Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)
1934-05-07 / 5. szám
2. oldal. amit helyesnek tartunk. Mindamellett mégis alá kellett vetni magunkat ú^y a tanárok, mint a gyakorló iskolai tanítók bírálatainak. A legnagyobb hiba a gyakorló iskolai tanítók megcsontosodása, mely minden egyéni ambíciót és felfogást elfojtott. Harmadik hibája tanítóképzésünknek, hogy a tanítóképzőt állandóan fiatal tanárokkal tömik tele, akiknek maguknak sincs még kiforrott módszerük. Hol a „noteszhez“ (ehhez gyakrabban), hol a tanár-diák barátsághoz kapkodtak és kapkodnak s így elősegítik a gyengébb karakterű fiatalság ingadozását és kétszínűvé nevelik önkéntelenül is őket. Négy évig voltam a pozsonyi tanítóképzőben. Ez alatt az idő alatt 16 tanárom volt és két igazgatóm (Sasinek, Szerényi dr.). Egyedül Bárdos Oszkár tornatanár úr tanított négy éven át, a többinek egykét év múlva útilaput kötöttek a talpára. Tisztelet a kivételnek, de a legtöbb tánárom módszert ta nító módszertelen ember volt s a legtöbb még a hibáiban is következetlen. Ez csak természetes is, hiszen ezek a jó emberek gimnáziumi tanároknak készültek s csak úgy cseppentek bele a tanítóképző tanári éllésába. Maguk se tudták, hogy mit kell tudni egy falusi magyar tanítónak. A legtöbb tanár csak regényből ismerte a magyar falut, némelyik - még csak regényből se ismeri a magyar lelkét, de azért még ma is tanít a képzőben. Négy évig voltam a pozsonyi tanítóképző növendéke, sohase hallottam, hogy bárki is érdeklődött volna a magyar tanítóképzés iránt (akkor jártak újságírók a képzőbe, mikor a Sasinek-botrány volt). Mi mint diákok fel akartuk hívni a nagy nyilvánosság figyelmét újságcikkekkel, de az első cikk megjelenése után, a referátus betiltotta az újságba való írást. (Ezt Szerényi dr. volt igazgató űr is igazolhatja.) Eddig a múltat írtam le, azért, mert a helyzet ma sem javult, sőt romlott 1 Mert amíg a politikusok „népkultüráról' és „hídépítésről“ szóló rakétákat eregetnek, addig a .képzőben ma mér nemcsak a magyar tanító kultür- és módszertani tudása ellen követnek el merényletet, hanem magyarsága ellen is. Azt hiszem, nem érdektelen nyilvánosságra hozni, hogy ma olyan tanárok és tanárnők tanítanak a magyar képzőben (tisztelet a kivételnek I), akik nem tudnak rendesen magyarul beszélni, ergo nem tudnak tanítani sem. A diákság hallgat, mert nem mer beszélni, meg talán kényelmesnek is találják némelyek a nem tanulást. Az a pár magyar tanár, aki még lézeng a képzőben s akiket -csak szorultságból rántanak elő, hallgatnak, mert a kenyerüket féltik. Kíváncsi vagyok, mi köze van a magyar kultúrához Zibrita dr. igazgató úrnak, hogy a legfontosabb magyar szakiskola vezetésével bízták meg, úgyszintén Göbner Erzsébet tanárnőnek, aki magyar gyűlöletéből nem is csinál titkot és kíváncsi vagyok, mit tesz az Általános Magyar Tanító Egyesület ezek után. Mit tanítsunk? Polgári erkölcstan, még pedig: Az erkölcs tárgya, haszna. Lelkiismeretszabadság, Kötelességek. Törekvés az erkölcsi javulás felé: az erkölcsiség értéke. Egyéni függetlenség: az egyén értéke, a lelkiismereti meggyőződés világrend közötti összhang: a boldogulás és haladás lehe' tősége. Az erkölcsiség elméleti és gyakorlati ideálja. Az erény és boldogság. Az egyéni élet és kötelességei: méltóság, becsületérzés, őszinteség, higgadtság, jellem, erkölcsi erély. A családi élet és kötelességei. A család szerepe a társadalmi életben, erköcsi alapja. Összetartás és kötelezettségek. A jó családi viszony. A társadalmi élet és kötelességei, a társadalom berendezése. Az emberek közötti Viszony, összetartás. A munka mint kötelesség, a munka haszna. A magán és családi erények társadalmi haszna. Az ember családi és társadalmi jogai. Az igazság. A személy, becsület és munkaeredmény tiszteletben tartása. A tulajdon ÚJ KORSZAK 5. szám. * ii ■ ”■ ~ f 1 " 1 n " mairtnrnini*—■■■ i *■■■ 11 — . ■y.—.« ■ ■■■■ ■ Pestalozzi és a vallás. Mit írt a vallásoktatásról ezelőtt 25 évvel egy teológiai tanár ? Zoványi Jenő sárospataki teológiai tanár ezelőtt 25 évvel írta többek között a következőket : „Ha a vallástanítás igazén vallástanílás volna, egy szót se szólnék ellene. De mikor a vallástanításnak nem a vallásos, mondjuk pl. a krisztusi szellr n fölébresztése és megerősítése a főcélja, anem a felekezeti szellemnek és az elfog tság érzelmének megalapozása és fölépíti ;; midőn már a népiskolában az arra ve » kiianítással kezdődik a legelső vallási le ;e, hogy melyik felekezeihez tartozik a nö ndék és hogy ez a fe lekezet mennyivel ilömb a többinél: már akkor nem a felebí áti szeretetben és türelmességben való eg jeforrás magasrendű érdekeit szolgálja az gész ilyen oktatás, hanem az egyes egyhi ak piaci, önző érdekeit. Midőn napirenden in, hogy már az elemi iskolai tanuló lesaji Íja a tanuló társát vagy éppen a saját éde testvérét a vallásáért: akkor igazán tetem elfogul ság kell hozzá, hogy be ne ismerje alaki az ilyen szellemű és irányú oktatás té es utón járását. De mondok n< yobbat is. Egy népiskolai vallási tankönyv i Sisere és Jáhel esetéből olyan tanulság« von le, mely lehetetlen, hogy megdöbbenéí ne ébresszen minden jobb érzésű emberi n. Ismerjük ezt a bibliai történetet. A kané niták hadvezére, Sisera, seregének a zsidók I szevedett veresége után menekülőben v i. A törzsével békében élő hébernek felesé ;: Jáhel, szíves szavakkal behívja házába íz elfáradt vezért. Itt a Jáhel biztatására pi * *nni tér. Az alvónak aztán Jáhel szeget ve a halántékába. Nos I A tankönyv írója ahe st hogy a gyermek okuláséra a rút alakos jdást, a vendéglátással való gyalázatos vis aélést és ezt az undok orgyilkosságot bély ;ezné meg, nem átalja szinte fölmagasztali mindezt, midőn azt a tanulságot vonja le hogy: „ ... így bünteti meg isten a hitetie eket.“ És ez a krisztusi szeretet és türelmei ég helyett fanatizmusra, gyűlölködésre és adállatiasságra nevelő könyv a tiszáninner református egyházkerület összes iskoláira kötelezőleg bevett tankönyv, melyet nég> éven át tanulnak a növendékek, kiknek gnagyobb része nem is járván több osztály belőle meríti egész vallásos nevelését. Hogy az effé szellemű valléstanítás nem egymagában ló, kivételes dolog, bizonyítja az a szár js panasz, mely ilt-ott gyakran fölhangzik :gyes hitoktatók elszólásai ellen. Na, hát ennél a vallástanításnál én is kívánatosabb] .ak tartom a semmilyen vallástanítást. És egy cseppet sem csodálkozom, ha mind többen akadnak a néptanítók között, akik megiszonyodvén ettől az embertelen szellemtől, a valléstanítás eltörlése mellet foglalnak állást. Nagyrabecsülöm a felekezeti iskoláknak múvelődéstöténeti tekintetben oly kiváló múltját, de ma már nem látom őket a modern állameszme és modern művelődés számára alkalmas nevelő eszköznek. Egy a panacea : a kizárólagos állami közoktatás az egész vonalon, az óvodától föl az egyetemig, beleértve még a lelkészképzést is.“ fogalma. A tőke és a munka. A szerződések és Ígéretek betartása. Mások hitének és véleményének tiszteletben tartása. A vallás és gondolkodás szabadsága. A türelmesség. Az igazságszolgáltatás erkölcsi és társadalmi elégtelensége. Nevelési intézmények, ellentétek az életben. A testvériség. Emberszeretet. Emberbaráti intézmények. A nemzeti élet és ennek kötelességei. A jelenlegi társadalmunk, a nemzet. A nemzet és haza fogalma. Erkölcsi alapja. A generációk összetartása. Nemzeti szellem. A honvédelem. Hadsereg, hadkötelezettség, katonai fegyelem, polgári erények. Az állam eredete, szervezete. A közhi-Rober! Seidel „Az ismeretlen Pestalozzi“ című munkájában a nagy pedagógusnak állami, egyházi és társadalombölcseleti kérdésekben való állásfoglalását ismerteti. Azt mondja Pestalozzi, hogy a kereszténység a felebaréti érzület érvényrejutását célozza, de ezzel szemben a papság isteni parancsként hirdeti a népek elnyomatását és az embergyilkolást. „Minek titkolnók az igazságot? A világot nem kormányozzák keresztény szellemben, az állam az ő berendezkedésében a keresztény szellem ellen tör. Keresztény háború, keresztény tábori leikész, keresztény finánc- és kabinetműveletek, keresztény rendőrség és a többi, ezek tartják vakságban az elnyomottakat és őrzik meg a nagyok hatalmát. És mindez csak fikció, elképzelés, mint a holdbéli ember és csak őrült agyvelők képzeletében lehető. A papság ezt nagyon jól tudja, de elfelejti, amikor az elnyomottak panasza hozzája jut.“ Majd ezt mondja : „Az üdvözítő sohasem ügynökösködött, legkevésbé a nagy urak érdekében. Ha valakik érdekében tenni akart, ezek csak a szegények és alázatosak lehettek." Más helyen így ír: „Az ember legelső kötelessége enyhíteni társai nyomorét, amennyire csak módjában áll. Ez főként azoknak a feladata volna, akik magukat az isten nevében a népek fölé, mint a mennyei hatalom letéteményeseit emelték. Örök igazság marad, hogy az elnyomottak fölemelése egy fejlődöttebb és jobb helyzetbe a nemzeli erkölcsnek elengedhetetlen kritériuma.“ Pestalozzi azután minduntalan hangoztatja, hogy a vallás, mint belső meggyőződés, igazság, de mint társadalmi vagy állami ügy csalás, jogtalanság, erőszak. Ezt mondja : „A vallás legyen az erkölcs ügye, de mihelyt hatalmi dolog, már nem vallás és a politikai erőszakoskodásokban kudarcot vallott államművészeknek az a kiáltozása, hogy emberek, térjetek vissza a valláshoz, nos, ez a törekvés nem vezet semmi jóra, nem jelenti a vallást, nem az erkölcsöt sem.“ Ugyancsak pestalozzi mondja : „A nemzeti vallás, mely a haláSzgyűrűt és az arany keresztet megteszi államjelvényekké, nem Jézusnak a tanítása.“ íme, mily szabadelvűén gondolkoztak mér 125 év előtt is ezekről a kérdésekről, melyek, sajnos, még ma sem vesztették el aktualitásukat. Természetes, hogy Pestalozzi ilyetén kritikája, a mai mértékkel mérve kissé sokat enged a vallásnak, de amit elmond a vallásról, mint a hatalmi osztályok érdekében álló fikcióról, azt kétség kívül igazán és őszintén mondja, Nem kell tehát azt hinni, hogy g klerikalizmus szigorú kritikája mai találmány, egy rövidéletű, múló okvetetlenkedés. Egy már régen megindult folyamat ez, amely ha eddig egyebet el nem is ért, annyi bizonyos, hogy tisztázta a fogalmakat és lefektette az új társadalmi evolúció biztosítékait. vatalok szükségessége. A különféle hatóságok. A köztársaság kormányforma. Népszuverénitás, népuralom. A törvények, jogosultságuk erkölcsi, társadalmi és nemzeti szempontból. A polgári kötelességek. Törvénytisztelel, s a szavazás gyakorlása. A büntetés mint társadalmi szükség. Polgári jogok. Személyes lelkiismereti gyülekezési szabadság, a kultusz és munka szabadsága. Politikai jogok. Az önkényuralom mint közveszély. A kormány távollétének káros hatása. Nemzetközi jog. * * * Hogy mi ér többet, ez-e vagy a mi valláserkölcsös oktatássunk (ketekizmus, biblia, szertartásién), azt mindenki könnyen eldöntés hogy melyik hazafiasabb, a két tanterv összevetése után mingyárt kitűnik. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ FÖLHÍVÁS. A kollégák tartsák erkölcsi és progresszív kötelességüknek, hogy lO.-e után küldjék be az előfizetést. Lapunk teljesen az előfizetők kötelességteljesitésén nyugszik.
