Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-12 / 110. szám

Megyei krónika 1998. május 12., kedd Összefogással sikerülhet Munkatársunktól A közelmúltban 17 cigány család vándorolt ki hazánk­ból Kanadába, és megyénk­ből is öt család utazott ki európai országokba. Hogy miért, arra egyszerűnek tűnik a válasz, hiszen az elmúlt években roma lakosaink tár­sadalmi elismertsége nagy mértékben csökkent, ami leginkább a muzsikus csalá­dokat érintette. Legtöbbjük képtelen másként leélni az életét, nekik a zene a minde­nük, temperamentumuk nem teszi lehetővé, hogy mással foglalkozzanak. Nem mehet­nek el számítógép-szerelő­nek, de még hentesnek sem, mert otthonról teljesen más indíttatást kaptak, ők a meg­szerzett tudásukkal szeretné­nek boldogulni - Raduly József, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat (OCKÖ) alelnöke fogalma­zott így a nemrégiben meg­tartott regionális roma ta­nácskozáson, ahol a cigány­ságot érintő majd’ minden kérdés napirendre került, a különböző támogatási lehe­tőségektől kezdődően az el­múlt években végzett mun­kán át napjaink legégetőbb problémáig. Szerinte a cigányságnak meg kell fogalmaznia az érté­keit, keresni kell az együttmű­ködési lehetőségeket, és itt, Magyarországon kell megta­lálnunk a boldogulást, hiszen itt születtek, ez a hazájuk. A tanácskozásról Farkas Flórián, az OCKÖ elnöke hamar távozott, nem azért, mert nem érdekli régiónk sor­sa, hanem azért, mert szinte napról napra, óráról órára meg kell védeniük a Cigány Kulturális Központot. Farkas Kálmán, az OCKÖ alelnöke a legfőbb hibát ab­ban látja, hogy amikor a nemzeti és etnikai kisebb­ségekről szóló törvény meg­született, akkor az nem állt jogharmonizációban sem a választói törvénnyel, sem más olyan törvényekkel, amely a kisebbségi törvény végre­hajtását segíthették volna. Az etnikai törvény lyukas, part­talan, meghatározhatatlan, és nem lehet tudni, kik akarhat­ták, hogy ilyen legyen - je­lentette ki az alelnök. Ezeket a lyukakat toldozni, foldoz- ni lehet és kell, de nem tud­nak a végére érni, mert ha itt kiszakad a cipő, akkor befol­tozzuk, de rögtön egy másik helyen is enged az anyag. Van kulturális autonómia, táncolhatnak, dalolhatnak maguknak, de az őket igazán érintő kérdésekbe nincs bele­szólásuk. A mai napig sem igazán is­meri senki a törvényt, nem­csak a helyi cigány kisebbsé­gi önkormányzatok vezetői, de a polgármesterek és a jegyzők egy része sem. Ho­gyan tudnak úgy segíteni, hogy nem ismerik a törvényt és a hozzá kapcsolódó rendel­kezéseket, amelyek alapján intézkedniük kellene. A veze­tőség úgy gondolja, hogy nekik nem pártoskodni kell, hanem a cigányság ügyét kell mindenki megelégedésére szolgálniuk. Napjainkban gyakran hang­zik el az integráció és az asszimiláció kifejezés. Az in­tegráció nem felolvadást je­lent, hanem beilleszkedést. Régebben az asszimilációt erőltették volna. A beillesz­kedéshez nagyon hosszú, küzdelmes folyamat vezet majd, és az nem is napjaink­ban fog lejátszódni, hanem még nagyon sokára. Arról is szólt Farkas Kál­mán, hogy a törvényeket kor­szerűsítenie kell a következő kormánynak, és meg kell al­kotni a különféle végrehajtá­si rendeleteket európai mó­don: ha ezt nem teszik meg, akkor hazánk társadalma a magyarországi cigányságot mint púpot a hátán viszi ma­gával az Európai Unióba. Mi olyan hazát szeretnénk, amelyben minden roma em­ber tisztességben él. BL/HUNGÁRIA FSBIZTOSÍTÓ RT. az Allianz Csoport tagja Piacvezető részvénytársaságunk, mely Európa legnagyobb biztosítójának az ALLIANZ HOLDING-nak kizárólagos tulajdona, Tiszavasvári, Nyírtelek, Újfehértó, Nagycserkesz vonzáskörzetébe keres FŐÁLLÁSÚ ÉS MELLÉKÁLLÁSÚ BIZTOSÍTÁSI ÜZLETKÖTŐKET. Munkatársaink részére alapos képzést, magas jövedelemlehetőséget és egy nagyvállalat biztonságát nyújtjuk. Olyan 22 és 55 év közötti személyeket keresünk, akik legalább érettségivel rendelkeznek. Szakmai múlt előnyt jelent! Rövid szakmai önéletrajzával várjuk címünkön: HUNGÁRIA BIZTOSÍTÓ RT. Tiszavasvári fiókja Tiszavasvári, Kossuth u. 17. Telefoni 42/372-915 vagy Nagy Gábor üzleti vezetőnél, telefon: 06-60/483-589 Búcsú... ZIG... ZIG... ZIG ••• Babus Andrea (Új Kelet) „Ha egykor ZIG Singers­tag lettem volna, biztosan azóta is minden évben eljön­nék a zárókoncertre, s végig­sírnám” - mondta a néző­téren mellettem ülő lány az említett búcsúkoncerten. Háromórás fergeteges prog­ramjukon jól szórakozhatott a közönség a nyíregyházi Bujtosi Szabadidő Csarnok­ban, mely amellett, hogy fan­tasztikus akusztikai élményt jelentett a jelenlévők számá­ra, valami torokfojtó megha­tottságot is előidézett - jog­gal mondhatom - olyan em­ber lelkében is, aki soha sem­miféle kapcsolatban nem állt sem a Zrínyi Ilona Gimnázi­ummal, sem a ZIG Singers­szel, de még az énekléssel sem. Ritka az az igazi szere­tet és összetartás, mely a kó­rus és a zenekar tagjaiból su­gárzott, amikor elbúcsúztak a végzős tagoktól, és igazi volt az a hosszú ölelés, mely- lyel a kórus vezetője, dr. Bánhidi Lászlóné, Magdika bocsátotta útjára kedves ta­nítványait. A gazdag, dinamikus pro­dukciót bensőséges hangulat kísérte, ami átterjedt arra a körülbelül ezer hallgatóra, akik megtöltötték a székso­rokat és a lelátót. A koncerten amellett, hogy számos remek dalátdolgo­zást és musicalfeldolgozás- részleteket hallhatott a kö­zönség a Hairtől Madonná­ig, a Rémségek kicsiny bolt­jától Joe Cockerig, nyilván­valóvá vált, hogy ZIG Sin- gers-tagnak lenni - a ke­mény és „ellóghatatlan” próbák ellenére is - hatal­mas buli, csodás élmény, né­hány diáknak pedig mind­emellett színvonalas alapo­zás arra, hogy a könnyűze­ne világában próbáljanak ér­vényesülni. A régi tagok visszajárnak énekelni, és a nézők soraiban is jócskán ültek olyanok, akik könnyes szemmel éne­kelték végig a repertoárt. A publikum vastapsa idén is bebizonyította a növendé­keknek, a hűséges zenekar­nak és a lelkes együttes­vezetőnek, hogy tizenegye­dik éve érdemes ezzel foglal­kozni. Tiszavasvári hírek Jávor Zoltán _________ Ba llagás A tiszavasvári Váci Mihály Gimnázium IV. osztályos tanulói és tan­testülete 1998. május 16- án 9 órai kezdettel tart­ják ballagási ünnepsé­güket. Két osztályból 48 végzős diák int búcsút az alma maternek. Postabank A Postabank és Taka­rékpénztár Rt. Debrece­ni Területi Igazgatóság Nyíregyházi Fiók Ti­szavasvári Kirendeltsé­gének ünnepélyes meg­nyitására május 14-én 13 órakor kerül sor. Madarak és fák napja A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egye­sület Tiszavasvári Cso­portja soron következő ülését május 15-én 16 órai kezdettel tartja a vá­rosi művelődési központ­ban. A Madarak és fák napja alkalmából a művelődési központ klubtermében megtekinthető Matyinké Tibor Képek a természet­ből című grafikai kiállí­tása. Az egyesületi ügyek egyeztetését követően Balogh István, a máté­szalkai Tridea Oktatási Központ vezetője diave­títéssel egybekötött él­ménybeszámolót tart tan­zániai és kenyai útjáról. ,W3 .VM2~ 0 0 0 Gyulahazáról a csillagokig Berki Antal (Új Kelet) Egy időben fogalom volt Magyarországon Farkas Ber­talan neve. Az emlékezetes űrrepülés után egy csapásra szárnyára vette a világhír. Aztán csend lett körülötte, következtek a dolgos hét­köznapok. Az egykori be­repülő pilóta tábornok lett, a Magyar Honvédség repü­lőszemlélő helyettese. Gyu­laházán született, középisko­lába Kisvárdára járt, tőle kér­deztük: Hogyan juthat el Gyulaházáról, egy eldugott szabolcsi kis faluból egy kis­fiú egészen a csillagokig?- Egyszerűen. Az ember el­végez mindenféle alacso­nyabb és magasabb rendű is­kolát, egészségügyileg is megfelel választott szakmá­jának, és ha szerencséje van, máris repülhet a világűrbe. De félretéve a tréfát, gyerek­koromban én is számtalan foglalkozást választottam magamnak. Akartam én len­ni minden: rendőr, katona, kalauz, sőt egy időben én szerettem volna lenni a falu disznópásztora. Aztán az ál­talános elvégzése után Kjp- várdára kerültem, és közép- iskolás koromban kezdtem el vitorlázni.- Ilyen egyszerű egy piló­ta-pályafutás kezdete?- Nem sokkal bonyolul­tabb. A vitorlázórepülés volt a kezdet, és - azt hiszem - akkor jegyeztem el magam egy életre a repüléssel. Az­tán már ment minden a maga útján. Érettségi után a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán tanultam tovább, és természtesen - illetve de­hogy is természtesen - sok tanulás és lemondás árán va­dászpilóta lettem a honvéd­ségnél.- Nehéz volt elvégezni a főiskolát?- Nem tudom. Azt hiszem, csak akkor mondhatunk va­lamit nehéznek, ha nem va­gyunk képesek megfelelni bizonyos elvárásoknak. Ha sikerül minden feladatot megoldani, akkor, utólag visszagondolva rá, nem is tűnik nehéznek.- Gyulaházán látható az a MÍG 21-es, amivel valamikor repülni kezdett, és ami kis já­tékszernek tűnik a mostani vadászgépekhez képest....- Elég félelmetes játékszer volt az a maga korában. Mos­tanra kiment egy kicsit a di­vatból, de nekem nagyon is a szívemhez nőtt, és az csak természetes, hogy az idők fo­lyamán még egy repülőesz­köz is elavul.- Űrrepülése után sokáig nem engedték repülni. Meg­érte az egyszeri űrrepülésért cserébe lemondani a hivatá­sáról?- Aki még nem hagyta el Földünket, nem járt a világ­űrben, az nem tudhatja, mi­lyen élmény „kívülálló­ként” szemlélni a világot. Minden úgy van, mint a sci- fikben, azzal a különbség­gel, hogy az űrrepülés ma­ga a valóság, az Istentől származó csoda. Való igaz, hogy még utasszállítóra sem nagyon engedtek ülni, nem­hogy berepülő pilótaként dolgozhattam volna, de visszagondolva az akkori időkre: nyugodt szívvel je­lenthetem ki, érdemes volt.- A rendszerváltásig egyáltalán nem vezetett repülőgépet?- Papíron nem. A való­ságban azért előfordult, hogy barátaim átadták a botkormányt. Sokat utaz­tam a Szovjetunióba, és olyankor mindig vezethet­tem a MALÉV valamelyik TU 154-esét.- Ón szerint lesz még má­sik űrhajós is Magyaror­szágon?- Badarság volna azt mon­dani, hogy nem. Úgy tűnik, az oroszok egy kicsit lema­radtak az űrversenyben, vi­szont az amerikaiak egysze­rű repüléssé próbálják sze­lídíteni az űrhajózást. El­képzelhető, hogy a nem is távoli jövőben civilek is el­juthatnak a világűrbe, és miért ne lennének közöttük magyarok is? Farkas Bertalan és két fia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents