Új Kelet, 1998. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-16 / 89. szám
Utazás 1998. április 16., csütörtök Egy gondola bánt engemet, avagy príma túra Olaszhonban A Canal Grande nyugalmi állapotban A pazar Ikarus Panorámában elhelyezkedik a turista (körülötte főként nyíregyházi, azon belül vasváris és zrínyis diákok, mi több, hongkongi, venezuelai, kolumbiai tizenévesek), eközben minden porcikája a tálján út lázában ég: rejtvényt fejt (Olasz módra...), Varga Miklós örökbecsű Európa-dalát dúdolja magában („Olasz csizmáján a Nap...”), feldereng a jövendő napok pénzköltészete (olasz líra...). A sofőr, Lakatos Péter gázt ad - társával, Forgács Gáborral elegáns stílusuknak köszönhetően folyamatosan lopták be magukat az utasok szívébe -, irány Csizmaország! A Budapest Tourist nyíregyházi irodája, amely a túrát szervezte, az idegenvezetőt is „eltalálta”, a szegedi Németh Miklós személyében lenyűgöző felkészültségű kalauz csatlakozott a félszáz kalandorhoz. A program kitűnő, az élmények pedig - nos, alant kiderül... A galambtól a violán át a hét dombig Velence. Az Adria királynője. Hajdanvolt tengeri hatalom. Száztizennyolc szigetre építették Veneziát, amiket cirka négyszáz híd kapcsol össze. Most épp nem dagályoskodott a lagúnaváros, noha a pallókat gondosan kikészítették az erre hivatottak. A Szent Márk tér „hozta a formáját”, tobzódtak a galambok. Az egy híján száz méteres Campanile tetejére lift visz fel, a kígyózó sorok a Dózse-palotáig értek. A Canal Grande felett ível például a Ponte di Rialto, amely 1854-ig az egyetlen híd volt, amely keresztülszelte a csatornát. Ah, és a Sóhajok hídja!... Ez vezet a tömlöcbe, aki átbaktatott rajta, annak nyomós oka volt a só- hajtozásra. Firenze. Mi tagadás, a sárteke egyik legmutatósabb települése. Közel félmillióan lakják a — futballnyelven szólva — „violavárost”. Nagypénteken megnyíltak az égi csatornák, aki tehette, a közepén nyitott dómba menekült. A nyitott ajtó mellől hátulnézetben az eszményi Dávid-szobor másolata tárult a közönség elé. (Az eredetit az Akadémián tízezer líra fejében lehet szemrevételezni.) A toszkán főváros büszkélkedhet a világ legnagyobb képtárával, az Uffizi magában foglalja a komplett olasz festőiskola remekeit. Az Amo folyón ívelő Ponte Vecchio dúsgazdag híd, egymást érik az „aranyos” üzletek. Alapjában véve Firenze - kincsgyűjtemény! Róma. Ahova minden út vezet. Az örök... Hetek, hónapok is kevesek ahhoz, hogy feltérképezze a halandó az ókor csodáit. A hét dombon elterülő helység körülövezi a katolikus világ centrumát, Vatikánt. A Musei Vaticani irdatlan meny- nyiségű kiállítási tárgya olyan kínálat, hogy az arrajáró a végére óhatatlanul besokall. Eleinte a hieroglifáknál, a sztéléknél, a masztabáknál, a térképek galériájánál, az állatok terménél, a szőnyeggyűjteménynél még élénk a figyelem, aztán jön a döbbenet: több nap is kevés felfogni a kolosszális látványt. A Sixtusi-kápolna - káprázatos. A Colosseum, a Forum Romanum, a Palatínus, a diadalívek, a Pantheon, a Trevi- kút, az Angyalvár, a Victor Emánuel-emlékmű, a Spanyol lépcső. Huhhh... Sorolni is nehéz. Csábító helyszínek tömkelegé. A Szent Péter-székesegy- házban (amelybe „beleférne” a velencei Szent Márk tér), illetve előtte (nagycsütörtök lévén) nagy volt a sürgés-forgás. A tér monumentális, érthető, hogy egy efféle túra során az ember „romába” esik... Six túsz ••• Csizmaországban járva nem árt, ha az ember a talpa alá néz, hiszen efféle nyomokra lehet lelni (legalábbis az emlékezet derűsebbik szegletében...): * Velencében találkoztam Petőfi Sándor szellemével, azóta Egy gondola bánt engemet... ** Apropó, Velence! Ha ott esik az eső, nem ám csak úgy ...mintha dózséból öntötték volna! *** Olasz lábbelit hord a kedvesem (amit a nóta picit átköltött szövege is igazol): rómás csizmát visel a babám. **** egyházi államban felbukkant egy tatár elöljáróság is, bizonyos Vati kán. ***** Hat angol rab a míves épület foglya - six túsz... Az úti élményeit megosztotta, a fényképezőgépé t sűrűn kattintgatta Ladányi Tóth Lajos, akit egy, a római Spanyol lépcsőn posztoló karikaturista eképpen látott. Fura volt ••• ... látni korunk műbohócail. A Colosseum mellett ifjú férfiak ókori római jelmezbe bu- gyolálva, korhű sisakkal és bepirosított karddal kínálták magukat a kósza turistáknak egy kattintás erejéig. Naná, hogy némi líra fejében! Amikor elült a vihar, lecsücsültek, a mutatós fejfedő lekerült, alóla előtüremkedett a baseballsapka, gladiátorunk cigire gyújtott, majd néhány számot bepötyögött mobiltelefonján. Eközben társa áhítatosan számolta a napi bevételt. ... szembesülni a ténnyel: a Foro Romano (latinul: Forum Romanum), azaz az ősi Róma főtere mellett állandó a nyüzsgés, hömpölyög az emberár, és bizony, ki-ki ráfanyalodik folyó ügyeinek elvégzésére, ehhez pedig illik hatalmas tür elemmel rákészülni, ugyanis egyetlen árva körguggolda áll a két nem rendelkezésére a rommonstrum bejáratánál. ... belekóstolni a carabinierik szívélyességébe. A szituáció sötétnek tűnhet: két hazánkfia ül éjféltájt a Tirrén-tengerhez közeli apartman lépcsőjén, és sört kortyolgatnak. Autó fékez közvetlenül előttük, a fény a szemükbe világít. A carabinierik „dokumentet” kémek, és a hovátartozást firtatják. Még a foglalkozás is érdekli őket. Egyikőjük visszatér a verdá- hoz, majd egy zacskóval érkezik, benne kuglófszerű sütemény. A carabinieri pedig tör a colombából (így hívják az olaszok kedvelt húsvéti csemegéjét), és átnyújtja a vadidegeneknek. A feszültség totálisan feloldódik, majd az egyik magyar - fitogtatva jártasságát az édességkultúrában - így kiáltott fel a nem várt ajándék láttán: „Carramba!” Merthogy úgy gondolta, hogy ez a süti neve... A firenzei dóm Panoráma a Szent Péter-székesegyház ormáról a A Capitolium tere Marcus Aurelius lovas szobrával
