Új Kelet, 1998. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-28 / 99. szám
Riport 1998. április 28., kedd Babus Andrea (Új Kelet)- A vadászkastély mind ez ideig üresen állt ilyenkor - kezdi a tájékoztatót hiszen holt szezon az április, a vadászidény csak májusban kezdődik. A Nyírerdő Kft. vezér- igazgatójának ötlete volt, hogy meghívja a művészeket ide. Első ízben gyűltünk össze ilyen találkozóra, s a vendégek között találkozunk festőművésszel, grafikusművésszel, akvarellistával, szobrászművésszel. Az első napon ugyan végig zuhogott az égi áldás, a második napon hatalmas ködre ébredtünk, ami hátráltatta az alkotó munkát, mégis igen kellemesen töltöttük az időt. Fantasztikus kiránduláson vettünk részt Bürget Lajos kalauzolásával, így a messzebbről érkezettek megismerhették a tájat, de a hazai vidéken barangolóknak is élményszámba ment a természetjárás. Kikapcsolódtunk, feltöltődtünk, ki alkotott, ki élményeket gyűjtött, vázlatokat készített. A későbbiekben rendszeres alkotótábort szeretnénk szervezni a lónyai és a guthi erdőben felváltva. A társaság alapító oklevelét, mely nemsokára felkerül az épület falára, László Ákos grafikusművész készítette. A oklevélen a következőket olvashatjuk: „Az Úr ezerkilencszázkilencvennyolcadik esztendejében nemes szándéktól vezérelt alkotói lázban égő kilenc kiváló magyar mesterek összegyűltének az lónyai vadászkastélyban - nos protector Gabriel Kovács vezérigazgató úr hívására -, hogy Isten kegyelméből kapott tehetségükkel megörökítsék a beregi táj szépségeit. Ezen kép- és szoborcsináló szándékokat a jövőben is megtartani óhajtandók az alábbiakban jelzett toll-, ecset-, penna- és vésőforgató mesterek, valamint illustrissimé Bürget Lajos Úr szervezte kiruccanásokban ezekután is részesültessenek...” A művészi irat alján olvashatók az alapító művészek névsora: Havas Tamás, H. Németh Katalin, Kerekes Elek, Krupiczer Antal, László Ákos, Nagy Lajos Imre, Petkes József, Sztojkov Demeter, Ungvári Mihály. Ottjártunkkor Havasi Tamás grafikusművész, Kerekes Elek festőművész, Nagy Lajos Imre szobrászművész és Ungvári Tamás festőművészgrafikus egyéb elfoglaltságai miatt már távozott a táborból, a többiekkel azonban válthattunk néhány szót. A tágas társalgóból kilépve üde fűvel benőtt parkrészbe jutottunk, ahol kényelmes nyugágyakban pihenve a társaság két tagja gyönyörködött a tájban, a lábuk előtt pompázó tiszai holtágban. A bolondos április kezdeti szeszélye után megkönyörült a pihenni, alkotni vágyó művészeken, s az égi tűzgolyó lelkiismeretesen szórta sugarait a szomorkás napok után fényre éhes emberekre, állatokra, növényekre. H. Németh Katalin és Krupiczer Antal éppen egy távolban mocorgó, a csillámló víz túlsó partján néha fel-felbukkanó állatot figyel.- Nagyon örülök annak, hogy egy április végi hetet arra szánhattam - néz fel a művésznő -, amit a legjobban szeretek: olvasni és rajzolni. Ha összeszámolom, két és fél napot dolgoztam az itt töltött négyből, a többi berendezkedéssel, ismerkedéssel telt. Kiültem a tájba, mert az olyan nyilvánvalóan szép. Mindig valamelyik részletből in„Alázattal a természet előtt” Amikor az ember már úgy érzi, lemegy a térképről, megtekinti az „Országhatár” feliratú táblát, s azt hiszi, nem tartogat számára a magyar hon több esztétikai élményt, néhány száz méterrel Lónya előtt be kell látnia: tévedett. Amennyiben az arra járó észreveszi az út melletti kis letérőt, s kíváncsiságától vezérelve rá is hajt a kanyargós utacskára, néhány perces autózás után szépséges tisztásra bukkan, melynek szívében csodálatos vadászkastély magasodik. Az épület azonban immár nem csupán a vadászok találkozóhelye, de a Nyírerdő Kft. jóvoltából ezentúl olykor egy művészcsoport is tevékenykedik a paradicsomi táj ölelésében. A művésztársaságnak ebbe az első lónyai alkotótáborába látogattunk a kastélyba, s ott a meghívott kilenc művész közül ötükkel találkozhattunk. A tábor házigazdája Sztojkov Demeter, aki ugyan „civilben” a Nyírerdő Kft. munkatársa, egyben a művészet aktív szerelmese. dúlok ki. Most is kiválasztottam magamnak egy ilyet, egy kőlépcsőt. Olyan pontos képet szeretek adni a tájról, amilyen hitelesen mutatta be költészetében Radnóti az alko- nyatot. A gizgazok rajzolójának tartom magam. Lerajzoltam a tájat, ahogy láttam, de ott van benne a munkáimban óhatatlanul jelen lévő mögöttes tartalom. A természet ihlette művemen a változásokat, az áttűnéseket, a világos foltokat: a mozgást, az átalakulást ábrázolom, s tisztelettel, alázattal hajlok meg a természet előtt ezért az állandó csodáért, hiszen nála szebbet ember nem alkothat. Munkámat itt hagyom cserébe a szép élményekért. Az utolsó, itt töltött napokat arra „pazarolom”, hogy szinte gondolattalanul nézegetek körbe, pihentetem a szememet a zöldeken. Jó érzéssel tele térek haza.- Hasonló környezetben élek Nyíregyházán - veszi át a szót Krupiczer Antal szobrászművész -, s bár itt is ugyanazt csinálom, mint otthon, a kollégák körében egészen másképp megy a munka. Magányosan élek és dolgozom, évente többször is előfordulok különböző művésztelepeken, eszmecseréken. Itt, a lónyai táborban magával ragadott a táj szépsége, a kanyargós Tisza, a patkó alakú gyűrődések. Ebből az élményből készítettem nonfiguratív szobromat, méghozzá az ősi ábrázolásmódnak megfelelően. Megszoktuk, hogy a vizet vízszintesen láttatjuk, s én most - akár eleink - függőlegesen ábrázoltam. Mondhatni, rekordidő alatt készült el: összeadva körülbelül huszonnégy óra leforgása alatt. Fantasztikus látni azt a vizet, melyet az őskorban is megcsodálhattak az emberek, bár nekem kicsit hiányoznak a monumentális, több száz éves fák. Ma már nincsenek öreg fák... az ősi szellem mintha már mégsem lenne köztünk. A tájba feledkező művészektől elköszönve visszatérünk a társalgóba, ahol éppen ebédjét fogyasztotta el Petkes József és László Ákos.- Bár a Nyírségben élek, mégis sok újdonsággal szolgált számomra a beregi táj - mondja Petkes József festőművész -, főként azért, mert sok hasonlóságot találok az erdélyi és a beregi környezet között. A fiatornyos haranglábak láttán szinte otthon érezhetem magamat, Erdélyben. Élményeket, impressziókat gyűjtök, vázlatokat, akvarelleket készítek. A motívumoknak érlelődésre van szükségük, így néhány nap kevés ahhoz, hogy nagyot alkossak. A kirándulás mindannyiunk ismeretét gyarapította e tájékról. Ezek az Isten háta mögötti kis falvak tiszteletet érdemelnek azért, mert a virágok nem csupán a kerítések mögül nyílnak, de azokon kívül is teljes pompájukban virítanak, bántatlanul. Mindez a beregi emberek nemes lelkére enged utalni. A tábort a továbbiakban jó lenne országos, majd nemzetközi szintre bővíteni. Ide már eddig is jártak külföldi vadászok, kívánatos lenne, ha külföldi művészek is tiszteletüket tennék. László Ákos grafikusművész csatlakozik alkotótársához ama tapasztalatával, hogy számára is korábbi tájélményeket elevenít fel a lónyai környezet.- A látvány áttételesen, áttűnésekben az erdélyi, a kolozsvári, a nagyváradi, a hargitai és a székely tájat, később a kárpátaljai alkotótáborokban megélt élményeket hozza felszínre. Olyan rétegeket mozgat meg bennem a világtól elzárt elmélyedés, hogy szinte a prousti emlékezés motívumait fedezem fel magamban. Készítettem vázlatokat, s ha Isten kegyelméből az elkövetkezendő hetekben, hónapokban is dolgozhatom, akkor grafikai lapokban jelennek majd meg itteni élményeim. Remélem, egyszer elhozhatom e táj ihlette munkáimat, s egy kiállítás keretében bemutathatom az itt élő embereknek, mit jelentett számomra, hogy itt lehettem, mit váltott ki belőlem, s milyen kompozíciók alkotására serkentett a pusztulás és az élet kettős motívuma. László Ákos Krupiczer Antal H. Németh Katalin rajza, melyet a táborban készített
