Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)
1934-04-21 / 4. szám
4. oldal. 4. szám. ÚJ KORSZAK Ami a hídépítéshez szükséges „Megkívánjuk saját nemzeti egységünk és saját kultúránk elismerését és respektálását, de ugyanúgy elismerjük minden más nemzet nemzeti egyéniségét és kultúráját.“ . . . mondotta nemrég Benes külügyminiszter úr a Magyar Újságnak adott nyilatkozatában. E nyilatkozatában elismeri kultúránk nagyságát, létjogosultságát és kultúrális jogaink teljesítését is megigéri, ha a magyarság lojálisán viselkedik az állammal szemben és respektálja az államhatalmat. Mi, csehszlovákiai progresszív, magyar tanítók nem szorulunk arra, hogy bizonyítgassuk lojalitásunkat és az államhatalom respektálását. Lapunk megindítása is annak a jele, hogy fel akarjuk rázni a tanítóság búsmagyarkodásban szenvedő részét. Meg akarjuk velük értetni új helyzetünket és e helyzetből ránk háramló felelőséget. Masaryk elnökünk is azt mondja: „Ha valaki felelőséggel tartozik, az éppen a tanító és az író.“ Nekünk, kik e lap körül csoportosulunk, az a szerencsénk a régi tanítókkal szemben, hogy nekünk a kisebbségi sors nem új adottság, hanem természetes valami. Nekünk nem kell beletalálnunk magunkat az új adottságokba, mert mi itt nőttünk fel, mint kisebbségi magyar ifjak. Nem dicsekedhetünk azzal, hogy sokan vagyunk, kik megértjük az új helyzet új követelményeit. De ez nem a mi hibánk. Nem tehetünk róla, hogy amit Masaryk elnökünk mond, az csak fejné! marad 8 a tagok nem szereznek róla tudomást. Mi azért hívtuk életre ezt a lapot, hogy meghirdessük az eddig meg nem hirdetett igazságokat. Fel kell hívnunk valamire az illetékesek figyelmét! . . . Mindaddig, amíg a pozsonyi tanítóképzőkben nem öntudatos és progresz- 8zív szellemben nevelik a magyar tanítókat és tanítónőket, senki se számítson arra, hogy kultúrális híd épülhet Csehszlovákia és Magyarország között. Hiszen az Az egyik dunamenti, csallóközi községben, ahol a sötétség májusi köd gyanánt ma is mérhetetlen erkölcsi és anyagi károkat okoz, az a babona tartja magát, hogy este nem szabad semmit kivinni a házból, mert vele kiviszik a szerencsét. Itt történt meg az alábbi eset: Mészáros: Jó estét, Nagy uram ! Eljöttem a borjúért I Nagy: Rosszkor jött az úr, most nem adhatom ki... Mészáros: Dehát én lefoglalóztam és nekem holnapra szükségem van a húsra. Nagy: Igazán nem tehetem meg, mert, ha most kiadom és kiviszi az udvaromból, kiviszi vele a szerencsémet is. A szomszédasszony járt úgy a múlt héten. Eljöttek a lefoglalózott kecskéjéért, de inkább visszaadta duplán a foglalót, mégsem engedte kivinni a házból a szerencsét. Mészáros: Nézze, Nagy uram, nekem a foglaló duplán sem kell, mert én bepererelem magát. Nagy: Nekem az nem fog annyiba kerülni, mintha a szerencsémet örökre kivitte volna a házamból. Tudja mit? A harmadik szomszédban lakik egy istentelen ember, aki a múlt héten este egy hentesnek eladta a disznót, és az én mázsámon akarta megmérni. Nem engedtem, még a mázsámat sem adtam oda. Ez az igazi Szüllő-féle talaj... * * * Betoppanik az iskolaszéki elnök úr a gondnokkal együtt az egyik tanítónő órájára. Mivel csak egy szék van az osztályban, azt sietve elfoglalja, mint főpedagógus csupa és merő alázatosságból, a gondnok pedig mint alpedagógus, sétálgat. Éppen számtan óra van. A kis 6 éves, elsőosztályosok, erős érdeklődéssel nézik a két vendéget s közbe felelgetnek. Végre megszólal a főúr. Főúr: Kisasszony, húszig tanultak számolni a gyermekek? Tanítónő: Igen, de a tízeskor átlépése nélkül. a munka, amit a magyar falvakban a tanítónak iskolában és iskolán kívül ebben az irányban végeznie kell, nemcsak fiatalos lelkesedést és odaadást kíván, ami, elismerem, meglehet az öregekben is, hanem hogy ne legyen átitatva a múlt csökevényes, a kiváltságos osztályok érdekében hirdetett tanításokkal. Azt, hogy önérzetes legyen, érezze emberi méltóságát s nevelje erre a falu népét is. A monarchikus, rendi állam iskolája tudatosan szolgaleiket nevelt az ő merev tekintély elvének hirdetésével. Azt, hogy a falu népében felebarátot, testvért lásson, akinek megokolt bizalmatlanságát tettekkel kell eloszlatni s akit hibáiban, bűneiben is meg kell érteni s igyekezni kiküszöbölni azokat. Ilyen lelkiállapot szükséges a hídépítés munkájához s ez azokban az öregekben, akik a régi eszmekörben nevelkedtek és tanítottak, nem igen van meg, csak kevesekben, csak azokban, akik régen is lázadoztak az emberi méltóság tudatos megcsúfolása ellen. A hídépítés munkáját a tanító már az iskolában kezdi meg azzal, hogy átérzett köztársasági szellemben tanít. Minden iskola egy kis köztársaság, amelyben a szeretet és nem az önkény, nem a pálca uralkodik. A szeretet, a megértés szelleme kiárad az iskolából az egyes családokra s mikor a tanító a felnőttekkel munkát végez, már megtermékenyített, megértő, bizalommal teljes emberekre talál, akikkel nagyvonalú terveket válthat valóra. így rakódnak le tervszerűen a híd erős pillérei, amelyek majd állják a legnagyobb terhet is. Ezek megvalósítására, tervszerűen erre nevelt tanító nemzedék kell. Ismétlem: addig tehát, amíg a pozsonyi tanítóképzőkben nem progress* ív és öntudatos magyar tanítókat nevelnek, addig senki se számítson arra, hogy kulturális híd épülhet Csehszlovákia és Magyarország közölt, ma a pozsonyi képzők nem felelnek meg ennek a célnak. Ezzel más alkalommal bőven fogunk foglalkozni. Főár: No, fiam, mennyi 8+7? Tanuló : (Hallgat.) Tanítónő: Mondiam már tisztelendő úrnak, hogy húszig tanullak számolni, de a lizeskör átlépése nélkül. Főúr: Igen? No, akkor mennyi 8+4? Tanuló : (Hallgat.) Főúr: Te marha! Mit tudsz hát, ha ezt sem ? Gondnok: (Egyszeiű földrr íves) De tisztelendő úr, ezt nem tanulták. Tessék megérteni, azt tudják 6+4, 10+6, 13+7, mert itt nem kell a gyereknek a (ízen keresztül számolni de olyat 8+6, 9-+7, csak jövőre tanulnak. Főúr: Hát miért nem magyarázta meg nekem a kisasszony, hogy mi az: Húszig számolnak a iizeskör átlépése nélkül ?.. Nem írjuk ki ennek a főpedagógusnak a nevét, mert már annyiszor szerepelt a tanítói lapokban, hogy ezen a réven akart esperes lenni I * * * Az iskolák éviszámadásainak elkészítő sénéi nagy kellemetlenségek származnak abból, hogy különféle cégek vonakodnak tudomásul venni azt az előírást, mely megköveteli a kiadások elszámolásánál a nyugtabélyeggel ellátott számlát, rendesen zárolva az összeg átvételének idejével is... Érdekes eset történt mostanában. Egy tisztviselő könyvet adott ki. Az isk. igazgatója beküldte csekken a pénzt és hátul megjegyezte, hogy várja a számlát-A számla nem érkezett. Újra irt. Megint nem érkezett. Beküldte a számadást nélküle. Visszajött, hogy csatolni kell a számlát. Újra írt, de hiába. Ekkor saját maga megírta a számlát, megcímezett egy borítékot, hogy még azzal se kellje a nagyságos úrnak vesződni. Természetesen a számlára nem tett bélyeget. Végre megérkezett a számla aláírva, számla- és nyugtabélyeg nélkül portósan. Az isk. igazgatója csekély 4 K 90 fillért fizetett rá a boltra. Ez egy speciális szlovenszkói szokás. Rásózni az iskolákra bizonyos könyveket, beszedni értük a drága árt, a többi ezután az igazgatók dolga. (Dn.) A falu, akár cseh, akár német vagy magyar konzervatív hajlamú. Ez se nem erény, se nem bűn, hanem természetes adottság, mely ellen minden korban küzdeni kellett a tanítóságnak. A magyar falut csak a progresszivitáson keresztül lehet elvinni a köztársasághoz anélkül a veszély nélkül, hogy magyarságát fel ne adja és kétszínű-nemzetietlenné ne váljon. A nemzetiségét letagadó ember gerinctelenné válik s mindig hajlandó a hazugságra. A hazug állampolgár pedig még egy államnak sem szerzett dicsőséget, hanem annál több lenézést és megvetést. Tegyék lehetővé: progresszív magyar tanítók képzését és mi megépítjük a hidat Csehszlovákia és Magyarország között. Nekünk nem kell féltenünk magyarságunkat, mert ahogy a cseh és magyar falu meg tudta tartani nemzeti kultúráját ezer éven át, minden viszontagság között, ép úgy megtartja ezután is. Mi nem bukhatunk el ebben a küzdelemben, mert ez a nép igaz érdeke. Aki tehát a mi igazságunkat akarja, az a nép érdekét szolgálja... az a kultúrális híd megépítését munkálja. Ás Lajos. * Szemle rovatunkban olvasható egy szégyenteljes eset, hogy egy öreg tanító az ő fiatal progresszív irányú kollégáját a magyar ügy árulójának nevezte. Hát lehet egy ilyen sötét agyú, bornírt ember hídépítő vagy csak igaz tanító is? (Szerk.) Szerkesztői üzenetek. G. M. Ne feszegessük most ezt a kérdést. Lehet, hogy vannak tanítók, akiket a hivatásszeretet kényszerített a mi rögös pályánkra. Ámbár az igazság az, hogy a nagy többséget a szegénység vagy a viszonyok nem ismerése sodorta ide. De ha sokan volnánk is, akiket a hivatásszeretet hozott ide (ugyan mit tud a 15 éves gyermek a hivatásról ?), azt már nem hisszük, hogy sok volna olyan, akit a hivatásszeretet tart itt. Mert szeretni csak az olyan hivatást lehet, amely a végzett munkával igazságos arányban álló megélhetést biztosít. Ilyennek látja az ön ékesszavú tanfelügyelője a tanítói pályát ? ... Ha igen, akkor miért stréberkedte föl magát tanfelügyelővé s miért igyekszik kézzel-lábbal „véglegesen" bent maradni a kényelmes irodában és miért nem igyekszik visszakerülni most oda, amikor közeledik a terminus, a lejárat ideje? Kérdezze meg alkalomadtán tőle azt is. hogy képviselőségért vagy valami zsíros állásért, pl. bankigazgatóságért nem hagyná-e ott mostani állását is és nem mondana-e végleg búcsút az oktatásügynek. 2. Én úgy tudom, hogy mér próbálkozott a vizsgával egyszer yagy kétszer, de nem sikerült, 13. Valószínűleg azért, mert a törvény értelmében a tanfelügyelőséghez polgári iskolai képesítés is kell. Ez természetesen nem helyes, de hát ezen a tényen most változtatni nem lehet. Igazgató. Nincs igazad! Mi senkit se akarunk megfosztani szerzett jogától. Igenis, az az egyetlen helyes, ha az igazgatói teendőket felváltva mindenki végzi Hogy így nem fogják az igazgatói tiszteletdijat beszámítani a nyugdíjba ? Hét ne számítsák be 1 Nincs is abban semmi ráció, hogy még a nyugdíjban is legyenek kiválasztottak. Legyen a nyugdíj mindenkinél igazságosan egyenlő. Máskülönben az igazgatói tiszteletdíjjal a külön munka meg van fizetve. Ugyanezt kívánjuk a tanfelügyelői állásoknál is. Az se legyen végleges, hanem időről-időre választás útján töltessék be. Egészen biztos lehetsz abban, hogy akkor nem fognak oly magas lóról beszélni, különben pedig: mi köztársaságban élünk. Nemde ? Ahol a királyság örökletes, istentől rendelt formáját megszüntettük. Illő, hogy ennek a felszabadító gondolatnak minden konzekvenciáját az egész vonalon megvalósítsuk. Tehát se az igazgató, se a tanfelügyelő ne legyen végleges! Ha a legfőbb méltóság, az elnökség betöltése időről-időre ismétlődhetik s nem szégyen, miért volna ugyanez az eljárás,, a többi vezető állásokra másként ? Aki ezt nem helyesli, az a republikánus gondolatnak, a teljes egyenlőségnek csak látszólag hive. Logikus. Egyik vallás sem hirdeti olyan kifejezetten az emberek egyenlőségét, mint a keresztény. A zsidó „istennek kiválasztott népe", a mohamedán is exkluzív, a kereszténység azonban nem az. Igaz kereszténye tehát az az ember, aki az emberi egyenlőségnek nem híve ? Ha valaki logikusan keresztény, akkor az nem lehet ellensége az emberi egyenlőségnek. Mert hiszen a kereszténység az emberek között való egyenlőséget, a „mindnyájan isten fiai (tehát testvérek) vagyunk«... az „egy nyáj, egyakol“,... „könynyebb a tevének általmenni a tű fokán" stb. tanításokat hirdeti. Aki tehát keresztény és mégis ellensége az emberi egyenlőségnek, az nem logikusan, nem következetesen keresztény, az csak hazudja magát kereszténynek. Az a kereszténységnek csak a káros tanításait akarja érvényben tartani, az alázatosság, az engedelmesség, az igénytelenség tanításait, az a dolgozó tömegeket a túlvilágra szóló utalványokkal akarja kifizetni és a földi javakat kevesek kiváltságául akarja megtartani, szóval az közönséges ámító és népcsaló, aki ámításait és csalásait a kereszténység tetszetős leple^alatt űzi. Légió azoknak a száma, akik így cselekszenek. Most pedig még valamit kérdezünk öntől. Ha ön csakugyan előfizetője az Új Korszaknak és ha nézete valamiben ellenkezik is a mienkkel — amihez teljesen joga van —, miért nem írja azt meg nyíltan a neve alatt, miért kell álnév mögé rejtőzni ? Többeknek. Műkedvelő előadásokról ismertetést, lapunk kis terjedelme miatt, nem hozhatunk. Kultúr mozaik. A kiadásért felelői; Czabán Samu. Nyomja: a „MERKUR"-nyomda Berehovo, Asztélyi u. 1.
