Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-18 / 115. szám
1998. május 18., hétfő Majális a világnapon Azt mondják a régi bölcsek, hogy múlt nélkül nincs jövendő, és sivárrá, kietlenné válik a jelenkor. Múltunk emlékeit múzeumaink vigyázzák, és mindegy az, hogy a Nemzeti Múzeumról beszélünk, vagy akár a legkisebb falu helytörténeti gyűjteményét emlegetjük. Ebben az esztendőben Budapesten közös majálissal ünnepeltek a közgyűjteményi dolgozók, és bár az időjárás nem a legkedvezőbben alakult ezen a két napon, mégis sokan keresték fel a Múzeumkertet szombaton és vasárnap, hogy megtekintsék az ország különféle vidékeiről összehordott látnivalókat. Ízelítőnek szánták a rendezők ezeket a minitárlatokat, ízelítőnek, hogy akit érdekel, megtudja, mit hol találhat meg szerte e hazában. Mert ilyenkor nem csak idegenforgalmi szempontok számítanak, elsősorban a hazai polgárok felé fordul a figyelem. Gazdag látnivalót kínálnak Szabolcs-Szatmár-Bereg megye múzeumai is, bármerre forduljon az érdeklődő tekintete. A honfoglalástól napjainkig minden megtalálható gyűjteményeinkben, amiből okulhat a jelen és jövendő polgára. Megyénkben egymást érik a műemlékek, és talán több falusi helytörténeti kiállítás látható, mint bárhol máshol Magyarországon. Valamikor ide érkeztek honfoglaló őseink, és réges-régen, sok évszázaddal ezelőtt a mostani Szabolcs község volt az ország fővárosa. Régen volt, talán igaz se volt, mondhatja akárki, ha mostani állapotainkból következtetne valamikori dicsőséges múltunkra. Mégis. A történelmi leletek őrzik az egyszer volt dicsőség emlékeit. Adjon nékünk erőt és hitet ez a megőrzött történelmi múlt, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye csillaga egyszer majd újból fennen fog ragyogni. Az oldalt írta: Berki Antal. Fotók: Bozsó Katalin Vajai barangoló Sokszor megfordult itt annak idején a nagyságos fejedelem. Innen indult 1703-ban a Rákóczi- szabadságharc, és itt készítették elő 1711-ben a Szatmári békét is. A Va- yiák hajdan volt sasfészke múzeummá szelídült az évszázadok folyamán. Molnár Mátyás igazgató úrnak köszönhető, hogy a műemlék épület nem lett az enyészet martalékává, hogy ma már ország idegenforgalmi térképén is jelentős helyet foglal el Vaja, és benne természetesen a Rákóczi-emlékeket megőrző szabolcsi múzeum. Az alapító igazgató nem él már, de hagyatéka jó kezekbe kerülve nem vész el az idők tengerében. A vajai kastélymúzeum egész esztendőben várja a régi korok szerelmeseit, és a legújabb időkben a képzőművészetek rajongói is otthonra lelnek az ódon falak között. Világnap Szekerek közt, Mátészalkán Országosan is jelentős szekér- és kocsigyűjteménnyel rendelkezik a mátészalkai Szatmár Múzeum. Még dr. Farkas József alapozta meg a kiállítást, amikor megteremtette az egyik legtöbb darabból álló szekérbemutatót Magyar- országon. Utódja már nemcsak szekereket, de hintókat, városi szánokat és minden olyan eszközt összegyűjtött, amit valamikor helyváltoztatásra használtak a környékbeliek. A Múzeumi Világnapon Cservényük Lászó igazgató urat kérdeztük, van-e értelme világnapot szentelni a múzeumoknak?- Hogyne volna. Minden jelentős közintézményről megemlékeznek világszerte, miért éppen a múzeumok maradnának ki ebből? Persze, az hiba lenne, ha a múzeumok látogatottsága csak ezen az egy napon lenne maximális. Szerencsére erről nincs szó. A világnap gesztus, ami fontos, de csak a maga helyén szabad kezelni. Ilyenkor az intézmények jobban reflektorfénybe kerülnek, talán a fenntartói akarat is si- mulékonyabbá válik, sok mindent el lehet intézni, amire máskor nem kerülne pénz. A téli időszak inkább a tudományos kutatásé, míg tavasztól őszig inkább a látogatók számára teremtjük meg a feltételeket. Különösen így van ez nálunk, ahol a látnivaló elsősorban szabad téren található.- A Szatmár Múzeum képes- e befolyásolni az idegenforgalom alakulását?- Valamiféle befolyásunk van, csak az a baj, hogy kevesen tudnak rólunk. A városlakók természetesen ismerik tevékenységünket, de a megyehatáron túliakról ez már sajnos nem mondható el. Próbálunk ezen a gondon prospektusokkal, kiadványokkal segíteni, mindent megteszünk annak érdekében, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy itt, Mátészalkán nem akármilyen múzeum működik.- Itt található Magyarország legnagyobb szekérgyűjteménye...- Valószínűleg itt látható teljes keresztmetszetben az ország szekerezésének, kocsizásának története. Ilyen jellegű kiállítások máshol is láthatók, Bábolnán, Tápiószentmártonban, Párádon, az Ópusztaszeri Emlékparkban, Mezőhegyesen, Kozármislenyben, de ilyen darabszámban és ennyire teljes körűen sehol nem található ezeknek a tárgyaknak a gyűjteménye. Az egyszerű parasztszekértől a nagyúri díszhintó- ig, a városi szántól a halottas kocsiig minden megtalálható nálunk, amit elődeink helyváltoztatásra használtak.- A városban milyen tevékenységet folytatnak?- Időszaki rendezvényeinket tartom a legfontosabbnak, amikkel két kiállítóhelyiségünkben szinte havi rendszerességgel jelentkezünk. A szekérmúzeumot jól ismerik a városlakók, nem várható el tőlük, hogy havonta egyszer megnézzék. Egy közgyűjtemény nem zárkózhat el a látogatók elől. Olyan programot kell kínálni, ami vonzó lehet a nagyközönség számára. A helytörténeti érdekességeken túl, tevékenyen kell jelen lennünk a város kulturális életében. Ha van értelme a múzeumi világnapnak, akkor talán az a legfontosabb, hogy nemcsak a fenntartók, a múzeumi szakemberek, de a nagyközönség figyelmét is ráirányítja a múlt emlékeinek becsben tartására. Csak a természet és az idő? Akármerre megyünk szőkébb pátriánkban, a népi építészet olyan emlékeibe botlunk, mint a tiszacsécsei Móricz-ház, vagy a kölesei református templom. A múzeumok világnapján sok más, azonos funkciójú intézmény mellett, örülhetünk a Múzeumfalu létének is. Örülhetünk, mert a történelem és a természet pusztításai ellenére jutott biztos révbe a '70-es évek elején az egy megyére szűkült három tájegység építészetének java része. Talán a mindent megsemmisítő nagy árvíz adta a végső lökést a szabadtéri múzeum megalapítására, talán az, hogy addigra széthordták kincseinket az ország boldogabb vidékein élők, és nem lett volna jó, ha múltunk emlékei a mándi vagy a nagygéci temp- endrei skanzenben építették lemdöfést a mindennél lom sorsára jutnak. Az egyi- újjá, a másiknak éppen nap- nagyobb ellenség, az két lebontották, és a szent- jainkban adja meg a kegye- emberi közömbösség.
