Új Kelet, 1998. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-20 / 92. szám
1998. április 20., hétfő Politika „Az életet kellene már végre konszolidálni...' V „Szemérmetlenül” kihasználva az alkalmat, hogy tudomást szereztem róla: dr. Szabó Iván, az MDNP elnöke szombaton este melyik vonattal érkezik Nyíregyházára, eléutaztam Miskolcra, hogy az utazás idejére tervezett rövid sziesztáját elrabolva exkluzív interjút kérjek tőle. Minden kétséget kizáró pimaszságom ellenére kissé meglepődve bár, de készséggel kötélnek állt... Palotai István (Új Kelet) I -Elnök Úr! Ugye megbocsátja, hogy ilyen hívatlanul Önre törtem?...- Semmi vész. Különben ne higgye, hogy ez olyan különösen meglepő helyzet a számomra, értek ennél léptékkel nagyobb meglepetések is, amit újságírók okoztak... Lassan már csak otthon, a fürdőkádban nem adtam interjút - nevet rám huncut szemekkel a Néppárt elnöke -, meg aztán, tudja, a feleségem is szabolcsi lány volt... Az itteni emberek egészséges ráme- nőssége ezért nem is olyan ismeretlen a számomra, mint gondolná... I- Nocsak! Erről nem is szólt a fáma! Hová való a kedves felesége? - Kemecsére! Negyven- egynéhány évnyi házasságunknak köszönhetően magam is szabolcsi vagyok egy kicsit - legalábbis a szívemben...- Hogy is mondja a Kis Herceg? „Igazán csak a szívével lát az ember...” Ezek szerint Ön is látja, érzi, hogy milyen rengeteg még mifelénk, a keleti végeken a tennivaló? Hogy mit jelent valóban halmozottan hátrányos helyzetben lenni?- Pontosan tudom, és azt is, hogy ezen változtatni nemcsak az itt élők létérdeke, hanem az egész országé. Egy nemzet teljesítménye ugyanis nem egyéni futóverseny, hanem olyan, mint a váltófutás: a „csapat” eredményessége mindig a leggyengébb adottságokkal rendelkező futó eredményétől függ. Hiába fut világcsúcsidőt az első két ember, ha az őket követők elvesztik a szerzett előnyt. így aztán az a célszerű, ha a gyengébb indul elsőnek, és ehhez megkapja a lehető legtöbb támogatást. Az erősek egészen biztosan mindent megtesznek majd érte, hogy eredményes legyen, és a váltás után ne kelljen nagy hátrányt behozniuk. A megye népében megvan a tűz, megvan az akarat, és veleszületett büszkesége is garancia rá, hogy a kapott segítséget érdemben fel is használja. Persze, ehhez arra van szükség, hogy a jobb helyzetben lévők valóban jó helyzetben legyenek, és ne csak a viszonyítás tükrében. Mert bizony rengeteg a baj, mindenütt tengernyi a megoldatlan gazdasági és társadalmi probléma. Úgy vélem, hogy a bankok és az ipar konszolidációja után végre magát az életet kellene már konszolidálni!...- Kissé utópisztikusán hangzik így mindenre | vonatkoztatva... és meg- l lehetősen elméletinek. I Vannak ehhez az elképI I zeléshez gyakorlati kul- I csai is?- Természtesen. A fokozatosság és a helyes sorrendiség a nyitja mindennek. I- Hol kezdené, ha pártjának lehetősége nyílna rá?- A családi háztartások konszolidációjával! Ezt halaszthatatlannak tartom, mert a társadalom kettészakadása felgyorsult. A családok egyre jobban felhalmozódó adósságai - a közüzemi-díjtartozások, a lakáshitel-tartozások, a kényszervállalkozók hitel- és egyéb tartozásai - már széles rétegek, nagy tömegek elemi létfeltételeit, lakhatását, és mondjuk ki őszintén, rendszeres étkezését is veszélyeztetik...- Mindez szép és jó, de vajon hogyan és miből, milyen forrásból lehet ezt finanszírozni? — Az adósságok törlesztésére kidolgozott programmal rendelkezünk, amely nem nélkülözi a segítséget sem, viszont számít a lakosság együttműködésére. E program szerint az adósokkal kötött új szerződések mellett a közüzem, a hitelező bank és az önkormányzat is szerepet vállal.- Lassan úgy tűnik, hogy akinek van lakása, az a baja, akinek meg nincs, hát az. A fiatalok vannak a legreménytelenebb helyzetben... — Pedig a fiatalok a nemzet jövőjének egyedüli letéteményesei. A pályakezdőknek esélyt kell adni, mert képzettségük, munkalehetőségeik, a családalapításuk lehetőségei határozzák meg további életüket, ami egyben az ország jövője is. Viszont mindezt korábbi stádiumban kell megalapozni. így aztán egyenlőséget akarunk az oktatás terén, és meghosszabbítanánk a tankötelezettség idejét is. Ne feledjük: Tehetséges és kiművelt emberfőkre lesz szükségünk az EU-ban. Az esély- egyenlőség viszont ismét pénzkérdés, ezért a Világbank támogatásával és állami kezességgel tanulmányi eredményektől függő tanulmányi bankhitelt vezetnénk be. A Néppárt fejlesztené a többszakmás képzési és átképzési formák rendszerét. Támogatnánk a munkahelyteremtő beruházásokat, kiemelten kezelnénk a pályakezdők foglalkoztatását, majd végül, de nem utolsósorban mindent megtennénk azért, hogy a fiatalok első lakáshoz juthassanak, bevonva ebbe a körbe a használt lakások adta lehetőségeket is.- A legelesettebb társadalmi réteg ma köztudottan a nyugdíjasoké. A nyugdíjas lét sokuk számára manapság szinte egyenlő a szegénységgel, a súlyos nélkülözéssel...- Tény és való, hogy ez az arcpirító valóság. A Magyar Demokrata Néppárt ezért is tűzte ki céljául a nyugdíjak reálértékének megtartását! Ezenfelül intézményesen kívánnánk támogatni a családokkal való együttélést és a családi gondoskodást. Történelmi hagyományaink is ezt sugallják, és miért ne működne valami ma, ami több száz, sőt több ezer éve működött, és példaképül szolgálhatott szinte az egész világnak?! Természtesen vannak magányos, idős emberek is, és sajnos az sem ritka, hogy a szű- kebb családok is az ellehetetlenülés határán élnek, ezért nem áll módjukban sem a lakhatás, sem az anyagiak vonatkozásában segíteni a szülőkön, nagyszülőkön. Emiatt tartjuk szükségesnek az időseket a saját otthonukban segítő és ápoló szolgáltatások fejlesztését. Ide tartozik még egy problémakör, ami mellett nem szabad elsiklanunk! Amint az ismeretes, az állam által működtetett egészségügyi szféra a működésképtelenség határára sodródott, miközben a rászorulók sokasága - szegénysége révén - még a legalapvetőbb egészségügyi szolgáltatásokat sem képes igénybe venni. Ezrével tudunk olyan esetekről, hogy az emberek a patikákból azért mennek el üres kézzel, mert nem tudják kifizetni a gyógyulásukhoz szükséges gyógyszereket. Ez tűrhetetlen állapot. Gondoljunk csak bele! Vajon nem az „utolsó figyelmeztetések” kategóriájába tartozik- e, hogy most, a XXI. század köszöbén hazánkban ismét támad a gümőkór? A Néppárt sziklaszilárd elhatározása a mindenki számára elérhető egészségügyi ellátás kiharcolása. A valóban szükséges gyógyszerekhez való hozzájutást a közgyógyellátás reformjával biztosítani kell.- A nélkülözések, a krónikus pénztelenség, a létperspektíva hiánya köztudottan felőrli az idegeket, még az egymást nagyon szerető emberek között, így a családokon belül is permanens feszültségeket okoz...- Ezt viszont már nem az ideggyógyászat kompetenciája feloldani, hanem egy felelős kormányé és parlamenté! Tény, hogy a Horn-kor- mány családellenes politikájának következményeként tovább romlottak a családok együttélésének, a gyermeknevelésnek a feltételei. Csökkent a születések száma is, holott minden józan eszű ember előtt világos kell hogy legyen: a család a társadalom alapja, tehát erős és összetartó családok nélkül el sem képzelhető egy testileg, lelkileg egészséges nemzet! Radikálisan fejleszteni fogjuk és minden család számára elérhetővé tesszük a családtámogató intézményrendszert, mindamellett, hogy megteremtjük a családok anyagi támogatásának egységes rendszerét, összhangba hozva egy új, az eltartottak számát is figyelembe vevő adórendszerrel! Az agyonmaterializált oktatási rendszerbe beépítjük a családi életre, az emberi kapcsolatokra, a lelki és testi egészség megőrzésére való nevelést, mindamellett, hogy támogatni kívánjuk a civil társadalom közösségeket alkotó családsegítő szerveződéseit, különösképpen pedig az egyházak ez irányú tevékenységét...-Kérem, elnök úr, mondjon néhány - az egyszerű ember számára is egyértelmű, kézzel fogható - konkrétumot a „hogyan” kérdésre. Nevezetesen - mondjuk miként tudna a Néppárt viszonylag „azonnali” gyógyírt találni az immár lassan akuttá váló lakáshiányra?- Készséggel. Először is visszaállítanánk a szociálpolitikai kedvezményt a lakásbővítésekre, és megvizsgálnánk a használt lakások bevonását is a támogatási rendszerbe. Kidolgoztunk egy programot a falvakban üresen álló házak felújítására. Az ön- kormányzatok lakásgazdálkodását is külön támogatással segítjük. A lakások korszerűsítésére, felújítására, bővítésére jóval több, és a fizetőképességhez igazított támogatást, kedvezményes hitelt biztosítanánk. Javasolnánk az Európai Uniónak, hogy indítson programot a panelos lakótelepek felújítására. Erre számos példa és gyakorlat van Európa-szerte. Végezetül pedig, a megvásárolt társasházak felújítását átfogó programmal kívánjuk megoldani attól független támogatási rendszer keretében, hogy a lakásokban bérlők vagy tulajdonosok laknak. I- Tiszteletre méltó és át- I fogó szociális program. Csak az a kérdés, hogy honnan lesz minderre fedezet, hiszen a jelenlegi kormány pontosan erre a fedezethiányra hivatkozik, ha a szemére vetik az ország szociális állapotának züllését... — Egyrészt — minden híresztelés ellenére - a magyar költségvetésben igenis léteznek tartalékok, csupán az ésszerű sorrendiség figyelembevételével merni kell átcsoportosításokat eszközölni. Ez azonban legfeljebb csak a „kezdő lökéshez” elegendő. A tartós anyagi bázis csakis a termelés minőségének és hatékonyságának javításával, a termelési volumen növekedésének és az egészséges kül- és belföldi piaci viszonyok megteremtésével képezhető. Ez nem újdonság, ma is folyton ezt ismételgetik, pontosabban ennek hiányát nevezik meg indokként a pénztelenségre. Erről beszélnek, csak éppen semmit sem tesznek a megteremtéséért. Ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, tőke kell, és nem is kevés. Tőke pedig van, csak éppen kivár... A tőke ugyanis irtózik a kiszámíthatatlan konstellációktól, mert ez a tervezhetőséget veszélyezteti. Stabil - hosszú évekig garantáltan érvényes - gazdasági szabályzórendszert kell életbe léptetni, és nem félévenként változtatgatnia a törvényeket, rendeleteket. És ha ehhez a kiszámíthatósághoz még elviselhető adókulcsok is járulnak, ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy a tőkebeáramlás - mondhatni - pillanatok alatt megsokszorozódna. Sőt! Reális adó- és közteherviszonyok esetében, egészen biztosan megkezdődne az eddig a „feketegazdaságban” működő tőke beáramlása is a „fehérgazdaságba”. Gondolom, nyilvánvaló, hogy ez szinte azonnal és automatikusan javítaná a közbiztonság helyzetét, és visszaszorítaná a bűnözést is. II - Logikusan hangzik...- Mert igaz. Tulajdonképpen erről beszéltem, amikor az élet és a társadalom konszolidációját említettem. És ettől már csak egyetlen lépés az az integrálódott társadalom és ország, amely az „álmom”, és ami valóban képes az Európai Unió egészséges és egyenrangú tagja lenni... I- Elnök lír! Köszönöm a I beszélgetést. ií2íC- U Telefon* doktororbán Bürget Lajos jegyzete Nem olyan régen némileg indignálódva írtam arról, mennyire bosszantó, ha az embert otthon befektetőcégek, rendezvényszervezők, multilevel-ügynökök hívják telefonon. Meggyőződésem ugyanis, hogy az a tény, miszerint a telefonszám benne van egy egységes, távbeszélőnévsornak nevezett könyvben, nem ad jogot a molesztálásra. Ez eszembe jutott akkor is, amikor az egyik délután legszebb álmomból riasztott a készülék, amelyből Orbán Viktor hangja szólalt meg, biztatva, szavazzak a fiatal demokratákra, hiszen az ő kormányuk lesz az igaz kormány. Iziben a telefondoktor jutott az eszembe. Az is magnóról mondta a dolgokat. Igaz, a hívás iránya fordított volt, ott én döntbettem el, hogy bélgörcseimmel kapcsolatos tanácsot akarok-e hallgatni, vagy sem. De most lelefon- doktororbán esetében nem maradt választás. Még vissza sem tudtam beszélni neki, mert hát ez olyan hívás, amikor a hívottnak hallgatnia kell. Mármint akkor, ha akar. Kicsit emlékeztet ez a televízió mosóporreklámjára, amely dicséri a „40 fokon is csodaszert”, és nekem nincs alkalmam arra, hogy visszaszóljak: Hé, ez nem is egészen így van. Tehát hallgattam, amíg hallgattam. Az álom elszállt a szememből, és ott álltam döbbenten. Szerettem volna azonnal visszahívni Viktort, hogy elmondjam én is a véleményemet, ami lehetett volna akár dicsérő is, de hát a budapesti telefonkönyvben nem találtam. Hiába, óvatos a fiú - gondoltam, - ő már tudja, mit jelent a zaklatás, tehát inkább titkosít. Amit persze én is megtehetek, de mégse tehetem, mert akkor oda minden kapcsolat a külvilággal. Jólesett volna talán egy vita is erről meg arról, de hát az már nem manipulálás, így talán felesleges is. Tarkabarka és változatos ez a mostani, alapvetően még eléggé intelligens választási kampány. Végtére a telefonos játék sem rosszabb, mint a papi segédlettel gyűjtött kopogtatócédula vagy az espe- resi intelemek nyomán születő politikai véleményalkotás a széleken. Persze a jobbszéleken. No meg aztán az se kutya, hogy amolyan himlőcédula színű pirosaslila szórólapokat bocsátanak ki az egyik vidéki faluban, ahol ingerült értelmiségiek oktatnak hazafiságra, ízléstelen külsőn ízléstelen szöveggel. Mindez belefér, ettől senkinek nem változik a véleménye, legfeljebb az agitátorról, a cédulakészítőről. Ezt ők nem tudják, valami elvarázsolt közegben élnek, és nem látják, ez az alakuló polgár már sokkal értelmesebb, mint sokan a politikusi pályára törők közül. Szóval van esemény, vannak történések, színes a világ. Egy a lényeg: nem szabad túl komolyan venni. Most van erre egy kis pénz (a miénkből!!!), hadd szórakozzanak, négy évig úgyse lesz ilyenekre fölösleges forint. Csak egyet kérek, engem ne hívjon se Gyula, se Viktor, se Józsi bácsi, se Gábor. Különösen akkor ne, ha éppen szundikálok.
