Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-25 / 121. szám

1998. május 25., hétfő Jó eredmények Tiszavasváriban Fegyver­csempészek Új Kelet-információ A Vám- és Pénzügyőrség Hajdú-Bihar és Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Pa­rancsnoksága sajtóreferen­sétől, Varga Irén hadnagy­tól kapott tájékoztatás sze­rint a közelmúltban a ma­gyar, a román és az ukrán vá­mosok közös határszaka­szon akciót szerveztek első­sorban az illegális fegyver­kereskedelem és kábítószer­csempészet visszaszorításá­ra. A határátkelőhelyeken a megszokott létszám kétsze­rese teljesített szolgálatot éj­szaka, és végzett átfogó vizs­gálatot. A pénzügyőrök az akción 12 óra alatt átvizs­gáltak közel 19 ezer sze­mélyt, 5291 gépkocsit, 57 autóbuszt, 20 vasúti kocsit és 22 tehergépjárművet. A megerősített „műszakban” a két megye pénzügyőrei 66 szabálysértést és hat bűncse­lekményt derítettek fel, az összes elkövetési érték meg­haladta a két és fél millió fo­rintot. Néhány érdekesség: Beregsuránynál egy magyar állampolgár kézitáskájában a megengedett 350 ezer fo­rint helyett annál 110 ezer forinttal többet próbált kül­földre kivinni. Az utóbbi összeget a „ fináncok” lefog­lalták, és deviza-bűncselek­mény alapos gyanúja miatt eljárást indítottak. Ártánd- nál egy román állampolgár az engedélyezett egy liter helyett 208 liter vodkát ho­zott volna hazánkba, a jár­mű különböző helyein el­rejtve. Ellene csempészet vétsége miatt kezdeményez­tek eljárást. Honfitársa ellen is csempészet miatt indítot­tak eljárást, mert 156 ezer forint értékű, aranynak tűnő ékszert próbált csomagjai között elrejtve hazánkba hozni. Törökországból tért haza egy szlovák autóbusz, amelyben az ártándi vámo­sok két sörétes fegyvert ta­láltak. Egy román férfi autó­jának műszerfalából és ülé­seiből 28 darab vadásztőr és öt vadászkürt került elő. Az elmúlt héten a záhonyi vámosok 83 esetben vám­szabálysértés, négyszer csem­pészet miatt kezdeményez­tek eljárást. Lefoglaltak két és fél millió forint értékben 14 527 doboz cigarettát, 140 liter üzemanyagot, 3679 darab különböző alaktrészt, 50 üveg kölnit, 30 darab CD és 100 darab elektro­mos gázgyújtót. A beregsurányi vámhiva­tal munkatársai 208 ezer fo­rint értékű szeszes italt, alu­mínium- és rézhulladékot foglaltak le. Csengersima pénzügyőrei raktárukat gaz­dagították 840 ezer forint ér­tékben 130 liter üzem­anyaggal, 990 doboz ciga­rettával, 450 liter szeszes itallal, 147 darab különböző ruhadarabbal és 2070 darab különféle alkatrésszel. A belterületi vám- és nyomo­zóhivatalok munkatársai összesen több mint ötmillió forint értékben foglaltak le vagy koboztak el üzem­anyagot, alkoholt és cigaret­tát. A kiszabott jövedéki bír­ság összege meghaladta a 3 mill'ó 700 ezer forintot. Belvízvédelem Hősök napja Emlékoszlopot avatnak május 30-án, délelőtt tizenegy órakor a nyíregyházi Északi temető régi ravatalozója előtú díszsírhelynél. A hősök napja alkalmából rende­zendő, katonai tiszteletadással zajló ünnepélyes megemlékezé- sen Katona Tamás történész mond ünnepi beszédet, valamint közre­működik Hetey László színmű­vész, a nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház tagja, a nyíregyhá­zi Művészeti Szakközépiskola énekkara, a Fegyveres Erők és Honvédelmi Szervek Nyugdíjas Klubjának Honvéd Népdalköre. „Korszakvég Korszakvég—korszakkezdet címmel tartanak konferenciát az 1918-as évforduló tiszteletére május 27-29-én Szatmárnémeti­ben, Zilahon és Nyíregyházán, a Jósa András Múzeumban. A nyír­egyházi rendezvény 29-én, pén­teken délelőtt kilenc órakor kezdődik a múzeum (Benczúr tér 21.) nagytermében. Aplenáris ülé­sen Nagy Ferenc és loan Scurtu elnököl, az előadásokat pedig Gergely Jenő, Costica Prodan, Dimitru Préda, Florin Dobrines- cu, C. I. Stan és Adám Magda tart­ják. A konferenciát Németh Péter, megyei múzeurnigazgató zárja. Új Kelet-információ ______- A hét végén megyénkben sok helyen esett 2-8 millimé­ter csapadék. A folyamatos szivattyúzásnak köszönhető­en kis mértékben csökkent az elöntött területek nagysága. Szabolcs-Szatmár-Beregben 2450 hektár a belvizes terület, amelyből 800 hektár a vetés és 550 hektár a szántó. Felső- Szabolcsban nem tartják, hogy a májusi eső aranyat ér, hiszen még mindig 2150 hektár áll víz alatt - tájékoztatta lapun­kat Bodnár Gáspár, a Felső- Tisza-vidéki Vízügyi Igazga­tóság helyettes vezetője. Az igazgatóság működési területén hét belvízvédelmi szakaszon tartanak készültsé­get. Három térségben II. fokú, négy körzetben I. fokú a vé­dekezési készenlét. Az igazga­tóság munkatársai szállítható szivattyút üzemeltetnek a VII. számú csatorna torkolatánál. A védekezési munkálatokban 102-en vesznek részt, a Feti- vizig 13 szivattyútelepe na­ponta 645 ezer köbméter vi­zet emel át. Bodnár Gáspártól megtud­tuk, hogy a belvíz a tél végi száraz időjárást követő, az áp­rilis 20-án kezdődő csapadé­kos időjárás hatására alakult ki. Az elmúlt egy hónapban 140- 195 milliméter csapadék hullott, amely három-négyszerese a sok­évi átlagnak. A legtöbb csapa­dék, 180-195 milliméter a Nyír­ségben és Felső-Szabolcsban esett. Az esőzések hatására 9500 hektár elöntés keletkezett, amely­ből 3000 hektár volt a vetés és 3500 hektár a szántó. Felső-Sza­bolcsban volt olyan időszak, amikor 4 ezer hektár állt víz alatt. A fő gondot az okozza, hogy nap mint nap esett az eső, így a kedvezőtlen adottságú kötött talajt nem lehet megművelni. Az elmúlt hónap 10. és május 22. között a vízügyi igazgatóság 23 szivattyútelepén 54 gépegység összesen 12 100 órát üzemelt, és egy hónap alatt 35 millió köb­méter vizet emelt át. Áprilisban volt olyan nap, amikor 2,5 mil­lió köbméter vizet emeltek át a szivattyúk. A főcsatornák álla­potával a közmunkák miatt nin­csen gond. A bevezetőcsatomák, amelyek társulati vagy magán- kezelésűek, azonban évek óta nem voltak karbantartva, így a csapadékot nem tudják megfe­lelően elvezetni. A legmélyebb helyeken a víz tartósan meg fog maradni, máshol csak a napos, száraz időjárás hatására fog az elöntés megszűnni. Az ICN Magyarország Részvénytársaság a közelmúlt­ban tartotta rendes évi közgyűlését. A közgyűlés meg­elégedéssel állapíthatta meg, hogy a társaság 1997. évi nettó árbevétele elérte a 11,7 milliárd forintot, s így 48 százalékkal haladta meg az előző évit. Új Kelet-információ A cég belföldi értékesítése 16 százalékkal nőtt, az eladásban több mint 2/3-os aránnyal kép­viseltették magukat a gyógy­szer-specialitások, emelkedett a gyógyszer-alapanyagok, és csökkent a növényvédő szerek aránya. Gyógyszereik belföldi értékesítési toplistáján az első tíz 1997-ben: Kálium-R, Tisa- sen, Baypress, Syncumar, Ruta- scorbin, Folsav, Apranax, Tisa- cid, Phenolphtaleinum, Dipro- salic. A belföldi értékesítés 4,9 milliárd forintot tett ki. Az exportértékesítés csaknem 85 százalékkal emelkedett, ezen belül kiugró a gyószereladás növekedése, az 1997-es adat 506 százaléka az 1996-osnak! Mindez annak ellenére alakult így, hogy a kedvezőtlen mák­termés miatt igen szűkös volt kodein- és morfinszármazékáru­alapjuk. Az ugrásszerű növeke­dés mögött a tulajdonosválto­zásból adódó piaci lehetőségek vannak, konkrétan: az orosz pi­acéi. Gyógyszerexportjuk top­listája: Codein PH, Naprosyn, Delagil, Tisacid, Tisasen A+B, Tenormin, Ritalmex, Kalnor- min, Syncumar. Az 1997. évi export értéke 6,9 milliárd forint­ra rúgott. Az ICN Magyarország Rész­vénytársaság az előző évi csak­nem másfél milliárdos veszte­séggel szemben 1997-ben 742 millió forint nyereséget ért el. A pozitív változások hátterében az értékesítési eredményeken túl jelentős szerepet játszott a költ­séggazdálkodás szigorodása, a hitelállomány átalakítása, vala­mint az exportnövekedés árfo­lyamnyeresége és az import csökkenő árfolyamvesztesége is. A társaság teljes munkaidős létszáma 1997-ben 1745 fő volt, másfél százalékkal csök­kent az előző évhez képest, összetétele a marketing erő­sítését tükrözve változott. A keresetszínvonal 30,9 száza­lékkal nőtt. 1997-ben két nagykereske­delmi befektetést hajtottak végre. Hatszáz millió forintért 25 százalékos részesedést sze­reztek az OMKER Rt.-ben, és 46,7 milliós befektetésével, 23 százalék részesedéssel, más tu­lajdonosokkal együtt megala­pították a PharmaChom Kft.-t. Mindkét befektetés a társaság hosszú távú stratégiai céljaival összhangban történt. A társaság közgyűlése módo­sította az alapító okiratot. A társaság cégneve - az Alkaloi­da szó elhagyásával - ICN Magyarország Részvénytársa­ság, rövidített cégneve: ICN Hungary Rt. A közgyűlés ha­tározott arról, hogy - kötele­zettségének eleget téve - a tár­saság névre szóló, általános részvényei jogokat biztosító részvényeit a sorszámok válto­zatlanul hagyásával új részvé­nyekre cseréli ki. Szerencsés kimenetelű baleset történt tegnap délelőtt a 38-as főközlekedési úton. Egy világoskék Ford típusú személygépkocsi eddig ismeretlen okokból hátulról „fel­öklelte” az előtte haladó utánfutós Zsigulit. Személyi sérülés nem történt, de az anyagi kár jelentős Példázat szürkületben „Nekem csak az mondja meg, hogy mit tegyek, ki jobban képes tenni azt! Tisztességemet pedig csak az óvja, ki tisztességesebb! Tenni, amit kell - ennyi az egész, és minden sanda gyalázat mélységekbe vész...” (Schiller) Palotai István (Új Kelet) Nagyapám, néhai Georg Perger von Tenichardt válla­lásainak általában eleget tett. Illetve mindig. Amikor vég­zett a Porosz Bányamérnöki Akadémián, ajánlatokat ka­pott a dorogi szénbányáktól. Olyan fiatal szakembereket kerestek, akik anyanyelvü­kön érthettek szót a Pilis környéki sváb bányászok­kal. Az állást elfogadta, Ma­gyarországra költözött, és Leányváron telepedett le. Felesége, Maria Theresia von Dopita - a Schlesswig- Holstein-i származású és Kidben szolgáló porosz sor­hajókapitány lánya - termé­szetesen hűen követte Le­ányvárra, ahol házat építet­tek maguknak. Nyolc gyer­meket szült nagyapámnak, de csak egy - az édesapám - élte meg közülük a felnőtt kort. Ekkor nagyanyám - „kötelessége végeztével” - távozott az élők sorából. Nagyapám tökéletesen meg­tanult magyarul. Mivel a szénbányászat hadiágazat­nak számított, nem hívták be katonának. Magyarnak val­lotta magát, nem telepítették ki. A bánya államosításakor Budapestre költözött, és egy fűrésztelep műszaki vezetője lett. Aztán azt is államosítot­ták, de a tulajdonosnak - bi­zonyos Vágó úrnak - maradt még két bérháza a főváros­ban, így aztán nagyapámat választás elé állította: vagy ad neki egy nagyobb össze­gű végkielégítést, vagy el­vállalja a Kálvin téri háza házfelügyelői állását. így lett Georg Perger von Tenichardt, a porosz főnemesi család sar­ja házmester. Éjjel kaput nyitott, a liftet kezelte (és javította is, ha kellett), söprögetett, felmo­sott, beszedte a lakbért, ve­zette a lakónyilvántartó könyvet, és télen fűtötte a központi fűtés kazánjait. Hat teljes évig, egyetlen zokszó nélkül. „Tiszta udvar, rendes ház”: a tábla és a Házkeze- lőség által adományozott háromszoros Kiváló Dolgo­zó-emléklap tanúbizonysá­ga alapján nyugodt szívvel megállapítható, hogy Perger György - a házmester - vál­lalt kötelezettségének ebben a tulajdonképpen megalázó helyzetben is a legmesszebb­menőkig eleget tett. Aztán egy télen, életének hetvenne- gyedik évében egy délután tüdővérzést kapott. Kijöttek érte a mentők, de várniuk kel­lett, mert nagyapám addig nem ment velük, amíg a szomszéd ház fűtője meg nem érkezett. Amikor meg­jött, nagyapámat a mentőtől letámogatták a pincébe, ahol a fűtőnek elmagyarázta, hogy s miként működik a ház ka­zánrendszere, és hogyan kell majd kezelnie. Szája szegle­tében ekkor már csordogált a vér. Amikor a szomszéd fűtő már mindent tudott, nagy­apám a saját lábán feljött a pincéből, és kiment a mentő­kocsiig, majd beszállt. Utol­só útját csendben tette meg, a szirénákat már nem volt miért bekapcsolni... így élt és így halt néhai Perger György - a nagyapám. Nekem ő a pompei-i strázsa! *** Apám és anyám szintén ha­sonló anyagból gyúratott. A szülői ház - akkor is, amikor ez csak egy krumplisvermet jelentett - erre tanított. Majd amikor a mindannyiunkra váró immár örök árvaságra kárhoztatván, vén fejjel, s tá­vol a hazától a legsötétebb magányban egy-egy pillanat­ra lehorgadt a fejem, rájuk gondoltam és elszégyelltem magam. Megértettem, hogy a céltalanság csak lelkűnkből fakad. Ezért ha ködbe vész a horizont, tűzz magad elé ke­mény munkával elérhető cé­lokat! Mert a célok köteles­ségekkel járnak, melyeket betartani: maga az élet! És ha ezt megérted, legyőzhetetlen leszel. Nem tud az élet olyan alantas helyzetet produkálni, amit így ne tudnál önmagad javára fordítani! Ha a sors arra kényszerít, hogy utcaseprő legyél, akkor se csüggedj, ha­nem szent akarással fogadd meg, hogy te leszel a világ legjobb utcaseprője. Hogy a te szakaszodon enni lehet majd a járdáról, és így is legyen! Mert az ember teszi a munkát, és nem fordítva! És légy büsz­ke a művedre, akármi is légyen az, és meglásd, sokkal boldo­gabb leszel. És sérthetetlen. A tökéletes eredményekre való törekvés - ha valódi ökölbe szorított akarat és töretlen hit vezérli - a helyzetet emeli az emberhez, és minőségivé teszi a minősíthetetlent is. Élni csak így érdemes. Az élet pe­dig kötelesség! Kötelesség mindenek előtt. Krónika

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents