s kifejtettük álláspontunkat. A kollégák nehezteléssel vették ezt a nem sértő szándékkal idézőjelbe foglalt „mindenre elszánt“ kifejezést, amely úgy került bele, hogy egy humoros természetű kolléga, aki maga is bent van a bizottságban, nevezte így, tréfásan a társaságot. Ez a kifogásolt rész, nem csökkentheti értékét a lényegnek. Igaz, maga a miniszteri rendelet kötelezi a tanfelügyelőségeket a helyi tanterv kidolgoztatósóra. Ézzel zzemben újból rá kell mutatnunk arra az egyetlen helyes álláspontra, melyet már 3. számunkban leszögeztünk: jelentesse meg a tanügyi Referátus a miniszteri kötelező tantervet magyar nyelven is s kötelezze az iskolafenntartó hatóságokat annak megvételére. Ennek alapján dplgozza ki minden tanító a maga iskolájára, az eddig megjelent helyi, részletes tanterv segítségével az új tantervet. Ez a megoldás sokkal helyesebb, mert nem egy szűkebbkörű bizottság csinálja, hanem mindenki részt vesz benne Minden tanító maga ismeri legjobban az ő iskolájának viszonyait : növendékeinek képességeit s más olyanokat, amelyeket a tanterv összeállításánál felhasználhat, ő ismeri legjobban községének etnográfiai és etnológiai sajátosságait s ő sokkal tökéletesebben és hűebben dolgozhatja . ki a tantervét minden más bizottságnál. És ez a munka nem terhes, sőt szükséges előkészület minden iskolai évben. Ideje is van erre minden tanítónak a nagy szünidőben s amellett, hogy kénytelen elmélyedni s tanulmányozni az anyagot, meg is spórol 40 Kc-t s megvan az a lelki megnyugtató érzése is, hogy nem a mások, hanem a saját esze után végzi felelőségteljes munkáját. *>5/szám. Szerkesztői üzenetek. Többeknek. Eljárásokra, kijárásokra nem vállalkozunk. Mi a tanítóság közérdekeiért dolgozunk s hivatalokba nem járhatunk el magánügyekben információkat keresni vagy informálni, mert arra nekünk nincs időnk. Egyébként is könnyen beláthatja bárki is. hogy mi nem illünk bele az előszobák szerepkörébe. H, 0. Bizony elvtelen és jellemteíen egyértelmű kifejesés. Mert elv alatt a mindennapi életben cselekvésünket. magatartásunkat kormányzó gondolatokat értjük. Aki nem a véletlen megszokások vagy ötletek folytán, hanem a benne élő gondolatok vezérlése, útmutatása szerint cselekszik, arra mondjuk,. hogy elvei vannak s aki hű marad ezekhez, az következetes, jellemes ember. 0. J, Nem igaz I A fiatalkorú bűnösök szaporodása száz és száz okkal magyarázható, csak éppen az emberi erkölcstan hatásával nem igazolható, mert hiszen ez idő szerint a valláserkölcs tanítása folyik. Beszédes cáfolat a francia közoktatási statisztika, amely arról tanúskodik, hogy a vallásoktatás kiküszöbölése, illetőleg a polgári erkölcstan tanítása óta a javítóintézetek egy részét be kellett csukni. Gy. P. Mi, most élő emberek nem azt hisszük, amit akarunk, kanem azt, amit egy évezredes, nagyon szövevényes rendszer belénk nevelt. Pl. ugyanaz az ember mást és mást hinne, ha Szüllő Géza vagy a szadagórai csodarabbi, a mohamedánok főimája vagy Romain Róland családjában nevelkedett volna. Egyetlen hívő sem azt hiszi, amit hinni akar vagy amit hinni észszerű, hanem azt, amit a család, az iskola, a környezet, az egész társadalom berendezkedése beléje nevelt. Egy fiatal tanító. Igazad van I Cél nélkül sem mii sem szabad tanítanunk. A közismereti, kézügyességt és művészeti tárgyak tanításával az a célunk, hogy a fiatalságot ellásuk a gyakorlati életben szükséges ismeretekkel, ráneveljük a munka szeretetére, képessé tegyük a szép élvezésére. Az ismeret anyag a fontos és semmit sem nyújtunk csak azért, hogy ezköz legyen az elme élesítésére. A vallástanítésnak kimondottan csak egy célja van; jobbá, erkölcsösebbé tenni az embereket. De ha a vallástanítás még ezt a célt sem éri el, mert a vallás minősége nem teszi jóvá az embert, ha maga az ember nem jó (példa a világháború, az állandó panasz az erkölcs zülléséről), akkor felmerül a kérdés; minek taníttatjuk azt az iskolában ? Sokat lehetne és fogunk is még erről beszélni. K. M. A beregszászi tanfelügyelői személyi változásról a Beregi Újságban megjelent cikkekhez semmi közünk. Ebben a kérdésben nekünk megvan a határozott programmunk, amely — a legfelsőbb helyről tett és hivatalos kijelentés szerint is — a Legközelebbi jövőben meg fog valósulni. Itt nem arról van szó, hogy X vagy Y közül melyik a kedvesebb. Annak a kis csoportnak, amely M.-nak annak idején kiállította a bizonyítványt, hogy ő a kor legkiválóbb pedagógusa s ugyanakkor a visszakívánkozó H.-nak is szerelmes ódákat zengett s most Hr.-nek igyekszik bebizonyítani örökéletű hűségét.. . annak a kis csoportnak a hangoskodása nem jelent sokat. Itt elvi és nem személyi kérdésről van szó. Erről a kérdésről egyébként alkalomadtán elmondjuk véleményünket, felállítjuk a mérleget s kimutatjuk: mit teltek s mit tehettek volna ezek a magyar kultúra fejlesztése érdekében. „MERKUR“ nyomda Berehovo, Aíztélyi u. 1, a nagyon régi felfogásból, hogy a gyermek mindent azért tegyen, azért tanuljon, igyekezzék, mert azzal örömet okoz szüleinek és tanítójának vagy ha nem, elszomorítja szüleit és tanítóját. Sem a kicsiknek nem beszélünk így az iskolában, sem a nagyoknak a képezdében, akiket kibocsátunk . . . széles e világba . . . tanítani, nevelni. Hanem ráeszméltetjük a valóságra, megláttatjuk velük az életet, amely folytonos harc és küzdelem ... a létért: a mindennapi kenyérért, a ruházatért, a lakásért. Ezt a küzdelmet vívják a szülők, ezt fogjátok csinálni ti, ha felnőttök. Ebben a küzdelemben az boldogul legkönnyebben, akinek legértékesebb fegyvere van. Az élet küzdelmében a legértékesebb fegyver a tudás. Ezért kell figyelnetek, tanulnotok, hogy ezt az értékes fegyvert megszerezzétek. Természetesen azt sem felejtjük el, hogy bizony az igyekezetük- és szorgalmukkal nekünk is, tanítóknak s szüleiknek is örömet szereznek, átb. stb. (76. old. 1.) „Itt a tél“... cím alatt van egy zárójelbe foglalt klasszikus értelmetlenség, hogy hogyan került oda, mert nincs semmi összefüggésben a cím alatt tárgyaltakkal : rejtély. íme: (A magyar ember csak a férfit nevezi férfinek, azaz naptól barnítottnak, míg az asszonynépet fehérnépnek nevezi, mert azt mindenkor védte a napfénytől, megőrizte szép fehérnek.) Ejnye, a kis késit I Ne tessék izélni 1 Hát a napkúra, a napfény gyógyító ereje nem ősidőktől fogva népies orvosság ? A fehér nemzetség iránt való tiszteletünket talán mégis másként kell a gyermekekbe nevelnünk. IV. Dalok és kóták 20 oldalon. 2—3 régi, fülbemászó közismert iskolai dalocskán kívül egyetlen igazán értékes, szép, dallamos, új dal nincs benne. V. Fejezetek a honismeret köréből 9 oldal, melyben sok szép és okos gondolat van, amit minden földrajzi könyvben is megtalálhatunk. Hozzátartozik 7 oldalon 24 tájékoztató kép, ezek sem kifogástalanok. SUHOGÓ.
